Horváth Hilda, az MMA 2025. évi kitüntetettje
2025. szeptember 23-án a Magyar Művészeti Akadémia a Fekete Györgyről elnevezett Iparművészeti és Tervezőművészeti Díjjal tüntette ki dr. Horváth Hilda művészettörténészt az Iparművészeti Múzeumban végzett, több mint negyvenéves, kiemelkedő munkásságáért. 1982-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett művészettörténet–történelem szakos diplomát, és szeptember 1-től már az Iparművészeti Múzeum Adattárának munkatársa lett. Hamar felismerte, hogy ez az intézmény egy valóságos szakmai kincsesbánya.
Az Iparművészeti Múzeum adattárában
A tudományos munkát a kisgrafikai gyűjtemény feldolgozásával kezdte, és 1987-ben védte meg a 20. század eleji magyar ex libris-művészetről készített doktori értekezését. Eközben részt vett a kiállítások rendezésében, az anyag válogatásában, katalógusok írásában, tudományos és ismeretterjesztő előadásokat tartott, vagyis aktívan bekapcsolódott a múzeumi munka sokrétű feladataiba. Az első önálló kiállítását 1996-ban rendezte Népművészet ex libriseken, kisgrafikákon címmel. A tárlatvezetéseket is örömmel végezte, erről én is számtalanszor meggyőződtem, ezért is vittem hozzá a hallgatóimat rendszeresen, hiszen lebilincselő előadásokat tartott.
A kisművészetek mellett behatóan foglalkozott a múzeum iratanyagának feldolgozásával, különös tekintettel a múzeum és gyűjteményeinek történetére, a műgyűjtés történetére és a provenienciakutatásra. Ebből születtek az 1990-es években a Bubics Zsigmond műtárgyairól, a Procopius-gyűjteményről és az Iparművészeti Múzeum amatőr gyűjtői kiállításáról szóló tanulmányok. Később e témakörben számos hazai műgyűjtő életútját és gyűjteményének történetét ismertette.
„több mint negyven év az Iparművészeti Múzeumban”
Ráth György-kutatás és adatbázis
Az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok keretében a neves műgyűjtő, az Iparművészeti Múzeum első főigazgatója, Ráth György munkásságát és iparművészeti gyűjteményét dolgozta fel számítógépes adatbázist létrehozva (1993–1996). E kutatás eredményei több tanulmányban, 2006-ban pedig önálló kötetben jelentek meg.
1996–1999-ig az ELTE BTK művészettörténeti doktori iskolájának képzésében vett részt: a neves műgyűjtő, gr. Pálffy János kollekcióját rekonstruálta a múzeumban őrzött archív iratanyag és fotók segítségével, valamint külföldi múzeumokban és levéltárakban végzett kutatások révén. PhD-disszertációja a Művészettörténeti Füzetek sorozatban jelent meg 2007-ben az Akadémiai Kiadónál.
Walter Crane papírkárpitja
1998-ban lett a Kisgyűjtemények Osztály vezetője. Ezt követően megszervezte Walter Crane papírkárpitjának konzerválását, amely részlegesen maradt fenn a múzeum folyosóján kiállítva. Tanulmányban ismertette a kárpit történetét. Ebben az évben a közreműködésével nyílt meg a múzeum első főigazgatója, Ráth György emlékszobája a róla elnevezett villában. Szintén 1998-ban jelent meg könyve, amely gr. Teleki Sándornénak a múzeumi adattárban őrzött, a történeti Magyarország teljes területéről származó magyar várakat és kastélyokat ábrázoló, korábban ismeretlen képeslapgyűjteményét tartalmazza. Jelentősége, hogy mára már megsemmisült épületek láthatók rajtuk, mint például a vácrátóti Vigyázó-kastély.
Könyv az Iparművészeti Múzeum gyűjtéstörténetéről
2000-ben Kozma Lajos A nagy szonáta című rajzsorozatát mutatta be, amelyet a Kner Kiadó bibliofil kiadásban jelentetett meg. Ugyanebben az évben rendezték meg az Örökségünk őrzői című millenniumi kiállítást az Iparművészeti Múzeumban, amely az egykori adományozókat mutatta be. Ehhez kapcsolódik az Athenaeum Kiadónál megjelent Iparművészeti kincsek Magyarországon: Tisztelet az adományozónak című könyve, mely az Iparművészeti Múzeum gyűjtéstörténetét mutatja be az alapítástól, 1872-től az ezredfordulóig. Horváth Hilda elsőként foglalta össze a múzeum donátorainak szerepét életrajzukkal és korabeli dokumentumokkal bemutatva.
