Kerámiakiállítás az MKISZ Galériájában 2025. április 17. és május 11. között

A Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége (MKISZ) 2025. április 17-én nyitotta meg kiállítását Andrássy úti kiállítótermeiben, amelyen a kerámia- és porcelánművesség művésztanárai és tanítványaik mutatták be munkáikat.¹ A kiállító művészek mester–tanítvány felsorolásban:

Kádasi Éva² (1953–2022) – Turcsányi Judit
Kemény Péter – Maróti Viktória
Lőrincz Győző – Kontor Enikő
Nagy Márta – Andrási Edina
Pázmándi Antal – Szántó Tamás
Schrammel Imre – Füzesi Zsuzsa
Szalai László – Boldizsár Zsuzsa.

A kiállítás kurátora Kondor Edit kerámiatervező, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem docense, rendezője Urbán Ágnes művészettörténész, az MKISz főtitkára volt. A kiállítás vendégeit Simonffy Márta textilművész, az MKISZ elnöke köszöntötte.
A kortárs iparművészeti művek kiállítási lehetőségével kapcsolatban megkerülhetetlen, hogy szóljunk az Iparművészeti Múzeum jelenlegi helyzetéről. Az utóbbi években egyre fájdalmasabb a hiány, amelyet az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciójának késedelmessége okoz.³ A hatalmas történeti gyűjtemények bemutatása, az állandó és időszaki kiállítások a múzeum látogatói mellett a művészeti oktatást is szolgálták, hiszen a művészhallgatók rendszeresen látogathatták a múzeumi gyűjtemények tanulmányi raktárait, ahol az előadásokon mesterségük, hivatásuk történeti műveit ismerhették meg muzeológusok, restaurátorok közvetítésével. A zárva tartás óta nyolc évfolyam maradt ki ebből a stúdiumból. Közismert tény, hogy az Iparművészeti Múzeum a kortárs művészek tárlatainak színtere is volt, valamint számos pályázat beszámoló-kiállításainak helyszíne.⁴ Az épület felújítása, a gyűjtemények visszaköltöztetése nem várhat tovább!

Kerámiaművészet: mester és tanítvány kapcsolata

A kiállítás címe fontos és tanulságos viszonyt jelez. Hátterében olyan kérdések bújnak meg, milyen a tanári, oktatói, mesteri attitűd; mi az, ami a tanítvány számára befogadható, ami megérinti és inspirálja őt, ami elindítja alkotói pályáját, melynek során megtalálhatja egyéni céljait és kiteljesedhet. Addig azonban a tanár személyisége, munkássága nyomán tanul és fejlődik; művei, észrevételei, instrukciói hatást gyakorolnak rá. A tárlat megnyitóján ezért – rendhagyó módon – az alkotók beszéltek a művekről, tanítványaikról, mestereikről, vagy írták le ezzel kapcsolatos gondolataikat. Kondor Edit érdeme, hogy mesterek és tanítványok több generációját kérte fel, ezzel mintegy fél évszázadnyi magyar kerámiaművészet jeles képviselőinek műveit láthattuk olyan rendezésben, amelynek értékét elsősorban nem a „párosok” kiléte, hanem a művek tartalmi összefonódása képezte. A tanítványok reflexiói mesterükről főként azért érdekesek, mert jól követhetők az alkotói módszerek, eszközök és folyamatok.
A „Mester”, ahogyan Schrammel Imrét immár több generáció említi és tiszteli, saját alkotásaihoz is írt néhány sort.
„Saját munkáimról csupán annyit, hogy ha a műveket magyarázni kell, akkor rosszak. Miután a kerámia is gondolatközlő nyelv, leolvasható róluk, hogy mit fejeznek ki.”

