A XVIII. Nemzetközi Textilművészeti Triennálé Lengyelországban 2025. október 11. és 2026. április 12. között
A lengyelországi Łódź-ban 1972-ben rendeztek először autonóm textilművészeti alkotásokat bemutató triennálét. A korábban országos szemle 1975-ben vált nemzetközi eseménnyé, amely 2025-ben ünnepelte félévszázados jubileumát a Központi Textilmúzeum (Centralne Muzeum Włókiennictwa) épületegyüttesében található patinás, ipari műemlékként is nyilvántartott Fehér Gyárban (Biała Fabryka).
Kortárs textilművészet negyvenkét országból
A több évtizeden át működő, úgynevezett nemzeti konzulensrendszert mellőzve a résztvevők 2025-ben is nyílt pályázatra jelentkezhettek. Az aktuális felhívás újszerűsége abban mutatkozott meg, hogy nemcsak egy munkával lehetett jelentkezni, hanem egész portfóliót vártak a művészektől, ami segítette a rendezőket1 abban, hogy a meghirdetett Dekonstrukció/Rekonstrukció című seregszemlén komplexebb képet nyújthassanak a témáról a látogatóknak. A beküldött portfóliók nem tartalmazhattak öt évnél régebbi alkotásokat. A szervezők végül 70 művet állítottak ki az 1618 jelentkező közül, 42 országot képviselve 4 kontinensről. A kiállítás a textilművészet rendkívüli sokszínűségét mutatta be – a monumentális kárpitoktól a térbeli installációkon át a művészet, a dizájn, az újmédia és a technológia metszéspontjában álló kísérleti tárgyakig.
Jubileumi triennálé – progresszív folyamatok
A triennálé szervezőbizottsága által választott cím és téma – írja a katalógus előszavában Aneta Dalbiak múzeumigazgató – pontosan reflektál a világ jelenlegi állapotára. A dekonstrukció – mind művészeti, mind intézményi szinten – a kortárs kritikai álláspontok áttekintéseként, valamint az elfogadott minták megkérdőjelezéseként értelmezhető. A rekonstrukció ezzel szemben kísérlet az újraépítésre, felhasználva az eddigi tapasztalatokat, de a jövőt sem szem elől tévesztve, amely más eszközöket és új megoldásokat igényel. Ebben az értelmezésben a jubileumi Triennálé nemcsak a jelen progresszív folyamatairól szól, hanem azok részévé is válik, átalakítva eredeti koncepcióját és újradefiniálva szerepét.
Dekonstrukció | Rekonstrukció
A textiltriennálé mindig is a világban zajló változásokat és átalakulásokat bemutató esemény volt. Marta Kowalewska, a Triennálé főkurátora a textilművészet szeizmográfjának nevezte a rendezvényt, amelyen időről időre megmutatkozik, hol tart a textilművészet mint kifejezési eszköz. A textiltriennálé kezdetekor, a hetvenes években a világ keleti és nyugati blokkra oszlott, míg a kilencvenes években bekövetkezett fordulat után inkább a globális észak és dél létezik – véli.
Nemzetközi zsűri, neves textilművészek
A triennálé díjazottjairól neves művészekből álló zsűri határozott: Moumita Basak Nyugat-Bengálból, aki elhasználódott textíliákat, hímzőfonalakat és hulladék anyagokat használ alkotásaihoz; Carolina Ariza kurátor és kutató Kolumbiából, aki többek között a Tisseuses de mémoire. Les artistes femmes et leur participation à l’écriture de l’histoire (Emlékszövők: Női művészek és szerepük a történelemben) című projekt házigazdája volt; Smooth Nzewi művész és művészettörténész, aki jelenleg a New York-i The Museum of Modern Art festészeti és szobrászati osztályának kurátora; Sjouk Hoitsma Hollandiából, aki számos textilművészeti tárlat kurátora volt Rotterdamban; valamint Wumen Ghua kurátor Mongóliából.
Aziza Kadyri
Aranyérmet nyert Aziza Kadyri Üzbegisztánból Az ő színpada II. című alkotásáért. A művész Londonban él, ahol experimentális öltözékeket és textilműveket alkot. Számos performansz kötődik a nevéhez. Előszeretettel használja alkotómunkájában a technika vívmányait és a mesterséges intelligenciát.
A kiállított installációjában bőrből, bársonyból, acélból és gyapjúból készült, többek között testrészeket imitáló ruhadarabokat rendezett össze. Az alkotás a művész nagymamájának történetét meséli el, aki az 1950-es években feladta üzbegisztáni néptáncosi karrierjéről szőtt álmát, hogy megfeleljen a társadalmi és politikai (szocialista) elvárásoknak. A digitális eszközök – a mesterséges intelligencia és a testkövetés – segítségével Kadyri hagyományos üzbég táncmozdulatokkal idézi fel nagymamája gesztusait, amellyel megrendítő koreográfiát hoz létre.
Łukasz Wojtanowski
A textiltriennálé ezüstérmese a lengyel Łukasz Wojtanowski lett Úrnapi körmenet című alkotásával. Fő szakterülete a festészet mellett a batikolás és a hímzés. Díjnyertes alkotása is egy hímzett, batikolt kelme volt, amelyet flitterrel még ünnepibbé varázsolt.
A témaválasztása azért esett a körmenetre, mert a keresztény egyház emelkedett hangulatú, látványos szertartásán számos szebbnél szebb kelmét viselnek az egyházi személyek. Az úrnapi körmenet varázsa a virágszirmok szórásában, a gyermekek fehér kisruhájában, a füstölők illatában és az anyagok gazdagságában rejlik, így a különböző kultúrából származó emberek számára is különleges esztétikai élményt nyújt.
