Felsmann Tamás tervezőgrafikus Architectural Heritage című kiállítása a Barabás Villában 2025. május 8. és 29. között

Felsmann Tamás 1982-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Főiskola Alkalmazott Grafika Tanszékén, majd ugyanitt elvégezte a mesterképzést is. Mesterének Zelenák Crescencia Kossuth-díjas grafikusművészt tartja, aki kiemelkedő művészi és emberi szemléletű, rendkívül puritán Mester volt. „Cenci” – mert mindenki így szólította – morális értelemben szigorú tisztaságot, rendet várt el mindenkitől. Megkövetelte a hallgatóktól a harmóniára törekvő esztétikai igényességet és a tudatos értékálló munkák létrehozását, amelyek tükrözik az ember személyiségét, jellemét, karakterét. Mérték volt számára a múltba és a jövőbe való tekintés, a tehetség, a mélyen gyökerező elhivatottság, a szakmai tudás és az emberi tisztesség. Zelenák Crescencia hívta meg Felsmann Tamást maga mellé tanársegédnek 1985-ben. Innentől kezdve oktat a Képzőművészeti Egyetemen mint egyetemi docens. A Tervezőgrafika szakirányt vezette több, mint tizennégy éven keresztül, illetve az általános rektorhelyettesi feladatokat is ellátta egy időszakban.
Pályája kezdeti időszakában főleg külföldön megjelenő országimázs-kiállítások
látványtervezésével foglalkozott (Discover Hungary, New York, World Trade Center, USA; Brisbane-i Világkiállítás Magyar Pavilonja, Ausztrália; Magyar-Tunéziai Tudományos Nap, Tunézia stb.), illetve filmplakátokat készített, majd a rendszerváltást követően hazai városok és települések részére tervezett címereket. Tipográfiai, könyvtervezési, nyomdatechnikai, kiadványszerkesztési szaktudását művészeti albumok, kiállítási katalógusok, éves jelentések, egyedi díszoklevelek tervezésénél alkalmazza. A nemzeti kultúrát gyarapító életművét intellektuálisan kifinomult, bravúros grafikai megoldások, és szinte befogadhatatlan részletgazdagság jellemzi.

Alkotásaiban az építészeti, geometrikus formanyelv mellett visszatérő témája a nemzeti kötődés, a magyar és az egyetemes kultúra és történelem iránti tisztelet, így a polgári értékek domináns szerephez jutnak. Felfogásában a l’art pour l’art üres halmaz, nonexistent fogalom, ugyanis maga a szépre törekvés a cél, amely sosem öncél, hiszen értő, művelt közeg nélkül a művészet természetesen funkcióját veszti.
A művészetet ennek megfelelően el kell adni, kívánatossá, vonzóvá kell tenni. De itt ne gondoljunk semmilyen profánságra, épp ellenkezőleg: szemlélete hűvös, távolságtartó és kérlelhetetlen profizmust jelent. Ennek eredője „sub rosa” nyilván a család emlékezetében is megvan, mondjuk úgy: magasra lett téve a mérce. Dédapja Kauser József építész, akinek neve több Monarchia-kori épület mellett arról fémjelzett, hogy Ybl Miklós halála után rábízták a budapesti Szent István Bazilika befejezését. Még korábbi ősei Elzász-Lotaringiából jöttek Magyarországra és kőfaragók voltak, templomokat építettek. Ez a komoly szellemi örökség, hagyomány a teljes pályája során nyomon követhető: a geometrikus formák, a körző, a kupola visszatérő toposzok alkotásaiban.

Eredetileg építészmérnök szeretett volna lenni, és a szülei is mindvégig annak szánták, azonban a matematikával és a fizikával való hűvös és távolságtartó viszonya miatt ez a terv meghiúsult. Felsmann Tamást lenyűgözi az építőművészet, amely nem csupán praktikus szükségleteket elégít ki, hanem esztétikai és kulturális értékeket is kifejez.
Az építészet az egyik legösszetettebb emberi tevékenység, hiszen egyszerre tudomány, művészet, a létfenntartást biztosító ágazat és gazdasági tényező is.
Csodálattal töltik el az építészek rajzai, Schickedanz Albert akvarelljei, Pecz Samu templomtervei, Ybl Miklós szubtilis vázlatai. Szándékosan nem építészeti rajzról beszélek, mert nem csupán a műszaki tartalmat megjelenítő ábrázolásmód a lényeges sőt, nem elsősorban az. A szellem fogalma jelenik meg a rajzokban. Ez a génjeiben hordozott szellemi örökség ölt testet folyamatosan készített rajzvázlataiban, tanulmányterveiben, melyek az asztalfiókba kerülnek vagy szerencsés esetben felhasználásra. Így történt a 2015-18 körül elkezdett Architectural Heritage grafikai programsorozattal, amely a Danubius Zrt. felkérésére készült el később a Hotel Hilton részére. Az Architectural Heritage című, több, mint kétszáz alkotását a szálloda különböző tereiben, szobáiban, illetve folyosóin helyezték el. Rendkívüli munkaigényességük és volumenük miatt a képek elkészítése több, mint négy évig tartott.

