Gottermayer Nándor könyvkötő életművét bemutató kiállítás
A Gottermayer-galaxis. Jókai könyvkötője című időszaki kiállítás 2025. július 19-től 2026. január 11-ig volt látható az Iparművészeti Múzeum jelenleg egyetlen nyitva tartó, kiállítóhelyként működő intézményében, a Ráth György-villában. Gottermayer Nándor könyvkötő alig ismert életműve számos újdonsággal szolgált, ráadásul egy olyan területet, a nyomtatott könyv és könyvkötés birodalmát bemutatva, amelyet digitális világunkban a megsemmisülés veszélye fenyeget. Az irodalomhoz és a könyvekhez kapcsolódó tárlatok kapcsán mindig nagy kihívást jelent, hogyan lehet élvezhetővé tenni, a látogatókhoz közel hozni ezeket a cseppet sem látványos, közönségbarátnak nem nevezhető témákat. Mindennek a nehézségét fokozta, hogy a teljes életművet a Ráth György-villa időszaki kiállításokra rendelkezésre álló, két, viszonylag kis termében kellett megvalósítani. Az eredmény azonban minden várakozást felülmúlt a rendkívül gondosan válogatott tárgyak, valamint a téma sokoldalú, komplex megközelítése miatt.
Jókai Mór könyvkötője
A nyitófal kérdésfelvetése rögtön felcsigázta a látogató érdeklődését: miért éppen Gottermayer-galaxis a kiállítás címe? Ugyanis a könyvkötő életműve egy külön univerzum. A tárlat bár kapcsolódott a Jókai Mór-emlékévhez, nem az írófejedelem műveire, hanem a polihisztor Jókai könyveinek kötésére, azok „külcsínére”, legfőképpen pedig a könyvkötő mesterre, a mesterségre és a Gottermayer-cégre fókuszált. Gottermayer készítette Jókai félévszázados írói jubileumára a Révai Kiadónál megjelent százkötetes összkiadás barna, illetve vörös vászonkötését, és ez az arculat széles körben ismertté és elismertté vált.
Gottermayer élete igazi self-made történet – a méltóságos asztalos Thék Endre, az üvegfestő és mozaikkészítő Róth Miksa, vagy éppen a vasiparos Jungfer Gyula sikertörténetéhez hasonló. A kiállítás nagy lépést tett afelé, hogy Gottermayer életművét is ebbe a sorba illeszthessük. A kiegyezés utáni korszak felvirágzó gazdasága és liberalizmusa némiképp lehetővé tette a társadalmi mobilizációt és az egyéni felemelkedést – igaz, csak az igazán tehetséges szakemberek számára. A kiállítás több korszakra tagolva tárgyalta Gottermayer életét, bemutatva a kezdetektől a sikerekig, majd haláláig, végül a céh utóéletét is felidézve. Gottermayer végigjárta a céhek által megkövetelt szakmai utat, az inaskodástól a tapasztalatszerző vándorévekig és a mesterré válásig. Az első közös műhely után, amit Halfer Józseffel együtt alapított, a komolyabb megbízásoknak köszönhetően önállósodott, majd vállalkozását igazi üzemmé fejlesztette. A cég valójában egy emberhez, Nándor életéhez kötődött. Utolsó éveiben azonban a trianoni békeszerződés utáni Magyarországon a gazdasági lehetőségek már kezdtek beszűkülni, és családjában sem akadt követője.
Gottermayer fénykorában aktívan részt vett a nagy tárlatokon, és rendre elismeréseket aratott a külföldi kiállításokon. A Gottermayer-galaxis kiállítás rendezése során kitűnő ötlet volt, hogy még ha érmei és kitüntetései ma már nem is hozzáférhetők, azok múzeumi példányait külön vitrinben mutatták be.
