Gulyás Judit textilművész kiállítása a Párbeszéd Házában 2025. november 14. és 2026. január 15. között
A művészet több ezer éves történetében kevés olyan szimbólum van jelen a kezdetektől napjainkig, amelynek tartalma megegyezik a megjelenési formájával. Megkülönböztetésükre használjuk az univerzális képi sémák kifejezést, amivel arra utalunk, hogy korlátokba ütközünk, amikor egy jelenséget a tudás és a tapasztalat, vagyis a magyarázat és az átélés egymással meg nem feleltethető kontextusában akarunk leírni vagy ábrázolni. A felszín és a mélység, a kint és a bent, a jel és a jelentés, tehát a világ és a valóság egyidejűleg kifejezhetetlen kapcsolata olyan őrjítő paradoxon, amelyet az emberiség a művészet nyelvének a feltalálásával volt képes feldolgozni, hogy ne őrüljön meg, ha már értelem adatott neki. Megítélésem szerint, így született a művészet, pontosabban a művészi nyelv, amelynek első artikulációi között jelentek meg az univerzális képi sémák. Ezek közé tartozik a víz, amely ha nem folyik ki éppen a tenyerünkből, akkor nem más, mint kép. A létezés legelső képe a víz, a víz képe pedig a legelső művészi megnyilvánulás.
Univerzális képi sémák: a víz kontextusa
Gulyás Judit az elmúlt években annak szentelte életét, hogy elmerüljön a vízben, és annak szentelte művészetét, hogy a víz vizuális nyelvén artikulálja az életet. A ma nyíló kiállítás alkotótevékenysége e fejezetét összegzi. A víz archetípusa határozza meg a kiállítást, de nem szabad összekevernünk a kontextust a kijelentéssel. A víz az a kontextus, amelyben Gulyás Judit minden alkotása egyetlen kijelentésre vonatkozik, nevezetesen, a valóság érzékelése olyan, mintha egy folyékony tükörbe néznénk. Ennek a filozófiai tartalomnak a szó szerinti tükröződése az a következetesen domináns művészi nyelv, amit a folyékonnyá váló átmenetekkel jelenít meg a képeken.
Térbeli-időbeli vizuális élmény korlátok nélkül
Körülnézve az ebben az impozáns csarnoktérben elhelyezett képeken, az a benyomásunk támadhat, hogy kimerevített mozgóképek mutatják be a víz folyékonyságát. A mozgás fizikai tapasztalata nem más, mint érzékelésre épülő koncepció, ezért vizsgáljuk meg a látványt a formák esztétikai megközelítéséből, hogy választ kapjunk az észlelés valóság kialakításában gyakorolt szerepére. Ugyanis Gulyás Judit célja, hogy olyan térbeli-időbeli élményt hozzon létre, amely nem kötődik a fizikai valóságunk korlátaihoz. Kérem, engedjék meg, hogy önkényesen címekkel lássam el a templomhajó struktúrája szerint rendezett téregységeket olyan logika mentén, ahogy az alkotó színre viszi a víz mozgásérzékelésének vizuális különbségeit, ami az értelmezés kontextusát is megteremti.
Mozgó képek és folyékony mozgás
Az első fejezet az apszisban veszi kezdetét ezzel a címmel: mozgó képek és folyékony mozgás. A kép és a víz között összefüggést teremt, hogy mindkettő médium. Ez egy elméleti dimenzió, ahová analízis útján juthatunk el. A kép és a befogadó között van egy dinamikus médium, vagyis egy középen aktív kapcsolódási pont. A mozgás testi megtapasztalása a világ érzékelésének egy olyan módja, amely eltér a logikai, racionális és intellektuális megértéstől. Amikor az apszisban elhelyezett képet „megértem”, akkor az meghaladja a logikai megértés közkeletű fogalmát.
Gulyás Judit Vízenjárás-sorozata
Nem is kerülhetett volna ide más, mint Gulyás Judit Vízenjárás-sorozata, amelyben a transzcendens nyilvánul meg „középen”, vagyis átlépés a rációt és a hitet elválasztó határvonalon. Narratívákról éppen ezért nem fogok most beszélni, mert nem akarom intellektualizálni a látványt, ugyanis ha elfogadjuk a misztérium létezését, akkor a tapasztalat meg kell, hogy előzze az értelmezési síkokat. A médium meghatározó tulajdonságának kulcsszava az elmozdulás, amelyet a természetes elemként megjelenő víz érzékelése kelt a plasztikus felületkezelésű, hímzett faliképeken és merített papírokon. Az elmozdulás gondolatmenete vezet át a víz mozgásának következő értelmezési tartományához és esztétikai kategóriájához.
A víz esztétikai megnyilvánulása
A második fejezet a templomhajó bal oldali falszakaszán indul ezzel a címmel: a víz esztétikai megnyilvánulása a folyamatos mozgás. Gulyás Judit ikonikus Interferencia textilképe és az Elmozdulás-sorozat kapott helyet ebben a téregységben. A víz mindent elborító jelenvalósága epikus tájképek formájában nyilvánul meg. A textilek olyan költői képek, amelyekben a víz térbeli és időbeli polaritást közvetít. Különösen az Elmozdulás-ciklusban érzékelhetjük, hogy a két pólus dialektikusan összefonódó ellentéteket jelent. A változások és folyamatok kapcsolatát a befogadónak egyszerre kell látnia és megtapasztalnia egyetlen képen belül. Az érzékelés az első lépés a fogalmi gondolkodás felszámolásához vezető úton.
