Smetana Ágnes üvegművész akadémiai székfoglalója alkalmából

Iparművésznél felettébb fontos kérdés, hogy az anyagot mennyire érzi korlátnak, vagy éppen mennyire szárnyalja túl – holott egyik sem megoldás. Az anyaggal együtt kell élni, együtt lélegezni, nem korlátnak, börtönnek tekinteni, s ugyanakkor nem szabad legyőzni sem, lehet, de nem érdemes. Az üveg tán mindennél rejtélyesebb. Folyékony és szilárd, dermedt, áttetsző és átlátszó egyaránt lehet. Forrón levegővel telíthetjük, de csak töredék ideig hagyja magát folyékony állapotában alakítani. Fúváskor lehet vele játszani, formázgatni, de sorsáról rendkívül gyorsan kell dönteni. Amit fejben eltervezett a művész, azt kell rövid időn belül megvalósítani, s az eredmény olykor a legnagyobb elővigyázatosság ellenére meglepetés lehet akár pozitív , akár negatív irányban. Ez a folyamat azonban lehetővé teszi, hogy olykor merész, különleges utakra tévedjen, s talán még saját álmait is túlszárnyalja az alkotó.
Ez az egyik fő iránya az üvegművészetnek, az üveges mesterségnek: a forrón alakítandó üveg, a hutaüveg. Ezt az utat választotta Smetana Ágnes. Ráadásul ebben is a legnagyobb kihívást, az üvegfúvó pipával fúvott, kézműves formázást. A legnemesebb kézműves hagyományokat folytatja, s messzemenőkig kiaknázza a melegen, forrón alakítható üvegben rejlő lehetőségeket.

„Igazi homo faber, aki ismeri a teljes munkafolyamatot, s nemcsak ismeri, hanem minden munkafázist képes elvégezni is, manufakturális igényességgel.”

Bámulatos maga a fúvás, s bámulatos a különféle eszközök, szerszámok segítségével a forma végleges kialakítása. A munka elvégzéséhez összeszokott csapatra, az üvegfúvókkal való szoros együttműködésre van szükség. Ehhez a kézműves jellegű tevékenységhez Magyarországon a még néhány évtizeddel ezelőtt meglévő ipari bázis ugyan némi segítséget nyújtott, de nem adott teljes mértékben megfelelő hátteret, mára pedig a hazai üvegipar teljes tönkretétele miatt eleve huta nélkül maradtak a művészek. A nagy múltú ajkai üveggyár telephelyét a földdel tették egyenlővé, csak pár épület maradt szomorú mementónak. (Életre szóló élményem, amikor iskolás korunkban megtekintettük a gyárat, s láthattam az üvegfúvók emberfeletti munkáját.) Említettek okán életbevágó és alapvető Bárdudvarnokon a Goszthony Kúriában lévő Nemzetközi Üveg Alkotótelep, ahová Smetana évről évre visszatér, hogy évente kétszer pár nap alatt valósítsa meg egész évben dédelgetett, megrajzolt vagy csak fejben megálmodott díszüvegeit. Igazi homo faber, aki ismeri a teljes munkafolyamatot, s nemcsak ismeri, hanem minden munkafázist képes elvégezni is, manufakturális igényességgel. Tisztában van a technikai lehetőségekkel, a mesterségbeli fortélyokban pedig ösztönösen mozog. E készségek, mozdulatsorok azonban csak kiindulópontot jelentenek tervei minél tökéletesebb megvalósításában, ugyanis az üveggel való bánás technikája csak kiszolgálja alkotói fantáziáját, mondanivalóját.

A technikai alapok elsajátítását, a mesterségbeli fogások megismerését követően egyedi formakultúrára és egyéniségét tükröző, sajátos stílus kialakítására törekedett. Művészi intuícióinak, szellemdús ötleteinek köszönhetően sikerült önálló arculatot létrehoznia. Ha ránézünk műveire, rögtön tudjuk, hogy csak Smetana alkothatta. A manufakturális, míves technikai kivitelezés mellett a formák variálását, újabb és újabb ötletek változatos megvalósítását és a mondanivaló többrétegűségét említhetnénk lírikus, személyes művészete legszembetűnőbb vonásaiként.
Alkotásai több szempontból kötődnek egyik tanárához, mesteréhez, Horváth Márton életművéhez, amelyben a technika bravúros alkalmazása, az irizálás tökélye, a színek gazdagsága gyakran mély filozófiai mondanivalót hordoz. Smetana nemcsak technikai megoldásokban, hanem üvegeinek hangulati, érzelmi telítettségében, költőiségében, líraiságában is hasonlít mesteréhez. Horváth Márton formakultúrájának hatása érezhető Smetana korai alkotásaiban: az alul lekerekített, zárt formaadás innen eredeztethető. Később azonban ez a zártság feloldódott, s kinyílt, kitárulkozott a díszüveg. Az üvegedények felső peremének lezárása csupán eleinte jelentett kihívást.

