A határtalan textilművészet

Hatartalan_23

A szombathelyi VIII. Textiltriennálé nemzetközi anyaga

Több mint fél évszázadnyi tapasztalat, sok siker és olykor nehézség van a modern textilművészeti seregszemlék tarsolyában az első, 1970-ben megnyitott Fal- és Tértextil Biennálé óta, amit anno a Savaria Múzeum nagytermében rendeztek meg Szombathelyen.
Vas megye és a múzeum akkori vezetésének köszönhetően, valamint az elhivatott művészek (Attalai Gábor, Búzás Árpád, Pécsi László, Szenes Zsuzsa és Szuppán Irén) együttes akaratának gyümölcseként született meg a világ textilművészetének térképén is kiemelkedő helyet elfoglaló textilművészeti seregszemle. A fal- és tértextil kategória mellé az évek során további kategóriák sorakoztak fel, olyanok, mint 1973-ban az Ipari Textil Biennálé, amely mára Textildesigne néven ismert, aztán a minitextil-kiállítás, amely 1976-tól nemzetközivé lett kiszélesítve, és a szakma frissességét, ötletgazdagságát bizonyító továbbiak, 1998-ban a zászló, majd utána 2000-ben a szalag.
A VIII. Nemzetközi Textilművészeti Triennálét a Szombathelyi Képtár idén is a Kulturális Alapítvány a Textilművészettel karöltve rendezte meg június 21. és augusztus 31. között. A 2024. évi triennálé felhívásában a TŰ-RÉS-HATÁR témakör lett meghatározva. Több száz pályamű közül a zsűri döntése alapján 264 alkotás került be a kiállításba, amiből a nemzetközi anyag része 158 mű. A nemzetközi kategóriákhoz tartozik a miniatűrtextil, amely idén 91 alkotással van jelen, 43 szalag-, valamint 23 zászlómunka kerül bemutatásra. A tárlaton négy kontinens huszonkilenc országa képviseltette magát, ebből a magyarokon kívül a legtöbben Lengyelországból.

A nemzetközi anyagban, ahogyan az az előző években is megfigyelhető volt, a miniatűrtextil kategória dominált. A miniatűrtextil műfajban az elmúlt évtizedekben is dinamikus fejlődés figyelhető meg. Kis mérete, kiterjedése (maximum 20 × 20 × 20 cm) elősegítője volt annak, hogy gyors, rövid, nagyon velős tartalommal bíró alkotások születhessenek meg mind a hagyományos gobelintechnikában, mind pedig a kísérleti technikákkal előállított műveknél. A nézőt egy apró méretű tárggyal elvarázsolni komoly kihívás, szintetikus gondolkodást, rövidítéseket, tömör megfogalmazásokat igényel, ezzel az alkotók kreativitását is próbára teszi. Magyarországon a textilművészet a szocreál idejében emelkedett a grand art sorába. Ennek ellenére észrevétlen maradhatott mint művészeti eszköz, amely megtámadhatta az egyedüli helyesnek hirdetett irányt. A szálművészet a politikai játszmák keretein kívül maradt, a három T időszaka nem érintette számottevően.
Az idei Textiltriennálé TŰ-RÉS-HATÁR tematikáját – ahogyan az máskor is lenni szokott – a művészek sokféleképpen értelmezték. A felhívás szövege is széles körű lehetőséget biztosított ehhez. A megszületett alkotások a tűréshatár, a határolás, a behatárolás, az elhatárolódás, a tolerancia és a fentarthatóság kérdéskörére próbáltak válaszokat adni. Technikában és anyaghasználatban is a legkülönbözőbb megoldásokkal találkozhattunk.
Elsőnek azokat a műveket vegyük sorra, amelyek a miniatűrtextil kategórián belül a tűréshatárral, valamint a határok meghúzásával foglalkoznak.

