Csoportos szilikátipari designkiállítás 2024. május 30. – június 15. között a KKMM – Nemzetközi Kerámia Stúdió Kápolna Galériájában
Megrendülten állok ezen a kiállításon. Több okból is. Egyrészt úgy gondolom, hogy nem pusztán a most kiállító művészek: Babos Pálma, Éles-Varga Erika, Hegedűs Ágnes, Herter Katalin, Imre Eszter, Kaintz Regina, Meixner-Hegyi Etelka, Savanyú Judit és Sütő Erika megvalósult, sorozatgyártott termékeit látjuk ezen a tárlaton, és nem is pusztán csak őket ünnepeljük. Hanem mindazokat, akik a magyar ipari formatervezés, ezen belül pedig a szilikátipar, közelebbről a porcelán-, illetve a kerámiagyártás történetének fejezeteit írták, azaz alkotóként részt vállaltak benne, jobban mondva küzdöttek és legfőképp küszködtek ezen a területen.
„a kiállítók párbeszédet folytatnak a magyar szilikátipar történetének tervezőóriásaival is”
George Kubler 1962-ben megjelent Az idő formája című könyvében formaproblémákat megoldó sorozatokként fogja fel a művészetet, ahol az alkotások egy hagyománysor részei, történelmi és kulturális értelemben is létezik köztük egyfajta folytonosság. A tárgyak különböző korú és hosszúságú formai szekvenciasorokat alkotva időben és térben is beszélgetnek egymással. Az alkotások tehát benne állnak egy szekvenciasorban (a hagyományban), egy sorozat részei, emellett túl is mutatnak önmagukon, két irányban, a múlt és a jövő felé. Az alkotó szintén egy láncolat része, azaz nem magányos individuum.
Az a történet, amelybe a Nők a gyárban című kiállítás bekapcsolódik, 1851-ben kezdődött a Herendi Porcelánmanufaktúra londoni világkiállításon debütált, Viktória-mintás étkészletével, amely a magyar porcelángyártás első nemzetközi sikerét is jelenti, tudjuk, hogy az angol királynő is rendelt belőle. A történet 1883-ban folytatódik a Zsolnay-gyárban az osztrák Rothschild bárónak készített és róla elkeresztelt orchideás teáskészlettel. A következő fejezetet Gorka Géza írja, két, sorozatgyártásba is került teáskészletével, amelyeket a Zsolnay-gyár budapesti üzemének tervezett 1946–47 körül. Kiemelkedő szereplője ennek a sztorinak Horváth László is a legendás Saturnus készlettel 1972-ből; a Herendinek tervezte, de végül az Alföldi Porcelángyár gyártotta. (Ez az étkészlet 1973-ban Faenzában megkapta Emilia Romagna tartomány díját.) A magyar kerámiaipar nagy pillanata még 1977, amikor Ambrus Éva megalkotta az Uniset 212 vendéglátóipari edénycsaládját, egyáltalán nem mellesleg egy komoly piackutatási és fejlesztési program eredményeként.
Tehát amikor az itt kiállított, nagyon maga szintű és összetett tervezőképességeket igénylő termékeket látom, akkor velük együtt látom azokat a tervezőóriásokat is, akikkel a kiállítók párbeszédet folytatnak.
Megrendülten állok ezen a kiállításon, azért is, mert a magyar szilikátipar története nem egy diadalmenet, sokkal inkább elszalasztott lehetőségek, sorozatos megtorpanások és visszafordulások sorozata, még a legnagyobb pillanatait, a legszebb korszakait – itt egyértelműen a ’70-es évek eredményeire gondolok – is beárnyékolja, hogy a modern termékvonalakkal sohasem tudtak a nagy múltú porcelángyáraink tartós, nemzetközi piaci és designtörténeti sikereket elérni. Hivatkoznék itt Vadas József A magyar iparművészet története című alapművére (A design térhódítása fejezet, 229–231. oldal), amelyben a ’80-as évektől az ipart kényszerűen, kiábrándultan és keserűen elhagyó tervezők soráról ír, exodusukat az ’50-es évek nagy tervezőgenerációjának reményvesztettségéhez hasonlítva: Ambrus Éva az Alföldi Porcelángyárból visszavonul a műhelyébe, a Szekeres–Vásárhelyi házaspár épületplasztikával kezd el foglalkozni, Semsey Gabriella a textilművészet felé fordul, Veress Miklós és Torma Istvánné távozik Hollóházáról, Németh Olga Hódmezővásárhelyről. És bár Horváth László a Herendi Porcelánmanufaktúra tervezőjeként dolgozik hosszú éveken keresztül, munkáinak többsége prototípusfázisban marad, soha nem éri el a termék szintjét.
