Nemzetközi perspektívák
Sorozatunkban különböző országokból érkező ékszertervezőkkel beszélgetünk alkotói folyamataikról és munkáikkal kapcsolatos gondolataikról. A beszélgetések feltárják a művészek személyes tapasztalatait és inspirációs forrásait, miközben új szempontokkal gazdagítják a kortárs ékszerművészet értelmezési lehetőségeit.
A nézőpontváltás új kontextust teremt az ékszereknek – Iris Hummer
A Bécsben élő és alkotó Iris Hummer munkáiban az egyik legmeghatározóbb elem a nézőpontváltás: különleges gondolati tereket hoz létre, ahol a sajátunktól eltérő szemszögből tekinthetünk a világra.
Gyermekként hamar a színpadon találta magát: utcaszínházi, bábszínházi és cirkuszi előadásokban szerzett tapasztalatai a mai napig meghatározzák performatív szemléletét és alkotói módszereit. Családi háttere szintén erőteljes hatást gyakorolt kreativitása kibontakoztatására és a különböző művészeti formák iránti nyitottságára.
Könnyedén ötvözi a nemesfémet, a textilt és a ready-made tárgyakat, miközben kétségbe vonja mindazt, amit természetesnek veszünk. Munkái hátterében szociológiai és filozófiai kérdésfelvetések húzódnak meg, elméleti megközelítése pedig mélyreható kutatási folyamat eredménye.
Új perspektívák a művészetben
Ahelyett, hogy kronológiai sorrendben beszélnénk a projektjeidről és a műveidről, inkább a jelenről kérdeznélek: milyen kérdések vagy témák foglalkoztatnak mostanában?
Az utóbbi időben különösen foglalkoztat a gondolat, hogy a nézőpontváltás alapvető eszköz lehet a művészetben. Ezt a témát szeretném mélyrehatóbban kutatni egy cikksorozatban is. A nézőpontváltás nemcsak a pszichológiában jelenik meg, ahol az empátia és a konfliktuskezelés fejlesztését szolgálja, hanem más területeken is, például az antropológiában segíthet idegen kultúrák megértésében, míg a filozófiában ráébreszthet minket arra, hogy nem létezik abszolút igazság, csupán különböző értelmezések.
Lenyűgöznek azok a gondolati terek, amelyek a nézőpontváltásból születnek. Amikor kilépünk a saját perspektívánkból, és más szemszögéből tekintünk a világra, létrejön a megfigyelés aktusa. A régi gondolkodásminták érvényüket vesztik, az újak azonban még nem alakultak ki. Ebben a gondolati térben rejlik a lehetőség: megnyitja az utat új, korábban elképzelhetetlen megoldások előtt, hogy az emberek közös nevezőre juthassanak, amikor felismerik egymás szempontjait és szükségleteit. Ez a tér képes hidakat építeni, és arra ösztönöz, hogy a meglévő kereteken túl gondolkodjunk.
George Mead amerikai filozófus és szociológus hangsúlyozza a nézőpontváltás képességének fontosságát, különösen politikai konfliktusokkal terhelt, a háború eszkalációjával fenyegető időszakokban.
A demokrácia és a béke fenntartása érdekében mindannyiunk célja a párbeszéd – ezt vallotta az osztrák pacifista író, Bertha von Suttner is. Igyekszem beépíteni a nézőpontváltás képességét az ékszereimbe. Az ékszer képes üzenetet közvetíteni, így része lehet egy változási folyamatnak. A ZigZag című csoportos kortárs ékszerművészeti tárlaton bemutattam ehhez kapcsolódó műveimet 2025 novemberében Shenzhenben.
Performativ élményektől az ékszerművészetig
Hogyan válik ez a megközelítés az alkotói gyakorlatod részévé, és milyen formában jelenik meg a munkáidban?
