a 21. század hazai textilművészetében

2024. március 14-én, nemzeti ünnepünk előestéjén a Budafoki u. 9–11. szám alatti Budai Klub-Galériában Örök Remény címmel textilkiállítást nyitottam meg Horváthné Fejes Ágnes jeles galériavezető felkérésére. Nagy látogatottságnak örvend ez a Gellért tér és a Budapesti Műszaki Egyetem közelében található galéria, ami elsősorban a szervező-rendező művészi szakértelmének és kommunikációs képességének köszönhető. A kiállításmegnyitók kapcsán immár 20 esztendeje magas színvonalú művészi beszélgetések alakulnak ki itt. Most, az ünnepi hangulatban fokozottan élénk volt a baráti kör, a kiállítás címéhez, a művek gondolatvilágához kapcsolódóan a Remény gondolata volt a téma.
A mély filozofikus eszmefuttatásoktól a határozott, gyakorlatias rövid kinyilatkoztatásig, amely szerint „Remény nélkül nem élhet az Ember!”, sok gondolat elhangzott. Ezekből kívánok itt közreadni néhány megszólalást művészektől és a művészetet élvező barátoktól egyaránt.

„A művészek Európában, s így hazánkban is, értékvesztett, válságos világban élnek”

Többen említették, hogy a kiállítóterembe belépve az alkotásokon megjelenő Fény fogta meg őket, amely világít a sötétben, a mindennapjainkban. Ez a Fény gyakran, határozottan a Kereszt alakját mutatja fel a művészeti alkotásokon. Az említett budai galériában is, a kiállítás főhelyén egy nagy méretű Kereszt foglalja el a főfalat, egyes-egyedül. Ez a remekmű Kókay Krisztina Ferenczy Noémi-díjas érdemes művész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjának az alkotása. Az általa felfedezett sajátos grafikai előadásmóddal a legelvontabb gondolatot is művészi erővel juttatja kifejezésre. A többnyire színek nélküli, a fehér-fekete ellentétére és kapcsolatára összpontosító kompozíciók az emberi Élet legalapvetőbb, legmélyebb kérdéseivel foglalkoznak. Az alap, amire épít, az a fehér, a tiszta Fény, az Igazi Világosság, az Örök Igazság, a Teremtő Isten világa, amelyen megjelenik az Isten által elgondolt, időbeli, teremtett világ a szabad akarattal megajándékozott, küzdő Emberrel.

Ez az Ember hatalmas dolgokra képes, mivel Isten képére van teremtve, de esendőként ritkán lát tisztán, és ennek sajnos nincs mindig a tudatában. Elkápráztatja az Istentől kapott csodálatos, sokoldalú tehetsége, szellemi és fizikai ereje, és felépíti a maga Bábel-tornyát. Úgy véli, nincs már szüksége a Teremtőre. Ő tudja, hogy neki mi a Jó! S így elveti az őt elgondoló és üdvözíteni szándékozó Teremtőt – legalábbis hosszabb-rövidebb időre –, és depresszióssá, lázadóvá, örömtelenné válik, amíg meg nem nyitja a szívét a bebocsátást kérő, őt mindvégig szerető, megajándékozó Teremtője előtt. Ez a sorsa sok-sok 20–21. századi európainak és amerikainak, akiket elvakít a fogyasztói társadalom értékvesztett világa. És nem lát tovább, nem veszi észre, nem is érdekli, hogy az emberiség nagyobb része hiszi és tudja, hogy ő Isten teremtménye!

A művészek Európában, s így hazánkban is ebben a fent jelzett, értékvesztett, válságos világban élnek, de megadatik nekik, éppen a művészi elkötelezettségük révén, az alkotás folyamatában, a mélyebb gondolkodás lehetősége. Ez elvezethet a tisztánlátáshoz! S így, éppen az alkotáshoz hosszabb időt igénylő textilművészek között találkozunk több mélyen gondolkodó, az Élet értelmét kereső és azt Istenben megtaláló embertársunkkal. A 2024. március 14-én a Budai Klub-Galériában megnyílt textilkiállítás alkotói ilyen művészek.
A beszélgetésünk során meg-megálltunk az egyes művek előtt, és élvezettel hallgattuk a Reményt sugárzó, örömteli megnyilatkozásokat, amelyekkel egyértelművé vált, hogy a művészi alkotás sugárzása végtelen!

