Maróti Viktória kiállítása a B32 Trezor Galériájában 2026. február 5. és március 5. között

A világban minden dolog kapcsolatban áll egymással. Ezek a kapcsolatok mindig kölcsönösek, oda-vissza hatnak. Semmi sem létezik önmagában, és semmi sem halad kizárólag egyetlen irányba.

Ebben a szemléletben mi, emberek, különösen érzékeny és tudatos részei vagyunk egy hatalmas, végtelen kapcsolathálónak. Ez a háló lehet egyszerű vagy összetett, közvetlen vagy rejtett, erős vagy törékeny, rövid életű vagy tartós. Minden összefügg mindennel; élőlények és tárgyak egyaránt részesei ennek a finoman szőtt rendszernek, amely helyenként stabil, máshol viszont sérülékeny.
A Matter in Motion egy összetett, kortárs gondolkodásmódot sűrít magába. Az anyagok, akárcsak az emlékek és gondolatok ezrei, folyamatosan egymásra rétegződnek, átrendeződnek. A rétegek, a síkok egymásba szövődnek, meggyűrődnek, elhajolnak, szétszakadnak és egymásba csúsznak. Kibontakozás, kiépülés, átalakulás és átértelmeződés zajlik. Az anyag itt nem egy előre megformált elképzelés statikus, passzív hordozója, hanem aktív, változó, relációkban létező entitás. Mozgásban van akkor is, amikor látszólag megdermed.

Miközben sok kortárs művész a 3D nyomtatás és más digitális technológiák lehetőségeit használja a formák gyors, precíz létrehozására, Maróti Viktória munkái analóg, kézműves folyamatokból születnek. A konceptuális objektek és gondolati struktúrák kerámiába mártott fonallal történő létrehozásáról szólnak. Nem a gép, hanem a kéz és az anyag közötti közvetlen interakció határozza meg az alkotás végső formáját. Ebben az értelemben az anyag maga a kreatív alkotótárs, amely alakít, ellenáll, visszahat, és amelynek emlékezetét a művész folyamatában hagyja érvényesülni.
A kortárs anyagelméletek – az anyagi ökológia, az anyagi kultúra és az újmaterialista megközelítések – egyaránt abból indulnak ki, hogy az anyag nem pusztán eszköz, hanem cselekvő résztvevő. Nemcsak formáljuk, hanem mi magunk is formálódunk általa. Ebben az értelemben a mozgás nem kizárólag fizikai elmozdulást jelent, hanem átalakulást, időbeliséget, kapcsolódást.

Maróti Viktória munkái ebben a relációs térben jönnek létre. A porcelán és a textil szimbiózisából születő alkotások a poszttextil kerámia fogalmával írhatók le a legpontosabban: olyan művek ezek, amelyekben a textil már nem anyagként van jelen, hanem emlékezetként, struktúraként, hiányként, lenyomatként. A magas hőfokú égetés során a textil kiég, eltűnik, miközben a porcelán megőrzi lenyomatát. Az anyag egy korábbi állapot nyomát hordozza magában. Az eltűnés nem megszűnés, hanem átlényegülés.

„a porcelán és a textil szimbiózisa a poszttextil kerámia”

A Matter in Motion ebben az összefüggésben az anyag metamorf állapotára utal. Arra a momentumra, amikor a lágyság keménnyé válik, amikor a mozgás rögzül, mégis tovább él az emlékezetben. A porcelánba dermedt szálak nemcsak formai elemek, hanem időlenyomatok: a folyamat nyomai, amelyek a keletkezés idejét és gesztusait őrzik.
Tim Ingold Vonalakról című írásában azt állítja, hogy „a vonal inkább szálként, semmint nyomként kezdődött, akárcsak a szöveg, amely inkább összefonódó szálak hálózataként, semmint bevésett felületként jött létre”. Könyvében a vonalkészítés különböző területeit vizsgálja a történetmeséléstől a szövésen és a megfigyelésen át az írásig. A vonalak lehetnek szálak a térben vagy nyomok a felületen. A megélt világ alapvető összetevői.

