Gulyás Judit textilművésszel Borbás Dorka üvegművész beszélgetett

Nem titok, hogy évfolyamtársak voltunk a MOME elődjén, a Magyar Iparművészeti Főiskolán. Sőt, előtte a Kisképzőben édesapám volt szobrász szakon rajztanárod. Sok szálon összefügg tehát a pályafutásunk. Az elmúlt 35 évben szakmailag és emberileg is mindig figyeltünk egymásra. Ezért is választottalak interjúalanyomnak, mert nálad különösképp érzem azt a játékos virtuozitást, mely által folyamatosan a képző- és az iparművészet határán lépdelsz. Szőnyegeid mint reliefek, fali képeid míves grafikák és festmények… Fotósorozataid pedig kiváló éleslátásról tanúskodnak. Miként alakult így?

A vizuális nyelven való önkifejezés – már alappilléreire bontva sem – vágható éles határvonalakkal elkülönített képző- és iparművészetre. Annyi lényeges különbség van, hogy az iparművészek vagy designerek használati tárgyakat alkotnak, míg a képzőművészek képi értékkel bíró műtárgyat vagy installációt. A designbansokszor feloldódik ez a látszólagos különbség. Ugyanolyan alapokkal indul az ember, (magasszintű rajzi, festészeti, illetve plasztikai képzés) csak az egyik a funkcionalitás irányába halad, a másik nem akar erre figyelni, őt a gondolat képi megjelenítése érdekli erősen: az üzenet.
A fotózás gyerekkorom óta érdekel, apámmal még laboráltunk a fürdőszobában. Varázslat volt, mikor a hívóban jöttek elő a képek. A főiskolán pedig két évig tanultunk fotózni, világítani, laborálni. Érdekes, hogy ezzel együtt a fényképezést mindmáig kísérő tevékenységnek használom, számomra az általam megélt erős látványok, életérzések rögzítésének módja. Folyamatos anyaggyűjtés, ám ebből sokszor valóban „sikerednek” izgalmas képek, amelyek akár opusnak is tekinthetők.

„a szálművészet gazdagsága és technikai sokfélesége nem áll meg a funkcionalitásnál”

Az Iparon textilesként, a szőnyeg- és falikép szakon végeztem, már ez is válasz a kérdésedre: a szőnyeg használati tárgy, a falikép pedig képzőművészet. A textil kifejezetten az a műfaj, amely életünk kezdete óta velünk-rajtunk van, ám a szálművészet gazdagsága és technikai sokfélesége nem áll meg a funkcionalitásnál. Izgalmas szálkapcsolatok, textúrák, szövedékek alkalmasak mind a grafikai, mind a festői lehetőségek kiaknázására, amúgy a klasszikus festővászon is textil!
Nem csoda, hogy számtalan technikával dolgoztam a merített papír és különböző papírfajták egyedi megmunkálásától a gobelin szövésen át, a hand-tuftinggal (kézi tűzéssel) és jelenleg egyéni, vegyes textiltechnikákkal. Némelyekkel évtizedek óta „formáljuk egymást”, de mindegyikben születtek innovációm (számos díj mellett a Magyar Formatervezési díjat is erre kaptam). Úgy alakult, hogy a design hazai elterjedésekor indultam fiatal tervezőként, akkor megtalált a hand-tufting technika, és több mint két évtizedig egyedi szőnyegek készítéséből éltem. Annyi lehetőség van benne, hogy az utóbbi években ezzel inkább faliképeket alkotok, ahol nem kell megfelelni a funkciónak és extrémebb dolgokat kipróbálhatok.

A mai technika- és innovációvezérelt világban mennyire érzed fontosnak, hogy kézműves alkotóként is belenyúlj kézzel az anyagba?

Hú, én nagyon. Bármilyen módon is készüljön egy mű, a kézi formálással válik igazán személyessé. A kézi tűzött szőnyegeimnél is a kézi nyírás egyfajta szobrászkodás a gyapjútengerben. A merített papír munkáim egyéni papírdomborítással készülnek, de a kézi szövött, festett, hímzett felületeim, mind egyediek, saját lelkiállapotok, érzések kerülnek bele az anyagba. Érdekes, a szériagyártás sohasem érdekelt, bár valaha egy francia cégnél lett volna rá lehetőségem. Persze más alkotóknál gyönyörködöm a szériadarabokban is, de nekem elementárisan fontos az átírás, átformálás, számtalan variációinak a kijátszása, és a lélek belecsempészése.

Milyen a kapcsolatod a belsőépítészekkel? Van-e megbecsült helye, szerepe a textil- és a szőnyegalkotásoknak a hazai és a nemzetközi színtereken?

Elég jól ismernek a belsőépítészek, és igényes ügyfeleknél talán ezután is gondolnak majd rám, de a munka marketing részével most nem foglalkozom, ami természetesen hiba, mert a megbecsültség és ismertség e nélkül nem létezik. Közel harminc éve vagyok a pályán, vagyis van egyfajta beágyazottságom a szakmába itthon, a külföldi jelenlét pedig nyüzsgés és pénz kérdése. Amíg Bécsbe is jártunk kiállítani, onnan is rendszeresen jöttek megrendelések, de ehhez külön infrastruktúra kell, és igen fárasztó a „terjeszkedés”. Talán már megtehetem, hogy azt csináljam, ami igazán érdekel, és ez kifejezetten az alkotás mélységeibe való elmerülés – de üzletasszonyként erre nincs mód.

Rendkívüli módon becsülöm, hogy intenzív alkotói életed mellett hosszú évek óta tanítasz is. Vagyis gyakorló művészként, nem pusztán teoretikusként adod át a tudásodat az új generációnak. Hogyan éled ezt meg?