A jelenlévők főképpen az alábbi alkotásokat szólaltatták meg:

Hager Ritta, a nemzet művésze címmel kitüntetett, Prima Primissima és Kossuth-díjas textilművész a Fény című, plasztikus felvetésű gyapjúkárpitja a diadalmasan uralkodó Fényt állítja elénk, amely a sötétben határozott Kereszt alakot ölt, és áthatol a sötéten, és felmelegíti a környezetét! Ez a Fény a Húsvét fénye, a Feltámadt Krisztus világossága, aki rámutatott arra, hogy van Élet a halál után, a káprázatosan tiszta Fényben, az Örök Boldogságban.
Ez a keresztény ember biztos Reménye 2000 éve. Európa ennek a Hitnek a talaján formálta 2000 éves kultúráját, mutatta fel a Remény forrását – s most, a 21. század elején mintha el akarná vetni az Életének ezt a biztos horgonyát… De a magyar művészek, amint a Budai Klub-Galéria idézett kiállítása bizonyítja, és vele együtt számos fáklyavivő ember hirdeti a Remény diadalát. Úgy tűnik, bennünk él a Zrínyiek, Balassák és valamennyi végvári vitéz reményteli hősiessége, amely megmentette Európát 150 éven át a pusztulástól
Kecskés Ágnes Munkácsy Mihály-díjas textilművész, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja kifejezetten a Húsvét címet adta a Kereszten, pontosabban a Kereszt előtt lebegve megjelenő, fénylő, feltámadt Krisztus-ábrázolásnak. A fájdalom is átalakul az Életünk során, megértjük, meglátjuk a Gondviselés vezetését, amely a javunkat segíti…

Orient Enikő Pro Cultura Christiana díjas textil-, grafikus- és festőművész gazdag belső világa kiterjed az Élet minden területére, és mély filozofikus gondolkodásával absztrahál. Tiszta világlátásának végső következtetéseit tárja elénk textilre festett műveiben. A geometrikus rendet előnyben részesíti, amelyben a textilművészet alapanyaga, a szövet szerkezete is segíti. A függőlegesen kifeszített szálak, amelyek az Élet adott körülményeit, helyzetét jelképezik, s a közéjük szőtt vízszintes szálak a művész üzenetét tolmácsolják. A kenyér és a bor színeiben című festett textilképe Krisztus legfőbb biztató ígéretét állítja elénk: „Veletek vagyok mindennap a világ végéig”. Ez a Reménységünk biztos alapja, amely a fénylő írás betűinek dekoratív rajzával és azok művészi szerkezetével sugározza annak Igazságát.
Bényi Eszter Pro Cultura díjas textilművész Szeretet című színes gyapjúszőttes-kompozícióján is megjelennek Szent Pál Szeretet-himnuszának egyes mondatai, de nála inkább a végtelenséget jelző körkörös kompozíciót betöltő, örömet árasztó színes formák sugározzák a Reményt.

Makkai Márta Ferenczy Noémi-díjas textilművész alkotásain, a Forráscsoda és a Pannon forrás című szőttesen a Látomás titokzatosságát, a színek és a formák erejét csodálták a megszólalók…
Többen szóltak arról, hogy a művészet lényege az „ahaélmény”. A rácsodálkozás képessége a világ csodáira – és ugyanígy a művészi alkotások csodáira!