Schrammel Imre – Füzesi Zsuzsa

Füzesi Zsuzsa, aki maga is mester és művésztanár, szabatosan fogalmazza meg, hogyan indította el őt Schrammel Imre máig követett útján.
„A főiskola elvégzése [1979] után, 1997-ben lettem újra hivatalosan is Imre tanítványa a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának Képzőművészeti Mesteriskolájában, a DLA-képzés Szobrászat III. programjában. Szükségesnek éreztem ezt a döntést. Akkorra a munkáim tartalmi része teljesen kiüresedett. A formák értelmét mindig az határozza meg, amit közölni akarnak – de nálam ekkorra már nem volt mit közölni. Konzultációinkon sokat beszéltünk a forma belső teréről. Arról, hogyan lehet a részformákból felépített egységet érzékeltetni – vagyis hogyan lehet a belső szerkezetet kifelé fordítani, láthatóvá tenni. Nyilván nem sok sikerrel, mert a második szemeszter végén ultimátumot kaptam.

Káoszelmélet és fraktálok

A nyári szünet előtti utolsó találkozásunkon Imre rövidre zárta a problémát. A kezembe adott egy könyvet: James Gleick munkáját a káoszelméletről. (James Gleick: Káosz – Egy új tudomány születése. Budapest, Göncöl Kiadó, 1999.) Azt mondta: »Ebben minden benne van, ami a tartalmat és a formát érinti. Olvasd el. Van rá három hónapod. És cselekedj. Ha nem megy, abbahagyjuk a mesterképzést.« Brutális volt ez nekem. De persze a Mester ismert engem, tudta, hogy a sokk működni fog. Nekifogtam. Elolvastam. Összezavarodtam. Aztán újra elolvastam. Látszólag semmi utalás formai vagy tartalmi kérdésekre, csak természeti törvények és összefüggések. Aztán, mivel nem tudtam mást, letettem a szerszámaimat. Csináltam néhány agyaghurkát. Azokból egy cikcakkvonalat. Arra ellentétesen egy újabbat… Azóta is próbálom kibogozni – a magam módján – azt a rendezett világot, amely látszólag rejtve van előttünk. És valahogy – az agyaghurkák, a cikcakkvonalak, a szövevények mentén – lassan elkezdett kirajzolódni egy rendszer. A káoszelmélet nemcsak tartalmat adott, hanem nyelvet is a formához. A fraktálokban olyan szerkezeti logikát ismertem fel, amelyet azóta is következetesen alkalmazok a munkáimban. Nem egyik napról a másikra történt, de idővel ezzel a szemlélettel találtam vissza a saját munkáimhoz. Azóta is ebből az élményből dolgozom. Schrammel Imre, kedves Mester, nagyon jó mesterem vagy. Bár sok éven keresztül szenvedtem elkerülhetetlen karizmatikus hatásodtól, sikerült a magam útjára irányítanod. Köszönöm.”

A Mester a következőképp írt tanítványáról:
„Nálam végzett a graduális porcelánszakon. Majd Pécsett a Tudományegyetemen a Doktori Iskolában én voltam a vezetője. Figyelemre méltó tanulmányt írt a természeti szervezetek felépítéséről, a belülről kifelé épülő karakterről. A vizsgamunkái immár azt a kerámiamegoldást reprezentálták, amelyben rátalált egyéni stílusára. A későbbi alkotásait már nem láttam, mert Svájcban dolgozott, és nem találkoztunk. Füzesi Zsuzsa munkásságát nagyra értékelem. Kerámiáinak egyéni karaktere gazdagította a magyar művészet színvonalát.”

A kiállításon Schrammel Imre gazdag életművéből⁵ két Idolt láthattunk. Az egyik egy női akt, torzó, amely láthatatlan hasábformába préselt, körülhatárolt, esendő és kiszolgáltatott. A másik figurális plasztika egy összesimuló pár, az érzékeny ívekkel egymáshoz finoman közelítő testek az érzékiség harmóniájának pillanatát örökítik meg. A művész samott figurái spontaneitást, ösztönösséget sugallnak.

Füzesi Zsuzsa Néma archívum című sorozatának két darabját és Cloud 8. című alkotását állította ki. Plasztikáinak lírai hatása abban rejlik, ahogy a hideg porcelán képes lüktető, élő, szerves szövetté válni. A mikrokozmosz felnagyított egységei áttetszőségükkel, gömbölyded harmóniájukkal, tisztaságukkal teremtenek rendet a térben. A plasztikák áttört, vékony felületei az anyag lehetőségeinek határát feszegetik.

