Káldor Kata grafikusművész munkásságáról
„A plakátot szeretem a legjobban…” (Káldor Kata, 1973)
Ha a vizuális művészetek egy széles területe, a képzőművészet, iparművészet ágazatainak fejlődési ívén végigtekintünk, akkor természetesen azzal a jelenségegyüttessel találkozunk – maradjunk most csak az elmúlt száz évnél –, hogy rengeteg stílusbeli változás történt. Ugyancsak döntő átalakulások érzékelhetők az egyes művészeti ágak funkciói, társadalmi szerepvállalása és a velük szemben támasztott társadalmi igény terén. S mai szemmel nézve már legalább ilyen fontos a megvalósítási technikák hol lassabb, hol gyorsabb változása, – nyugodtan állíthatjuk – fejlődése, és ez már művészeti áganként változó. E tanulmány keretén belül nincs módunk arra, hogy e jelenségeket, azok sokaságát és változatosságát számba vegyük a festészet, a szobrászat, a képgrafika, valamint az iparművészetek területén, de egy biztos: a ma tervezőgrafikának nevezett művészeti ág iránt támasztott igények változtak meg legjelentősebben, s hasonlóan ezen a területen volt – különösen az utóbbi évtizedekben – a megvalósítási technikák területén is a legrobbanásszerűbb változás a digitális kultúra megjelenésével, beépülésével.
A korábban merkantil grafikának, reklámgrafikának, alkalmazott grafikának nevezett művészeti terület – tervezőgrafikaként – több olyan szempontot helyezett előtérbe, melyek szerepe nem volt ennyire számottevő. Az elmúlt évtizedekben természetesen e művészeti ág iránt növekedett legjobban a társadalmi, a gazdasági, a kulturális és politikai igény, amely a reklám társadalmi jelentőségének óriási növekedésével hozható párhuzamba. A megvalósulás tekintetében a reklám minden művészi kifejezési formát és médiumot behálózott (szöveg, film, televízió, rádió, digitális platformok), folyamatosan él az igény a vizuális promóció iránt, melynek rengeteg részterülete létezik.
A védjegy, a logó, a címer, a csomagolás, a könyv-, a borító- és kiadványtervezés, az illusztráció, a számtalan nyomtatott termék, a prospektusok, a katalógusok, az arculattervezés, a szórólap, a reklámújság, az étlap, a belsőépítészettel érintkező kiállítási grafika ma is profi tervezői hátteret kíván. Ez a tervezési háttér akkor is él, ha e terület leghagyományosabb műfaja, a plakát iránt, pontosabban az utcai plakát iránt napjainkban radikálisan csökken a piaci igény. Az egyes részterületek belső arányváltozását tudomásul véve a tervezőgrafika egyre intellektuálisabb területté válik, végső soron meghaladja a pusztán reklámfunkció teljesítését. Ami legerőteljesebben megváltoztatta e nagy hagyományú művészeti ág művészeti hierarchiában elfoglalt helyét, az először a fotográfia volt, majd végképp új fajta megközelítésmódot, kreativitást kíván a digitális technika mindent elsöprő ereje, azzal együtt, hogy az online tér vadonatúj jelenség a művészet történetében. Az e téren jelentkező alapvető változások a tervezői oldalon is jelentős átalakulásokat eredményeztek. A technikai feltételek és követelmények döntő megváltozása miatt sok tervezőművész felhagyott eredeti szakmája gyakorlásával, vagy képtelen volt folytatni hivatása művelését a korábban megszokott színvonalon, s a fiatalabb tervezők fokozatosan vették át a szakmai pozicionáltság jelentős fórumait.
A tervezőgrafikai létezés kíméletlen versenyfutássá is alakult, s ebben talpon maradni, évtizedeken át ott lenni a minőség meghatározó terrénumain keveseknek sikerült. Az egyik kivétel Káldor Kata tervezőgrafikus művész, aki immár hosszú évtizedek óta ott van az „élmezőnyben”, s amiben végképp kitűnik eredményeivel, azok egyedülálló külföldi, tengerentúli, távol-keleti szakmai sikerei. De nézzük meg, hogy honnan és hová tart ez az innovatív értékekkel telített életút!