Az Örök Remény kiállítást követő beszélgetés fontos témája volt a Történelem, közelebbről Hazánk történelmének szerepe a nemzetünk Reménységét meghatározó, azt elmélyítő, illetve befolyásoló tényezőként.
Nemzetünk 1000 éves története arról szól, hogy Hazánk a földrajzi fekvése révén gyakran volt ütközőpont Kelet és Nyugat között, jóllehet mindkét félhez rokoni szálak fűznek bennünket. S bár sosem volt könnyű, de többnyire megtaláltuk a békés megoldást, ami biztosította a Békével együtt a fejlődésünket is. Ebből kell tanulnunk!
A Történelem az Élet tanítómestere, ahogy a latin közmondás hirdeti. A gyűlölködés nem hoz Békét, sem előbbre haladást! S ezt egyértelműen csak a 2000 éves kereszténység tanítja, amelynek főparancsolata a Szeretet, ami kiterjed az ellenség szeretetére IS! És erről szól a 2000 éves keresztény művészet a maga sajátos, nagy hatású kifejezési eszközeivel. Elég csak Dante Isteni színjátékára, Goethe Faustjára vagy Madách Imre fő művére, Az ember tragédiájára gondolnunk, hogy csak irodalmi példákat említsek.
Jól ismert, hogy Dante Alighieri az európai irodalom egyik legnagyobb művészi alkotásában, a 100 énekre kiterjedő, a legmélyebb emberi kérdéseket feszegető gondolkodása és vándorlása végén megállapítja, hogy „a Szeretet mozgat Napot és minden csillagot” (Babits Mihály fordítása).
200 évvel ezelőtt, 1823-ban a fél szemére vak, a nemzet sorsáért aggódó országgyűlési képviselőnk, igaz magyar hazafi Kölcsey Ferenc szívéből feltört a nemzeti imádságunk, a Himnusz: Isten, áldd meg a magyart, / Jó kedvvel, bőséggel, /
Nyújts feléje védő kart…!
Ma is ez az Isten felé fordulás ad a művészeinknek Reményt, amely Jókedvet szül, és lelki erősséget, amely alkotókedvet ajándékoz az emberiségnek, amint az itt felidézett kiállítás művein látjuk.

Kókay Krisztina titokzatosan sugárzó Kereszt-ábrázolásának a címe Nagyapám emlékére. Első látásra a dekorativitása és a titokzatossága ragadja meg a szemlélőt. Harmóniát és erőt áraszt. Az Élet dinamikáját, rendezettségét és az ebből adódó szépséget sugározza. Egy alkotásban gazdag művészpálya során kibontakozó, érett egyéniség, egy boldog Ember üzenetét sugározza. Krisztina szép, nagy Család gyermeke, aki magába szívta az elődök élettapasztalatát is. Erről szól a mű címe. A Kereszten nincsen korpusz, vagyis nem látjuk az Isten-ember testét, aki magára vállalta az emberiség valamennyi bűnét, hogy Szeretetből, azok hálátlanságáért kiengesztelje a Teremtő Istent, és ezáltal lehetővé váljék az emberiség számára az Örök Boldogság.

„Az igazi művészek mélyen gondolkodnak.”