Ingold Making című könyvében radikálisan újragondolja az alkotás, a kézművesség és az építés fogalmát. Példáin keresztül azt mutatja meg, hogy a világ nem tárgyakból, hanem folyamatokból és összefonódó mozgásokból áll. Az alkotás lényege nem a kontroll, hanem a figyelem; nem a lezártság, hanem a nyitottság; nem a kész forma, hanem a folyamatosan formálódó lét.

Szövés és anyagi ökológia

Maróti Viktória az alkotást nem kész tárgyak létrehozásaként, hanem folyamatként, kibontakozásként és részvételként értelmezi. Számára az alkotás nem a forma ráerőltetése az anyagra, hanem az anyaggal való együttműködés, amely során az alkotó figyel, reagál, és hagyja, hogy a forma a cselekvés közben szülessen meg. Ebben az értelemben a kiállított munkák nem lezárt objektumok, hanem élő kapcsolatrendszerek, amelyekben az anyag, az ember és a környezet folyamatos párbeszédben áll. Az alkotó nem „legyártja” a formát, hanem részt vesz annak kibontakozásában.
Az anyagi ökológia szemlélete szerint az anyagok nem elszigetelten léteznek, hanem összefonódó rendszerek részei. Maróti Viktória munkái ilyen rendszereket jelenítenek meg: az élő és az élettelen, a természetes és a mesterséges, a kézműves és a technológiai határán. A textil mint ősi, kulturálisan és ökológiailag is terhelt anyag nem csupán formai hivatkozás számára, hanem kapcsolódási pont múlt és jelen, test és tárgy, egyéni emlékezet és kollektív tapasztalat között.
A szövéshez, az egyik legősibb kézműves tevékenységhez gazdag szimbolika fűződik. A szövőszéken készített felvetés, valamint a szövés egymást keresztező, függőleges és vízszintes fonalrendszere az univerzumra utal. A szövés folyamata a kozmikus teremtés térbeli és időbeli szerkezetét jelképezi.

Anni Albers, a 20. század egyik legkiemelkedőbb textilművésze írja A szövésről című művében: „Azért érintjük meg a dolgokat, hogy megbizonyosodjunk a valóságukról. Megérintjük a szeretett tárgyainkat. Megérintjük azokat a dolgokat, amelyeket mi magunk formálunk. Tapintási tapasztalataink elemi jelentőségűek. Az anyagokkal való érintkezés annak lényegéhez tartozik, mit jelent embernek lenni”.
Így érthető meg, hogy az agyagformálás, a szövés vagy a fonás nem egyszerű kézműves tevékenység, hanem teremtő részvétel. Ahogy a hang rezgése szavakká áll össze, úgy válik a fonal egységgé a szálak összefonódásában.
A szövés logikája, a lánc- és vetülékfonalak egymásra merőleges rendszere a világ strukturálásának egyik alapvető metaforája. Ugyanakkor a szövés nemcsak a szálakról szól, hanem a köztük lévő terekről is. A hiányról, a negatív térről, azokról az apró hézagokról, amelyek nélkül a szövet nem létezhet. Maróti Viktória műveiben ezek a hiányok aktívvá válnak: a kiégett textil helye formát ad, struktúrát hoz létre, jelentést termel.

„az ellentétek egymás mellett léteznek”

A Matter in Motion tehát nemcsak az anyag mozgására utal, hanem a gondolkodás aktivitására is. Arra a nem bináris szemléletre, amely az ellentétek feloldása helyett egymás mellé helyezi az oppozíciót alkotó tényezőket. Lágy és kemény, jelenlét és hiány, természet és kultúra nem kizárják, hanem feltételezik egymást.
A rendszer szó sokféle jelentéssel bír, attól függően, hogy melyik tudományterületen használjuk. Általánosságban egy rendszer egymáshoz kapcsolódó elemeinek szervezett egységét takarja, amely egy adott cél vagy működési elv szerint működik. Léteznek természeti rendszerek (ökoszisztémák), társadalmi rendszerek (jog, oktatás), technológiai rendszerek (internet), kulturális és szimbolikus rendszerek (nyelv, vallás), valamint pszichológiai, elméleti és akár elnyomó struktúrák is.

