Kerámiakiállítás az MKISZ Galériájában 2025. április 17. és május 11. között
A Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége (MKISZ) 2025. április 17-én nyitotta meg kiállítását Andrássy úti kiállítótermeiben, amelyen a kerámia- és porcelánművesség művésztanárai és tanítványaik mutatták be munkáikat. A kiállító művészek mester–tanítvány felsorolásban:
Kádasi Éva (1953–2022) – Turcsányi Judit
Kemény Péter – Maróti Viktória
Lőrincz Győző – Kontor Enikő
Nagy Márta – Andrási Edina
Pázmándi Antal – Szántó Tamás
Schrammel Imre – Füzesi Zsuzsa
Szalai László – Boldizsár Zsuzsa
A közös kiállítás1, amely az alkotók jelentős műveit mutatta be, alkalmat adott a művésztanárok és a hallgatók közötti szakmai kapcsolaton túl az emberi kötődések, dinamikák megismerésére is. A kiállítás anyagából kiadvány nem született, ezért fontos, hogy ezeket az aspektusokat is vizsgáljuk, hiszen a művészeti középiskolák és a felsőfokú művészképzés művészetpedagógusainak is tanulságos és nem utolsósorban hasznos lehet.
Kádasi Éva (1953–2022) | Turcsányi Judit
Kádasi Éva2 hagyatékából azok a művek szerepeltek a kiállításon, amelyeket a magyar közönség még nem láthatott. A művész 2018-as koreai, hat hónapos ösztöndíjútja idején, helyi anyagok felhasználásával készültek a Koreai asztalom I–III. című alkotások. A három hosszanti tálcán, posztamensen sorakozó, finommívű tárgyak visszafogottságukkal, szerénységükkel tűntek ki környezetükből. A 21. századi trompe-l’œil sorozat változatos anyaghasználata és megmunkálása – samottos kőcserép, porcelán, ezen belül is színezett alapanyagok, más-más égetési mód, tükörfényes szeladon máz; többféle forma és kivitelezés, lenyomatok a masszában, ujjak nyoma az agyagban – érzékelteti, összegzi azt az elmélyült és kivételes tudást, illetve szellemiséget, amellyel a művésztanár létrehozza tárgyait. Kicsiny tárgyakkal gyönyörködtetett, hogy a szemlélő hosszasan gondolkodhasson az apró részleteken.
Tudásával folyamatosan támogatta tanítványait, szigorú elvárásaival és következetességével elkötelezetté és fegyelmezetté nevelte őket a szakma és a hivatás iránt. Az egyetem elvégzését követően is tartotta a kapcsolatot hallgatóival, akkor már pályatársaival, figyelte kezdeti szárnypróbálgatásaikat, segítette útjukat.
Felsőfokú kerámiaoktatás, üvegoktatás
A magyar felsőfokú kerámia- és üvegszakoktatás történetének kutatása, feldolgozása szintén Kádasi Éva nevéhez fűződik, az általa szerkesztett, a két szilikátszak történetét bemutató 100/50. 100 éves kerámiaoktatás. 50 éves üvegoktatás című kiadvány hiánypótló történeti munka 2010-ben jelent meg. A tényekhez és a pontossághoz való következetes ragaszkodás, amely mesteri munkáját is jellemezte, az előszóban is megjelenik: „A szerkesztésnél sok eredeti, szó szerint idézett szöveget használtam, mert meggyőződésem, hogy a tartalom mellett a stílus többet közvetít a kor kultúrájáról, mint az utólagos szubjektív értelmezés.”
Koreai ihletésű kerámiakincsek
A Koreai asztalom III. – amelynek reprodukciója a kiállítás meghívóján is szerepelt – samottos vörös tálcájának, talapzatának felső lapját tükörfényes máz borítja, ezen sorakoznak a három más-más formájú, magasságú, színű, különféle módon megkötött kis csomagba, a bojagiba [koreai bodzsagi – jellegzetes, négyszögletes, általában selyemből készült kendő, a japán kultúrában furoshiki] csomagolt apróságok, ajándékok, titkok vagy kincsek.