A sorozat Budapest építészeti arculatát, leginkább eklektikus építészeti megoldásait, illetve a városkép legnagyobb építészeinek (Ybl Miklós, Schickedanz Albert, Hauszmann Alajos, Alpár Ignác, Kauser József) rajzait idézi meg.
Ennek szerves folytatása a most először bemutatásra kerülő Basilica Minor tanulmánytervének képei, melyekben a szakrális építészet legtökéletesebb alkotásaival, a katolikus egyház és az európai kultúrkör épített emlékeivel foglalkozik. Megjelennek azok attribútumai: a tornyok és kupolák, az ion, a korinthoszi oszlopfők, oszloprendek, kannelúrák, triglifek, metopék, a ruganyos csigavonalú voluták, ácsolt és épített szerkezetek. Kiemelt szerepet kapnak a harangok és a haranglábak, mivel harangtornyokban megkondított harangok hívták, hívják össze a hívőket a szertartásokra, és jelzik az idő múlását, fejeznek ki közös örömöt vagy gyászt. A másik, Basilica Maior No.1–3. (Architectural Heritage) sorozatában rejlő fogalmat, az emberi szellem kiterjesztett terét és a technikai bravúrt értékelte nagydíjra a nemzetközi zsűri a magyar művészi grafika legnagyobb seregszemléjén, a Miskolci Grafikai Triennálén.

Felsmann Tamás – talán másokkal ellentétben – élvezi a különböző pályázatokon való részvételt, mivel a tematikus pályázatokat egyfajta tervezőgrafikai feladatnak fogja fel, ahol a megadott témára kell megfelelő „választ” adni. Erre példa az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus tiszteletére 2021-ben meghirdetett, Vendégségben az Úrnál című képzőművészeti pályázat, melynek bírálóbizottsága a Celebratio Eucharistica (Pars pro toto No. I–VI.) című pályamunkáját érdemesnek tartotta az első díjra.

Az emeleten látható Celebratio Eucharistica (Pars pro toto No. I–VI.) grafikai sorozatának képi narratívája három különböző jelentéstartalommal bír:
A KEHELY: Eucharisztikus, liturgikus cselekmény szimbóluma és a szentmisében a felajánlott bort és Krisztus vérét tartalmazza.
A TÉR: A templom szent épület, amelyben a papság áldozati liturgiát végez, és elsősorban az Eucharisztia ünneplésének tere.
AZ IDŐ: A szakrális építészet gyakran megjelenített kiegészítő eleme az óra. A teológiai reflexió abból indul ki, hogy mivel a világ az időben teremtetett, időben zajlik az üdvösség története.

A művész alkotásaiban hosszasan elbíbelődik az apró, finom kis vonalstruktúrákkal, szereti őket egyenként megrajzolni, szövögetni, és mámoros boldogság tölti el, amikor belenagyíthat a részletekbe, amelyek szinte a végtelenségig cizellálhatók.
Ennek az aprólékos módszertannak az inspiráló előképeiként gondolhatunk például Piranesi vagy Canaletto vedutáira, esetleg Bernardo Bellotto néhány művére.

Sára Ernő
tervezőgrafikus

Főcím kép:
Celebratio Eucharistica (Pars Pro Toto No. 5.) tanulmányterv: E.A. épreuve d’artiste, digitális giclée nyomat; Hahnemühle Torchon papír, 285 gr; 100×100 cm; 2021. – Vendégségben az Úrnál című, az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Világkongresszus tiszteletére rendezett pályázat és kiállítás I. díja (Forrás: Felsmann Tamás)

Fotók:

1. Basilica Minor No. 21. (Architectural Heritage) tanulmányterv: E.A. épreuve d’artiste, digitális giclée nyomat; Hahnemühle Torchon papír, 285 gr; 100×150 cm; 2024 (Forrás: Felsmann Tamás)
2. Basilica Minor No. 47. (Architectural Heritage) tanulmányterv: E.A. épreuve d’artiste, digitális giclée nyomat; Hahnemühle Torchon papír, 285 gr; 100×150 cm; 2024 (Forrás: Felsmann Tamás)
3. Basilica Minor No. 71. (Architectural Heritage) tanulmányterv: E.A. épreuve d’artiste, digitális giclée nyomat; Hahnemühle Torchon papír, 285 gr; 100×150 cm; 2024 (Forrás: Felsmann Tamás)
4. Basilica Minor No. 19. (Architectural Heritage) tanulmányterv: E.A. épreuve d’artiste, digitális giclée nyomat; Hahnemühle Torchon papír, 285 gr; 100×150 cm; 2024 (Forrás: Felsmann Tamás)
5. Architectural Heritage No. 2. (Fluctuat nec Mergitur) tanulmányterv: E.A. épreuve d’artiste, digitális giclée nyomat; Hahnemühle Torchon papír, 285 gr; 100×100 cm; 2018. – XXI. Országos Tervezőgrafikai Biennálé: Magyar Művészeti Akadémia fődíja; Miskolci Grafikai Triennálé: Emberi Erőforrások Minisztériumának Kovács Tamás-díja (Forrás: Felsmann Tamás)
6. Basilica Maior No. 2. (Architectural Heritage) tanulmányterv: E.A. épreuve d’artiste, digitális giclée nyomat; Hahnemühle Torchon papír, 285 gr; 100×100 cm; 2021. – Miskolci Grafikai Triennálé: Grafikai Triennálé Nagydíja, Miskolc m. j. Város Önkormányzata Nagydíja (Forrás: Felsmann Tamás)