2001-ben az Iparművészeti Múzeum újjáalakult Baráti Körének alapító tagja és első titkára lett. Ekkor Kincsünk a nemzeté címmel kamarakiállítás mutatta be a régi műbarátok, illetve az egyik korábbi igazgató, Végh Gyula életét, akinek emlékére a Baráti Kör emléktáblát avatott a múzeum emeleti folyosóján.
2005-ben lehetőséget kapott az Iparművészeti Múzeum új állandó kiállításának megvalósítására, amely 2006 elején nyílt meg Gyűjtők és kincsek címmel. A kiállítás a múzeum történetét, gyűjtéstörténetét mutatta be, és az intézmény bezárásáig, 2017. szeptember 3-ig látható volt. E tárlat révén az ő kezdeményezésére a múzeumban megnyílt a Gyűjtők vitrine is, váltakozó kiállításokkal, más-más gyűjtők és gyűjtemények bemutatásával. A múzeum gyűjteményezésének teljes történetét foglalja össze Az idő sodrában című tanulmánykötetben, amely a Gyűjtők és kincsek díszalbuma volt.
Craft & Design kiállítás és konferencia
2008-ban tudományos főigazgató-helyettessé nevezték ki. Segítette a Craft & Design kiállítás megnyitását, amely áttekintette a 20. századi magyar iparművészeti törekvéseket. A kiállítás kapcsán nemzetközi konferenciát szervezett a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségével. Kortárs művészettel korábban és azóta is foglalkozik. Szintén ebben az évben rendezte meg a kortárs magángyűjtők műkincseiből megnyílt, Értékmentő szenvedély című nagyszabású kiállítást.
Ingó műemlékek leltára
2009-ben jelent meg a magyar ingó műemlékek pótolhatatlan dokumentációja DVD-n Ingó műemlékek leltára címmel, az Arcanum kiadásában. Kőszeghy Elemér, a múzeum egykori főigazgatója gyűjtötte és állíttatta össze, így a kutatók számára elérhetővé vált. Kezdeményezőként és társszerkesztőként jegyzi az ekkor készült kéziratot az Iparművészeti Múzeum főműveiről, amely elérhető a múzeum honlapján az egyes tárgyleírásoknál.
2009–2012 között vezető múzeumi szakfelügyelő volt minisztériumi megbízással a képző- és iparművészeti gyűjtemények területén.
A mi szecessziónk kiállítás a Ráth György-villában
2010-ben az Adattár főosztályvezetője lett. A nyilvántartási munka követhetőségét és a dokumentumok állagmegóvását, valamint digitalizálását tartotta a legfontosabbnak.
2018-ban került sor az Adattár kiköltöztetésére az Üllői útról Kőbányára, a Jászberényi út 55. alatti telephelyre. Megtervezte az Adattár költöztetését, az új helyszínen a teljes raktári elrendezést ő alakította ki. Ugyanebben az évben, az intézmény bezárását követően nyílt meg a múzeum állandó kiállítása A mi szecessziónk címmel a Ráth György-villában, melynek főrendezője volt, és a kiállítás kísérő kiadványában is publikált.
„széleskörű tudományos felkészültsége példa a kulturális területen dolgozók számára”
Tudományos kutatások, előadások, tárlatvezetések
2023-tól már nyugdíjasként vesz részt aktívan a múzeum életében, lelkesen folytatja tudományos kutatásait, ismeretterjesztő előadásait és tárlatvezetéseit is.
Tudományos dolgozatainak száma meghaladja a kétszázhúszat, amelyek a Művészet, az Új Művészet, az Ars Decorativa, az Ars Hungarica, a Művészettörténeti Értesítő és az Artmagazin szakfolyóiratokban jelentek meg.
Horváth Hilda minden írását a műtárgyak művészeti értékét biztos érzékkel felismerő szakértelem jellemzi. Munkássága példa minden, a kulturális területen dolgozó honfitárs számára, a haza iránti szeretet hogyan képes áthatni minden szakmai tevékenységünket, amelynek gyökere a széles körű tudományos felkészültség.
Prokopp Mária
művészettörténész
