A Nemzetközi Kerámia Stúdió Tegnapi szoba című gyűjteményi kiállítása 2025. március 27. és április 17. között

Belépve a kecskeméti Kápolna Galéria előterébe, első pillantásra semmi különöset nem látunk: a Nemzetközi Kerámia Stúdió újabb, válogatott műveket felvonultató gyűjteményi kiállítására érkezünk. A falon Kontor Enikő kurátori gondolatai fogadnak, néhány tárgy a falon, skandináv stílusú, élénksárga mázú kavicsvázák egy sötétkék pléddel letakart posztamensen, előtte alacsony, süppedős fotelek a látogatók számára.

„Mi készült kerámiából, és mi hagyományos anyagokból? Az írógép, a szódásüveg, a daráló, a játékbaba […] is kerámia”

A kiállítótérbe érve már teljesen más világgal találjuk szemben magunkat: egy komplett lakás díszleteivel. Van itt előszoba, konyha ebédlővel, nappali, háló- és dolgozószoba. Egy enteriőrkiállításban járunk, ahol a stúdió egyedülállóan gazdag gyűjteményi anyaga különböző korú és stílusú bútorokon jelenik meg. A kurátor már eddig is számos alkalommal írta át a klasszikus, „műtárgyak steril posztamenseken kiállítva” típusú tárlatokat. Gondoljunk csak a Lepel című, szintén gyűjteményi tárlat performatív megnyitójára, a leleplezés, a leselkedés és a látogatókra osztott voyeur szerepére.¹ Kontor Enikő saját, autonóm alkotásai kapcsán is erősen elmozdult az installációművészet felé, két Vízszint című műve,² Ontattak című munkája,³ valamint Inter című, Nádor Tiborral közös kiállítása példázza e törekvéseit.⁴

A Tegnapi szoba a Kontorra jellemző drámai és zavarba ejtő ellentmondásokkal operál, ám ezek az érzések itt jóval lassabban, csavarosabban kúsznak alá a tudatunkig, mint korábbi, zsigeri hatású műveiben. Az otthonos, könnyen befogadható enteriőrökben a látogató szívesen veszi fel és szövi tovább a tárgyakkal elmesélt narratívát. Azon kapja magát, hogy elképzel egy családot, melynek tagjai egykor a lakás tereiben éltek. A konyhában sürgölődő anyát, a dolgozószoba írógépe felett gondolataiba mélyedő apát, a nappaliban újságot olvasó nagymamát és nagypapát, illetve az előszoba tükrében magát királylányként szemlélő, illegető kislányt. A további történetszálakat kusza és súlyos művészetelméleti kérdések gubancolják össze: a tárgyak és a műtárgyak összekeverednek a terekben. Mi készült kerámiából, és mi a gyakorlati-használati funkciót betöltő, hagyományos anyagokból? Az írógép, a szódásüveg, a konyhai daráló, a nagyszülők székei, olvasnivalóik, a kislány játékbabája, de még a család uralkodói tartással fekvő agara is kerámia, és néhány nappal/héttel ezelőtt még az intézmény hűvös raktáraiban pihent, nem pedig a hálószoba díványán.

A műcédulák hiányoznak, amelyek kulcsot adhatnának az értelmezéshez – ekkor jöhetünk rá arra, hogy a (rá)eszméléshez előzetes tudás(unk) kell. A kurátor fölényes és romantikus gesztussal magunkra hagyott a friss felfedezés tetőfokán, és arra biztatott, hogy nézelődjünk tovább, mélyedjünk el a részletekben, fejezzük be mi magunk az elképzelt család történetét.

„enteriőrkiállításban járunk, egy komplett lakás díszleteivel”

