Egy évvel ezelőtt kezdődött e nemes misszió: szavakba önteni a hit és a művészet megmagyarázhatatlan közös hangját. Vajon milyen belső monológ zajlik egy művészben, amikor szakrális feladat elé állítják? Miként talál az anyag, a technika és a stílus közös nevezőre, hogy végül közvetíteni tudjon? Sok száz év megszilárdult ikonográfiai szabályai után hogyan változik napjainkban az anyagba plántált üzenet, az iparművészet, a mesterek hangja, ha hitről mesélnek?
Hauser Beáta kárpitművész és grafikus
Karácsonyi karcolatok
Az istentisztelet liturgiáját számos kézműves és képzőművészeti műfaj szolgálta hosszú évszázadokon keresztül. Templomainkba színes ablakokon keresztül árad be a fény, díszesen faragott oltárok, fülkék és padsorok lakják be a teret, bronzharang kong a toronyban, lábunk alatt kőmozaik vagy kézzel készített szőnyeg fekszik. Hauser Beáta kárpit- és grafikusművész egyedi, kifinomult és összetéveszthetetlen stílussá fejlesztette több évtizedes pályafutása alatt a 11. századig visszanyúló gobelintechnikát, miközben a fonaltól elmozdulva egyre inkább a vonal művészi kifejezésformája került érdeklődése középpontjába.
Keresztény jelképek egy sötét világban
Mit jelent számodra az adventi és a karácsonyi időszak?
Kárpitművész és grafikus vagyok. Kárpitjaim alapja a rajz, témája az ember és a keresztény kultúra, mivel keresztény országba születtem, keresztény tanítások alapján nevelkedtem. A szövés alapja a rajzolás, a rajzokban pedig feltűnik a szövés, a vonalak szövedéke. A kárpitot nem dekorációként, hanem képként fogom fel, amely alkalmat ad az ábrázolásra. Munkáimban a konkrét figuráktól az elvont ábrákig minden szerepel, természetesen a kereszténység jelképei is, de nem vagyok szakrális művész.
Számomra a karácsony az év legszebb ünnepe. Jézus születésének ünnepe, de az örömé, a békességé, a családé, a gyerekeké, az otthoné és a szülőföldé is. A karácsony lehetőséget ad az elmélyülésre, az összegzésre, tetteink és életünk átgondolására. Sajnos már hónapokkal korábban karácsonyi árukkal árasztanak el mindent, üzletté téve az eseményt. Ez nem a szeretetről szól. Tudatosan kell ragaszkodnunk hagyományainkhoz, örökségünkhöz, magyarságunkhoz és mindahhoz, ami az életet jelenti.
Kárpitjaimon szerepelnek keresztény jelképek, de nem főmotívumként. Rajzaimban folyamatosan jelen van a kereszt: Jézus a kereszten vagy csak lebegve, esetleg az arca. A Covid alatt egy egész sorozatot készítettem keresztrajzokból. Az a világ, amelyben ma élünk, aljas, durva és sötét. Leplezetlenül tárul elénk az emberi gonoszság és butaság. Nem hiszem el, mire képesek az emberek. Tiltakozom szóban, rajzban. Keresztek Jézus nélkül: kavargó, helyüket kereső vonalak, élő, aktív formák, amelyek szaladnak kifelé, befelé, de a keresztformát tartva.
Nincsenek megrendelőim, magamnak rajzolok és magamnak szövök. Boldogan ajándékozom el rajzaimat azoknak, akikről azt gondolom, hogy örülnek neki. Örömet szerezni jó!
Bartus Ágnes üvegművész
Kereszt a nyakban
„A kereszt egy olyan globális szimbólum, amely évezredek óta együtt rezonál az emberiséggel, vallástól függetlenül” – véli Michael Coan, a New York-i Fashion Institute of Technology ékszertervezéssel foglalkozó szakembere. Bartus Ágnes ékszertervezőt kérdezem, hogyan született a kifejezetten konstruktivista és abszolút egyedi arculattal rendelkező üveg-fém ékszerkollekciója.
Konstruktivista ékszerek üvegből és ezüstből
Mi inspirál? Hogyan találod meg az egyensúlyt a két anyag eltérő természetében?