Illusztrációk – Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben
A kiállítás önálló egységet szentelt Gottermayer egyik jelentős korai vállalkozásának, amely a Jókai-emlékévben külön aktualitással bírt. Jókai volt ugyanis a Rudolf trónörökös kezdeményezésére készült, Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben című átfogó kiadvány Magyarországot tárgyaló köteteinek szerkesztőbizottsági elnöke. Magyar művészek készítették az illusztrációkat, melyek egy része az Iparművészeti Múzeum Adattárában található. Közöttük van Roskovics Ignác is, akinek a nevét az érdeklődők az utóbbi években a budavári Szent István-terem rekonstrukciója révén szélesebb körben megismerhették, ugyanis az ő festményei nyomán készültek a terem nagy méretű kerámiaképei, az egész alakos királyképek. (A festőművész monográfusa: Terdik Szilveszter, Nyíregyháza, 2022.) A trónörökös vállalkozásának Magyarországgal foglalkozó kötetei magyar illusztrátorok, magyar fametsző (Morelli Gusztáv) és könyvkötő közös produktumai voltak, ugyanis a füzetes kiadványokhoz Gottermayer készített a kiadótól megrendelhető bekötési táblákat. Így a korabeli iparfejlesztés egyik fő törekvése valósulhatott meg, mivel hazai mesterek és cégek kaptak lehetőséget a magyar piacot uraló külföldi versenytársakkal szemben.
Könyvkötészeti technikák, saját készítésű klisék
A Gottermayer-cég fejlődésének folyamatát a kiállítás nemcsak a művészi igényű kötetek bemutatásával és a széles körű megbízásokkal dokumentálta, hanem a laikusok számára is érthetővé tette azokat a szakmai fogásokat, technikai eljárásokat, valamint a különféle eszközök és gépek beszerzését és alkalmazását, amelyekkel Gottermayer bővítette a cégét. Mindezek együtt tették lehetővé a fejlődést és a piaci versenyképességet. Eljutott például az arany és színes nyomásig, a saját klisék készíttetéséig, ami nemcsak saját üzeme, hanem a magyar könyvkötés számára is nagy lépést jelentett, mert így önállósodhatott a külföldi klisékészítőktől.
Az immár széles körben értékesített, igényes kiadói kötések stílusbeli változását külön tárlóban tanulmányozhattuk, a historizálótól a szecessziósig. Gondosan válogatott könyvek szemléltették ezt a folyamatot. A rendezést dicséri, hogy minden kötet egymásra „rímelt”, egymással harmonizált. Ez az átgondoltság és gondosság a kiállítás minden egységére jellemző volt.
Míves könyvek mint az enteriőrök díszei
A kiadói kötések, a nagy sorozatok helyet kaptak a polgári, értelmiségi otthonokban, a szalonokban. Kézbe illeszkedő, kisebb méretük okán a hölgy olvasók körében szintén népszerűek lettek. Változatos díszítésük és színviláguk révén az enteriőrök díszeivé válhattak, ahogy a korábbi korszakokban az egyedi, míves bőrkötésű könyvek meghatározták egy-egy nagyobb magánkönyvtár vagy dolgozószoba hangulatát.
Az első terem közepén kiemelten – az Iparművészeti Múzeum régi, úgynevezett angol vitrinében – a legszebb könyvek kaptak helyet, és mintegy a piramis csúcsán igazi kuriózumot láthattunk: egy ikerkötést, amely szakmai bravúrnak számított, és éppen Jókai Mór egyik művét öleli körül. A két kötetet közös könyvtábla fogja össze.
„Gottermayer sikerességének kulcsa sokoldalúságában rejlett.”
Mind a technikai megoldásokban, mind a megfelelő anyagok és színek kiválasztásában, mind pedig a hajdani vagy éppen kortárs díszítmények alkalmazásában otthonosan mozgott, és minden részletre, minden elemre odafigyelt. A vászon- és bőrkötés mellett a pergamenkötések még több szakmai kihívást jelentettek, amelyeket festett, aranyozott bőrrátétek és díszes motívumokkal ékesített metszések tettek látványossá. E precíz munkát követelő, igényes darabokból testvérpéldányt készítettek, kifejezetten kiállításokhoz.