Lőrincz Győző – Kontor Enikő

Lőrincz Győzőről személyes hangvételű írás született. Kontor Enikő így emlékszik mesterére:
„Győző az egyik első művésztanár volt az életemben, aki magázva szólt hozzám, ezért hirtelen nagyon komolyan kellett vennem magamat, hiszen ő is komolyan vett. Tizennégy évesen elkezdtek felnőttként kezelni. Ez nagyon megtörte az önmagamról alkotott képemet. Gyerek akartam maradni. Akkor még lufival boldogan szaladgálva, elefántos ingekben jártam. Nem voltam amolyan tipikus kisképzős karakter. Különben is… a két dimenzióból hirtelen három lett. A ceruzát, a pasztellt és a szenet felváltotta a nedves agyag. Olyan könnyen szárad és reped… Majdnem ismeretlen anyag volt számomra. Közben meg szinte minden osztálytársam nagyon kreatív volt. Tettem a dolgom, mint amolyan lelkes, de zavarodott útkereső.
Győző kedvesen, humorral és közvetlenül, játékosan vezetett az utunkon. Közben hagyott minket önmagunknak lenni, nem kontrollált túl, mintha csak öntudatra ébredt alkotók lettünk volna.
Csak így mondta nekem: Kontor fiam.
Én voltam számára a sötét ló, aki ki tudja, hova fut be, befut-e egyáltalán, vagy elvész a homályban, esetleg lesántul a cél előtt. Mindig aggódva figyelte, hogy jut-e nekem is egy királyfi vagy katona… Olykor nagy lapátkezeimet vizsgálta. Én voltam a Liszt Ferenc kezű, de nem zongoraművész tehetségű kedvence. Akinek, ahogy akkor, és azóta is, mindig mondta és mondja: a maga kezéről egyszer mindenképp gipszet kell venni!
Gyorsan eltelt az a négy év, nem készült negatív a kezeimről. Egy időre távol kerültünk egymástól, de a Nemzetközi Kerámia Stúdió ismét közel hozott minket. Mostanság újra követi az utamat. Ha valamilyen „sikerszerű” dolgot tapasztal az életemben, felhív. Lelkes és támogató, úgy érzem, büszke. Többet törődik velem, mint én vele.
Nem igazságos, ahogy vagyunk egymásnak. Inkább ő nekem, mint én neki. De talán ilyen egy igazi mester…”

A feketedobozok filozófiája

Lőrincz Győző, a Kisképző legendás tanára keramikus nemzedékeket nevelt fel, sokan közülük később egyetemen folytatták tanulmányaikat. Meg tudta szerettetni a művességet diákjaival. Kontor Enikő írásából is kiderül, hogy valódi feléjük fordulással támogatta őket. Lőrincz Győző két évvel ezelőtti kecskeméti retrospektív kiállításán⁶ életművének több sorozatát mutatták be. Szobrai, plasztikái közül most Az igazság feketedobozai I–VI. került posztamensre. A feketedoboz metaforikus kifejezés. Lőrincz Győző pályáját filozófusi szemlélődése folyamatosan végigkísérte. A feketedobozok a tudás jelképes hordozói. A hatalmas, kétezer éves egyiptomi gránitszarkofágok az emberiség ókori ismereteinek máig kutatott emlékei. A repülőgépeken használatos adatrögzítők segítenek tisztázni a katasztrófák okát. Lőrincz feketedobozai a posztamensként szolgáló, fedéllel lezárt, különféle méretű kubusok. A rájuk pakolt nyitott, olykor deformált dobozok ki tudja, milyen emlékeket, igazságokat, féligazságokat, az emberi élet martalékát tartalmazzák. A gyűrött idomok, amelyek egykor feszes formák lehettek, megkínozva, gyűrve, darabokra szaggatva, széttépve, megrepedve jelképezik a múlt nyomorúságát.