A Kereszt még napjaink hitetlensége közepette is – önmagában is – jelenti Jézus, a kegyetlen testi-lelki kínzások révén megölt, emberré lett Isten-fia szenvedéseit és halálát az emberiség megváltásáért. Az 1000 éves Magyar Királyság keresztény állam volt. Tehát Krisztina is a Nagyapjától, a Családjától ezt a szellemi örökséget kapta. Ez a nagyapai életpélda, amelyet a felfelé tekintés jellemzett, ahogy a műalkotáson látjuk, lendületesen, derűsen ívelő vonalakkal jelzett küzdelmes, de a szívében örömteli úton haladt felfelé. Ennek az emléke segítette Krisztinát is a saját boldog Családja megteremtésében éppen úgy, mint a művészi hivatása egyéni útjának a megtalálásában és magas színvonalú kibontakoztatásában.
A mai világunkban egyre kevesebben foglalkoznak az elődeik életpéldájával. Azt gondolják, hogy az ember szívében élő Boldogság utáni vágyat, amit a Teremtő oltott beléje, Isten nélkül is ki lehet elégíteni, meg lehet szerezni az élvezetek hajszolásával. Az eredményt mindenki láthatja, ha kinyitja a szemét, de az átlagember nem nyitja ki a szemét, csak megy a tömeg után gondolkodás nélkül!
Az igazi művészek mélyen gondolkodnak. Kinyitják a szemüket és a szívüket, és hisznek az Örök Igazságokat megfogalmazó közmondásoknak, miszerint „okos ember a másik kárán tanul”. Megtanulták a Bibliából, hogy a szívünkben élő minden pozitív gondolat, így a Boldogság utáni vágy is, a biztos Remény is, a Teremtő ajándéka. Isten oltotta az ember szívébe, hogy az embert magához vonzza. Remélni, vagyis bizakodni, vágyódni ugyanis sok mindenért lehet, de biztos alapja csakis az Isten utáni vágynak van, AKI minden jónak a forrása!
„Minden forrásom Belőled fakad” – hirdeti a Biblia 87. zsoltárával a keresztény vallás. Ezt a biztos Reményt hirdette Ferenc pápának a múlt évi, 2023. áprilisi budapesti látogatása, amely igen sok művésznek adott ösztönzést az alkotásra. A jelen sorainkat is az erre a gondolatra épülő kiállítás alkotásai előtt folytatott beszélgetés ihlette.
Nem véletlen, hogy ennek a mostani kiállításnak a címe nem egyszerűen a Remény, hanem az ÖRÖK Remény.

Mióta a világ áll – szólalt meg egy bátor hang a beszélgetésünk során –, a művészet minden ága és műfaja megjelenítette a Reményt sugárzó Fényt, a tisztaságot, amely felemeli a csüggedt, keserű, Reményt vesztett Embert, egészen a 18. század végéig! S még a 19. század első felében is egyértelmű volt Petőfi Sándor művészi hitvallása, amely szerint a művész feladata: vezetni a népet a Kánaán felé! S a MA művészeinek nagy része jól tudja és érzi, hogy felelősségteljes hivatása van. Felnéznek rá az emberek, és követik őket. Ezt jelzik az itt hírül adott beszélgetésrészletek is. S bár egyre hangosabb az ezt a sok ezer éves művészi felfogást megkérdőjelező és elvető nézet, attól még az Igazság Igazság marad! Az meglehet, hogy végül is a gyökerét vesztett Európa megsemmisül, de attól még a művészet lényege és feladata nem változik meg!
Magyarországon egyelőre a művészek jelentős része biztosan áll a lábán – a Teremtő Istenbe vetett Hit és Remény szilárd talaján!

„a textilművészek… mélyebben és hosszabban gondolkodnak az alkotás készítése előtt és közben”

Krisztus Keresztjéről 2000 éve sugárzik a kereszténység tanításának a lényege, a Szeretet, az önfeláldozó Szeretet példája. A megbocsátás, az irgalom, sőt a kiengesztelődés az ellenséggel szemben is! Jóllehet ezt az utóbbi gondolatot nem könnyű elfogadni… Napjaink kegyetlen háborúi közepette azonban egyre többen meggyőződnek, hogy a Béke egyetlen biztos útja a tárgyalás, a kompromisszum, vagyis a megbocsátás, a Szeretet minden ember felé. S ezt csak a kereszténység alapján lehet megvalósítani, Jézus életáldozata és tanítása követésével. Erről szólnak a kiállítás alkotásai – és alapvetően a kortárs hazai textilművészet jelentős része.
Miért éppen a textilművészek mutatják fel leginkább a művészek közül a Boldogságnak és a Békességnek ezt az útját?
Mert ők – többnyire – mélyebben és hosszabban gondolkodnak az alkotás készítése előtt és közben. Az ő alkotásuk hosszabb időt igényel. A gondolat megszületésétől a karton elkészítésén át a kivitelezés hosszas, gondolatokban való elmélyedése során a textilművész, talán mondhatjuk, hogy minden más műfajnál nyugodtabban, mélyebben adhatja át magát a lelkében élő gondolatnak. Minden más képzőművészeti ágnál teljesebben azonosul a művész az ábrázolás szellemiségével, amit a kivitelezés során folyamatosan továbbgondolva elmélyít, egyszerűbbé, érettebbé tesz. Bár mindez hasonló a legtöbb iparművészeti alkotás során, ahol a technikai eljárás ma is igen sok időt kíván az alkotótól, de mondhatjuk, hogy a textilnél a technikai folyamat nyugodtabb, és így több időt enged a gondolatnak.

