Válogatás a Nemzetközi Kerámia Stúdió gyűjteményéből a Szombathelyi Képtárban 2025. október 3. és 2026. január 25. között

„Kelet-Nyugat kulturális országútján”¹ – Probstner János (1943–2022) írta le ezekkel a szavakkal azt a közép-európai kultúrpolitikai közeget, amelyben életre hívta a Nemzetközi Kerámia Stúdiót 1977-ben, egy olyan alföldi városban (Kecskeméten), ahol korábban gyenge gyökere volt a kerámiának. A Stúdió maga is Kelet és Nyugat között helyezkedik el nyitott szellemi és gyakorlati műhelyként, teret biztosítva a kerámiát jellemző sokféle ágazat szabad művelésének és a művészi gondolatok anyagba formált kibontakoztatásának. A Stúdió műhelyeiben már a rendszerváltást megelőzően megfordultak nyugati és tengerentúli alkotók, akik friss szellemi áramlatokkal inspirálták a vasfüggöny keleti oldalán rekedt művészek gondolkodását, világlátását. A Nemzetközi Kerámia Stúdió gyűjteményéből rendezett kiállítás a Szombathelyi Képtárban szó szerint közelebb vitte a tárgyakat a Nyugathoz, szimbolikusan újrajátszva azt a mérhetetlen jelentőségű vállalkozást, amelyet Probstner János az 1970-es években megvalósított az államszocialista Magyarországon.

Modern iparművészet a rendszerváltás előtt

A rendszerváltás előtti magyar művészetben a hagyományosan iparművészetnek tekintett ágak bizonyultak húzóerőnek. A kultúrpolitika által kevésbé kontrollált területek előbb kapcsolódhattak be a modern, kísérleti művészet vérkeringésébe, és csatlakozhattak a nemzetközi színtéren meginduló szimpóziummozgalmak áramlataihoz. A kerámiaművészetben 1969-től Siklóson, 1977-től pedig Kecskeméten bontakoztak ki ilyen sűrűsödési pontok. A textilművészet kísérletező, avantgárd és progresszív képviselői 1970-től Szombathelyen, 1975-től pedig a Velemi Alkotóműhelyben alakíthatták ki bázisaikat. Fontos kapcsolódási pont a jelen tárlat, amely összeköti a nagy múltú művészeti alkotóközpontokat – Siklós, Kecskemét, Szombathely, Velem –, új értelmezési lehetőségeket kínálva a hazai szimpóziummozgalom történetéhez. E történet megismerését a szombathelyi szakemberek több korábbi, koncepciózus programmal segítették.²

Nemzetközi Kerámia Stúdió Kecskeméten

A Nemzetközi Kerámia Stúdió gyűjteménye 1977 óta folyamatosan növekszik, formálódik. A kollekciót a Kecskeméten megforduló és alkotó, magyar és nemzetközi művészek gyarapítják. Jelenleg négyezer tárgy található a gyűjteményben, képviselve öt kontinens szinte valamennyi nemzetét. A Stúdió gyűjteménye nem csupán monumentalitása miatt vagy országok szerint csoportosítva reprezentatív, hanem a benne megjelenő műfajok sokszínűségének tekintetében is. Különlegességét tovább fokozza, hogy a legtöbb alkotás Kecskeméten, a Nemzetközi Kerámia Stúdió falai között készült.

4000 alkotás
5 kontinens
49 év

Probstner János – Múzeumalapító kiállítás

Ha a Stúdió szerteágazó tevékenységeinek spektrumából csupán a nemzetközi kerámiagyűjteményét vesszük górcső alá, akkor is kijelenthető, hogy a kecskeméti intézmény a 20. század utolsó harmada és a kortárs kerámiaművészet megkerülhetetlen helyszíne, a kerámiakultúra múltjának, jelenének és jövőjének aktív alakítója. Többek között ezért is sajnálatos, hogy a gyűjtemény nem bír múzeumi státusszal, ami Probstner János egyik célja volt, azonban több erre irányuló kísérlete meghiúsult. Múzeumalapító kiállítás címmel rendezett tárlatokat a Stúdió gyűjteményéből válogatva, előbb a budapesti Iparművészeti Múzeumban,³ majd a Kecskeméti Képtárban.⁴ Probstner pontosan tudta, mekkora felelősséget ró rá ez a gazdag gyűjtemény, és hogy mennyi kihívást és lehetőséget tartogatnak az edukáció, a mintaadás, a kutatás, a dokumentálás, a megőrzés és megóvás, a gyönyörködtetés és a párbeszéd kezdeményezésének, majd fenntartásának feladatkörei.