Tehát ez a szellemi és szakmai örökségünk, mondhatnánk, hogy a designereink transzgenerációs öröksége. A Nők a gyárban kiállításon bemutatott munkák az elmúlt 15-20 évben születtek, tehát a XXI. századi magyar porcelánipar termékei, 70%-ban egyébként a Herendi Porcelángyárhoz köthetők. A gyártók, a magyar brandek (Herendi, Zsolnay, Hollóháza, Alföldi) számára ugyanaz maradt az egyébként máig megoldatlan, az előző évtizedekből megörökölt vagy éppen évtizedenként megváltozott formában felmerülő kérdés, mit kezdjenek a múltjukkal, a tradícióikkal? Közülük három hungarikum is; Hollóházát 1777-ben alapították, Herendet 1826-ban, a Zsolnayt 1856-ban. Hogyan és mennyiben modernizáljanak, milyen új termékvonalakat fejlesszenek, már ha egyáltalán? Milyen legyen a vállalati stratégiájukban a tradíció és az innováció viszonya? Hogyan lehet sikeresen válaszolni a globális piaci kihívásokra? És még sorolhatnánk…
A megnyitó beszédem zárásaként szeretném, ha a kollektív tudatunkba beemelnénk egy sikertörténetet, amely ugyan nem Magyarországon íródott, de mivel egy világklasszis magyar keramikus nevéhez köthető, ezért a kulturális identitásunk részeként is elbeszélhetjük. Zeisel Éváról van szó, akit egyik amerikai kritikusa egyenesen a XX. századi kerámia úttörőjének nevezett és akinek munkássága egyértelműen az USA-ban teljesedett ki. […]
Kívánom, hogy az itt kiállított tervezők Zeisel Éva munkásságából és az úgynevezett humanista design szemléletéből merítsenek erőt az alkotói küzdelmeikhez, és a gyári tervezés gyakorlata mindig legyen jelen hosszú és sikeres alkotói életútjukban!
2024. május 30-án elhangzott kiállítás megnyitó szövegrészlete.
Halasi Rita Mária
designszakértő, kutatási és innovációs menedzser
Ha feltennénk a kérdést, hogy milyen nemű, természetű egy-egy anyag, a porcelánra biztosan mindenki azt mondaná, hogy feminin tulajdonságokkal bír. Elegáns, szép, kecses, törékeny, légies, ugyanakkor szeszélyes, érzékeny, törődést igénylő. Három utóbbi jelző már inkább a gyártására vonatkozik, mintsem a megjelenésére.
A tárlaton olyan női magyar gyári tervezők alkotásait mutattuk be, akiknek a tervei, termékei kis, közép- vagy nagy szériás gyártásban piacra kerültek, kereskedelemben elérhetőek. A hazánkban fellelhető három vezető porcelánmanufaktúra produktumain kívül – Herendi Porcelánmanufaktúra, Zsolnay Porcelánmanufaktúra, Hollóházi Porcelánmanufaktúra – mellett az Alföldi Porcelángyárat működtető francia tulajdonban lévő Degrenne csoport, valamint két világhírű külföldi porcelángyár – a portugál Vista Alegre és a spanyol Lladró – termékeit tekinthette meg a kortárs design iránt érdeklődő közönség. A porcelán sokoldalú felhasználása bizonyítékaként lakberendezési tárgyakat (vázák, lámpák, dísztárgyak), étkészleteket, valamint porcelán ékszereket állítottunk ki.
