Makkai Márta és Makkai-Kovács Beatrix kiállítása 2026. január 15. és február 12. között

Makkai és Makkai-Kovács. Két Makkai kiállítása, akik nem férfi és nő. Gyanús. Az alkotópárokhoz hozzászoktunk a művészeti életben, de két alkotó művésznő vajon milyen rokonságban állhat? Nem „szokványos” művészpáros alkotásait láthatjuk a kiállításon: anya és lánya művészeti dialógusa mutatkozik be a Hegyvidék Galéria kiállítóterében. A tárlat címe Együtt, és ahogy a későbbiekben kiderül, a cím talán nemcsak a két művész szoros kapcsolatára utal, hanem egy másik síkon mi, nézők is beletartozunk.

Az anya és lánya párosítás nemcsak azért rendhagyó, mert viszonylag kevés olyan tárlatot látunk, ahol az édesanya művésznőként a gyermekével mutatkozik be. Példaértékűnek tartom, hogy családon belül két művész munkássága ennyire összeforr. Nem rivalizálásról, nem egymás meghaladásáról vagy felülmúlásáról van szó, hanem épp ellenkezőleg: anya és lánya művészete egybefonódik.
A művészidentitás jelenléte ebben a családban még régebbre nyúlik vissza. A művészettel való szoros kapcsolat a családtörténet női ágán nem Mártával, hanem Márta édesanyjával, a nagymamával kezdődött, aki a háború után Szőnyi István növendékeként festőművésznek tanult, de anyagi nehézségek miatt nem tudta befejezni a tanulmányait. Később a zeneművészet iránt kezdett élénken érdeklődni, nagy operarajongó lett, de a képzőművészet is foglalkoztatta. Érdekes, hogy a lánya, Márta is festészettel kezdte pályáját, de végül a textil médiuma iránt köteleződött el. Ennek ellenére munkásságában most is megfigyelhető az erőteljes festőiség. Végül a sort az unoka, Beatrix zárja, aki festőként indult, és ki is tudott teljesedni ebben a művészeti ágban.

Nők és az absztrakt művészet

A páros alkotói formanyelve is közös. Mindketten absztrakt alkotók, bár Mártának vannak figurális munkái is. A nők és az absztrakció „kapcsolata” legalább százharminc évre nyúlik vissza, de valójában több ezer évesnek tekinthető, ha a tradicionális szőnyegkészítést, például a navahót vagy más, Kolumbusz előtti textileket vesszük alapul. A modern és a kortárs művészetben a nők vezették be az absztrakt formanyelvet a textilművészetbe és így a szőnyegtervezésbe. Anni Albers és Gunta Stölzl Bauhaus-alkotókként absztrakt kárpitokat, sőt monokróm kárpitot terveztek. Korábban az egyszínű szőnyeg, amely most már talán minden európai lakásban megtalálható, elképzelhetetlen lett volna.

A modern művésznők már a kezdetektől kíváncsian fordultak ehhez a rendhagyó formanyelvhez, amely a modernizmus indulásával talán két irányból közelíthető meg. Egyrészt a művészek egy új formanyelvet találtak a megjeleníthetetlen kifejezésére, azaz olyan dolgok leképezésére, amelyek túllépik az ábrázolhatóság határait. Ide tartoznak a transzcendens jelenségek, ahogy a platóni formák és ideák is. Hogyan festhetjük le a szépséget, a jóságot, Istent, a szerelmet? Az absztrakció egy erre adott válasz. Másrészt az absztrakció empirikus tapasztalaton alapul, ahogy például a kubizmus, amely azt kutatja, milyen lehetőségeink vannak a fizikai világ megértésére, milyen struktúrák, tudományosan is feltérképezhető elvek mentén építhetjük fel az empirikusan megtapasztalható világot (geometria, fizikai erővektorok, atomok és a bennük uralkodó rendszerek).

A geometriai síkok, színek – e stílusirányzat képviselői szerint – önmagukban élvezhetőek, és nem akarnak túlmutatni önmagukon. Ez volt a minimalisták, például Ad Reinhardt filozófiája is – nem transzcendens témákat kerestek, hanem a formát önmagában kutatták.