Számos igen fontos információ, sőt újabb, az esemény előkészítése során felderített kutatási eredmény tette a kiállítást még értékesebbé és érdekesebbé. Ez nemcsak a szűken vett könyvkötőmesterségre, hanem olykor például irodalomtörténeti mozzanatokra is kiterjedt, különösen, ha egy kötés tükrözte az irodalmi mű tartalmát. Az elsődlegesek azonban az újabb könyvkötéstörténeti kutatási eredmények voltak. Láthattunk példát arra, hogy Gottermayer különböző könyveknél alkalmazta ugyanazt a klisét. Nyomon követhettük, honnan merítette szalagos, fonatos díszítményű kötései ötletét. Gottermayer Ilona fém sarokveretekkel, kapcsokkal ékesített, aranyozott bőrkötésű imakönyve pedig régi kódexeket, középkori könyvkötéseket idézett.
Igényes bőrkötésű könyvek a Ráth György-villában
Gottermayer igényes bőrkötéseket készített Ráth Györgynek, az Iparművészeti Múzeum első főigazgatójának, a neves műgyűjtőnek és a kiállításnak helyet adó villa egykori tulajdonosának. Ráth 1882-ben nagyszabású könyvkiállítást szervezett magán- és közgyűjtemények anyagából. Az Iparművészeti Társulat későbbi elnöke 1886-ban a szervezet bőr-, papír- és szövőipari szakosztálya élén állt, és a Rudolf trónörökös által kezdeményezett, már említett kiadvány díszkötésére kiírt pályázat zsűrijének elnöke volt. Neves könyvtárát még életében, 1895-ben a Magyar Tudományos Akadémiának ajándékozta. Az MTA Kézirattára és a Régi Könyvek Gyűjteménye azóta is külön gyűjteményként őrzi a köteteket, amelyek közül néhány visszakerült a villába a kiállítás kapcsán. Az igényes, aranyozott bőrkötések mellett kiemelkedik az a pergamenkötés, amelynek tervezőjeként Hollós Károlyt sikerült azonosítani a kiállítás előkészületei során. A remekmű felületét szalagfonatok tagolják, amelyeknek színes bőrrátétekből kialakított, stilizált virágékítményeit aranyozott kontúrok és indák ölelik körül.
Ráth egyik kötete kinyitva szerepelt az előzék miatt. A papírmárványozás sokszínűvé varázsolta a könyvtáblák belső oldalait. Bár Gottermayer használhatta Halfer József (első műhelyének alapítótársa) márványozott lapjait, ő is alkalmazott papírmárványozásra szakosodott munkatársat, Kovács Györgyöt, akinek bravúros munkáit kortársai is elismerték.
A könyvkötésen túl: képkeretek és illusztrációk
Gottermayer műhelyében azonban nem csak könyvkötések készültek. A kiállítás első termének egyik falán képkereteket láthattunk, melyek közül kettő Hirsch Nelli illusztrációjának felhasználásával készült. Megismerhettük a Székely Bertalan tanítványaként ismert, elsősorban illusztrációkkal foglalkozó hölgy életrajzát, valamint a mára már elfeledett Boros Rudolf rajztanár és festőművész életét, akinek a magyar szecesszió két kötészeti mesterdarabját köszönhetjük, természetesen Gottermayer közreműködésével, mivel a mester valósította meg terveit a bőrrátét- és az intarziatechnika kombinálásával. A borostyánlevelekkel díszített egyik kötés az Iparművészeti Múzeum gyűjteményének ikonikus darabja, mely számos kiállításon szerepelt. 1986-ban a Magyar Nemzeti Galériában rendezett Lélek és forma című kiállítás katalógusának borítóját díszítette.
A második terembe a látogató már akkor bekívánkozhatott, amikor bekukkantott a kiállítótérbe, mert a bejárati ajtóval szemben egy 20. század eleji könyvkötőműhelyt láthattunk. Egy életnagyságú illusztráció munka közben ábrázolta a könyvkötőmestert, míg a kép előtt a legkülönfélébb szerszámok idézték meg a múltat. A műhely legtöbb eszköze az MKE Képző- és Iparművészeti Szakgimnáziumának egykori, Jaschik Álmos által alapított tanműhelyéből származott, kiegészítve az Iparművészeti Múzeum és magángyűjtők tárgyaival. A látogatók azonban nemcsak a kézi könyvkötés eszközeivel ismerkedhettek meg, hanem annak folyamatával is, melyet filmen is végigkövethettek.