Nők a gyárban:
a porcelán feminin tulajdonságokkal bír
a női nem képviselteti magát a gyári tervezés területén
A kiállítás koncepciójának kialakításakor az első gondolat az volt, hogy a magyar gyári tervezés terén elért sikereket mutassuk be az elmúlt 15-20 évből válogatva, hiszen a kortárs magyar kerámia- és porcelánművészetben alulreprezentált módon vannak jelen a szakma designműfaját képviselő alkotások. Olyan kortárs, progresszív alkotókat kértünk fel a kiállításra, akikre méltán illeszthető a „magyar találékonyság” kifejezése, ugyanakkor a nagy szériás gyártás és gyári tervezés szabta keretek és határok ellenére az alkotók kreativitása és innovatív szellemisége utat tört magának. A tárgyakban nemcsak az egyes gyártókra jellemző karakter- és formavilág jelenik meg, hanem az alkotók személyisége is képes megnyilvánulni.
A kiállítási anyag válogatásakor felmerülő nevek kapcsán tűnt föl, hogy főleg a női nem képviselteti magát az utóbbi évtizedekben a gyári tervezés területén hazánkban, így megerősítette azt a benyomást, miszerint a porcelán valóban egy feminin médium.
Babos Pálma: Herendi kávéskészlet és Zsolnay étkészlet
„A főiskola hallgatójaként kerültem kapcsolatba a porcelánnal mint anyaggal és mint kifejezési eszközzel. Megfogott líraisága… Mindig érdekelt a használati tárgyak átformálódása és a változó korok által diktált metamorfózisa. Különös kihívásnak tekintem a mai fogyasztói társadalomban az értékteremtést, amikor mindenből túlkínálat van, és mindent eláraszt az ipar által ontott divatos kommersz. A porcelántárgyak létrehozásának folyamatát egy szonett kötöttségekkel, szigorú szabályokkal teli születéséhez tudom hasonlítani.
A funkció mutatja magát, ami azon túl van, ott nyílik meg nekem mint tervezőnek a tér. A Herendi és Zsolnay Porcelánmanufaktúrában készített készleteim egyaránt használják a gyárban rendelkezésre álló lehetőségeket és adottságokat, azzal, hogy hangsúlyoz és középpontba állít, kikerül és kihagy valamilyen formai vagy technikai megoldást.” (Babos Pálma)
Éles-Varga Erika: Rivulet reggelizőkészlet és török reliefes vázák
Egy fiatalos reggelizőkészlet, mely közvetíti a Herendi Porcelánmanufaktúra kultúrateremtő misszióját, és ötvözi a luxust, a hagyományt és az innovációt. Inspirációja egy személyes élményen alapul – „egy patak hangja és látványa” –, mely a készlet formai és festészeti megfogalmazását egy vonal gesztusszerű megbontásával jeleníti meg.
Az orientalista stílusú tárgycsoportot egy régi herendi tárgy részlete ihlette, melynek újra-fogalmazásával a tervező új funkciókat kreált a mai igényeknek megfelelően. Ez egy olyan re-design, mely örök érvényű nóvum tud maradni a luxusmárka iránt érdeklődők számára.
Hegedűs Ágnes: Ritmo vázák
A Ritmo kollekció Portugália szimbolikus vonalát kelti életre. Egy kagylókon, az ablakok körül és az óceán végtelen horizontján felsejlő vonalat, ami dinamikus felületeket, színeket, árnyékokat és tereket hoz létre. Egy mindig mozgásban és változásban lévő, mégis határozott, markáns alkotóelemet, amely tükrözi a minket körülvevő környezet esszenciáját és formatív erejét.
Munkája körültekintő megfigyelésen és a komplexitáson alapszik. A termékek minden aspektusát figyelembe veszi, a formákat inspirációi és kreativitása határozzák meg. Terveiben erős vonalak és árnyékok, valamint a geometria és a porcelán izgalmas kapcsolata ölt testet.