Én „flow-ból” alkotok, vagyis egyfajta önfeledt lét – szépségállapotnak neveztem egy művészbarátnőmmel – ami mozgat. Ez, ami érdekel, és mivel óriási a katarzis az alkotás vívódó fázisai után, úgy érzem, ennek a teremtő folyamatnak a lehetőségét meg kell ismernie annak, akit ez érdekel. Vagyis nem elsősorban technikákat szeretek tanítani, azok csak ürügyek az önkifejezésre, amelyre mindenkinek – valamilyen formában – szüksége van. Kicsit úgy érzem – mert nekem az –, hogy a boldogság egyik kulcsát tudom megmutatni a tanítással, miközben persze rengeteg tapasztalatot átad az ember. Sokszor elhangzik, hogy a művészetet nem lehet tanítani: kétségtelen, hogy kellenek alapkészségek, de egyfajta belső motor is szükséges, mert a folyamatban el tudok menni velük egy darabig, ám utána már egyedül bontja ki saját magát az, aki elindul ezen az úton.

Munkásságodra tekintve sokoldalú alkotónak számítasz. Te miként összegzed az elmúlt évtizedeket és milyen szakmai álmokat dédelgetsz még?

Folyamatosan tanulok, tanítok és tanulok. Mindig jön új és új kifejezni való. A természeti struktúrák egyedi szőnyegeimben több mint két évtizede megjelentek, belsőépítészek segítségével becsempésztem őket a lakóterekbe, aztán idővel „felmásztak” a falra is. Egyre ösvényszerűbb szőnyegeim elnyerték méltó szabadságukat, szinte önálló lényként kezelik őket tulajdonosaik. Az utóbbi években pedig a falakra különféle borításként vagy faliképsorozatként készítek sajátos darabokat. Ezekben talán a szín kevésbé érdekes, mint korábban (számtalan közülük kék-fehér), inkább grafikai mondanivalót hordoznak. Talán minden munkámban közös az elementáris mozgás. A mozgásformák különféle erőtereket képeznek, amelyek cseppet sem statikusak, inkább beszippantanak, megnyugtatnak, szelíden vannak jelen akár a szellő vagy egy simogató víztükör.

„kísérleti textil- és papírművésznek vallom magam”

Technikailag is több szálon futó történetek mozgatója vagyok. A papírművészettel – azt gondolom – sosem fogok szakítani, amikor csak van időm visszatérek hozzá. Van, amit textilben nem tudok megvalósítani, de a merített papír egyéni formálása újabb és újabb kalandokat rejt számomra. A textilben az említett technikákkal tovább dolgozom – persze megrendelések függvénye is, hogy mikor melyikkel –, de elképesztően szeretem a különböző műfajok határait átlépkedni. Nagyon izgat a különböző műfajok átjárhatósága, de ez azért nem visz el a keményebb anyagokig. Kísérleti textil- és papírművésznek vallom magam, kísérletek nélkül ugyanis nem tudnak megszületni olyan szuverén dolgok, amelyek korábban nem léteztek. A legjobb gondolatokhoz is ki kell próbálni sok technikai variációt, hogy biztosan az kapjon életet, ami az eredendő üzenet. A korábbi természeti struktúráim további jelentéstartalmakkal bővülnek, még az állandó témáim is mindig átalakulnak (pl. víz, szél, levegő mozgásai). Folyamatosan folyamatokban vagyok benne, mert a vizuális nyelv is olyan, hogy ha beszéled, tovább és tovább kell mondani…

Fotók:

1. Rain I.: hand-tufting, gyapjú; 200 x 100 cm; 2023 (Fotó: Staszkiv Milán)
2. Rain II.: hand-tufting, gyapjú; 200 x 100 cm; 2023 (Fotó: Staszkiv Milán)
3. Rain III.: hand-tufting, gyapjú; 200 x 100 cm; 2023 (Fotó: Staszkiv Milán)
4. Elmozdulás I.: hand-tufting, gyapjú; 200 x 100 cm; 2017 (Fotó: Staszkiv Milán)
5. Elmozdulás II.: hand-tufting, gyapjú; 200 x 100 cm; 2017 (Fotó: Staszkiv Milán)
6. Elmozdulás III.: hand-tufting, gyapjú; 200 x 100 cm; 2017 (Fotó: Staszkiv Milán)
7. „A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött.” (1 Mózes 1,2): egyéni technika, textilfestés, varrás, hímzés; 235 x 170 cm; 2023 (Fotó: Staszkiv Milán)
8. Interferencia: hand-tufting, gyapjú; 240 x 175 cm; 2021 (Fotó: Staszkiv Milán)
9. Vízenjárás II.: egyéni papírművészeti technika; 70 x 100 cm; 2019 (Fotó: Gulyás Judit)
10. Örvények: merített papír falikép egyedi technikával kivitelezve; 2018 (Fotó: Gulyás Judit)
11. Ős ösvények: merített papír falikép (részlet) egyedi technikával kivitelezve; 2014 (Fotó: Gulyás Judit)
12. Örvény: merített papír falikép egyedi technikával kivitelezve; 2016 (Fotó: Gulyás Judit)
13. Víziók I.: textil falikép egyedi technikával kivitelezve; manipulált textil; 2022 (Fotó: Gulyás Judit)
14. Vízenjáró: hand-tufting, egyedi szőnyeg; gyapjú; 200 x 300 cm; 2018 (Fotó: Gulyás Judit)
15. Műhely fotó: Gulyás Judit egyedi szőnyeg utómunkán dolgozik; 2015 (Fotó: Staszkiv Milán)