Káldor Kata 1948-ban született Budapesten. Édesapja a kitűnő alkalmazott grafikus, iparművész, belsőépítész, ipari formatervező, fotográfus, Káldor László (1905–1963), aki Kaesz Gyula növendékeként sajátította el a belsőépítészeti, bútortervezési ismereteket. Nemcsak rajzkészségét, de univerzális képzőművészeti kifejezőkészségét is örökölte leánya, aki korán elkötelezte magát a vizuális művészetek mellett, hiszen a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban folytatta tanulmányait, és ott is érettségizett 1966-ban. 1967 és 1972 között az Iparművészeti Főiskola alkalmazott grafika, typografika szakán képezte tovább magát és szerzett diplomát. Iskolázottságának fontos részei külföldi tanulmányútjai Svájcban, majd Párizsban, ahol a legendás Gábor Pál grafikusművész (édesapja régi barátja és pályatársa) műtermében dolgozhatott.
1973-ban filmplakátja, lottóplakátja, kisgrafikái arattak sikert, s szinte robbanásszerű indulását jelzi, hogy ez évi munkássága kapcsán 1974-ben elnyerte az Év plakátja nívódíjat. Bérlet a szerencséhez feliratú plakátja „keretezése” egy akkori villamosbérlet alumíniumtokja volt, s belül az „előfizetéses lottószelvény” címszó alá egy lottószelvényt applikált. Ekkoriban készített egy Biztosítás-biztonság feliratú plakátot is olyan testőrfigurával, amely egyben ajándék kabalaként forgalomba is került. Már ekkor kitűnt a fotó, a sajátos objektek, a nyomdatechnika újszerű alkalmazásával.
1973-ban már megrendezhette első önálló kiállítását is a Fészek Művészklubban, amelyen már kitűnt sajátos személyiségjegye, melyet egész későbbi tevékenységében, minden általa alkalmazott és képviselt műfajban és technikában érzékelünk: a játékosság, pontosabban a kreatív játékosság. Ezen a tárlatán ugyanis egyetlen hatalmas Budapest fantázia-meselátképet megörökítő tablót állított ki, melynek ő csak a kontúrrajzát készítette el, s húszféle színű, árnyalatú színes krétát mellékelt hozzá, azzal a szándékkal, hogy a különböző korú, ízlésű és felkészültségű látogatók egészítsék ki azt, színezzék, fejlesszék tovább. Ez meg is történt, s ezzel a hazai interaktív látogatói magatartás egyik magyarországi kezdeményezője lett.
Frank János pontosan jellemzi ezen időszakát: „A fiatal művész grafikusi magatartása határozott és véleménye szokatlanul megállapodott. A grafikát – helyesen – komplex műfajnak tartja. Az érzékeny, tónusos rajz mellett munkái között helyet kap a kemény határú mustra is. Máskor fényképes megoldást választ Káldor Katalin, könyvkötészeti terveken gondolkodik, vagy éppen neoncsöves védjegyet tervez. Nagyszerű rajztudásával óvatosan gazdálkodk, csak a gyakorlott szem veszi észre előadásának könnyedsége, játékossága mögött az állandó kemény edzést, komoly stúdiumok sorozatát.” (Frank János: Káldor Katalinnál – Műterem, Élet és Irodalom, 1973.09.22.)
1974 és 1978 között a Hungexpo megbízásából számos kereskedelmi kiállítás művészi kialakításában, tervezésében vett részt külföldön. Ekkoriban fő területe a kiállítási grafika volt, de természetesen folyamatosan érdeklődése homlokterében állt a plakát is, és tervezett kiadványokat, prospektusokat, csomagolást. A kiállítási arculattervezéssel együtt foglalkozott belsőépítészettel, illetve foglalkoztatta a kerámia-plasztika-készítés, tehát ki-kilépett az alkalmazott grafika hagyományos műfaji és technikai kereteiből.