Jensen Dorte A szavak mögött című applikációs munkája egy QR-kód-alapra hímzett szöveg, amely az ukrajnai háborúra utal, az ott zajló borzalmakra hívja fel a figyelmet, a tűrhetetlen valóságra. Békésebb, ám a határok szigorú meghúzása a témája Neacsu Alexandra Élénk hullám című, kézi szövéssel készült művének, amely arra asszociál, hogy nekünk személy szerint józan elménk alapján kell a határokat kijelölni a saját egzisztenciánkhoz. T. Doromby Mária, aki a drótot használja fel munkáinak alkotóelemeként, a Határok című sorozatának folytatásaként készítette a Feszültség című háromdimenziós miniatűrtextiljét. Az emberben rejlő belső feszültségeket, szorongásokat, valamint az elváláshoz, szakításhoz vezető utat jelenítik meg ezek a roncsolt, feszített drótszálak. Szintén drótot használ Sejben Lajos A tűrés határa című alkotásában, itt azonban inkább az összekapcsolásra, az egyben tartásra használja azt. Sziráki Katalin pedig a Biztonságos című alkotásában a túlbiztosítás értelmét keresi, amely nem biztos, hogy szükségszerű. A határtalanságot, az égi, a kozmikus végtelenséget fogalmazza meg Gulyás Judit Fölfelé nincs határ című miniatűrtextiljében. A téma egy kicsit eltérő megközelítésével találkozhatunk Attalai Zita Crispin mutáció című munkájában, ahol a cipőkészítés meghatározó, szigorú szabályok és korlátok, határok közé rendezett, szerkesztett modellje látható, amely művészi alkotássá avanzsál. E szekciónak zárásaként Bihari-Bakodi Szilvia TűRéshatár című munkáját mutatnám be, amelyben a generációk közötti ellentétre hívja fel a figyelmet a művész. Véleménye szerint a folyamat szinte visszafordíthatatlan. Mégis a finom és nőies minitextilben a cérnával befűzött tű foka azt a rést mutatja, ami esetleg a reményt sugallja, mert ennek a műnek egy másik olvasata is van, hiszen a tűvel és cérnával még össze is lehet stoppolni, varrni a széthullott, szétesett, kétrétre szakadt dolgokat, családokat, emberi kapcsolatokat.

A miniatűrtextilek következő témakörébe tartoznak a tolerancia jegyében létrehozott alkotások. A helyes arányok megteremtésének fontosságáról szól Ceroni Paula Bizonytalan egyensúly című munkája, amelyben a cérnaszálakon balanszol egy megtermett kő. Drukker Murray Jolanda Légy biztonságban, Baba című munkája a tűrhetetlen, a tolerálhatatlan emberi viselkedés mementója. Kis piros keresztekkel kivarrt gyermektakarója mindazon nőknek igyekszik emléket állítani, akik a nőgyilkosságok áldozatai voltak. Jelmondata szerint minden nőnek joga van a biztonságos élethez. Garfen Carennél szintén a tolerancia a fő mondanivaló a Vírus című textiljében a meg nem történtté már soha nem nyilvánítható holokausztnak. A szájmaszkon az elhurcolt zsidó orvosok neve és élettörténete olvasható. Hasonló témában emel szót Jankowska Agnieszka, aki a nehéz zsidó valóságot fejezte ki a háromdimenziós Polin című minitextiljében. Mazaikaite Marija Nézz rám! című alkotásában továbbmegy, ő már az ember és a személyiség el nem fogadásáról szól. Éles határt kell maga és a társadalom közé húznia. Vajon rejtőzködnünk kell? Egymás elfogadásának érdekében emel szót alkotásában Żytkiewicz-Ostrowska Ludwika. A kompozíció színes vonalakkal című, különböző színű szálakból készült összeállítása, akárcsak a szivárványszínek, az elfogadás jele. A művész ugyan használja ezeket a szálakat, ám többségében a fehér és a fekete dominál, ami még azt mutatja, hogy van mit tennie a világnak ebben a témában.
A miniatűrtextil utolsó csoportjába sorolhatóak azok a munkák, amelyek bolygónk megmentésének problémakörével foglalkoznak. A művészetben már több évtizede a fenntarthatóság problematikájára világítanak rá. A tengerek megmentésére, annak gondjaira reflektál Henneman Francisca Sessilia Rosa című, tengerisünt imitáló alkotásában. Kozłowska Alicja ezzel szemben a Föld növényfajtáinak a kipusztulására fókuszált a nagyon realisztikus Narancs? című pop art alkotásával, amely ínycsiklandó déligyümölcsöket formál. Matzkuhn Bettina Zuzmófelhők című munkájának elkészítésében a műholdfelvételeket vette alapul. Az ég és a föld közötti élőlények szimbiózisára és életképességére figyelt fel. Az erdőtüzek azok, amiket Naustdal Ann komor színű, Parázs című munkája mutat be. Komorsága a leégett, megperzselt valóságot szimbolizálja. Papp-Vid Dóra az öltözékek készítésénél a nyersanyagok újrahasznosítását tartja nagyon fontosnak. Rávilágít arra, hogy mekkora nagy felelősség van a textil-, valamint a formatervezők vállán, hogy a fenntartható, tudatos és felelősségteljes tervezői gondolkodást preferálják. Naturplast című munkája erről szól. Walczak Izabela Figyelmeztető vonal című munkája egyenesen és direktben üzeni, hogy a mi emberi létezésünk a természettől függ. Ha tovább folytatjuk a természetet pusztító folyamatokat, az egyenlő a mi megsemmisülésünkkel. Tenni kell ellene!