Turcsányi Judit így ír róla:
„Éva mázkísérletei hatására és támogatásával kezdtem alapanyagokkal, saját öntőmassza
készítésével foglalkozni. A ’90-es években a DeForma Csoportban, a szimpóziumokon hosszú heteket töltöttünk, dolgoztunk együtt. Közösen próbáltuk megfejteni a porcelán tárgykészítés bonyolult technológiáját, amelynek eredményeként elkészültek első lábas ivóedényei. Rengeteget sztorizott, mesélt Brazíliáról, a gödi kertjéről – a kertről, amelyet később porcelánnövények formájában Heliamphorák című sorozatában, majd Egzotikus kertként is megformált.
A ginkgo biloba fenyő említése máig felidézi bennem a hangját.
2019-ben a 10. DeForma Szimpóziumon ismét együtt volt a csapat, Éva a friss koreai élményeit is megosztotta velünk, bár sokkal nehezebben formálta a szavakat súlyos betegsége miatt.
Újra életre keltette a lábas ivóedényeket, az aprólékosan díszített csészefigurákat. Személyesebbé vált a kapcsolatunk. A Zsolnay Negyed csodálatos környezetében gyakran beszélgettünk egy padon ülve. Szerepe meghatározó szakmai utamon, hálás vagyok, hogy a tanárom, kollégám lehetett.”
Különleges porcelántálak, plasztikák
Turcsányi Judit hófehérnél is fehérebb porcelántárgyai szinte kiragyogtak a kiállítás anyagából. A ragyogást a formák játékosságán túl a színek gazdagsága, az arany fensége, a festés finomsága okozza. A porcelántervező az 1993-ban megalakult DeForma3 művészcsoport egyik alapító tagja volt. A Halak – tálkák című, hatdarabos együttes a Lakoma szimpózium alkalmával készült. A kobaltkékkel vagy más máz alatti és mázba olvadó, rendkívül színes porcelánfestékkel mívesen megfestett darabok olyan mintázatokat, természet teremtette, szinte utánozhatatlan ornamentikákat láttatnak, amelyek meghökkentőek, ugyanakkor élettel teltek és vidámak. A Jégsziget tál című munka a Sziklás tál-sorozat egyik darabja, képzeletbeli jeges-havas világ, amelynek makulátlan, rianással egymásra torlódó síkjait a porcelánfelületek redői törik meg. A tál tükrében kobalttal festett, szélfútta, fodrozódó hullámok játszanak, a tál peremének alján a napfény megcsillan az aranykontúron. Turcsányi Judit költői tisztaságú táljai használati edények, ugyanakkor merész plasztikák, kivételes, egyedi alkotások.
Nagy Márta | Andrási Edina
Nagy Márta Trió című ciklusának 2025-ben készült három művét – Kis trió, Trió III–IV. – mutatta be a kiállításon. A budapesti tárlatot követően, ősszel a Galerie Terra Delftben4 a teljes sorozatot láthatta a holland közönség.
Történetmesélés kerámiaszobrokkal
„Nem az anyagok, nem a formák, nem a technikák, nem a textúrák, nem a lépték érdekel önmagában. Mindig is az volt a vágyam, hogy szobrászati munkáimmal történeteket meséljek el. A különböző anyagok, technikák, textúrák, formák és színek összetettségét elemekként egyesítem egyetlen műben. Egymáshoz való viszonyukkal belső feszültséget és/vagy átmeneti egyensúlyt teremtenek: egy történetet.
A Trió egy háromszereplős helyzet. Egy közös teret kell megosztaniuk, legyen az szimbolikus, képzeletbeli vagy valós tér. Ebben az egységben kell helyet találniuk maguknak a struktúrán belül, folyamatosan kapcsolatot létesítve a másik kettővel, ahol a viszonyok dinamikája állandóan változik. Valamiféle állóképeknek gondolom ezeket a műalkotásokat. Kimerevített pillanatoknak egy állandóan változó helyzetben, amely folyamatosan áramlik egyik állapotból a másikba. Örömmel töltött el ezeknek a műveknek az elkészítése. Élveztem a szabadságot a különböző karakterek elemeinek játékos elrendezésében. Remélem, a befogadók is megéreznek ebből valamit.”