A fentiekből is egyértelmű, hogy a kiragadott példaként szolgáló eszmecsere az Örök Remény című 2024. évi kiállításon azzal zárult, hogy gondolat, vagyis pozitív, lelket emelő, harmonikus, tiszta felépítésű, világos gondolat nélkül nincs művészet. S erre a mai mindennapokban egyre kevesebb lehetőség van. Tehát óriási a felelőssége a jelenkor művészeinek és az igazi, a tiszta forrásból fakadó művészet barátainak, pártolóiknak is, hogy mutassák fel a stoptáblát a 21. század emberei felé: állj meg, és gondolkozzál! Ez az egyetlen, az Emberhez méltó magatartás!
Ehhez be kell ismernie az öntelt 20–21. századi Embernek, hogy önmaga erejéből ez nem sikerül! Kérnünk kell a Teremtő Isten nagy ajándékát, a Remény isteni erényét. A fentiekben jól láttuk, hogy a Remény Jókedvet, Derűt és Békét ad a szívünkben, amit Boldogságnak nevezünk. S a boldog ember sugározza maga körül a Szeretetet. A középkor nagy költője, Dante Alighieri, aki „az emberélet útjának felén” hosszú vándorútra, időutazásra indul, hogy megállapíthassa, hogy mire kellene törekednünk, mire érdemes törekednünk ebben a földi Életben, hogy boldogok lehessünk. Ismerjük a választ, hogy Beatrice, a tiszta szerelem megtestesítőjének a vezetésével jut el, a Pokol és a Purgatórium kínjai után, a Paradisóba, Isten dicsőségének, a Szentháromságnak a színelátására, aki maga a Szeretet. Itt az Angyalok és a Szentek végtelen boldog seregének a társaságában, Isten Boldogságának részeseként találta meg Dante a szívében élő vágyak beteljesülését.
S mi, magyarok, örömmel olvassuk és látjuk a Paradiso VIII. énekében, hogy ott van a Szentek társaságában a magyar Szent Erzsébet is, és a földi hatalmas uralkodók közül egyes-egyedül csak V. István magyar király unokája, Martell Károly (†1295) címzetes magyar király kapott helyet a Paradisóban. Őt dicsőíti az egész 8. ének, aki ezt üzeni hazánknak: „Óh, te boldog Magyarország, csak ne engedd magad rászedetni!”

A magyarság legjobbjai az 1000 éves történelmünk során példát adtak a világnak az igaz és Örök Reményről Szent Istvántól kezdve napjainkig. Ez az a hatalmas erő, amely megtartotta nemzetünket a sok üldöztetés és csapás közepette is. Kövessük eleink példáját, amit oly nagy Szeretettel közvetítenek felénk a művészek! „Isten, áldd meg a magyart. Jó kedvvel, bőséggel”!
A Remény, amint a fentiekben láttuk, a képzőművészetben többnyire FÉNY-ként jelenik meg, éppen úgy, mint a világ teremtésekor, amely a Biblia leírása szerint a Fény megjelenésével kezdődött: „Legyen világosság!” Aztán, mintegy 2024 évvel ezelőtt, a keresztény időszámítás Jézus születésétől számolja az éveket. Ekkor is Fény volt, csillagászati fényjelenség, amelyre felfigyeltek a napkeleti bölcsek, de ezeket is csak kevesen vették észre. Aztán megjelent a Fény Krisztus feltámadásakor, aminek bizonysága a torinói lepel, amelyet egyre több tudós kutató és a hagyomány egyaránt Jézus halotti leplének tart, amelynek negatív lenyomata a 2000 éve, Jézus feltámadását kísért hatalmas robbanás fényjelenségekor keletkezhetett.