Herter Kata: Ikebanakollekció
A tárgycsaládot ikebana, váza, kiegészítésként pedig mécsestartó és bonbonier alkotja. A koncepció egy saját, korábban kifejlesztett papírporcelán-technika átültetése tárgyakba, majd ennek sorozatgyárthatóvá alakítása: az áttörés alkalmazása funkcionális dekorként a virágok szálankénti elhelyezésére az ikebanán és a vázán, fényjáték a mécsestartón. A formákat a tervező úgy alkotta meg, hogy jelentős szerepet kapjon a dekoráló festés is, herendi minták és saját motívum fedi a nagy, íves felületeket.
Imre Eszter: Dome lámpakollekció és Heliconia ékszerszett
A kollekció darabjait hagyományos csipkehímzést idéző, kézzel vésett motívumok díszítik. Az alkalmazott litofán technikának köszönhetően bekapcsoláskor a fény kivetíti a motívumokat, meleg és szuggesztív világosságot árasztva. Vésetei kiemelik az égbolton összezsúfolódó arany darvak, a kecsesen vitorlázó aranyhalak, időben lebegő szitakötők és elhaladó sárkányok alakjait.
A Heliconia sorozat egy különleges, kézzel festett porcelán ékszerkollekció. A virág finomsága ihlette, a természetes szépség, a finom egyszerűség és elegancia tanúbizonysága. A Lladró ezt az ékszerkészletet két árnyalatban kínálja, egy fehér és arany-, valamint egy korall- és aranyszínben. A díszítés 18 karátos aranyozással csillog. A karkötők, nyakláncok és gyűrűk finom tulipán és levél formájúak, amelyek tökéletesek az eredeti, disztingvált és friss alkotásokat kereső nők számára.
Kaintz Regina: Ékszerkollekció
A „bogaras” kollekció ezüst és porcelán kombinációjával készült, mind a forma, mind a dekor egyedi tervezésű. 2009-ben mint kis szériás, de száz százalékig kézműves terméket hozta forgalomba a Herendi Porcelánmanufaktúra, többféle dekorral. A tervezés fő szempontja az volt, hogy a tárgyak új réteget, egy fiatalabb közönséget szólítsanak meg. A porcelánbogarak – mint díszítőelemek – ötlete meglepő, izgalmas. A kollekció bája, törékeny szépsége, témája kicsit a szecesszió stílusvilágára emlékeztet, de fémmel kombinálva mégis nagyon modern darab, és szinte minden alkalomra és szezonra illik.
Meixner-Hegyi Etelka: Cosier reggelizőkészlet, gyöngyös készlet és parfümtartók
A Cosier nevében a [ko] nyelvi humorként értelmezhető kiegészítésként is, egyben a francia ’cosi’ és az angol „cozy”-ra mint életérzésre utal. A szett a régi „osier” vagyis „kosárfonás” minta izgalmas, csavart újragondolása, letisztult, egyszerű alapelemeken. A gyöngyös készlet a Cosier-hez hasonlóan az idővel játszik, anakronisztikus, szürreális világot vetít. A múltat ütközteti a jelen valóságával, a modern, szögletes formacsaládba szinte élő organizmusként csavarodik a gyöngysor, megidézve az ékszereit babráló női kezet. A 2008-as herendi szimpózium egyik legsikeresebb alkotása, mely azóta is keresett herendi termék. A celadonmázas parfümtartók a későbbi rétegérzékeny drop technika előképei, melyek egy 2004-es herendi celadonprojekt során készültek. Az elképzelés az érzékeny felületképzés és a celadonmáz ’önárnyékoló’, vagyis ’önfestő’ lehetőségeinek használata, költséghatékonyság és a kézműves hangsúly megőrzése mellett.