Lőrincz Győző pedig a következőképp ír tanítványáról:
„Kontor Enikő a kortárs magyar kerámiaművészet egyik legjelentősebb fiatal képviselője. Művészeti munkájának folyamatát, fejlődését megismerhettem a kisképzős kezdetektől egyetemi tanulmányai befejezéséig. Diplomamunkája kapcsán láthattam, hogy eredeti, önazonos fiatal alkotó, aki gondolkodó, kételkedő, kérdéseket feltevő személyiség is egyben. Pontosan és szabatosan megfogalmazta művészeti szemléletét és tárgyalkotói felfogását. 2010-ben kapott tervezőművészi diplomát, és azóta alkotóművészi pályája töretlen. Elkötelezett tagja a kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdiónak, ahol él és dolgozik. Tehetségének, szorgalmának és lendületességének eredménye, hogy ma már elismert, sikeres művész, amit a Pécsi Országos Kerámia Biennálén nyert I. díja⁷ is bizonyít.
Munkái őszinték és következetesek. Plasztikái tisztán, pontosan, tömören formáltak. Feszesen és szigorúan. Használati tárgyai az emberi kéz alkotta érzékenységet és finomságot hordozzák. Munkáiban, mint minden igazi alkotó, az alkotáshoz használt matéria természetét és viselkedésformáit is kutatja. Kifejezésmódja egy sajátos költészet a kerámia sokféle anyagának nyelvén.”

A sötét anyagok ereje

A kiállítás rendezőjének érdeme, hogy felerősítette az összhangot mester és tanítvány művei között. Lőrincz Győző alkotásának színei, a fekete, a szürke és a grafit komorsága korrelál Kontor Enikő munkáival, a Kép című relieffel, az Ontatta I. és VIII. című plasztikákkal. De míg Lőrincz dobozokba, kubusokba zárja gondolatait, Kontor megrendítő, fájdalmas energiával provokálja, szaggatja az anyagot. A sebek azonban mégis renddé szerveződnek. A kecses, nyúlánk, klasszikus fedeles vázaforma függőleges és vízszintes varratain egyfajta élő anyag tör elő, szinte életre kel. Eltűnődhetünk azon, hogy vajon a szerves szövet belülről fakad, vagy hordalékként tapad a testre. A két mű különös szintézise az Ontatta VIII. című. A szinte szétrobbantott plasztika már csak nyomokban őrzi a feszes határokat. A drámai művek előzménye Kontor 2021-es Vízszint – Koordináták című installációja lehetett.

Pázmándi Antal – Szántó Tamás

A kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió alapítója és lelke, Probstner János (1943–2022) így ír a MUSEION No. 1 Üllői úti galériájában kiállító pályatársáról 2010-ben:
„Pázmándi munkáit nem magyarázni kell, hanem látni, és szellemileg elkalandozni bennük. Nekem ez munkáiban a varázslatos. […] Neki mindig más kell, újabb, régibb, jobb, szebb, nagyobb, értékesebb és nehezen elérhetőbb, ha csak vélhetően, vagy csak, ha mondottan is. Talán természetének ez az örök rejtélyes elégedetlensége sarkallja arra is, hogy mindig az alkotás kényszerű lázában éljen. S még akkor is a valóságra mintázzon újból és újból, az emberiség kulturális öröksége sokszínűségének tárházából műveket, az ő egyéni módján és formájában, ha nem is kérik rá, vagy ha jogszerű helyén műveit méltatlanokkal helyettesítik. Tehetsége mással össze nem téveszthető, értékes, időtálló nyomot hagy maga után – terra P. sigillatát. A Pázmándi által megpecsételt földet.”