1979-ben a Helikon Galériában rendezett, nagy szakmai visszhangot kiváltó önálló tárlatán nem plakátokat, grafikákat, hanem kerámiamunkáit állította ki, amelyek feltűnést keltettek meghökkentő látványvilágukkal, groteszkbe hajló szürrealizmusukkal. Kis méretű kerámia-plasztikái emberi arc/ulat/ot kaptak, mintegy életet leheltek a „közönséges” tárgyakba. E kiállítása bizonyítja azt a tulajdonságát, amely már addig is és a későbbi évtizedekben is tervezőmunkásságának központi elemévé vált: a kreatív fantáziát, a sajátos víziókra épülő művészi gyakorlatát. A matériákhoz fűződő különleges viszonyát is jelezte ez a tárlat, szintén anticipálva későbbi tervezői tevékenysége szándékait, eredményeit, melyekben a szorosan vett grafikai tervezőmunkásságtól távol álló anyagok, fragmentumok is jelentős szerepet kaptak.
A hetvenes, nyolcvanas években készültek jelentős filmplakátjai olyan esetekben is, amikor maguk a filmek egyáltalán nem voltak filmtörténeti jelentőségűek (Serpico, Az ördög bájitala). A fekete-fehér színesben plakátján feltűnő, hogy a művön látható motívumok plasztikaként készült tárgyak fotói. Kitűnt ötletgazdag kereskedelmi plakátjaival, például a Foki fonal minden színben című munkájával, amelyen találó a szivárvány-kompozícióra építő megoldás. Az Öltözteti az Aranypók annyiban feltűnő munkásságában, hogy a később fokozatosan egyre puritánabb plakátnyelvet létrehozó alkotó e munkáján még szinte tobzódik az ötletekben, a látnivalók felszínre (plakátra) hozatalában.
A nyolcvanas években munkái és azok dokumentációja országhatárokon is túllépett, megjelentek nemzetközi fórumokon, több munkáját publikálta a Graphis és a Graphis Annual. Saját területe határait mindig is átlépő alkotóként, meghívott vendégként részt vett Kasselben a Documentán, de természetesen fontos volt jelenléte a magyar plakátkultúra százéves jubileumát ünneplő nagyszabású műcsarnoki kiállításon is 1986-ban.
2001 májusában a Műcsarnokban rendezett Országos Fotóművészeti Kiállítás felvezetéseként szolgált Szubjektív-Objektív című installációs kiállítása, amely jelentős szakmai figyelmet keltett, s melynek kurátora Jerger Krisztina művészettörténész volt, akivel együttműködése folyamatos volt. Ugyanezen év októberében a Magyar Nemzeti Galéria Szivárvány áruház és a Nagyvilág című kiállításának katalógus tervezése lesz a feladata, a kiállítás megvalósításában való közreműködésével együtt. E megbízatásai is jelzik, hogy folyamatosan milyen tágan értelmezte tervezői tevékenységének dimenzióit.
A 2010-es évek második felétől máig rendszeres résztvevője lett a világhálón meghirdetett pályázatoknak, melyeken – szinte minden földrészen – munkáival jelentős sikereket aratott. E pályázatok környezetvédelmi témákkal, az emberi jogok, az egyenjogúság, a diszkrimináció, a korrupció kérdéseivel éppúgy foglalkoznak, mint a GMO-alkalmazás problémáival és egyéb globális aggodalmakkal, illetve a Covid-19 világjárvánnyal. Itthon ezen munkákat csak az láthatja, élvezheti az interneten, aki rendszeresen figyeli e pályázatokat. Munkái egy része a virtuális térben marad, vagyis nem is lesz kinyomtatva, más esetekben az egyes kiállításokat rendező szervek – a művésszel egyeztetve – pályaművét kinyomtatják, s így válik kiállítási művé.
Újabb munkáira egyre inkább jellemző a kevés szöveg vagy éppen a szöveg nélküliség, valamint a vizuális látvány erősen koncentrált, tömör alkalmazása. Káldor Kata plakátról alkotott ars poeticája, miszerint „a plakát egymondatos műfaj”, egyre fokozottabban érzékelhető. Ami azonban szinte egyedülállóvá teszi plakátjait, az az a módszer és technika, hogy miközben plakátjai digitálisan „véglegesített” munkák, azok készítése során közel sem csak digitálisan dolgozik, hanem különböző matériák, tárgyak képezik látványt meghatározó kompozícióinak alapjait, vagy legalábbis összetevőit. Így válnak jelentőssé plakátjain például növények, gyümölcsök, tészták, pékáruk, kerámiaművek, fonalak, homok, különböző konkrét tárgyak, melyek aztán a fotografálás, szkennelés összetett alkalmazásával válnak eredeti Káldor-plakátok immanens részeivé.