„…Művészetében a legegyénibbek azonban az organikus formák, amelyek semmiféle merev formát nem követnek…”

Sajátos absztrakciót sejtünk azoknál az üvegeknél, amikor az üvegcseppek megdermednek, s az anyag átalakulása, halmazállapotának változása, a metamorfózis a szemünk előtt hirtelen megáll, örökre bezárva, kimerevítve a pillanatot.
Művészetében az 1990-es évek közepén gyakoriak voltak a zacskó formájú tárgyak. Amorf, játékos művészi világot tükröznek. A humor sem áll messze tőle, hiszen Halszemes zacskója vagy kedves Békája mosolyt fakaszt, s mint Varga Vera művészettörténész, az Iparművészeti Múzeum osztályvezetője írta: „…e humor a tárgyak kialakításából, a technikai lehetőségek és a kialakított forma feszültségéből adódik, s csak az üvegben valósítható meg.” (Magyar Iparművészet, 2005/4. 70.)

Formakultúrájában a legmerészebbek, szinte meghökkentőek a hegyes leveleikkel felfelé törekvő, életre való szívósságot sejtető növények, melyek sokasága döbbenetes együttest képez. A sarjadzó fűszálak, a hagymákból kinövő virágok a mindig újraéledő természetet jelképezik.
Művészetében a legegyénibbek azonban az organikus formák, amelyek semmiféle merev formát nem követnek, épp’ mint amikor kiemelünk egy földlabdát növénnyel együtt a földből, s az összehajló növények csoportja alkotja a kompozíciót. A virágok jellegzetességeitől függ, hogy egymást támogatják, függnek vagy csüngnek a felületen. Díszüvegeinek testéhez, mintegy belső éltető maghoz, burokhoz tapadnak, ragaszkodnak plasztikus virágai, növényeinek ágai, bogyói. Ezekhez további fák, levelek, ágak társulhatnak, a többrétegű üveg színvilágából sejtelmesen előbukkanva. Az első pillantásra szembeszökő plasztikus formaképzés így egyesül a háttérben szelíden megbújó festői színhatásokkal. S ez a kettős megoldás nemcsak térbeli hatást nyújt, hanem a természet mélységeit, végtelen világát képes feltárni, megidézni, olykor méltóságos csendet, máskor meditatív hangulatot keltve, s a szépség erejét sugallva.

„…Smetana mint egy festő, imádja a színeket…”

Egyértelmű a szecessziós műtárgyak hatása azoknak a virágkelyheknek a megformálásánál, amikor egy-egy szál virág átlényegülve önmaga válik tárggyá. Ha alkotásainak történeti beágyazottságát, előzményeit számba vesszük, akkor szinte mindenki által nyilvánvaló kapcsolódása a szecesszió üvegművészetéhez. Rögtön felvetődik a sokoldalú francia üvegművész, Émile Gallé neve, de a kevéssé ismert, szintén Nancy-ban alkotó Daum fivérek munkássága is. Miben hasonlatos hozzájuk? Nemcsak a természet elbűvölő világa, a virágok, növények szeretete kapcsolja össze a szecesszióval, hanem a műtárgyak érzelmi telítettsége, kisugárzása és festői összhatása. A szecessziós üvegeket sokszínű, irizáló, szivárványhatású, illetve többrétegű, plasztikusan kimunkált felületek jellemzik. Azonban a technikai megoldásokat tekintve mégis döntő különbségeket tapasztalunk Smetana és az art nouveau mesterei között. Gallé formába fúvott üvegei savmaratással, csiszolással, utómunkálatokkal kapják meg végleges formájukat. Smetana kifejezetten a hutaüveg teremtette lehetőségekkel él, szótárából hiányzik a csiszolás és a savmaratás. Az irizálás, amely rendkívüli festői hatásokat eredményez, a szecesszióra és Smetanára egyaránt jellemző: többrétegű üvegeit fémporokkal teszi irizálóvá. (Megjegyezzük, hogy e különleges és nagy szakmai tudást igénylő technika, Pantocsek Valentin Leó találmánya, Tiffany művészetében teljesedett ki.) Ugyancsak él azzal a szintén divatos szecessziós technikával, hogy a még forró üvegfelületre színes üvegszálakat helyez. Rétegesen olvasztott felületei finom reliefhatásokat és bámulatos színhatásokat eredményeznek.