Covid konvenciók nélkül

Pázmándi Antal két szobrát láthattuk a kiállításon: a Majmos covidos próbababát (2022) és a Csak semmi rendszer címűt (2015). Pázmándi Antal sohasem tűrte a konvenciókat: a főiskolán megállapodott mesterével, Csekovszky Árpáddal, hogy nem készít edényeket, még ha főiskolai feladat is, mert őt a szobrászat érdekli, Csekovszky pedig hagyta. Míg más papírt és ceruzát ragad, Pázmándi agyagot, és nem bozzettókat, kis vázlatokat mintáz, hanem monumentális szobrokat. Az eklektikus szó gyakran előfordul a róla szóló írásokban, azonban eklektikussága csak eszköz. A Majmos covidos próbababa a neutrális, átlyuggatott, üres-üreges test, amely elképesztő matricakavalkádot hordoz: József Attila Eszmélet és Óda című verseinek részleteit, barlangrajzokat, szürke marhát, pillangót, gorilla fülébe kéjesen suttogó nőt, a Covid-vírus rajzát, virágos rétet, csempemintákat, Budapest térképrészletét, szavakat – Leben, Gastfreundlich, Folk, Budapest, Help –, illetve Pázmándi szabad asszociációit viseli a testén tetoválásként. Az arc kivehetetlen, száj- és szemmaszkokat látunk, EEG-vizsgálatok „tappancsait” a fejen, fülhallgatót, gázálarcot vastag gégecsővel. Mindazt a borzalmat, amelyet átéltünk 2020-ban, de a részleteket tanulmányozva a drámaiság feloldódik, elsimul.
Pázmándi Antal, a mester, aki 1986–2005 között docensként mintázást és formatant tanított a főiskolán, annyit mond Szántó Tamásról, hogy jól mintázott. A mester–tanítvány viszony barátsággá vált, amely folyamatos figyelmet jelentett és jelent egymás iránt.

Mesteri mintázatok

Szántó Tamás három szobrát mutatta be, az Elveszett bárányt, a Figyelő I. és a Figyelő II. című munkáit. A monumentális plasztikák mesteri mintázással, míves, szinte cizellált felülettel készültek. A Figyelő I–II. a szervetlen fém és a szerves anyagok által mintázással elválasztott, érzékeltetett részletei bravúrosak. Az Elveszett bárányt a bibliai történeten túl személyes élmény is inspirálta. A művész juhászt fogadott fonyódi homokbányája füvén legeltetett birkái megnyírására. A birkapásztor „leültette” az állatokat, amelyek innentől kezdve mozdulatlanul, fejüket magasba emelve, nyakukat kinyújtva, dermedten tűrték, hogy gyapjukat lenyírják. A megadás, a behódolás, a tűrés pózában megmintázott állat szobra korunk példabeszéde.

A cikk befejező, második része decemberben jelenik meg.

Balla Gabriella
művészettörténész

Jegyzetek:

1. A kiállítás megvalósulását a Nemzeti Kulturális Alap, a Magyar Művészeti Akadémia, a HUNGART és a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatta.
2. Kádasi Éva kiállított műveit hagyatékának gondozója, Novák Piroska dizájn- és művészetteoretikus, az Iparművészeti Múzeum főmuzeológusa válogatta, mutatta be.
3. A múzeum 2017. szeptember 3-án zárta be kapuit a közönség előtt, 2019-ben a gyűjtemények kiköltöztek, az épület átadását 2022-re tervezték. A múzeum hatalmas gyűjteményének töredéke, bár egyik legszínvonalasabb egysége, a szecesszió iparművészeti gyűjteménye Horváth Hilda és Pandur Ildikó rendezésében 2018 szeptembere óta látható a Ráth György-villában. Az állandó kiállítás mellett változatos időszaki tárlatok, kamarakiállítások is látogathatók, melyekben múzeumpedagógusok, művészettörténészek is részt vesznek.
4. Példaként a Magyar Formatervezési Díjat, a Moholy-Nagy László Formatervezési Ösztöndíjat vagy a Kozma Lajos kézműves iparművészeti pályázatot említhetjük.
5. A Schrammel-gyűjtemény Szombathelyen, a művész szülővárosában, az egykori Éva malomban nyitotta meg kapuit 2021 nyarán.
6. Visszatekintés, Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek Nemzetközi Kerámia Stúdiója, kurátor: Urbán Ágnes művészettörténész, 2023. április 5–21. Lásd még: https://hiros.hu/visszatekintes-lorincz-gyozo-keramikusmuvesz-retrospektiv-tarlata/
7. Az Országos Kerámiaművészeti Biennálén (Pécs, 2021) és az Országos Kerámiaművészeti Triennálén (2024) pedig Zsolnay-díjat nyert.