A nemzetközi kategóriák közül a zászló volt a második, amit életre hívott a szakma a szabadságharc 150. évfordulója alkalmából, 1998-ban. Az akkori kiállítás katalógusában Simonffy Márta – A Kulturális Alapítvány a Textilművészetért akkori elnöke az előszóban így írt: „Szabadság – melynek tartalma, gondolata, kimondása, kifejezése, érzékelése az egyik legvágyottabb, legszeretettebb fogalom, mely rendet, tisztánlátást, a jobbítás cselekvésének sorát mint következményt hordozza magában. A magyar történelem nagy emlékei kapcsolódnak ehhez a szóhoz. A nemzet magára találásának, összetartozásának felemelkedésének esélye és lehetősége kap bizonyosságot általa. E fogalomhoz kötődnek jelképek, kommunikatív rendszerek, melyek képi megfogalmazásukkal segítik, megvalósítják, kifejezésre juttatják e gondolatot. Egy nemzet zászlója a hovatartozás oly biztos fogódzója, amely tévesztetlenül kísér végig egy életet. […] A művészet, az alkotás szabadsága, amely a megfogalmazás és kifejezés letéteményese, alapvető elemi feltétele a mű létrejöttének, principálva ennek gondolatát. A zászló gondolati, érzelmi, tartalmi kapcsolatok kifejezője, a szimbólumok képi és színbéli megfogalmazásának hordozója, az egyik legrégibb, hovatartozást jelölő, külső térben alkalmazott textil. 1998-ban a szombathelyi Textilbiennálé lehetőséget teremtett egy olyan nemzetközi zászlókiállítás megvalósítására, amely a világ textilművészeinek seregszemléje lett, bizonyítva a textil eme műfajának magas fokú értékeit, deklarálva a szabadság fogalmának kimeríthetetlen képi és értelmező megfogalmazását.”1
Ennek a szabadságnak a jegyében lett meghirdetve a Zászló Biennálé, amelyre a 100 × 300 cm befoglaló méreten belül várták a rendezők a kortárs, direkt erre az alkalomra készített textilműveket.

Az idei, VIII. Nemzetközi Textilművészeti Triennáléra is számos alkotást neveztek be. A kiállításra bekerült művek, ahogyan a miniatűrtextileknél is, három téma köré rendeződtek: a határok, ezen belül a tűréshatár, a tolerancia és környezettudatosság.