A szellemi ember, így a művészek, minden korban igyekeztek felmutatni a „Szellem napvilágát”, az Igazság, a szellemi értékek Fényét. Ennek számtalan formája lehet, amint ezt a megidézett kiállításon, a szövött anyag gazdag variációin látjuk.
S végül, a 2024. március 14-én a Budai Klub-Galériában történt beszélgetések során hamar kifejezésre jutott, hogy a művészet – jelen esetben a képzőművészetről volt szó – mennyivel expresszívebb, mint a leírt szöveg! Leonardo a Traktátusában többletről, magasabbrendűségről szólt, amikor Mátyás király születésnapi ünnepségéről számolt be. Az ajándékok átadása sorában a festő – maga Leonardo – a költő után következett, mint a 15. század felfogása szerint az artes liberales, a szabad művészetek képviselőjét követő artes mechanichae, vagyis a mesterségek művelője. Mátyás király, amikor a festő képét átvette, letette a költő verseskötetét, és rácsodálkozott a festményre. A költő erre felháborodott, de a király lecsendesítette, mondván, hogy „a Te műved élvezetéhez hosszabb időre van szükség, míg a festményben egyszerre feltárul a gondolat”. Bár ma már nem teszünk különbséget a művészeti műfajok értékelésében, de a művészet és a tudomány között ma is megvan a két szellemi tevékenység eltérő mivoltából adódó különbség, amely olykor – helytelenül – értékelési tényezővé is válik.

De térjünk vissza a kiállításunk címéhez, a Reményhez, amely a kortárs művészetünkben leginkább a textilművészetben jelentkezik a kiállításaink tanúsága szerint. Ennek egyik okát a gondolatiság elmélyülési lehetőségében látták a beszélgetők. Ezt a szellemi erőt, a Reménységet a művészek nagy részénél a vallás táplálja a kortárs művészetben is. A keresztény világnézet, amely Európán kívül több földrészen, a 21. században is jelentős tényező. S Európa 2000 éves művészetében is, a francia forradalomig, döntő szerepet töltött be, tehát ma sem lebecsülendő a sugárzása. A Reményt a keresztény teológia isteni erénynek tartja, amely az ókori sarkalatos erényekkel szemben, a Hittel és a Szeretettel együtt, csak isteni ajándékként nyerhető el. Az ókori tudósok, Platón és Arisztotelész szerint ugyanis az erények gyakorlással elsajátíthatók. Az Élet, a Történelem azonban felülírta az ókori bölcseletet, mert a sarkalatos erények nem jutottak diadalra a társadalomban. Igaza lett a kereszténységnek, hogy nem elég az emberi erőfeszítés az erények elsajátításához, ahhoz isteni segítségre van szükség!
S ezt közvetítheti a művészet a művész transzcendentális kapcsolatai révén. A textilművészeti alkotások többsége arról vall, hogy az igazi Remény, amely erőt sugároz, az nem a doppingszerektől és a pszichiátriai kezelésekből ered, hanem az Istentől.
Ezt igazolja az emberiség történelme is, mindenekelőtt a saját nemzetünk 1000 éves történelme Szent István királytól kezdve napjainkig, amint erre a fentiekben utaltunk.
A fenti megnyilatkozásokból az is egyértelmű, hogy a Remény nem öncélú, hanem csak eszköz, amely erőt ad, és elvezet az Élet céljához, a Paradisóba, Istenhez, a Szeretet Örök Életébe.

Prokopp Mária
művészettörténész, professor emeritus