Kovács-Savanyú Judit: Bambusz kávéskészlet
A hagyományos herendi porcelán kávéskészlet a magyar és keleti porcelánművészet gazdag történetéből és esztétikájából merít ihletet. Az aprólékos, kézzel festett dekorokról és páratlan minőségéről híres herendi porcelán itt a klasszikus kínai porcelánra jellemző formákat és motívumokat öleli fel. A tervező a keleti stílus mellett újragondolta a csészék és a kanna füleit, kiöntőjét, valamint a fedők gombjait, új szettet hozva létre. A kerekded formához igazodó, faragott fogantyú érzékelhető kapcsolatot kínál a természettel. A fekete-arany stilizált bambuszdekor feltűnő kontrasztot teremt az érintetlen fehér porcelánnal szemben. A modern designelemek kiemelik a szett hagyományos eleganciáját, képviselve az alkotó gondolatiságát a múlt és jelen szimbiózisáról.
Sütő Erika: Minerva étkészlet Marrakesh dekorral és Minerva snackkészlet Asanoha dekorral
A Hollóházi Porcelánmanufaktúra Kft. részére tervezett „Minerva” elnevezésű étkészlet az organikus és geometrikus formavilág határmezsgyéjén egyensúlyoz, egyszerre modern és klasszikus, ez adja a tárgyak karakterét és időtlen megjelenését. A készlet tervezésekor a funkció és az ergonómia ugyanolyan fontos szerepet kapott a művészi megfogalmazásmód és az esztétikum mellett. A „Marrakesh” dekor finom vonalvezetésű, fehér, geometrikus díszítésű minta, amit helyenként platinamotívumok törnek meg. A Minerva snackkészlet négy darab kis tálkából, egy központi tálból és egy tálcából áll össze, melyek kombinálhatóak a teljes kollekció más elemeivel is. Az „Asanoha” dekor egy 17. századi japán textilminta átírásából született, mai ízlésre és az étkészlet formavilágára adaptálva. A Minerva készletek társtervezője: Golovics Ferenc.
Sütő Erika
porcelántervező művész, kurátor
Fotók:
- Babos Pálma: Áttört kávés készlet – Herend (Forrás: Nemzetközi Kerámia Stúdió)
- Babos Pálma: Degrenne készlet „Instability” decor – Alföld (Forrás: Nemzetközi Kerámia Stúdió)
- Éles-Varga Erika: Rivulet készlet darabjai – Herend (Forrás: Nemzetközi Kerámia Stúdió)
- Éles-Varga Erika: Török reliefes váza, bonbonier, gyümölcstál – Herend (Forrás: Nemzetközi Kerámia Stúdió)
- Éles-Varga Erika: Rivulet reggelizőkészlet – Herend (Forrás: Nemzetközi Kerámia Stúdió)
- Hegedűs Ágnes: Váza vállvérttel – Herend (Forrás: Nemzetközi Kerámia Stúdió)
- Hegedűs Ágnes: Ritmo váza – Vista Alegre (Forrás: Nemzetközi Kerámia Stúdió)
- Herter Katalin: Ikebanakollekció – Herend (Forrás: Nemzetközi Kerámia Stúdió)
- Imre Eszter: Heliconia nyaklánc – Lladro (Forrás: Nemzetközi Kerámia Stúdió)
- Imre Eszter: Heliconia nyaklánc II. – Lladro (Forrás: Nemzetközi Kerámia Stúdió)
- Kaintz Regina: Bogaras nyakék – Herend (Forrás: Nemzetközi Kerámia Stúdió)
- Kaintz Regina: Bogaras nyakék II. – Herend (Forrás: Nemzetközi Kerámia Stúdió)
- Kovács-Savanyú Judit: Babmusz kávéskészlet – Herend (Forrás: Nemzetközi Kerámia Stúdió)
- Meixner-Hegyi Etelka: Gyöngyös reggeliző készlet – Herend (Forrás: Nemzetközi Kerámia Stúdió)
- Meixner-Hegyi Etelka: Parfümtartó – Herend (Forrás: Nemzetközi Kerámia Stúdió)
- Sütő Erika: Minerva snack készlet – Hollóháza (Forrás: Nemzetközi Kerámia Stúdió)
- Sütő Erika: Pocelán ékszerkollekció – Hollóháza (Forrás: Nemzetközi Kerámia Stúdió)
- Sütő Erika: Minerva étkészlet – Hollóháza (Forrás: Nemzetközi Kerámia Stúdió)