A sötétség és a világosság határainak játékával foglalkozott Aranyosi Zsuzsanna Az árnyék szökése című háromdarabos alkotásában. Mioduszewska Karolina, aki a Balti-tengernél él, szintén a fény és az árnyék váltakozását vette alapul Darumadarak című munkájánál. Szintetikus anyagból a gdański kikötőben látható óriásdarukat ábrázoló képet készített. Az egymásra helyezett fekete, áttört síkokat képező munka legfőbb mondanivalója, hogy nincsenek határai a képzeletnek, hiszen ezeknek a monstrumoknak a létrehozása is valamikor elképzelhetetlen lett volna. Ezzel szemben egy nagyon finom anyagra, egy hálóra nyomtatott koreai írásjelek jelennek meg Kapala Györgyi Maháparinirvána-szútra – Minden jelenség állandótlan című művében. Egy sejtelmes női háton lévő tetoválás az emberi, földi létünk mulandóságát meséli el. A határok meghúzása, az elviselhetetlennek gátat szabó ELÉG szó jelenik meg Hendzsel Ilona Elég című alkotásában.
A tolerancia témakörben a migráció és azzal kapcsolatban felmerülő kérdéseket dolgozza fel Alanso Jacobo PeriploBiztonságos migráció című zászlajában, amelyre az ENSZ migrációról szóló dokumentumát vetítette ki.
Egy nehezen elviselhető, nehezen tűrhető eseményről, a szeretett személy elvesztéséről szól Tóth Szilvia Váratlan esemény – Gy. Á. emlékére című munkája, míg Orbán Anna Mária légies gam-cím-jil technikával készült Szakrális geometria című alkotása a transzcendens felé irányítja a néző gondolatait. A zászló kategóriában, akárcsak a miniatűrtextileknél is, voltak művészek, akik a TŰ-RÉS-HATÁR témán belül a fenntarthatóság, a környezetvédelem és a társadalmi problémák egyre szélesebb közönség figyelemfelkeltésére irányuló munkákat adtak be. Itt Bornemissza Eszter Tűrés határain innen és túl című művét emelném ki, aki a város élhetőségéről – vagy éppen élhetetlenségéről – számol be zászlajának felületén.
A nemzetközi kategóriák harmadik diszciplínája a szalag, amely kategória létrehozására a millennium évében került sor. Az 1. Szalagkiállításhoz megjelent katalógus hasábjain a tárlathoz Simonffy Márta, a Kulturális Alapítvány a Textilművészetért elnöke és a kiállítás ötletadója az alábbiak szerint magyarázta a szalagkiállítás beépítését a textiltriennálék sorába: „A szalag egyrészt a zászlóhoz kapcsolódó ajándékozási, megemlékezési forma, amelynek tartalmi és díszítő jellege van, másrészt időbeli és térbeli kapcsolatokat teremtő tárgy, amely szokatlan jellemző dimenzióival történelmi időket jelöl és ível át.”2
A művészek a kezdeti visszafogott alkotásokhoz képest most már lassan negyedszázad elteltével lendületes, tekeredő, erőteljes és burjánzó munkákkal jelentkeztek. A kategória sajátossága ugyanis, hogy a textilmunkák 20 cm szélességű végtelen szalagokat alkothatnak, amelyeknek azért van egy minimális 200 cm hosszúságú követelménye, mivel ettől lesz szalag, ettől lesz leomló és mozgalmas. Az alkotók a VIII. Nemzetközi Textilművészeti Triennáléra beadott szalagmunkákban csak két kérdéskört céloztak meg. A címben is szereplő TŰ-RÉS-HATÁRT, valamint a környezet védelmére és életünk megmentésére irányuló fentarthatóságot. Drukker Murray Jolanda az analfabetizmus ellen emel szót Codex Scriberus című munkájában, ahol kérdést tesz föl a nézőknek: vajon meddig lehet eltűrni azt, hogy a bolygónkon több mint 800 millió írástudatlan él? A szalagok létrehozásában felhasznált nyersanyagok egymásra hatását, azoknak határait feszegetik és keresik az egymásra gyakorolt kölcsönhatását Makkai Márta (Kapcsolat), Rugescu Ana-Maria (Szimultán feszültség), Rusescu Anastasia (Végtelen törékenység), valamint Vereczkey Szilvia (Összekapaszkodva) munkái. Bár életünkben nem szabadna, hogy korlátozzanak minket, nem szabadna, hogy falakat húzzanak közénk, hiszen szabadnak születünk, ez mégis időről időre megtörténik az emberiséggel. Szimbolikus határtalanság, végtelenített út a témája Kiss Katalin nagyon kifejező, fonó orsóra tekert, Az út vége című szalagmunkájának. Végezetül a szalag kategórián belül is elérkeztünk azokhoz a munkákhoz, amelyek a fentarthatóság problematikáját járják körül. Bíró Boglárka Johanna (Kutya Rózsa) és Beliczay Zsófia (Sírnak a sarki jegek) a vízi világunk pusztulását taglalják, míg Walczak Izabela (Szürkület) az ember által folyamatosan irtott növényvilágra, legfőképpen az erdők kiirtására és a helyettük megjelenő betonrengetegre hívja fel az emberiség figyelmét.