Az Iparművészeti Egyetemen diplomáztam üvegszakon, még a rendszerváltás előtt. Elhivatottan és ambiciózusan kerestem az üvegtervezés lehetőségeit az akkor még létező hazai üveggyárakban, amelyek sajnos azóta megszűntek. Iparművészként ezt követően az építészeti üveg műfaja maradt meg számomra, melyben a síküveg dekoratív, festői hatásait kerestem.
Az építészeti üveg meghozta ugyan a szakmai kiteljesedést, de az energia árrobbanását követően az üvegművészetnek ez az ága is kezdett beszűkülni, ezért fókuszt váltottam, és a kisebb méretben, kézműves körülmények között is megvalósítható üvegalkotások felé fordultam. Hatalmas örömmel töltött el, hogy szabadon, költséges technológiák mellőzésével kísérletezhetek a számomra legkedvesebb anyaggal. Férjemet, Jack Tibor belsőépítészt is annyira lázba hozták ezek a kemencéből kikerülő kis fényjátékok, hogy megtanulta az ezüstmegmunkálás módjait, és – saját szakmája mellett, közös tervezést követően – hordható ékszerré komponálta a megmunkált üvegeimet. A természet mellett az építészet is gyakran inspirál minket; innen ered az ékszerek valóban konstruktív, indusztriális jellege, tehát cseppet sem klasszikusak. Az általunk használt két valódi, nemes anyag – az üveg és az ezüst – jelenik meg a Silvetri ékszermárkánk nevében. A név az angol „silver” (ezüst) és az olasz „vetri” (üvegek) ötvözéséből ered.
Előfordul, hogy a megrendelők saját elképzeléseikkel fordulnak hozzád?
A konstruktivista megközelítés absztrakt kifejezőerővel bír, de az alkotások létrehozása során a bennünk kialakuló érzéseink megfogalmazásával és egyfajta filozófiai összefüggésrendszerben igyekszünk elnevezni egyedi ékszereinket. Fontos, hogy minden ékszerből csak egyetlen darabot készítünk, így a megrendelők inkább ránk bízzák a szimbolikát. Érdekesebb azonban, ahogyan az érdeklődők rátalálnak egy-egy nekik szóló alkotásra.
Ökumenikus jelentésű kereszt-medál
A katolikus országokban a kereszt motívuma szorosan összefonódik a szentséggel, és a viselése jóval többet jelent pusztán egy divatos kiegészítőnél. Hogyan készültek a Te keresztjeid?
A Szinte Minden címet viselő üveg-ezüst ékszerünk a Keresztutak iparművészeti kiállításra készült. Jelképi összetettsége egyszerre utal a keresztre mint szimbólumra és a földi világtól elemelkedett ember-alakra, amelyet a szárnyaló mozdulat emel a magasba. Belső világát a fényt visszatükröző csiszolt üveg érzékelteti szemléletesen: mélységében sokszínű fény keletkezik, amely kivetül a világra. Az volt a szándékunk ezzel a kicsiny, bár medálként a megszokottnál méretesebb ékszerrel, hogy ökumenikus jelentést kapjon. Az üvegbe hatoló fény, mely különböző nézőpontokból más-más színt ver vissza, minden ember saját hitének megfelelő reflexiókat kínáljon, hogy bárki megtalálhassa benne a saját univerzumát.
Végül a sors úgy hozta, hogy egy kedves, világlátott vevője akadt a tárgynak, aki éppen Peruból hazatérve az ottani ősi kultúra élményein alapuló világra ismert rá elsőre a medálban, majd saját hitét és ünnepeit is azonosítani tudta benne. Kérte, hogy tegyük félre, mert ő még sosem vásárolt magának ékszert, és nem is készült erre, de a tárggyal való találkozása szakrális pillanat volt az életében.
Segesdi Bori keramikusművész
Belső fény
Az egyik legősibb matéria az agyag. Vándorló, gyűjtögető életmódot folytató elődeink már a neolitikum időszakában felismerték a megmunkálásában rejlő lehetőségeket. Azóta eltelt több mint tízezer év… Hosszú lenne elmesélni az agyag útját, feldolgozását és a technológiai háttér változásában betöltött szerepének történetét. És még napjainkban is tud újat mutatni! Segesdi Bori keramikusművész is megszállottan kommunikál ezzel a hűséges anyaggal.
Az agyag sokoldalúsága
Hogyan és mikor kerültél vele kapcsolatba? Pályafutásodnak milyen jellemző stációi voltak, és hol tartasz most?