S honnan ez a mély merítkezés a szecesszióból? Nos, hát az Iparművészeti Múzeum Üllői úti épületében a Kerámiaosztály folyosóján az intézmény bezárása (2017. szeptember 3.) előtt még a laikus látogató is megcsodálhatta a Zsolnay gyár pazar kerámiáit, a raktárakban pedig a munkatársak számos alkalommal tartottak beavató órákat az „iparművészetis” (régebben főiskolás, aztán egyetemista) hallgatóknak. Smetana Ágnes Varga Vera osztályvezető segítségével láthatta, foghatta kézbe e neves alkotók munkáit. A múzeumban van egy teljes épségében már sohasem élvezhető, 1956-ban megsérült, lefelé fordítható, három virágszál-díszüveg, amelyeket külön kis tartóba, lefelé fordítva tűztek be (H. James Powell terve, London, 1885 k.). E kelyhek a maguk könnyedségével, finomságukkal különleges, inspiráló hatással voltak rá. Sőt, diplomamunkáinak kanyargós, ívelt, organikus formái a szecesszió virágkelyhet imitáló üvegeit idézik, egyéni látásmóddal. Ekkor még nem tudott színeket használni, mert a nagy ipari üzemekben nem volt rá lehetőség.
Fentiek okán magától értetődik, hogy alkotásai ott voltak 2007-ben a Tiffany – Gallé, A szecesszió üvegművészete című kiállításon az Iparművészeti Múzeumban, a nagy mesterek mellett, Horváth Márton üvegeivel együtt, s aztán 2018-tól helyet kaptak a Ráth villában most is látható A mi szecessziónk című állandó kiállításon. Rippl-Rónai ihlette zöld lombú fás vázái mély tiszteletét fejezik ki elődje iránt.

Üvegtárgyaihoz hasonlóan rendkívüli kreativitásról tanúskodnak, s mély hitét, érzékenységét fejezik életműve kedves darabjai, karácsonyfadíszei, amelyeket évről évre nagy szeretettel készített el, amidőn a Nagytétényi Kastélymúzeumban kortárs iparművészek öltöztettek ünnepi díszbe egy-egy karácsonyfát.
Minden bizonnyal az utánunk következő nemzedékek feladata, hogy immár az idő távlatából elhelyezzenek egy-egy életművet a végtelenségben, a művészettörténet világában. Manapság örömteli módon az üvegművészek sokat kísérleteznek, már járt és járatlan utakon egyaránt járnak. Nívós alkotások természetesen minden téren szület(het)nek. Így csak néhány törekvést felvillantva, megférnek egymás mellett a szobrászat határterületén álló, az üvegművészet lehetőségeit feszegető plasztikai alkotások, objektek, a ragasztott üvegekkel készülő, optikai hatásokat keltő darabok, a különféle anyagok kombinálásával kialakított, ám olykor az üveg jellegzetességeit elveszítő munkák. Számos újítás és kísérlet zajlik, s napjainkban a technikák és a művészi koncepciók sokrétűsége, sokfélesége dominál, különféle kölcsönös áthatásokkal együtt. Egymás mellett létezik a valósághoz kötődő felfogás és az elvont, absztrakt gondolkodás, a geometrizálás és az organikus szemlélet.

Smetana ez utóbbit képviseli. Művészete kitűnő példája a mesterségbeli, kézműves műhelygyakorlatra, szakmai tudásra épülő, a természetet dicsőítő, ugyanakkor transzcendentális mondanivalót sugalló művészetnek.

Áhítja, megragadja és közvetíti a szépséget, melynek eleme maga az anyag, a változatos formavilág, a színek és a fények játéka. Ezeken túl azonban maga a természet tárul fel előttünk, fák, erdők részletei, bohókás bimbók, harsogó életörömöt árasztó levelek, kinyílt, viruló virágok vagy éppen kissé melankolikus, magukba burkolódzó, nosztalgikus hangulatú növények. Egy varázsló virágoskertjében vagyunk, aki megküzd az anyaggal, s ezt oly könnyedén teszi, hogy nem érezzük ennek terhét, a munka súlyosságát, hanem éppen ellenkezőleg, könnyedén vezet be bennünket üvegeinek játékos, fantáziadús, végtelen birodalmába. Mindamellett minden tárgya az érzékszerveinkre ható gyönyörűség. Smetana a szépség nagykövete. E valóságos, földi, evilági szépségek mellett-mögött azonban természetfölötti sugallatot érzünk, és így válik teljessé az esztétikai élmény. Ritka, amikor transzcendentális és valóságos élmény ennyire szoros kapcsolatban, teljes összhangban van. Az üvegfúvással a művész nemcsak levegőt, hanem lelket is lehel művébe. A lélek megcsendül az üvegekben, a művész mély belső inspirációja testet ölt az anyagban, s ezoterikus, általunk ismeretlen világ nyílik meg előttünk.