Charlott Markus
A harmadik díjazott a Hollandiában élő svéd Charlott Markus lett Elválasztók #8 (felhők és hangok) – Ismétlések II. című munkájával. Pályája kezdetén pszichológiát és teológiát tanult, majd ezt követően fordult a művészet felé. Munkáiban a terek által határolt transzparens szférát és a láthatatlanul zajló emocionális folyamatokat jeleníti meg.
A triennáléra készített munkája hullámzó, sötétítő, elválasztó függönyök labirintusából áll. Becsalogatja a szemlélőt, majd magára hagyja. A ciszjordániai Hebron egykori pszichiátriai intézetéből származnak a függönyök, amelyek alján egy apró kis jelzés mutatja, hogy melyik emelet melyik kórterméhez vagy közösségi teréhez tartozott. A függönyök között a művésznő hangját hallhatjuk nyolc hangszóróból. A látogató nyomasztó, sejtelmes emlékek között bolyong.
A szervezők három téma mentén állították ki az alkotásokat:
A múlt RE-víziója a jelen megértéséért
Ebben a szekcióban kapott helyet az ezüstérmes Łukasz Wojtanowski és a bronzérmes Charlott Markus munkája.
Siu Vásquez
Siu Vásquez kolumbiai művész Encomienda című alkotása egy, a 13. században készített, a Chibcha (Muisca) kultúrából származó textilnek állít emléket, melyet Kolumbiából raboltak el, és jelenleg a British Museum gyűjteményében található.
Victor Ehikhamenor
Victor Ehikhamenor nigériai alkotó a bennszülöttek lelkisége és a gyarmatosítók istenhite közötti áthallásokkal foglalkozik. Az emlékek titka című alkotása rózsafüzérek szövetéből áll.
A látáspontok RE-konstrukciója: észrevétlen narratívák és visszatalálás a közösségbe
Rachel Breen
Rachel Breen A közjó normái című transzparense a közösségi érdek fogalmát állítja középpontba.
Małgorzata Markiewicz
Az erőforrásokkal való sáfárkodásról szól, valamint az állat- és növényvilág védelméről. Małgorzata Markiewicz lengyel művész Az emlék megmarad című alkotásában arra hívja fel a figyelmet, hogy az apró, jelentéktelennek tűnő részletek – konkrétan a krakkói Słowacki Színház számára készített óriásfüggöny darabjai – hogyan állnak össze műalkotássá. Ezeket egybevarrta, és aranyfonallal ráhímezte a rajta dolgozók nevét.
Bernarda Rość
Bernarda Rość lengyel művész finom, elegáns és technikailag mívesen kivitelezett, hagyományos szövési technikával készült, két felvetőszálas falikárpitja népi motívumokat (emberi figurákat és növényeket) ábrázol. A Vissza a gyökereinkhez című alkotásban párhuzamosan tárul fel a múlt és a jelen. A művész az alapvető társadalmi értékek és hagyományok leértékelődésére irányítja a figyelmet.
Az anyag nyelvezetének és emlékezetének RE-interpretálása
Rufina Bazlova
Az ebben a tematikában kiállított műveken szembetűnően sok művész alkalmazott hímzést. Mások mellett itt kapott helyet az aranyérmes Aziza Kadyri munkája. Rufina Bazlova Cseh Köztársaságban élő, fehérorosz származású alkotó Keretbe foglalt Belorusz című alkotásában az alapvető emberi jogok kivívásáért emel szót.
2021 óta 41 ország több mint 800 alkotóját ösztönözte arra, hogy csatlakozzanak a kezdeményezéshez. A keresztszemes hímzésű mű minden egyes kockája olyan történelmi személyt jelenít meg, akit börtönbüntetéssel sújtottak politikai okok miatt Fehéroroszországban.
Eliza Proszczuk
A lengyel Eliza Proszczukot Északkelet-Lengyelország, különösen Białystok környékének tradicionális művészete inspirálta „Nővér abrosz” című munkája elkészítésére. E régió öröksége és a művész családi gyökerei tükröződnek műveiben. A művésznő workshopjain a résztvevők olyan szimbólumokat hímeznek a terítőre, amelyek a testvériségről jutnak eszükbe, így létrehozva a fogalomhoz kapcsolódó alternatív szótárt.
Klasszikus és egyedi szövési technikák
A XVIII. Nemzetközi Textilművészeti Triennálén a művészek által felvetett kérdéskörök sokrétűsége azt mutatja, hogy a textil mint médium továbbra is a szakmai és társadalmi diskurzusok, valamint a személyes találkozások kiemelkedő területe. Alkotásaikban nemcsak a klasszikus szövési technikákat alkalmazták, hanem egyedi megoldásokat is, valamint a nyomtatást, a patchworköt, a shiborit, a batikolást, a hímzést, a selyemfestést, a nemezelést és a kötést, egyúttal a képzőművészet különböző területeire is reflektáltak. A művészek arra törekszenek, hogy megragadják a kor szellemét, amelyben élnek és alkotnak. A művek sokszínűsége bizonyítja, hogy a textil szimbólumok és formák végtelen tárházát kínálja a valóság komplex leképezésére.
Cebula Anna
művészettörténész
Felhasznált irodalom:
Marta Kowalewska (szerk.): Deconstruction/ Reconstruction, 18th International Triennial of Textile. Łódź, Central Museum of Textiles, 2025
Jegyzet:
- 2025-ben két kurátora volt az eseménynek: Marta Kowalewska művészettörténész, a Centralne Muzeum Włókiennictwa w Łodzi főkurátora, valamint Bukola Oyebode-Westerhuis Hollandiában élő, nigériai származású író és kurátor.