Nagy méretű plasztikák, installációk

A textilművészet szerencsésebb volt a kerámiánál. Szombathely intézményi keretet biztosított a múzeumi gyűjteménykezelésnek és az ezzel járó feladatoknak. A kárpitművészet és a tértextil hatalmas tereket igénylő műveihez kialakított Szombathelyi Képtár ezúttal a kerámiának adott lehetőséget. A tágas kiállítóterekbe kifejezetten nagy méretű plasztikákat, installációkat válogattak a kiállítás kurátorai, Kontor Enikő gyűjteménykezelő és Sütő Erika, a Stúdió vezetője. Döntően olyan műveket állítottak a reflektorfénybe, amelyeket ritkán hoznak elő a kecskeméti raktárakból, így azok is rácsodálkozhattak a tárgyakra, akik korábbról már ismerték a gyűjteményt, illetve annak egy szeletét.

Nemzetközi kerámiakiállítás

A kiállításhoz vezető lépcsősor két oldalán a cseh Miroslav Páral életnagyságú hibrid lényei, Minótauroszai fogadták a látogatót, felérve pedig az iskolaalapító ötvösművészként ismert Péter Vladimir joviális, kalapos figurája köszöntött. A kiállítótérben Pázmándi Antal Kényes egyensúly című kompozit plasztikája, a cseh Václav Šerák posztmodern oszlopa, az észt Sergei Isupov A halász álma című szürrealisztikus alkotása, Kemény Péter architektonikus kompozíciója, a lett Pēteris Martinsons stilizált figurája, Fusz György groteszk Sárkányfiúja, Kádasi Éva törékeny porcelánvirágai és az orosz Alexander Zadorin installációja ragadták meg a néző figyelmét.

Schrammel Imre – Geszler Mária

Ebben a térben kapott helyet két, Szombathelyen jól reprezentált keramikusművész, Geszler Mária és Schrammel Imre alkotása is. Mindketten egy-egy különleges és nagy méretű plasztikával szerepeltek: Geszler az ipari táj esztétikáját feldolgozó korszakának csúcsművével, az inotai hőerőmű építészetéből inspirálódó, Hűtőtornyok cíművel, míg Schrammel a megrázó 1956 című munkájával. A durva samottos kerámiatéglákon arccal lefelé fekvő, megnyomorított (holt)test emlékműként is értelmezhető.

Ékszerkollekciók és funkcionális kerámiatárgyak

A szellős terekben kiválóan érvényesülő, izgalmas atmoszférát teremtő szoborszekció fókuszba állítása mellett a kurátorok szándéka az volt, hogy a gyűjtemény sokféleségét is bemutassák. Ezért szerepeltek az előtér falán porcelán ékszerkollekciók, a posztamenseken pedig gyakorlati-használati funkcióval bíró kerámiák. Ezek közül a DeForma Csoport tagjainak korai alkotásai tűntek ki, különösen Babos Pálma és Benedek Olga 1986-os, platina- és aranydíszítésű porcelán teás- és kávéskészletei, amelyek szintén ritkán látható tárgyegyüttesek.

Kisplasztikák

A belső kiállítótérben az ötven centiméternél kisebb, tehát a kisplasztika fogalmát kimerítő tárgyak szerepeltek, szisztematikusan válogatva a gyűjtemény különböző évtizedeiből, magyar és nemzetközi alkotóitól, különböző stílusokból és műfajokból. A tárlaton összesen több mint száz tétel reprezentálta a Nemzetközi Kerámia Stúdió gyűjteményét.