Horváth Hilda PhD
művészettörténész

Fotók:

1. Levelesek (fedeles tárolóedények); alsó és felső elem formába fúvott, fedőn szabadon formált, húzott levélelemek; kék opalin üveg; (5x) 22,5 x 7 x 12 cm; 1988 (Fotó: Sulyok Miklós)
2. Olvadás I., II., III.; hengerelt lábak, száráttétes, kadmium-zöld fritte levelek szárral, irizált; színtelen üveg; 9,5 x 12 x 13 cm és 14,5 x 6 x 7 cm és 15 x 6 x 4 cm; 2017 (Fotó: Sulyok Miklós)
3. Legyezők I., II., III.; „optis” fémformába fúvott, „überfang” opál, színezett, hengerített talp; színtelen üveg; (3) 29 x 17 x 23,5 cm; 1987-1990 (Fotó: Sulyok Miklós)
4. Esőerdő; fúvott, rétegesen színezett, irizált; színtelen üveg; (3x) 31 x 7 x 4 cm; 1995 (Fotó: Sulyok Miklós)
5. Margaréták; fúvott, rétegesen színezett, irizált; színtelen üveg; 15 x 9 x 5,5 cm és 16 x 9,5 x 11 cm; 2020 (Fotó: Sulyok Miklós)
6. Fűszálak; fúvott, rétegesen színezett, irizált; színtelen üveg; 15,5 x 13 x 8 cm és 13,5 x 13 x 8 cm; 2020 (Fotó: Sulyok Miklós)
7. Lápvilág; fúvott, rétegesen színezett, irizált; színtelen üveg; 17 x 10 x 7 cm és 14 x 8 x 6,5 cm; 1993 (Fotó: Sulyok Miklós)
8. Bodzások; fúvott, rétegesen színezett, irizált; színtelen üveg; 14,5 x 9,5 x 5,5 cm és 16 x 12 x 10 cm; 2005 (Fotó: Sulyok Miklós)
9. Bogyós és leveles I., II.; fúvott, rétegesen, frittével színezett, melegen ragasztott díszítőelemek, irizált; zöld üveg; 12,5 x 9 x 9,5 cm és 14 x 7,5 x 9 cm; 1987 körül (Fotó: Sulyok Miklós)
10. Két gyöngyike; fémformába fúvott, spínolt, rétegesen színezett, irizált; kadmium üveg; 14 x 11 x 15,5 cm; 1992 (Fotó: Sulyok Miklós)
11. Hóbogyók; rétegesen színezett, irizált; színtelen üveg; 14,5 x 12 x 10,5 cm; 2008 (Fotó: Sulyok Miklós)
12. Tulipánok; fúvott, rétegesen színezett, irizált; színtelen üveg; 16 x 10 x 7 cm; 2020 (Fotó: Sulyok Miklós)
13. Pitypangok; fúvott, rétegesen színezett, irizált; színtelen üveg; 15 x 9,5 x 13 cm; 2021 (Fotó: Sulyok Miklós)
14. Magnóliák I.; fúvott, rétegesen színezett, irizált; színtelen üveg; 18,5 x 13,5 x 4,5 cm; 2020 (Fotó: Sulyok Miklós)
15. Ovális erdő; fúvott, rétegesen színezett, irizált; színtelen üveg; 16 x 10 x 9,5 cm; 2021 (Fotó: Sulyok Miklós)
16. Kerek erdő; fúvott, rétegesen színezett, irizált; színtelen üveg; 15 x 12,5 x 12 cm; 2021 (Fotó: Sulyok Miklós)
17. Vetővirágok; fúvott, szabadon alakított, száldíszített, rétegesen neodymium frittével színezett, irizált; színtelen üveg; 16,5 x 13 x 9 cm; 2020 (Fotó: Sulyok Miklós)
18. Kerek erdő; fúvott, rétegesen színezett, irizált; színtelen üveg; 18 x 13 x 7,5 cm; 2022 (Fotó: Sulyok Miklós)