Művész szülők gyermekeként otthon ismertem meg először az agyagot, amelyből Apám keze alatt szobrok, Anyám kezei közül vázák, tálak kerültek ki. Pályaválasztásom idején szüleim racionalitása győzött meg: „itt a felszerelt műhely, lehet folytatni a munkát és a kísérletezést az anyagokkal!”. Aztán sok éven át együtt dolgoztunk. Egy lábtörés vetett véget a szimbiózisunknak. Sokat dolgoztam a Képcsarnok galériának, sőt évekig galériavezetőként is rendeztem ott kiállításokat. Rengeteg művészt ismertem meg, nagyon élveztem, tanulságos volt. Később nyitottunk egy saját kis galériát is a belvárosban, amelyet tizenegy év után fájó szívvel zártunk be, hiszen el kellett döntenünk, mit tudunk belesűríteni egy napba.
Több évtizedes munkásságom elején főleg használati- és dísztárgyként funkcionáló kerámiákat készítettem. Mindig magastüzű anyagokkal dolgozom. Főleg a porcelán képlékeny finomsága és eleganciája ragadott meg. Pár éve elkezdtem ékszereket is készíteni porcelánból, amelyeket plexivel, fával, fémmel és üveggel kombinálok. Újabban a porcelán és az üveg együttes megjelenítése izgat plasztikaként és reliefként. Az év elején az Újlipótvárosi Klub-Galériában is ezeket a munkáimat állítottam ki.
Porcelán- és üvegplasztikák, ékszerek
Eddigi, több évtizedes pályafutásodra visszatekintve, mely alkotásodra vagy a legbüszkébb és miért?
Talán az egyik legnagyobb erényem, hogy mindig van merszem megújulni, változtatni, kísérletezni. Nagyon szeretem a plasztikáimat és a porcelánékszereimet. Ugyanakkor lehetőségem nyílt egy Zsolnay-kút restaurálására is, amelyet azóta is rendszeresen karbantartok, de más Zsolnay-váza helyreállításán is dolgoztam. A világhírű magyar szobrász, Amerigo Tot néhány faliképrészletének letört darabjait is pótoltam, és természetesen szeretettel ápolom szüleim hagyatékát. Munkáim közül az idén bemutatott kiállítási anyagomra vagyok a legbüszkébb, melyek egyike MMA-díjat nyert és közgyűjteménybe került.
Funkcionális vagy díszítő jelleggel készülnek a műveid? Milyen technikával dolgozol?
Törekszem arra, hogy a kezeim közül kikerülő tárgyak funkcionálisan és díszítő jelleggel is megállják a helyüket modern vagy klasszikus otthonokban. Munkám során számos technikát szoktam igénybe venni: öntéssel, korongozással, préseléssel és felrakással is készítek tárgyakat. Szeretek a mázakkal is játszani, mert hihetetlenül izgalmas dolog várni és látni a végeredményt: vajon olyan formát ölt a kemencében, amilyennek megálmodtam, megterveztem, vagy valamilyen váratlan csoda kerül elő?
Liturgikus tárgyak: Belső Fény
A liturgia tárgyai fontos elemei az egyházművészetnek. Hogyan találtál erre a területre? Ez egy egészen különleges kapcsolat téma és alapanyag között. Kérlek, mutasd be a Belső Fény című alkotásodat!
Gyerekkorom óta része az életemnek a vallás, ezáltal fontosak számomra a hit közvetítésének eszközei is. Mindig lenyűgözött a pompa, a színek, a fények, az illatok, épp ezért szeretek az egyháznak dolgozni. Legutóbb egy hatalmas szenteltvíztartót kértek kerámiából, de régebben egy Szent Lászlót ábrázoló porcelán faliképet is készítettünk Apámmal.
Pár évvel ezelőtt Szentendrén az akkori MANK Galériában a Belső fény című kiállításra kaptam meghívást. Tervezés közben állandóan a hit mint belső fény gondolata járt a fejemben. A kereszténység legfőbb motívumát, a keresztet szerettem volna „fényben úszva”, arannyal festve ábrázolni, fekete keretben, mintha egy ablakon kitekintve segítene a tájékozódásban. Olyannyira érdekel ez a témakör, hogy jövő évi kitűzött célom a monstranciák által ihletett sorozat megvalósítása.
Borbás Dorka
üvegművész