A könyvkötészet gépesítése és a magyar iparfejlődés
A valódi üzemmé válás folyamatát több dokumentum és egy aranyozógép kis méretű modellje szemléltette a Gottermayer-műhelyből. Gottermayer ugyanis a versenytársakat megelőzve kezdett gépesítésbe, és így sikerült a megnövekedett igényeket folyamatosan kielégítenie. Fejlesztéseit az 1880-as években elindította, és a 20. század elejére már több géppel rendelkezett. Immár beköszöntött egy másik korszak: a tömegtermelés időszaka. Gottermayer 1911 és 1913 között két budapesti ingatlan egyesítésével (Királyi Pál utca 5–7.) bővítette üzemét, ahol a családja is élt. Korabeli tervrajzok és egy cégjelzéssel ellátott levélpapír dokumentálta az épület átalakítását és a ház jellegzetességeit.
A cég azonban üzemmé válása ellenére is megőrizte patriarchális jellegét. Rövid kitekintés erejéig megismerhettük az egykori üzem munkásainak, alkalmazottainak életét; megtudhattuk, kik voltak a „gottermayeristák”. A Munkások és művészek című rész bepillantást nyújtott abba az időszakba, amikor az Iparművészeti Múzeum vezetősége és a Magyar Iparművészeti Társulat, valamint a Magyar Iparművészet közös erővel lépett fel a magyar iparfejlődés érdekében. A társulatot különböző alosztályok alkották, amelyek többek között különféle pályázatokat írtak ki a kor művészei és mesterei számára. A zsűriben Gottermayer a szakmai, mesterségbeli szempontokat képviselte. A könyvkötések míves tervezésében kiemelkedő szerepet játszott a sokoldalú grafikus, Helbing Ferenc. Az Iparművészeti Múzeum Adattárába került alkalmazott grafikái szemléltetik tevékenységét, és bemutatják alkotómunkájának folyamatát.
Igényes könyvkötészeti kiállítás ritkaságokkal
A kiállításon olyan publikálatlan és vélhetően csak ritkán bemutatható művek is helyet kaptak, amelyek nem közvetlenül köthetők Gottermayerhez, csak mesterségéhez. Többek között a könyvkötőt munka közben ábrázoló festmény és zsebóratok – az utóbbi ábrázolást a kurátor azonosította.
A kiállítás megvalósítását több intézmény segítette, de elsősorban az Iparművészeti Múzeum gyűjteményére épült. Gottermayer életművének csupán a töredéke maradt fenn. Gottermayer Ilona 1951-ben az Iparművészeti Múzeumban letétbe helyezte a muzeális értékű darabokat, majd 1954-ben a 13. számú rendelet értelmében arra kötelezték, hogy öt esztendőre kössön szerződést az intézménnyel a tárgyak kötelező múzeumi megőrzése céljából – így maradtak fent a fő művek.
Minden elismerés megilleti a kiállítás kurátorát, Darabos Edit főrestaurátort. Remek ízléssel, arányérzékkel és mindenre kiterjedő figyelemmel állította össze a koncepciózus és rendkívül informatív kiállítást. Kutatásainak eredményei és persze maga Gottermayer is megérdemelné, hogy mindez ne tűnjön el nyomtalanul, kiadvány nélkül.
Horváth Hilda
művészettörténész
Főcímkép:
Gottermayer Ilona számára készült kötés; Mágory Endre (szerk.): Imakönyv keresztény katholikusok használatára; Ráth Mór, Pest, 1868; papír, bőr, selyemszövet, sárgaréz, kézi aranyozás, aranyozott, poncolt metszés; MNMKK Iparművészeti Múzeum (Fotók: Urbán Jonatán Máté)