Kerámiába mártott fonal és az anyag mozgása

Mindannyian rendszerekbe születünk. Ezeket – legyenek társadalmiak vagy technológiaiak – mások alakítják, és gyakran észrevétlenül határozzák meg, mit gondolunk és hogyan cselekszünk. A kijelölt irányt ritkán kérdőjelezzük meg, pedig szükség lenne rá. Éppen ezért fontos felismerni és újragondolni az egyén helyét és felelősségét ezekben a struktúrákban. Az alkotás során a gondolatok egyetlen elemre, a kerámiába mártott fonalra redukálódnak. Ez a fonal próbál ki- és belépni személyes emlékekből és a technológiai rendből.
A Matter in Motion, az anyag mozgása ebben az összefüggésben nem korlátozódik az anyag belső, mikroszkopikus átalakulásaira. A mozgás kiterjed a fizikai térben megtett utakra is: az elindulásra, az érkezésre és az átmenetre. Maróti Viktória alkotói gyakorlatában az utazás nem kiegészítő körülmény, hanem a munka szerves része, az emlékezetgyűjtés és az integrálás egyik formája. A nemzetközi szimpóziumok és rezidenciaprogramok során megélt helyzetek, terek és atmoszférák nem illusztrációként jelennek meg, hanem beleíródnak az anyagba, és annak működésén keresztül válnak láthatóvá. A kiállított tárgyak így valójában anyagba és térbe rögzült emlékek.

Ezek az emléklenyomatok öltenek formát a Lengyelországban készült tárgyakban, a lettországi Rothko Múzeum falai között született munkákban, valamint abban a murális alkotásban, amely egy kínai utazás élményeiből merít ihletet.

„folyamattestek”

Maróti Viktória művei így válnak valódi folyamattestekké, amelyekben az anyag nem pusztán passzív, hanem cselekvő, emlékező és formáló erőként van jelen. Ezek a konfigurációk nemcsak fizikai formaváltozásokat, hanem az idő és a gondolkodás átalakulását is láthatóvá teszik, miközben a szemlélőt bevonják a folyamatba. De milyen nyomokat hagyunk az anyagban, és hogyan formál minket az a mindennapi életben? Hogyan értelmezhetjük a műveket mint folyamattesteket, és mit árul ez el rólunk mint a relációk aktív részeseiről? A Matter in Motion cím arra inspirál minket, hogy ne csupán nézzük ezeket a műveket, hanem érzékeljük bennük az anyag élő, mozgó, emlékező természetét, és felismerjük saját helyünket ebben az összefonódó rendszerben.

Kárpáti Judit Eszter
textilművész

Főcímkép:
(háttérben) Interference No. 1–2.; kézzel épített; színezett porcelán; (2x) 27×40×2 cm; 2026; (előtérben) Morphogenesis No. 2.; kézzel épített; színezett porcelán; 27×39×16 cm; 2026 (Fotó: Piti Marcell)

Fotók:

1. (háttérben) A pusztulás nyomai No. 1.; kézzel épített; színezett porcelán; 25×29×9 cm; 2025; (előtérben) A pusztulás nyomai No. 2.; kézzel épített; színezett porcelán; 30×23×8 cm; 2025
2. Rejtett színek No. 2.; kézzel épített; színezett porcelán; 27×46×2 cm; 2025
3. Szita No. 1–2.; kézzel épített; porcelán; 27×27×2 és 27×45×2 cm; 2025
4. (háttérben) Matter in motion (Mozgásban lévő anyag); kézzel épített; porcelán; 100×67×2 cm; 2026; (középen) A pusztulás nyomai No. 1.; kézzel épített; színezett porcelán; 25×29×9 cm; 2025; (előtérben) Fragment; kézzel épített; színezett kőcserép; 26×43×7 cm; 2024
5. (háttérben) A pusztulás nyomai No. 1.; kézzel épített; színezett porcelán; 25×29×9 cm; 2025; (előtérben) Morphogenesis No. 3.; kézzel épített; porcelán; 28×30×17 cm; 2026
6. Rejtett színek No. 1.; kézzel épített; színezett porcelán; 27×46×2 cm; 2025

Fotók: Piti Marcell

Kapcsolódó cikk:

Átmenetek és váltások