Az alkotói folyamat elmélyüléssel kezdődik valamilyen impulzus, emlék vagy forma kapcsán. A Kínába készült sorozatban például performatív élményekből indultam ki, ahol faszénnel készített, életnagyságú testrajzok alkotási folyamatából szerzett tapasztalatokat ültettem át egy új médiumba. A mozdulatok közvetlen, taktilis kapcsolata megmaradt a kiindulási anyaggal, de formailag továbbfejlesztettem őket. Ily módon a határokat kutatom, új távlatokat fedezek fel, és olyan formákat engedek kibontakozni, amelyek a test és a tér között közvetítenek.
Ezt követi a strukturálás fázisa, amely intenzív interakció az elmélet és a gyakorlat között. Kutatás, olvasás és írás révén rendszerezem az információkat. A kollázs és a fotográfia eszközzé válik az előfeltevések megkérdőjelezésében, a kép és a gondolat egymásra vetítésében, valamint az új összefüggések feltárásában. Szándékosan engedem meg magamnak a kitérőket, a hibákat és az alkotói szüneteket, hogy olyan rezonancia jöhessen létre, amely túlmutat az aktuálisan nyilvánvalónak mutatkozó tényeken.
A folyamat része egy tudatos szerepcsere is: más nézőpontból tekintek a munkámra – lefotózom, felveszem a testemre vagy elhelyezem a térben –, hogy új értelmezési keretben lássam térbeli hatását, funkcióját és narratíváját.
A nézőpontváltás iránti érdeklődésem a camera obscura kapcsán is megjelenik – ebben az eszközben a világ újrarendeződik azáltal, hogy megfordul. Hasonló elv érvényesül a How to adorn yourself with words című munkámban is, amely arra inspirál, hogy merjük hallatni a hangunkat és a véleményünket annak érdekében, hogy a megszokottól eltérő szemszögből folytathassunk vitát.
Mesélj a shenzheni kiállításon bemutatott munkáidról!
A ZigZag kiállításra három tárgyból álló sorozatot készítettem, amely az ékszer szerepét úgy vizsgálja, mint az életutunk követését segítő eszközt. A látszólag megváltoztathatatlan struktúrákat is lehet úgy szemlélni, hogy új cselekvési lehetőségek és új perspektívák bontakozzanak ki. Ezek a munkák arra inspirálnak, hogy gyűjtsünk tapasztalatokat a világban és fejlesszük magunkat, hiszen az élet folyamatos önfelfedezés.
A Play – Around című munka az ékszer szerepét vizsgálja, mint az élet előre meghatározott útelágazásainak megfigyelésére szolgáló eszközt. Az élet állandó változásként, pillanatok folyamaként jelenik meg, amelyek mindegyike új lehetőségeket és utakat rejt. Ez az ékszer nem csupán tárgy – kíváncsiságra, tanulásra és fejlődésre ösztönöz.
Konceptuális ékszerek a mozgás komplexitásáról
A Turning Point elnevezésű tárgy két egyenlő részből áll, 360 fokban elforgatható, és a változás pillanatát tematizálja. A két zsinór hossza variálható, így a nyaklánc különböző hosszúságban viselhető. Ez az alkotás materiális emlékeztetőként szolgál arra, hogy mentálisan rugalmasak maradjunk, és folyamatosan kérdőjelezzük meg saját nézőpontunkat.
A Push – Pull című munkában egy rendszer manifesztálódik a kör formájában. A tárgy mechanikai és metaforikus vizsgálatként született, ahol a komplexitás a mozgásban rejlik: három zárt alrendszer kölcsönhatásban áll egymással, lehetővé téve a mozgást a mozgásban. Ez az elv olyan tárgyat hoz létre, amely formailag zárt, de lehetővé teszi a dinamizmust. A „push” és a „pull” a vonzás és taszítás polaritását, valamint az előre- és hátralépés játékát jelenítik meg. A Push – Pull ékszer felhívja a figyelmet az egész rendszer elfogadására minden alrendszerével együtt és annak egyensúlyban tartására.
A saját önismereti utadon most milyen témára fókuszálsz leginkább?