A VIII. Nemzetközi Textilművészeti Triennálé miniatűrtextil, szalag és zászló szekcióinak áttekintésével igyekeztünk minél szerteágazóbb képet nyújtani az olvasóknak arról, hogy milyen tendenciák vannak a textilművészetben, hogy mik foglalkoztatják a művészeket, mely problémákra reflektálnak, és hogy az idei triennáléra kiválasztott cím, a TŰ-RÉS-HATÁR mennyire találónak bizonyult.

Cebula Anna
művészettörténész

Jegyzetek:
  1. Nemzetközi Zászló Biennálé: Szombathelyi Képtár, 1998. szeptember 3. – október 31.
  2. 1. Magyar Szalagkiállítás: Szombathelyi Képtár, 2000. június 23. – augusztus 30.
Fotók:
  1. Ludwika Żytkiewicz-Ostrowska: Kompozíció színes vonalakkal; montázs: rajzfilm, shibori, selyemfestés; selyem, papír; 20 x 20 x 2,5 cm; 2023 (Fotó: Ludwika Żytkiewicz-Ostrowska)
  2. Alicja Kozłowska: Narancs?; tűzés, hímzés; filc, pamut, talált vegyes gyártási termékek; 12 x 20 x 20 cm; 2023 (Fotó: Alicja Kozłowska)
  3. Bettina Matzkuhn: Zuzmófelhők; festővászonra nyomott digitális rajz, kézi hímzés; pamut, selyem, vászon; 20 x 20 x 1 cm; 2023 (Fotó: Bettina Matzkuhn)
  4. Marija Mazeikaite: Nézz rám!; video, nyomtatás, tűzés; telefon, kordbársony; 14,4 x 14,4 x 5,4 cm; 2022 (Fotó: Ainas Kazlauskas)
  5. Francisca Henneman: Sessilia Rosa; horgolás; ipari gumi hulladék; 14 x 20 x 20 cm; 2023 (Fotó: Francisca Henneman)
  6. Izabela Walczak: Figyelmeztető vonal; nemezelés, kombinált technika; fémfüst, gyapjú, vászon, akril, poliészter fonal, akácia tüske; 14 x 20 x 20 cm; 2023 (Fotó: Izabela Walczak)
  7. Kapala Györgyi: Maháparinirvána szútra – minden jelenség állandótlan; textilprint, hímzés; építési háló; 300 x 100 x 0,1 cm; 2021 (Fotó: Kapala Györgyi, Mészáros László)
  8. Bornemisza Eszter: Tűrés határán innen és túl; vegyes technika; újságpapír, pamutszál, cérna, műanyag; 300 x 100 x 1 cm; 2023 (Fotó: Bornemisza Eszter)
  9. Anneke Klein: Átlátszóság – határaink ereje; kézi szövés, festés; pamut, selyem, akril festék; 280 x 90 x 1,5 cm; 2021 (Fotó: Klein, Anneke)
  10. Bihari-Bakodi Szilvia: TűRéshatár; egyéni technika; vas, fa, fémszál; 5 x 8 x 20 cm; 2023 (Fotó: Csatlós Renáta)
  11. Caren Garfen: Vírus; kötözés, kézi öltés; textil, zöld selyemcérna, pamut; 4 x 20 x 18 cm; 2023 (Fotó: Caren Garfen)
  12. Beliczay Zsófia: Sírnak a sarki jegek; vágás, illesztés, varrás; műanyag, cérna; 5 x 70 x 50 cm; 2023 (Fotó: Paseczki Lídia)
  13. Orbán Anna-Mária: Szakrális geometria; kézzel varrt, tűrt, sodort papír, koreai gam-chim-jil technika; indigóval festett papírszál, kék lurex; 222 x 100 x 2 cm; 2022 (Fotó: Orbán Anna-Mária)
  14. Izabela Walczak: Szürkület; tapestry; pamut, gyapjú, üveggyöngy, preparált fenyőtű, csillámszemcse; 265 x 20 x 11 cm; 2023 (Fotó: Izabela Walczak)
  15. Bíró Boglárka Johanna: Kutya rózsa; vegyes technika; gyapjú, rózsa tüske, viasz, nemez; 370 x 20 cm; 2023 (Fotó: Bíró Boglárka Johanna)
  16. Paula Ceroni: Bizonytalan egyensúly; ’pulled thread’ technika; vászon, kő; 20 x 20 x 8 cm; 2023 (Fotó: Paula Ceroni)
  17. Ann Naustdal: Parázs; gobelin; vászon, arany és bronz szál; 20 x 20 cm; 2021 (Fotó: Ann Naustdal)
  18. Jolanda Drukker Murray: Légy biztonságban, Baba!; kézi és gépi hímzés; pamut, selyem hímzőszál, cumi; 3,4 x 20 x 20 cm; 2023; (Fotó: Jolanda Drukker Murray)
  19. Carlos Mario Gutierrez: Ukrosia; szálkeresztezés; akril cérna; 300 x 100 x 4 cm; 2023 (Fotó: Carlos Mario Gutierrez)
  20. Hendzsel Ilona: Elég; kézi festés; pamutvászon, textil festék; 300 x 100 cm; 2023 (Fotó: Hendzsel Ilona)
  21. Noriko Steiner-Obata: A fényre; kézi és gépi szövés; vad selyemhernyógubó, szövőszál, gyapjú, alumínium rúd; 278 x 98 x 0,5 cm; 2023 (Fotó: Noriko Steiner-Obata)
  22. Vereczkey Szilvia: Összekapaszkodva; egyéni technika, fémszövés, csomózás; ponthegesztett acélhálók különböző raszterfelülettel, hőkezelt acél szitaszövet, vörösréz és sárgaréz szitaszövet; 50 x 300 x 20 cm; 2023 (Fotó: M. Fordor Éva)
  23. June Lee: Szemlélő; öntvény betekerése fonallal; fonal, gyanta öntvény; 20 x 2 x 2 cm; 2022 (Fotó: June Lee)
  24. Linda Pearl Izan: Fácán odüsszeia; kézi hímzés, szabad mozgású gépi hímzés, applikáció; organikus pamut, organikus nemez, textilfesték; 20 x 20 x 20 cm; 2023 (Linda Pearl Izan)