Így válik a bolygóért való aggodalom jelévé („Our planet, our rules”) egy zsömleszerű pékárú, amely maga a glóbusz, de már ebből is valaki leharapott egy jelentős darabot. Vagyis pusztul a glóbusz. Ehhez hasonló megoldással él, amikor a földgolyót egy összeaszalódó almaként ábrázolja, melyen még a földrészeket is sejteti a tervező.
A ne beszélj, ne legyen véleményed („Don,t talk, don,t have opinion”) témában megjelenő emberi száj előtt egy szinte valóságos kés pengéje áll szemben (szó szerin) az esetlegesen szólásra nyíló szájjal. Dermesztő.
Az újrahasznosítás („recycle”) témában egy folyamatot jelenít meg kivételes ötletgazdagsággal. A természet burjánzó zöldjéből szinte kinő egy ceruza, amelynek folytatásában megjelenik egy rajz, amely az első motívum leképezése. Igen szuggesztív megjelenítés.
A művésznő 2022-ben részt vett A velünk élő Petőfi címmel meghirdetett pályázaton, melyet az akkor még létező MANK szervezett, rendezett kiállítássá Szentendrén. Petőfi születése bicentenáriumán. A sok globális témát követően Káldor Kata egy régebbi plakát ötlete „újra fogalmazásával” volt jelen a tárlaton. Egy Petőfi arcképét felületén hordozó gyufás doboz a mű attribútuma, melynek kihúzott dobozából égő gyufaszálak lógnak ki, mintegy azonnal lángban borítva a világot… Nagy ötlet az, hogy ugyanakkor négy üres kipontozott sort jelenít meg az alkotó, vagyis nincs egy olvasható sor sem, mégis a plakát tökéletesen érthető, annál is inkább, mert címe: Petőfi örök 1823-2023.
Káldor Kata a funkcionalitást mindig központi kérdésnek tekintő tervezőgrafika magyar vonulatában folyamatosan eredeti látásmóddal volt és van jelen, aki a funkcionalitást teljesítve, de azon mindig túl- és át is lépve vált igazán intellektuális látásmódú alkotóvá, tele fantáziával, s amikor a téma engedi: játékossággal. Nála a tervezőgrafika progresszív, innovatív képzőművészet (is), melyben a tervező egészen kivételes egyediséggel képes anyagszeretetét szintetizálni a számítógépes képalkotás legmagasabb felkészültségű és igényű processzusával, processzusában.
Feledy Balázs
művészeti író
Főcím kép:
Mephisto; vegyes technika, print; 70×100 cm; 2022 (Forrás: Káldor Kata)
Fotók:
- Diótörő; vegyes technika, print; 70×100 cm; 2018 (Forrás: Káldor Kata)
- Prince Bluebird’s Castle; vegyes technika, print; 70×100 cm; 2019 (Forrás: Káldor Kata)
- Rigoletto; vegyes technika, print; 70×100 cm; 2022 (Forrás: Káldor Kata)
- No violence!; vegyes technika, print; 70×100 cm; 2019 (Forrás: Káldor Kata)
- Stop! Never!; vegyes technika, print; 70×100 cm; 2024 (Forrás: Káldor Kata)
- Szólás szabadságért; vegyes technika, print; 70×100 cm; 2022 (Forrás: Káldor Kata)
- Zöld lépés jó lépés; vegyes technika, print; 70×100 cm; 2019 (Forrás: Káldor Kata)
- Újrakezdés; vegyes technika, print; 70×100 cm; 2020 (Forrás: Káldor Kata)
- Fölzabáljuk a földünket – A Föld túlhasználása; vegyes technika, print; 70×100 cm; 2023 (Forrás: Káldor Kata)