Az elmúlt években a fókuszom jelentősen áthelyeződött: egyedi témákra és motívumokra való összpontosítás helyett sokkal izgalmasabbnak találom, ha a munkámat tágabb kontextusba helyezem. Éppen ezért ma elsősorban sorozatokon és kollekciók kialakításán dolgozom. Ez a megközelítés lehetővé teszi, hogy hosszabb ideig és mélyebben foglalkozzam egy-egy témával, és azt is újragondoltam, hogyan használom az anyagokat.
A téma fontosságához képest az anyaghasználat mára másodlagossá vált számomra, és egyre inkább összefüggésekben gondolkodom, ami például a Klunker – a body extension című munkámban is látható. Mostanában az olyan anyagokat, mint a nemesfém, a textília vagy egy ready-made tárgy, sokkal természetesebben kombinálom egymással. Az anyagra történetek, információk, érzelmek és az idő hordozójaként tekintek. Különösen lenyűgöznek a hétköznapi tárgyakon megmaradt használati nyomok, mert ezek egy, az anyagba írt történetet mesélnek el.
Az ékszer mint identitásformáló médium
A gondolkodásom azonban az ékszer fogalmával kapcsolatban változott leginkább. Számomra az ékszer valódi értéke abban rejlik, hogy képes kibővíteni a cselekvési lehetőségeket. Úgy gondolom, az ékszerkészítést és a művészi önkifejezést nem lehet elhatárolni egymástól. Az ékszert olyan médiumnak látom, amely képes ötleteket, társadalmi reflexiót közvetíteni és összetett történeteket elmesélni.
A test központi szerepet kap az alkotói folyamatomban. Figyelembe veszem, hogy egy tárgy hol helyezkedik el a testen és milyen üzenetet közvetít. Az ékszer önmagunk meghosszabbítása: identitást formál, és a szimbolikus jelentések kifejezésének médiumaként szolgál.
Az elmúlt hónapokban a kapcsolatok és a barátság témája foglalkoztatott leginkább. Ezen a téren a feszültségek és a lehetőségek érdekelnek: a kapcsolódás és az eltávolodás, az egyes nézőpontok és szempontok, valamint a rituálék és döntéshatárok. Inspirálóan hatottak rám a Lisszabonban szerzett tapasztalataim is. Ezeket a témákat a Rings of Saturn című kiállításon és a ‘C onnected-sorozatban mutattam be.
Átfogó színpadkép: performansz és tárgyalkotás
Ha teljes szabadságot kapnál a munkáid bemutatásában, milyen kurátori eszközökkel teremtenél diskurzust és ösztönöznéd az új látás- és gondolkodásmódok kialakítását?
Ideális esetben a munkáim kurátori feldolgozását egy külső szemlélő feladataként látom, aki analitikusan rendszerezi és helyezi kontextusba az alkotásaimat. Ugyanakkor, ha teljes szabadságom lenne a művészetem bemutatásában, a célom az lenne, hogy feltárjam a munkáim különböző rétegeit, és lehetővé tegyem, hogy ezek párbeszédbe lépjenek egymással.
Egy átfogó színpadképet hoznék létre, amely egységként mutatja be a művészeti folyamatot és annak eredményét. Különösen szeretném a performanszaimat összehangolni az azokból származó tárgyakkal. A performanszaim videóit és fotóit – vagyis az akciók dokumentációját – vetítés keretében vagy fali installációként mutatnám be. Ezek a videók és képek feltárják az alkotói folyamat gyakorlati részét.
Mindemellett kiállítanám a performanszokból származó tárgyakat és ékszereket is, ami feszültséget teremt a performansz, a testhez kapcsolódó tárgyak és a létrejövő ékszerek között. Mivel a munkáim méretei jelentősen eltérnek, tágas terekre van szükség ahhoz, hogy a nézők teljes egészében átláthassák az alkotásokat, és megérthessék az ötlet megfoganásától az anyag megformálásáig tartó folyamatot. Maga az ékszer a test, a viselő és a néző közötti összetett interakció része, és meghatározza a cselekvés lényegét: a kollektív emlékezetet, az egyének közti interakciót és a csoporthoz való tartozást.
Gábor Vica
ékszertervező, kurátor