Nagy Márta, a pécsi kerámiaszak alapítója
Nagy Márta nevéhez fűződik az egyetemi szintű kerámiaképzés elindítása a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán. A kerámiaszak alapítója és 2013–2019 között az első tanszékvezetője volt. Tanári, mesteri tevékenységét professor emeritaként ma is folytatja.
Andrási Edina az egyetem doktori képzésén volt tanítványa. Csodálta mestere nagyívű munkásságát, amelyet a folyamatos megújulás és a hatalmas technikai tudás jellemzett, a gyári tervezéstől az autonóm művészetig. Mester és tanítvány kapcsolatukat az őszinteség jellemezte. A fiatal doktorandusznak a zsákutcák bejárásához is volt bátorsága.
Papírporcelán fényplasztikák
Andrási Edina művei érzelmi indíttatásúak, helyzeteket és állapotokat rögzítenek, ahogy mestere alkotásai is. Feszes, organikus formáit papírporcelánból építi fel. Munkáin a felület finom plasztikája meghatározó; felszínükön végtelen mennyiségűnek tűnő, tapaszszerű foltok sorakoznak egymást fedve, összetapadva. A vékony falvastagságú formák, belülről megvilágítva a réteges felépítéssel, a porcelán transzparenciájának köszönhetően a litofánokra jellemző fényplasztikákká, halovány fényforrásokká változnak, amelyeknek a felülete textilszövedék.
Szobrai különös ipari formaelemekkel tagoltak: a hengeres, a szabályos, a tömlő-, a szelep- és a kúpidomok uralják az érzékeny szövetfelületet. A művész alkotásait az égetés kiszámíthatatlan hatása teszi véglegessé. A feszes formák deformálódhatnak az égetőkemencében, de maga a folyamat szándékolt és tervezett. Három kiállított munkája közül a Leeresztés I–II. a pécsi doktori évek során, 2017-ben készült. Az emberi, asszonyi kiszolgáltatottság tehetetlenségét örökítik meg. A Caterpillar címűt a Kozma Lajos-ösztöndíjat elnyert művész a kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdióban készítette 2018-ban.
Kemény Péter | Maróti Viktória
Kemény Péter az Iparművészeti Egyetemen 2000-ben adjunktusként kezdte tanári pályáját.
A távol-keleti kerámiák világa, a japán hakeme inspirálta korábban alkotásait. A kerámiák felületét durva, merev növényi szálakból kötözött, széles ecsettel, gesztusfestéssel alakítják, „díszítik”. Ha még nyers, puha, vagy bőrkemény állagú a tárgy, a felületet is alakíthatja a durva ecset, de a már kiégetett tárgyon is használhatják ezt a technikát mázakkal, festőanyaggal. Az alkotások a tökéletlenség elfogadását, esztétikáját képviselik.
Az esetlegesség esztétikája
Kemény Péter szobrai korongozással készültek; a 80 cm magas, nyúlánk, hengeres, oszlopszerű, felületén a formaadás vízszintes nyomait viselő Váza 2024-ben. A samottos masszából, apró, őrölt cserépszilánkos agyagból bőrt-húst maróan korongolt. A tárgy fala kíméletlen bevágásokkal, lyukakkal szaggatott, tetején keskeny szájnyílással, apró, vékony agyaghurka fülekkel, körívekkel díszített. A nyers felületen spirál bekarcolás látható. A szobor oldalán ferde, egymást váltó kék és fehér, egyenetlen, széles ecsetvonások váltakoznak. A másik Váza című szobra szintén az esetlegesség esztétikáját hordozza; a két korongolt elemből összeépített mű groteszk darabossága megejtő. A harmadik, szintén fatüzes kemencében égetett, samottos Tál 2017-ben készült. A felületén látható tónusok, színek, foltok, jelek a tűz, a lángnyelvek írott-rajzolt játékai.
