Programfelelős: MI újság Szabadegyetem
Tanegység címe: NEMEZ – A világteremtő kelme
Kurzustípus: 12 részes ismeretterjesztő előadássorozat
Kurzuskód: MI-NMZ-11
Istenek vagy játékok
A nomád népeknél egészen a közelmúltig alig találunk példát arra, hogy kifejezetten játékszer gyanánt készítettek volna tárgyakat nemezből a gyermekeknek. Készültek ugyan isten-, ember- és állatfigurák, ám ezek eredetileg szakrális célokat szolgáltak. Ismeretesek olyan példák is, amikor olyan állatok stilizált nemezfiguráit akasztották a gyermekek bölcsője fölé – mintegy mágikus védelmet biztosítva számukra –, amelyektől a közösség rettegett.
Napjainkra ezek a nemezbálványok többnyire gyermekjátékokká szelídültek, bár gyakran nehéz egyértelműen elhatárolni a funkcióikat. A gyermekek ágya fölé napjainkban is függesztenek nemezfigurákat rontáselhárító céllal, amelyekkel aztán a gyermek időnként játszik is, szép példát szolgáltatva ezzel a hiedelemvilág folytonosságára. Gyakori volt az is, hogy a gyermekek megkapták a nemezkészítés során megmaradt darabokat, amelyekből maguknak hajtogattak vagy kötöztek babákat.
Utazás egy másik világba
A paziriki 5. számú kurgánban egy nagy méretű, különös hintó mellett négy nemezhattyút is feltártak. A szárnyasok elsőre akár játékállatoknak is tűnhetnének. A sír feltárásakor a földön feküdtek; eredeti elhelyezésüket illetően több elmélet is napvilágot látott.
A szekérrel egyelőre senki nem hozta őket összefüggésbe, pedig a kapcsolat kézenfekvőnek látszik, hiszen a szekérbe éppen négy, viszonylag kis méretű vonóállat fogható be. A hattyúk vontatta hintó és szekér motívuma gyakran feltűnik a mitológiában mint a világok közötti közlekedésre alkalmas eszköz.
A táltos kanca és a libapásztorlány című magyar népmesénk így írja le Tündér Erzsébet alászállását az égből: „Az a csillag mindjobban, mindjobban közeledett hozzá, nagyobb és nagyobb lett. Egyszer csak letoppant elejbe, és abból a fényes sugárból, fejér felhők közül kibontakozott egy gyönyörűséges szép leány. Tizenkét hattyús szekéren jött oda.”
Brahma szintén szekéren közlekedik a világok között, mégpedig hét hattyú vontatta fogaton – a hattyúk itt a hét világot jelképezik. Talán nem véletlen, hogy Brahma tisztelete éppen Radzsasztánban a legmeghatározóbb: egész Indiában csak néhány temploma áll, és azok többsége épp ebben a tartományban található, ahol a hagyomány szerint egy szkíta törzs tagjai telepedtek le.
Szőrlabda
Ahogyan az ősi magyar hitvilág nyomait a gyermekmondókák őrizték meg, úgy a nemezkészítő mesterség alapvető módszerei is a gyermekjátékokban maradtak fenn legtovább és legnagyobb területen. Ez a folytonosság a 20. század második feléig élő falusi hagyományban, nevezetesen a szőrlabdában mutatható ki leginkább.
Az idős emberek visszaemlékezései szerint gyermekkorukban az ő feladatuk volt az állatok – tehenek, lovak – vakaróval történő ápolása. Az ekkor összegyűlt szőrből gömbölygetéssel, nedvesítéssel és tömörítéssel készítették el saját labdájukat, amely tavasztól őszig a csoportos játékok elengedhetetlen kelléke volt.
Faluhelyen a gyerekek labdává gyúrták az összegyűjtött szőrt, majd a maguk készítette játékszerrel játszottak. Időnként spárgával is áttűzték, hogy tartósabb maradjon, a fiúk labdarúgó játékaihoz pedig – ha hozzájutottak például egy elhasznált csizmaszárhoz – bőrrel is bevonták. Alapanyagként a rájuk bízott állatok (marha, kecske, szamár, ló) szőre szolgált.