„az ikat szövési technika és az absztrakt gesztusfestészet párbeszéde”

Makkai Márta esetében számomra egyértelmű az első irányba való mozdulás; Beatrix a határon mozog azt illetően, hogyan is használja az absztrakciót. A két irány azonban mégis találkozik, hiszen a látott világ pontos megfigyelése minden esetben túlmutat a látott forma keretein. Márta textilmunkáinak alapja az ikat technika. Ez azért is találó, mert alkotásai ezzel az ősi szövési technikával keltenek pasztelles, derengő érzetet. A színes fonalakat átszövik a természetes gyapjúszálak, és így jelennek meg tájak és a természet motívumai által ihletett terek, illetve a szentséghez kapcsolódó motívumok, mint a díjnyertes Háromkirályok. Márta a kilencvenes években kezdett el ikatokat alkotni, és a technika, illetve a transzcendentális téma a mai napig foglalkoztatja. Az Életfa, amely szintén három részből áll, nem sokkal a kiállítás előtt készült. A hármasság utalhat a Szentháromságra, melynek szakralitását hangsúlyozza a munkákból áradó belső fény. Ez köti össze Márta munkáit Beatrix festészetével, akinek alkotásai hasonlóképpen mintha belülről ragyognának.

Az idő motívuma szintén jelentőségteljessé válik a tárlaton. Az egyik alkotáson homokóra formájában jelenik meg, de ez a nőművészek esetében más hangsúlyt kap. Náluk másképp telik az idő, a természetes kozmológiai idő vagy az időtlenség közelebb áll hozzájuk. Részben talán a Hold ciklusához való igazodásuk indokolja ezt. A természetre vannak hangolva, ami jóval lassabb, ősibb, ugyanakkor időtlenebb is, mint az iparosodás következtében kialakult világunk rendje. Ez a hosszabb idősík vagy időtlenség megjelenik az alkotói folyamatban is. A szövés hosszas alkotói folyamat, és sokkal több időt vesz igénybe, mint az absztrakt gesztusfestés, amely Beatrix esetében kedvelt technika. Beatrix szabad asszociációs alapon alkotta meg a nagyrészt az elmúlt két év anyagából kiállított műveit. Olyan festészettel találkozunk, aminek időt kell adni. Sosem felejtem el, hogy Beatrix műtermében üldögélve, kb. húsz perc szemlélődés után „mozdultak meg” először a festményei, és kezdtek behúzni magukba, egy olyan világot kinyitva, amelyet aztán nehéz volt otthagyni.

A műtárgyak tehát behívnak minket, nézőket a terükbe. Együtt létezhetünk ezekkel az alkotásokkal, úgy, hogy nem reprezentációként, hanem eszközként tekintünk rájuk. A műalkotásokkal való találkozásban a tárgy és az alany felszámolódik, és egy olyan világba kerülünk, amelyet csak együtt hozhatunk létre.

A szöveg a kiállítás megnyitóján elhangzott beszéd szerkesztett, bővített változata.

Vékony Délia
művészettörténész

Főcímkép:
Makkai Márta: Csendes éj – Három királyok-sorozat; ikat; gyapjú; (3x) 53×140 cm; 1998 (Fotó: Kristófy Dániel)

Fotók:

1. Makkai Márta: Két motívum harmóniája; ikat; gyapjú; 63×120 cm; 2015 (Fotó: Kristófy Dániel)
2. Makkai Márta: Nyár; ikat; gyapjú; 56×87 cm; 2000 (Fotó: Kristófy Dániel)
3. Makkai Márta: Ősz; ikat; gyapjú; 56×87 cm; 2000 (Fotó: Kristófy Dániel)
4. Makkai Márta: Belső fény I.; ikat; gyapjú; 60×185 cm; 2015 (Fotó: Kristófy Dániel)
5. Makkai Márta: Belső fény II.; ikat; gyapjú; 60×185 cm; 2015 (Fotó: Kristófy Dániel)
6. Makkai-Kovács Beatrix: Összerendeződések; akril, vászon; 110×150 cm; 2024 (Fotó: Bíró Dávid)
7. Makkai-Kovács Beatrix: Forráspont; akril, vászon; 80×100 cm; 2025 (Fotó: Bíró Dávid)
8. Makkai-Kovács Beatrix: Elillanó gondolatok; akril, vászon; 80×100 cm; 2025 (Fotó: Bíró Dávid)
9. Makkai-Kovács Beatrix: Emlékszövet III.; akril, vászon; 110×140 cm; 2024 (Fotó: Bíró Dávid)
10. Makkai Márta és Makkai-Kovács Beatrix a kiállítás megnyitóján (Fotó: Egressy Orsolya)
11. Kiállítási enteriőr (Fotó: Egressy Orsolya)
12. Kiállítási enteriőr (Fotó: Egressy Orsolya)

Kapcsolódó cikkek:

Remény…

A határtalan textilművészet