Maróti Viktóriát mestere széles látóköre, „autonóm oldala” és mindenkori támogatása ragadta meg. Kemény Péter úgy látta, szinte kész volt az a művészi rendszer, amelyben a művészhallgató alkotni szándékozott.
A szerkesztett mintázatok szimbolikája
Maróti Viktória munkái a belső tér közepén kaptak helyet. Felületesen szemlélve vesszőkosaraknak, dróthálóknak vagy rostáknak tűntek, valójában világos, szerkesztett mintázatok, kísérletsorozatok eredményei voltak. A megalkotásukhoz vezető folyamatot a vizuális identitáskeresés jellemezte. Már az egyetemen eldőlt, hogy Maróti Viktória az autonóm alkotások felé indul; első kísérleti plasztikái, szobrai a mesterképzés idején, 2015-ben készültek. A szerves, mulandó anyagok (textíliák, kötelek, rostos szövetszálak) kötözésével, fonásával, kitűzésével alakítja tűpontosan szerkesztett alkotásait. Az anyagok ezután megdermedve, kiégetve mementókká válnak. Az MKISZ Galériájában bemutatott művei közül a Menedék 2020-ban készült. A művész saját alkotásáról, alkotásairól írt gondolatai épp olyan precízek, mint művei: „A forma világából és szerkezetéből adódóan olyan tárgyak szimbolikájára utal, amelyek tárolásra, illetve valaminek a biztonságba helyezésére szolgálnak. Továbbá jelentős hasonlóság fedezhető fel a fészekkel is.”
Rosta című, 2025-ös munkájáról mondja: „A rosta funkcióját tekintve egy olyan tárgy, amely két világot választ el egymástól. A fali objekt rácsos felületén néhol összesűrített porcelán tömíti el a szerkezetet”.
Harmadik bemutatott munkája, az Engedj be! nem porcelán, hanem kőcserép. Ezzel az anyaggal Lengyelországban, a 60. Nemzetközi Kerámia Szimpóziumon a Zakłady Ceramiczne gyárban dolgozott 2024-ben. „A plasztika a horizontális alaphelyzetéből egy felfelé emelkedő mozdulatot idéz meg, amely hívogató sugallattal a szerkezetek közé való belépésre ösztönzi a nézőt.”
Szalai László | Boldizsár Zsuzsa
Szalai László a Magyar Iparművészeti Főiskolán kezdte tanári, mesteri pályáját, közvetlenül végzése után, majd a kecskeméti Nemzetközi Kerámiastúdió műhelyfőnöke lett. 1986-tól a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola szaktanára volt. Pályája során aktívan részt vett mind hazai, mind nemzetközi pályázatokon, szimpóziumokon; 1999-től volt a Terra Kerámiaszobrász Egyesület tagja.5
Szalai László tanítványa, Boldizsár Zsuzsa szerint mestere azért is különleges, mert mérhetetlenül megszerettette a keramikus hivatást diákjaival; munkamorálja és hozzáállása példaértékű volt. A lehetséges anyagokat, mázakat, technikákat és technológiákat, az égetés minden módját ismerte, kemencét épített a diákokkal, tudásával folyamatosan támogatta, segítette őket – mindezt szerényen, tudásával sohasem hivalkodva.
Hegycsúcsok porcelánból és kordieritből
Szalai László két monumentális plasztikát állított ki: az Obeliszk – Fájdalom és a Derengés II. című alkotásokat. Az előbbi porcelánból, az utóbbi fehér kordieritből készült, mindkettő olajredukcióval égetett. Alkotásai letisztult, méltóságteljes természeti formák: rideg, magas, megmászhatatlan hegyek, és sohasem lankás dombok. A hegycsúcs, a hegyoldal, a hegygerinc néhol megtépázott, erodálódott. A feszes, kemény, pengeéles formák és a szaggatott erózió kiszámíthatatlansága méltóságteljes feszültséget kelt. Műveinek címadása mindig pontos. Az Obeliszk – Fájdalom címűn az égetés során hatalmas könnycsepp gördült alá.