Az eklektikus enteriőrök bútorain az együtt élő generációkra jellemző, eltérő korú, stílusú, kultúrkörű, funkciójú kerámiák meglepően harmonikus egyvelege között sétálva egy idő után nyomasztó mozzanatok tűnnek fel. Miért hagyták hátra mélytányérba adagolt vacsorájukat – zöldborsó főzeléket oldalassal – egy hokedlin? Miért maradt félbe a házi tészta elkészítése a konyhában? Ki gyűrte össze és dobta hanyagul az újság lapját a szőnyeg sarkára? Miért szerepel egy tankot ábrázoló, fotóporcelán technikával készült kép a lakás központi falának fókuszpontjában? Miért ennyire fájó az elképzelt szereplőink fizikai hiánya? Talán jobb volna megmaradni a tudatlanság állapotában, mint válaszokat keresni egyre sorjázó kérdéseinkre. Talán itt nem kell(ene) a kurátori szervezőelvet megfejtenünk, és nem kell(ene) kielemeznünk a tárgyak viszonyrendszerét, sem pedig kontextusát. Talán ezen a kiállításon jobb műélvezőként töltekezni, mint kritikusként bírálatot megfogalmazni: rácsodálkozni arra, hogy a minket körülvevő tárgyvilágban mennyi minden nyeri el alakját kerámiából. Mennyiféle anyagi minőségben, formában, faktúrában és funkcióban van jelen az életünkben az ősidőktől fogva.

A tárlat játékosságát, újabb és újabb bámulatunk hullámait a szemünket megtévesztő bravúrdarabok tartják lendületben, azok a tárgyak, amelyek másnak akarnak látszódni, mint amik. A trompe l’oeil mű-tárgyak is szerepet játszanak, amelyhez kiváló színpadot teremtett számukra rendezőjük, a kurátor. A kerámiaművészet történetében komoly hagyományokkal bíró, illúziókat keltő tárgyak alkotói – a jelen kiállításon például Berzy Katalin, Polgár Ildikó, a japán Kimiyo Mishima, az amerikai Warren Mather vagy a kanadai Debra Sloan – a matéria vitathatatlan virtuózai.

„A műcédulák hiányoznak, amelyek kulcsot adhatnának az értelmezéshez. A kurátor, Kontor Enikő magunkra hagyott a felfedezés tetőfokán.”

A virtuózok névsorához csatlakozik a tárlaton szereplő alkotásával Probstner János (1943–2022), a Nemzetközi Kerámia Stúdió alapítója. A kiállításon látható Sütemény a XXI. századnak című kisplasztikája neorokokó kínálótálban, élethűen megformált kerámiakekszekből áll, amelyeket beborít a csillogó máz, mintha fényes csokoládé bevonat lenne. Ez a pszeudo-édesség lett a kiállítás hívóképe meghívókon, plakátokon. A tárlat vernisszázsát megelőzően emlékestet rendeztek Probstner János méltatására, melyen fordulatos életét, a kerámiakultúráért tett erőfeszítéseinek máig ható eredményeit és sokoldalú személyét mutatták be a szervezők.⁵ Az emlékest gondolatmenetét Probstner Petra, az alkotó lányának prezentációja fogta össze jól szerkesztett csomópontok köré. A másnap nyíló kiállításon sokan gondolhattuk azt, hogy a Probstner által életre hívott stúdió terében, annak válogatott gyűjteményi darabjaiból berendezett szobájában valójában őt idézték meg.

Probstner János személyének hiányát érezhették a látogatók a Tegnapi szoba magányos tárgyai között és hátrahagyott tereiben: azt, ami vele elmúlt, és mindazt, ami áldozatos munkája révén megmaradt.

Novák Piroska
design és művészet teoretikus

A kiállított tárgyak alkotói:
Erna AALTONEN (FIN), ANTAL András, Roderick BAMFORD (AUS), BÁN Mariann †, BENKŐ Ilona, BERZY Katalin, Nora BLAZEVICIUTE (LT), BOZSOGI Ágnes, Inese BRANTS (LV), DOMONKOS László, DUGÁR János †, Betty ENGHOLM (DK), GESZLER Mária, John GLICK (USA), Nina HOLE (DK) †, HORVÁTH Szabolcs, Kristin ISLEIFSDÓTTÍR (IS), Sergei ISUPOV (LV), Imola JAKABOSI (RO), Ivan JELINEK (CZ), Wendy KERSHAW (GB), KUN Éva, Eldar MAMEDOV (AZ), Warren MATHER (USA), Kimiyo MISHIMA (JP) †, LÓRÁNT János Demeter, Su Pak PEN (PRK), Daniela POLCZ (D), POLGÁR Ildikó †, PROBSTNER János †, Juta RYNDINA (LT), Paul SCOTT (GB), Debra SLOAN (CAN), SZALAI László, Eva TURUNEL (FIN)

Jegyzetek:

