Rabie M. Hadie Agyagba öntött idő című kiállítása 2025. szeptember 2. és 13. között
A Magyar Iparművészeti Főiskola – mint az ország többi felsőoktatási intézménye – folyamatosan fogadott külföldről érkezett hallgatókat. Közéjük tartozik Rabie M. Hadie, aki 1945-ben született Babilonban. Középiskoláit Irakban végezte, majd az Iparművészeti Főiskola szilikáttervező szakára nyert felvételt. Először a Nemzetközi Előkészítő Intézetben tanult, majd immár több mint fél évszázada, 1974-ben szerzett oklevelet. Tanulmányait folytatva a főiskola Mesterképző Intézetében 1977-ben mesterdiplomáját is megszerezte. Ezt követően vegyészként szerzett műszaki doktori fokozatot a Veszprémi Vegyipari Egyetemen szilikátkémia technológiából. Érdeklődése középpontjában az agyag, az üveg és a fém összedolgozásának problematikája állt.
Irakból Magyarországra – a szilikátút
Fontosak számára tanárai, Z. Gács György, Litkei József és Csekovszky Árpád, akit pályája során mindvégig nagyra tartott. „Csekónál” évfolyamtársa volt György Gabriella, Tóth Ágnes, Orbán Katalin és Pannonhalmi Zsuzsa, valamint fontos kapcsolatot ápolt Schrammel Imre porcelános növendékeivel, Fekete Lászlóval és Rácz Gáborral is. Érdeklődéssel figyelte továbbá a feltörekvő üvegművészképzést: Móker Zsuzsanna, Jegenyés János, Perédi Ágnes és nem utolsósorban Buczkó György is ekkor volt főiskolai hallgató. Az inspiráló tanári és hallgatói közeg és szakmai ambíciói további ismeretszerzésre sarkallták. Veszprémi tanulmányai során tudása elmélyítésében dr. Déri Márta egyetemi tanárnak volt döntő szerepe.
Porcelánszerű kerámia: tudomány és művészet
Első egyéni kiállítását 1974-ben Gödöllőn rendezte, 1975-ben pedig már Bagdadban mutatta be munkáit. 1974–75 között a bagdadi Szépművészeti Főiskolán tanított, de személyes sorsának alakulása miatt végleg Magyarországon telepedett le. 1976 és 1983 között saját műtermében dolgozott, kísérletezett, majd 1984-től a Kézműipari Szakközépiskola kerámia tagozatának tanára lett (ma Jaschik Álmos Művészeti Szakgimnázium és Technikum). Publikált a tömörre égő porcelánszerű kerámiáról és a porcelánszerű termékek előállításáról (1982–83). Emellett majdnem negyedszázadon át vezette Rákosmente Dózsa Művelődési Házának kerámiaszakkörét. Magyarországon alapított családot, hosszú évekig Rákosmentén, jelenleg pedig Gödön él.
Tagja lett az Iraki Művészeti Szövetségnek (1975), a Művészeti Alapnak, majd a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének és a Magyar Keramikusok Társaságának.
Remek címet talált a gödi József Attila Művelődési Házban megrendezett kiállításának: Agyagba öntött idő. Immár félévszázados pályára tekinthet vissza, amelyben az időnek mint megfoghatatlan megragadhatónak nagy szerepe volt. Felrakásos technikával építi kompozícióit, munkamódszerét tehát nevezhetjük szobrászati karakterűnek. Jellemzően agyagba dolgozik, de – előzetes tanulmányainak köszönhetően – sokat kísérletezett üveggel, fémötvözéssel, mázakkal, például ókori eredetű pasztazománcokkal, valamint fagy- és tűzálló anyagokkal. Tanulmányozta a Fátimida-mázas kerámiákat, amelyek története a 10. századra nyúlik vissza. Különböző agyagfajtákat és porcelánmasszákat használ. A felépített formákat magas hőmérsékleten, 1000 °C felett mázakkal égeti ki. Redukáló fém-oxidokat alkalmaz, munkáit jellemzik a sajátos, fémes felületek. A kezdetektől saját műhelyében dolgozott, a mázazással és égetéssel együtt.
Organikus szemléletű kerámiaművek
Életmű-kiállítása arról árulkodott, hogy folyamatosan a természeti formák ihlették: erdő, fa, levelek és különböző termések inspirálták a hegyektől a tengerpartig. Témái a teljes flóra köré szerveződnek (például Medúza című munkáján), a textúrák pedig jelentőségteljesek, ebből adódóan munkássága többnyire organikus szemléletű.
Az állandóság és a mulandóság fogalmát szimbiózisban értelmezi. Ősi jeleket alkalmaz, finoman utalva arab kulturális gyökereire, harmóniát sugalló kölcsönhatások megjelenítésével. Felületképzései változatosak és izgalmasak. Felfogására jellemző kisebb méretű jelenségek felnagyítása, ami miatt a valóságos forma szinte absztrahált tárgyként áll előttünk. Láthattuk ábrázoló munkáit, például a galambokat formáló kisplasztikáit. A funkcionalitást is szolgáló tálplasztikái barázdált, magasított bordázottságú felületükkel többek egyszerű tálaknál. Az ősiség megjelenítése és mai jelentősége érzékelhető tárgyain, például a Trófea vagy a Nyújtózkodó című szobron. Nyíló tavasz című plasztikáján egy hármas kompozíció érzékelhető, három nyíló virágot vagy három ősmagot ábrázolva, különleges formai és mázazási megoldásokkal.
„a tárgyak ősi jelek, kozmikus tartalmak hordozói”
Művészete kilép a közvetlenül érzékelhető földi jelenségek világából, tárgyai ezáltal kozmikus tartalmak hordozóivá válnak (Naplélek, Kozmikus mag, Körbe-körbe, Földszem, Csillagtál). Sajátos című Elementál plasztikáján érzékelteti a földből kitörő magma erejét. Hol egyszerűbb, jelszerű motívumokat alkalmaz (Égvirág), hol összetett, organikus formálással születik meg a kompozíció (Csendes húrokon).
Rabie M. Hadie kiállítása meggyőzően szemlélteti, hogy a funkcionális kerámia világából kiszakadva, pályatársai nagy részéhez hasonlóan, sajátos kerámiaplasztikai munkássága vált meghatározóvá. A természet formáit újraalkotó, újjáteremtő attitűdje egyfajta biomorf absztrakciót is manifesztál. Ám kiegyensúlyozott atmoszférájú tárgyai között kiemelkedő a Felperzselt föld drámaisága, ami utalhat személyes sorsának megpróbáltatásaira. Így lesz alapvetően meditatív és intellektuális alkatából kiforrott művészete nagyívű teljesítmény. A természet totalitásában megjelenítő, a múltból és emlékekből táplálkozó, de a történelemre is utaló, a mához szóló tárgyegyüttese felzaklató és maradandó élmény.
Feledy Balázs
művészeti író
Főcímkép:
Naplélek; mázas kerámia, raku égetés; Ø: 38 cm; 2016 (Forrás: Rabie M. Hadie)