Szalai László emlékei szerint a mindig kísérletező alkatú Boldizsár Zsuzsa számára fontos volt a gyűjtőmunka és a szakmatörténeti előzmény. Az egyik nyári gyakorlaton láncboltíves, fatüzes égetőkemencét építettek Égerszögön, Aggtelektől mintegy húsz km-re; az egyik legtevékenyebb diák ebben is ő volt. A sok kísérlet végül a porcelánhoz vezette, ennek a lehetőségeit kutatja, láthatóan nagyszerű eredményekkel. „Az emberek tárgyakhoz fűződő viszonya érdekel, az, ahogyan a tárgy visszatükrözi az embert és az adott kultúrát, amiből származik. […] Tervezői utam során döntően funkcionális tárgyak tervezésével foglalkoztam. A használat szabályainak követése mellett mindig az új formai megfogalmazást, az egyéni hangvétel lehetőségeit kerestem. A tárgyak megalkotásánál a letisztult, »befejezett« formákat, a tiszta arányokat keresem.”
Népi hímzésornamentikák, porcelántárgyak
Az alkotó egyik legismertebb sorozata a magyar népi hímzések motívumait feldolgozó tárgysorozat – edények, ékszerek, szuvenírtárgyak. A hímzésornamentikák között az egyik legérdekesebb a 16. századi itáliai reneszánsz majolikákon alkalmazott bianco sopra bianco festéstechnika átdolgozása. Ez a díszítmény fehér alapon, egy még világosabb fehér ornamentikával készült; elegáns, a csipkékre emlékeztető finomságú. A lapos öltéseket vagy keresztszemes hímzéseket Boldizsár Zsuzsa újraértelmezte remek humorral, új motívumtársításokat létrehozva dolgozta át a népi elemeket.
A Mesterek és tanítványok kiállítás belső termében, közvetlenül az ablak mellett volt látható a művész három, 2021-ben készült, egyenes falú munkája. A porcelán transzparenciáján és az edényeken átderengő fény különleges hatásán túl fokozta a látványt, hogy Boldizsár Zsuzsa kobaltkékkel és engobe-bal – színezett porcelánmasszával – festette meg az edényt. A finom pasztellszínek még kivételesebbé, különlegessé tették az egyszerű és nemes formát. A Rejtett sorozat II/9., III/2. és IV/1. darabjain két színnel festett szabályos sávok, négyzetrácsok metszik egymást, térhatásúvá téve az objektumokat.
A Mesterek és tanítványok kiállítás színvonala újra bizonyította, hogy a keramikus szakma rendkívüli értékeket hoz létre. A kiállítás kurátorának és rendezőjének, Kondor Edit keramikusművésznek és Urbán Ágnes művészettörténésznek közös terve, hogy folytatják a sorozatot.
Balla Gabriella
művészettörténész
Jegyzetek:
- A Mesterek és tanítványok című kiállításról szóló első rész a Magyar Iparművészet 2025/5. számában, bővebb terjedelemben a folyóirat online felületén olvasható.
- Kádasi Éváról születésének hetvenedik évfordulóján design- és művészetteoretikus unokahúga, Novák Piroska írt megemlékezést Emlékdobozok: 70 éve született Kádasi Éva keramikusművész címmel a Magyar Iparművészet 2023/5. számában.
- A csoport tagjai: Babos Pálma, Bedécs Mónika, Benedek Olga, Dobány Sándor (a csoport alapítója, névadója), Hajdú Zsófia, Kádasi Éva, Turcsányi Judit és Vida Judit voltak. A csoport által szervezett szimpóziumokhoz művésztársak is csatlakoztak, köztük Nagy Márta és Boda Péter.
- Trio, 2025. szeptember 2. – október 11., Galerie Terra Delft, Hollandia.
- A magyar kerámiaművészet I.: Alkotók, adatok 1945–1998. Magyar Keramikusok Társasága – Képző- és Iparművészeti Lektorátus. Budapest, 1999. Szerk. Keszthelyi Katalin – Laczkó Ibolya.