Mivel abban az időben a gyapjú nagy értéket képviselt, a gyermekek nem kaptak belőle, jóllehet a labdakészítéshez alkalmasabb lett volna a felhasznált szőröknél. A magyarországi táncházmozgalommal egy időben kialakuló játszóházakban évtizedek óta az egyik legkedveltebb, gyerekek által is elkészíthető játékszer az egyszínű vagy mintás nemezlabda.
Nemezállatok és -babák
A kortárs nemezkészítők is szívesen készítenek játékokat nemezből az anyag sokoldalúsága, puhasága és formálhatósága okán. Ezek a figurák többnyire szimbolikusak, így tág teret engednek a gyermeki fantázia kibontakozásának. A legegyszerűbb játékállatok formavilága gyakran a labda alapvető gömbformájára épül.
Farkas Gergely nemezjátékai az őshonos magyar állatokat idézik meg. Alkotásai túlmutatnak a puszta szórakoztatáson: didaktikai szerepük is jelentős, hiszen közelebb hozzák a gyermekekhez a hazai tősgyökeres élővilágot.
Pócs Judit szoborszerű, letisztult nemezállatokat készít, amelyek egyszerre műalkotások és a gyermekek számára is vonzó játékszerek. Munkáiban gyakran jelennek meg szimbolikus tartalmak: a béka például számos kultúrában a bőség jelképe, az alkotó pedig ezt az értelmezést teszi érzékelhetővé a béka bőre alá rejtett régi pénzérmék segítségével.
A nemezbabák lágyságukkal és stilizált formáikkal a kislányok kedvenc játékszerei. Alkalmasak az anyaszerep játékos elsajátítására és elpróbálására, hiszen öltöztethetők, ringathatók vagy éppen „pesztrálhatók”.
Fejlesztő játékok
A legtöbb ügyességi játék ősi eredetű. Ilyen például az ókor óta ismert lengőteke, amely a középkori szerzetesek kedvelt időtöltése volt: a démoni erők feletti győzelem szimbólumát látták benne. Erre a hagyományra reflektál Farkas Gergely nemezből formált tekekészlete.
Németh Bea látássérült gyerekek számára alkotta meg az ismert párosító memóriajáték egy speciális változatát. A nemez térbeli és felületképzési lehetőségeit kiaknázva, a hagyományos díszítőtechnikák alkalmazásával tette tapinthatóvá a kártyapárok textúráját, így a játék élménye a látástól függetlenül is befogadhatóvá válik.
A nomádok játéktáblái
Számos ma is használatos társasjátékunk gyökerei az ókorig nyúlnak vissza; ezek egy részét a nomád népek is ismerték és használták. A játék ezekben a közösségekben a szórakozási célon túl szakrális tartalommal is bírt, amelyhez gyakran legendák kötődtek.
Egy ősi kirgiz történet szerint az üzbég Szamarkand uralkodója megbízott egy örményt, hogy az éj leple alatt lopja el a kirgiz fővezér jurtájából a pásztorok nemzeti ereklyéjét, az asztar nevű aranytáblás játékot. A tolvaj sikerrel járt, és a kirgizek – nem gyanítva a bűntettet – még vendégül is látták. El is jutott volna zsákmányával Szamarkandba, ha nem kerül az útjába egy „igazságosztó” folyó. Amikor az örmény a közelébe ért, a haragos Csu folyó kiöntött, és elnyelte a tolvajt kincsével együtt. A monda úgy tartja, hogy amikor a Nap égi pályájának csúcsára ér, az asztar aranytáblája ma is átragyog a nyugtalan vízen. A kirgizek a legendás eset óta már nem aranyat használnak: a játéktáblát többnyire birkabőrre vagy nemezre rajzolt, varrt ábrák helyettesítik.
Több magyar nemezművészt is megihletett ez a történet, hiszen a nemeztakarók ornamentikájában szervesen elhelyezhető egy-egy játéktábla rajzolata.
Így a nemez nemcsak a közösségi játék színterévé, hanem az anyag eredeti funkcióját megőrizve kényelmes ülőfelületté is válik.
Vetró Mihály
népművész
A külön nem jelzett fotókat Vetró Mihály készítette.