Vélemény, hozzászólás?

Kiállítások, események
Kiállításmegnyitó / Textilművészeti Triennálé TŰ-RÉS-HATÁR

A VIII. Nemzetközi Textilművészeti Triennálé kiállítása a Szombathelyi Képtárban az alábbi kategóriákban: fal- és tértextil, textildesign, miniatűrtextil, zászló és szalag. 9700 Szombathely, Rákóczi Ferenc utca 12.

Kiállítás megnyitó / Réteg–Rend

A gödöllői Várkapitányi Lakban július 14-ig tekinthető meg Katona Szabó Erzsébet (1952-2024) textilművész kiállítása, bemutatva az alkotói korszakokat a kárpitoktól kezdve az öltözékeken át a bőrkollázsokig. Várkapitányi Lak – 2100 Gödöllő, Szabadság út 2.

Kiállításmegnyitó / New. Art. Stúdió.

A legendás underground ruhaműhely története a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatói által szervezett kiállításon. 1075 Budapest, Király utca 11.

Kiállításmegnyitó / ÜVEG Hidegen-Melegen

A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége által szervezett üvegművészeti kiállítás várja látogatóit a belváros szívében.
1061 Budapest, Andrássy út 6.

Ezeket is olvassa el
New_17

New Art Stúdió

Kaesz_16

Kaesz a leltár

20_eves_35

20 éves a Határtalan Design!

Nagyvilagra_16

„Alkotni művészet, eladni Kunst!”