Probstner János munkássága

A szervezők külön egységet szenteltek Probstner Jánosnak, aki maga is keramikusként végzett az Iparművészeti Főiskolán 1970-ben. Kerámiamunkái mellett a látogatók az egész életét végigkísérő grafikai munkásságából és karakteres pasztellképeiből láthattak válogatást. Ugyanakkor vitathatatlanul érezhető volt, hogy Probstner főműve a Nemzetközi Kerámia Stúdió. Ezt a vélekedést hangsúlyozták a teret tagoló, vaskos pilléreken elhelyezett kétnyelvű falszövegek is, amelyeket a rendezők Probstner Jánosról és a Nemzetközi Kerámia Stúdió alapításának körülményeiről, a gyűjteményről, a Stúdió történetében meghatározó alkotókról, a jelentős szimpóziumokról, a Stúdióban folyó oktatási tevékenységről, az intézményhez kötődő kerámia seregszemlékről, valamint a Stúdió működését támogató Kortárs Kerámiaművészetért Alapítványról állítottak össze. A rövid szövegeket a Nemzetközi Kerámia Stúdió archívumából válogatott fotók illusztrálták, részletesen bemutatva az intézmény negyvenhét éves történetét.

„a gyűjteményt múzeumi rangra kell emelni”

A gyűjteményi kiállítás címe – Az agyag alkimistái – azokhoz a lírai elnevezésekhez hasonlít, amelyekkel Probstner definiálta a Nemzetközi Kerámia Stúdiót: Kelet és Nyugat művészetének találkozási helye, a kreatív gondolatok szigete, az agyag kolostora. Ugyanakkor első olvasatra különösen szembeötlő az alkimisták megidézése, akiket a kerámiatörténészek a kínai porcelán titkának kutatása és az európai keményporcelán feltalálásának vonatkozásában szoktak emlegetni.

A minőségi kerámiagyűjtemények történelmi jelentősége

A címet Monika Gass keramikusművész, szakíró, a svájci székhelyű Nemzetközi Kerámia Akadémia (IAC) alelnöke értelmezte megnyitóbeszédében. Hangsúlyozta, hogy a Nemzetközi Kerámia Stúdió története és komoly gyűjteménye hatalmas érték a mai világban, ahol a digitális, pszeudouniverzumokban megfáradt egyén szomjazza a természetes matériák taktilis érzékelését. Egyre népszerűbbek a kerámiafoglalkozások, egyre többen nyúlnak agyaghoz hobbiból vagy kísérletező művészként, ám az autentikusságot és az egyediséget csakis hosszú tanulási folyamat révén lehet elérni. Az agyag alkimistái egyedi kézjeggyel rendelkeznek, Kelet és Nyugat varázslói ők, akik életet lehelnek a matériába. Anyagba formált gondolataik pedig a múltat mentik át a jövő számára, hosszú évezredek hagyományát követve. Monika Gass így fogalmazott: „Ezek a különböző kézjegyek a mai tárlaton egyetlen nagy koncertté állnak össze. A rendkívüli technikák, színek és formák összhangjában – a legfinomabb porcelánoktól a színvilágon át a plasztikus művekig – a művészek agyagba csomagolt, gyakran nagyon személyes üzeneteket adnak át legbensőbb érzéseikből. Ez a kézjegy, a mindent eldöntő ihletett szellem, amely a kezeket vezeti, s amely a technikát, a színt és az anyagot egységbe rendezi, súlyt és állandóságot ad a gyűjteményben szereplő alkotók művészetének. Értéket kölcsönöz a munkájuknak, amely messze túlmutat a jelenen. A jövő generációi e minőségi kerámiagyűjtemények alapján ítélik majd meg, mit tettünk hozzá mi – a ma emberei – az egyetemes kérdésekhez, a filozófiához, a társadalmi témákhoz és környezetünk alakításához. Mert a kerámia megmarad. A kerámia a régészek vezérfonala. A kerámia megőrzi gondolatainkat, életmódunkat, művészetfelfogásunkat. A művészi kerámia még ezer év múlva is vallani fog arról, hogy létünkben az anyagnak vagy az inspirációnak, a banalitásnak vagy az esztétikának adtunk-e elsőbbséget.”⁵