1. Lepel. Válogatás a Nemzetközi Kerámia Stúdió gyűjteményéből. Kecskemét, KKMM – Nemzetközi Kerámia Stúdió, Kápolna Galéria, 2023. augusztus 24. – szeptember 9.
2. Vízszint. Kontor Enikő keramikusművész kiállítása. Kecskemét, KKMM – Nemzetközi Kerámia Stúdió, Kápolna Galéria, 2022. április 29. – május 13.
   Vízszint – Koordináták. Kontor Enikő keramikusművész kiállítása. Budapest, K.A.S. Galéria, 2023. november 15. – november 30.
3. Kontor Enikő Ontattak című installációjával Zsolnay-díjat nyert a Pécsett rendezett Országos Kerámiaművészeti Triennálén 2024-ben.
4. Inter. Kontor Enikő és Nádor Tibor kiállítása. Budapest, Artus Stúdió, 2024. május 21. – június 11.
5. Probstner János élete és munkássága – élettörténeti beszélgetés. Kecskemét, Hírös Agóra KultKaszinó, 2025. március 26. Résztvevők: Probstner Petra, Dr. Farkas Gábor, Kerényi György, Lakatos Pál Sándor, Mikulás Ferenc. Az est moderátora: Dr. Szentkirályi Zoltán.

A cikkben szereplő fotókat Kontor Enikő készítette.

Főcím kép:
A Tegnapi szoba című kiállítás enteriőrje, az étkezőasztalon Berzy Katalin Tálca (1998), Roderick Bamford Életfonal (Szódásüveg) (1991), Domonkos László Kancsó, pohár és tányér (1978) című műveivel

Fotók:

1. A Tegnapi szoba című kiállítás enteriőrje
2. A Tegnapi szoba című kiállítás enteriőrje
3. A Tegnapi szoba című kiállítás enteriőrje
4. A Tegnapi szoba című kiállítás enteriőrje
5. A Tegnapi szoba című kiállítás enteriőrje, Berzy Katalin Írógép (1999), Kimiyo Mishima Újság H ’98 (1998), a díványon Debra Sloan Kutya (2007), előtte Lóránt János Demeter Emlékezés ’56 (Utolsó vacsora) (2006), valamint a falon Antal András A Hősök Fala (2000) című műveivel
6. A Tegnapi szoba című kiállítás előterében, a falon jobbra Geszler Mária Festett tál című alkotása (1978)
7. A Tegnapi szoba című kiállítás enteriőrje, az étkezőasztalon Berzy Katalin Tálca (1998), Roderick Bamford Életfonal (Szódásüveg) (1991), Domonkos László Kancsó, pohár és tányér (1978) című műveivel
8. A Tegnapi szoba című kiállítás enteriőrje, a tükör előtt Inese Brants Kék levelek I. (2007) című vázájával
9. A Tegnapi szoba című kiállítás enteriőrje, az előtérben Kimiyo Mishima Újság J ’96 (1998), valamint Betty Engholm Nagymama széke és Trón (1996) című alkotásaival
10. A kép hátterében Domonkos László Köcsög (1978), Kun Éva Fehér edények (1978), Szalai László Teáskanna (1978), Horváth Szabolcs Teás- és kávésedények (1983) című művei, az előtérben Berzy Katalin Daráló (1998) című kisplasztikája
11. A Tegnapi szoba című kiállítás enteriőrje, Ivan Jelinek Tál (2014), Polgár Ildikó Csendélet (1979), Probstner János Sütemény a XXI. századnak (2002) című kisplasztikáival, a falon Polgár Ildikó 1956 című fotóporcelán (2006) képével
12. A Tegnapi szoba című kiállítás enteriőrje, Berzy Katalin Írógép (1999) és Kimiyo Mishima Újság H ’98 (1998) című alkotásaival
13. Eva Turunel: Baba I. (1981)
14. A kép hátterében Kun Éva Fehér edények (1978), Szalai László Teáskanna (1978), Horváth Szabolcs Teás- és kávésedények (1983) című művei, az előtérben Berzy Katalin Daráló (1998) című kisplasztikája
15. A Tegnapi szoba című kiállítás enteriőrje, az étkezőasztalon Berzy Katalin Tálca (1998), Roderick Bamford Életfonal (Szódásüveg) (1991), Domonkos László Kancsó, pohár és tányér (1978) című műveivel