Víz és ember dialektikája
Az állandó keletkezés látványa és az állandó születés gondolata a víz folyamatos mozgásával ragadható meg. Nincsen fogalom, hiszen a fogalom kötött és statikus, ellenben az állandó mozgás dimenziója túlmutat a gondolkodás logikai kategóriáin. Az ember nem tehet mást, mint hogy a víz változó képével és a víz mozgásával kezd rezonálni. A szubjektum aktív részese lesz a kép létrehozásának, egyben részévé válik az áramlásnak. Azt hihetnénk, hogy Gulyás Judit központi motívuma a víz, de valójában az emberi test játssza a főszerepet. A víz ugyanis megkérdőjelezi a külvilág és az emberi test közötti egyértelmű különbséget. A víz és az ember dialektikusan összefonódik. Amikor szembesülnek egymással, az „énérzékelés” és a „tárgyérzékelés” közötti határok feloldódnak a tapintható élményben.
Hand-tufting technika és merített papír
Fel sem merülhet kérdésként, hogy Gulyás Judit miért a hand-tufting technikát és a merített papír szó szerint kézzelfogható formaképzését alkalmazza a művészi nyelv elemi szintjén. A mozgás érzékeltetésével az egyik állapot tulajdonságát átvisszük fizikai síkon egy másik állapot tulajdonságába. Ha az átvisz igét nem fizikai mozgásra alkalmazzuk, miért ne használhatnánk a szó görög megfelelőjét, a metaforát, ugyanis gondolatfolyamunkban a metafora visz át bennünket a következő téregység immár jelképes tartományába.
Az elmerülés élménye és a tér–idő kapcsolat illúziója
A harmadik fejezet a főhajó jobb oldalfalán bontakozik ki ezzel a címmel: az elmerülés élménye és a tér–idő kapcsolat illúziója. Az „elmerülés” kifejezés a kortárs művészetfilozófiában hódított teret az utóbbi évtizedben olyan befogadói élmény leírására, amelyet a totális átélés állapota jellemez. A műalkotás közeggé transzformálódik, és teheti ezt akadálytalanul, hiszen a közeg nem más, mint médium. A kontextus tehát a „befogadó univerzum”, a közeg, amelyben elmerülök. Gulyás Judit merített papírképei és sűrű gyapjúképei virtuális valóságot teremtenek azáltal, hogy szó szerint a folyadékba merülés állapotára utalnak. Átvitt értelemben a metaforikus kontextusba, a szövegbe (logosz) és szövetbe (textil), vagyis inkább egy kitalált, képzeletbeli, transzcendens világba való mély elmerülés állapotába olvasztják a befogadót, ahol az idő és a tér fizikai szabályai nem érvényesek.
Folyékony felületek, áramló átmenetek
A szimbólumok valósággá válnak, amelyeknek a narratíváját Gulyás Judit a címadás által jelöli ki. Ez a közeg megengedi neki, hogy konkrét legyen, mert a Kairosz, a Szívlabirintus, de még a Báránybőrbe bújt farkas is az érzékelés reflexiójaként jelenik meg a folyékony felületeken és a képeken belüli áramló átmeneteken. Egyszersmind a képfelület nem síktükör, mivel a felszínt maga az alkotó fodrozza a keze ügyébe kerülő és célzottan kikísérletezett technikának köszönhetően.
Kézi tűzött szőnyegek és merített papír-reliefek
Ugyanis Gulyás Judit eredendően textilművész. Az évtizedekig folytatott funkcionális tárgyalkotás során felismerte, hogy a szálak gazdagságát és technikai sokféleségét olyan kapcsolatok és textúrák kialakítására is felhasználhatja, amelyek alkalmasak mind a festői, mind a grafikai lehetőségek kiaknázására. A hand-tufting, vagyis a kézi tűzött szőnyegek felületi kialakítása során alkalmazott nyírás gyakorlatában pedig a szobrászat plasztikus formaképzésének módszerét ismerte fel. Ez vezette el a rá jellemző és mára védjegyévé vált, papírdomborítással készített, egyedi tárgyalkotáshoz. A merített papír és a különböző papírfajták sajátságos megmunkálásában a kéz érezhető jelenléte teszi személyessé a végeredményt, amelynek során lelkiállapotok és érzelmek kerülnek bele az anyagba. A mai kiállítás annyiban kuriózum azok számára, akik nyitottak a kortárs művészet experimentális műfajai iránt, hogy Gulyás Judit egyedi papír-reliefjeinek retrospektív összeállítását is megismerhetik.
A víz archetípusa szakrális térben
Végezetül, kérem engedjék meg, hogy személyes benyomásaimnak is hangot adjak a kiállítás szélesebb horizontja fölé emelve a tekintetemet. A templomtér atmoszférateremtő hatása megsokszorozza Gulyás Judit alkotásainak befogadói élményét. Amikor egy műalkotás bekerül egy kiállítótérbe, azt szoktuk mondani, hogy a „mű hazatalált”. Itt és most pedig úgy érzem, inkább azt kell mondanom: Gulyás Judit művei otthonra találtak. A művészeti intézménnyé váló szakrális térben nem idegen a kortárs művészet, ha ott folytatja a létezésre irányuló útkeresését, ahol a metafizika már visszatérő vendég. A víz archetípusa és művészi megnyilvánulása Gulyás Judit interpretációiban elevenedik meg ettől kezdve ebben a csarnoktérben. Érezni fogják a vizet, mégis szárazon maradnak.
A tér és az idő folyékonyságán keresztül mozgásba hozott képek bekapcsolják Önöket is a mozgásba, de ehhez az kell, hogy most már átengedjem Önöknek a teret. Tegyenek egy próbát, olyan vizekkel fognak érintkezésbe lépni, hogy a lépésből hamar járás válik.
Keppel Márton
művészettörténész
Főcímkép:
Ösvények II.; egyéni technika; merített papír, plexi; 85×100 cm; 2004 (Fotó: Staszkiv Milán)