Iránymutatás a kortárs kerámiakultúrában

A Nemzetközi Kerámia Stúdió és annak gyűjteménye a magyar és a nemzetközi kerámiakultúra legfényesebb világítótornya, amely tűpontosan mutatja meg a valódi minőséget a kortárs kerámiakultúra egyre kuszább és egyre vadabb útvesztőiben. Éppen ezért biztosítani kell a jövő generációi számára a 2027-ben fennállásának ötvenéves jubileumát ünneplő Nemzetközi Kerámia Stúdió zavartalan működését, amely az alapító, Probstner János szellemiségét örökíti tovább, gyűjteményét pedig múzeumi rangra kell emelni. Talán ez a gondolat tekinthető a kiállítás központi üzenetének.

Novák Piroska
design- és művészetteoretikus

Főcímkép:
Jason Walker (USA): Dália hala; kőcserép; 70×50×25 cm; 2011 (Fotó: Dénes Nóra)

Jegyzetek:

1. PROBSTNER János, „A kreatív gondolatok szigete: A Nemzetközi Kerámia Stúdió Magyarországon”, in Magyar Iparművészet, 2. sz. (1999): 72–74.
2. Többek között a TeTT című időszaki kiállítássorozattal, valamint a textilművészet prosperáló évtizedeit bemutató gyűjteményi tárlatokkal:
   TeTT – Megtört progresszió (1968–1975). Szombathelyi Képtár, 2022. november 3. – 2024. május 5.
   TeTT – Velem 1975–1983. Szombathelyi Képtár, 2022. október 20. – 2023. szeptember 13.
   TeTT – Symposion ’69, ’70. Schrammel-gyűjtemény, 2022. október 15. – 2024. szeptember 1.
   Szövött, hurkolt és nyomott anyagok. Válogatás a Szombathelyi Képtár iparitextil-gyűjteményéből (1973–1988). Szombathelyi Képtár, 2022. április 17. – szeptember 25.
3. Múzeumalapító kiállítás: Válogatás a Nemzetközi Kerámia Stúdió gyűjteményéből 1979–1995. Budapest, Iparművészeti Múzeum, 1995. december – 1996. április.
4. Múzeumalapító kiállítás: Válogatás a Nemzetközi Kerámia Stúdió gyűjteményéből 1979–1995. Kecskemét, Kecskeméti Képtár, 1996. március – június.
5. Idézet Monika Gass 2025. október 3-án elhangzott megnyitóbeszédének kéziratából.

Fotók:

1. Az agyag alkimistái című kiállítás enteriőrje
2. Az agyag alkimistái című kiállítás enteriőrje; előtérben: Rejka Erika: Átmenet; anyagában színezett porcelán; 50×25×9 cm; 2019
3. Az agyag alkimistái című kiállítás enteriőrje; előtérben: Újházi Péter: Torony; kőcserép; 200×80×85 cm; 1996
4. Az agyag alkimistái című kiállítás enteriőrje; előtérben: Nicolae Moldovan (RO): Joinder; kőcserép; 67×137×43 cm; 2017
5. Porcelánékszerek Az agyag alkimistái című kiállításon
6. Kemény Péter: Run-run; samottos kőcserép, porcelán; 120×40×95 cm; 1994
7. Fusz György: Sárkányfiú; samottos kőcserép; 80×96×50 cm; 1992
8. Kemény Péter: Run-run; samottos kőcserép, porcelán; 120×40×95 cm; 1994
9. Kádasi Éva: Virágok; porcelán; máz felett színesen festett; 65×19×19 cm, 32×25×20 cm; 1998
10. Václav Serák (CZ): Nagy oszlop; samottos kőcserép; 180×43×30 cm; 1992
11. Geszler Mária Garzuly: Hűtőtornyok; kőcserép; szitázott; 100×50 cm; 2000
12. Péter Vladimir: Álló figura; porcelán, samottos agyag; 190×70×55 cm; 1982

Fotók: Dénes Nóra

Kapcsolódó cikk:

Nők a gyárban

Ami elmúlt és ami megmaradt