Szemezgetés a 2025. évi őszi kínálatból
Inflow 2025
A szentendrei Inflow Kortárs Művészi Kiállításról, illetve az esemény szakmai berobbanásáról tavalyelőtt már hírt adtam a Magyar Iparművészet 2024/5. számában. A szervezők profizmusuk és elhivatottságuk dacára számos kezdeti nehézséggel szembesültek, ugyanakkor a rendezvény osztatlan sikert aratott. 2025-ben a szentendrei Malom központi terében nyílt meg, szokás szerint a Szentendre Éjjel-Nappal Nyitva Fesztivál keretében, míg budapesti helyszíneként a Román Kulturális Intézet szecessziós villájának földszinti termei szolgáltak, ahol a megnyitón többek között a Franciaországban élő Horváth Izabella zongorázott. Itt egy kisebb, körülbelül harmincdarabos ékszerkontingens szerepelt az Inflow zsűrizett anyagaiból.
Art corner – Romanian Jewelry Week
A román Andreia Gabriela Popescu és David Sandu tárgyai egy-egy külön vitrint kaptak az Art Corner elnevezésű egységben, mivel ők a bukaresti ékszerfesztivál (Romanian Jewelry Week) alapítói és kurátorai, illetve a bukaresti Assamblage School alapító tanárai is. Az idei esemény díszvendége ugyanakkor az e műfajban világhírű, New Yorkban élő Charon Kransen professzor volt, akit hetedik tagként a zsűribe is sikerült megnyerni, illetve előadást és workshopot is tartott a résztvevő művészek nagy örömére.
Narratív ékszerek negyvenkét országból
Az Inflow 2025-ös pályázatára 42 ország 168 művészétől 513 pályamű érkezett be, ami messze túlszárnyalta az előző év számait, jelezve a szentendrei fesztivál növekvő hazai és nemzetközi népszerűségét. Mindez köszönhető a folyamatosan alapozott és ápolt nemzetközi kapcsolatoknak, illetve a kiterjedt kampány hatásának. Másrészt ezúttal is számos művész érkezett a megnyitóra a világ különböző térségeiből, mert megértették, hogy e fesztivál fő küldetése a nemzetközi kapcsolatok építése és fórum biztosítása a jelenlévők közötti interakciók kezdeményezésére, hisz ennek megtermékenyítő ereje lehet. A kiállított tárgyakat ezúttal is anonim zsűri válogatta össze, biztosítva a korábban megszokott, magas minőséget. A projekt továbbra is a narratív ékszerek elkötelezettje. Újdonságként idén egyrészt angol–magyar katalógus is készült a kiállító művészek egy-egy munkájával, illetve egy hasonló formátumú kétnyelvű kis füzet kapcsolódó írásokkal.
Hazai ékszerművészek nemzetközi porondon
Az igényes és ízléses kiadvány hatékonyan tudja elősegíteni a jövő évi kampányt is. Másrészt a kiállításon vezető hazai művészek műveit is láthattuk. Fábián Veronika, Gaál Gyöngyvér, Huber Kinga, Jermakov Katalin, Király Fanni, Lőrincz Réka és Tóth Zoltán ékszereit megvásárolva a bevétel egy részét a kiállításra fordították a szervezők. Emellett a méltán híres Jack Cunningham alkotásai is először voltak láthatóak Magyarországon.
A jelenlévők számára nagy élményt jelenthetett a nagyszabású szentendrei megnyitó esemény, ahol a színvonalas műsorba ágyazott ünnepélyes eredményhirdetést catering, divatbemutató, tombola és egyéb programrészek övezték. Victoria Wang Narratív tér című kollekcióját mutatta be, amelynek keretein belül a fiatal tervező Kína egyik kistérségének helyi szokásaira reflektált alkotásaival.
A Legjobb Koncepció Díja
Az egyik legtöbb elismerést és díjat bezsebelő gyűrű a Bécsben élő Tomas Miskovic darabja, amelyben a sajátosan befoglalt borostyánhasáb fénye átsugárzik a felépítmény túlsó oldalának áttört mintázatán. E tárgyegyüttesével a Legjobb Koncepció Díjának egyik nyertese lett, melynek köszönhetően Carlo Lucidi galériájában jut önálló kiállításhoz Rómában.
Andreia Gabriela Popescu Spectrum – Vowel colours (Spektrum – Magánhangzó színek) című sorozatában azzal a gondolattal játszott el, hogy mely színekkel társítva láthatnánk a magánhangzókat a beszéd során. Látványos gyűrűi méretes, színes fejrészeinek meghatározó anyaga a formába öntött műgyanta, amelyet csillámporral és egyéb anyagokkal tesz igazán látványossá.
Bars Yvette rendkívül attraktív, három nyakékből (Háború, Fájdalom, Megújulás) álló ékszersorozatának legdekoratívabb és legművészibb darabja a Háború, amelynek szögesdrót alapjából körben töltények rebbennek szét, részben aranyozott porcelánelemek formájában. Viselése vélhetően fájdalommal jár, ahogy a háború elszenvedése is.
Mariangela Murgia (IT) Beyond the Armour (A páncélon túl) címet viselő ékszerei szoborkompozícióként is elsőrangúak, ám ezek kisebb darabjai brossként, míg a legnagyobb sajátos belső elasztikus szerkezete révén viselhető nyakékké alakítható.1 E tárgyegyüttesével ő is elnyerte a Legjobb Koncepció Díját.
Közönségdíjas függő a holokausztról
Wild Judit Harmadik generáció című munkája amilyen decens alkotás a sok-sok, méretével is kiemelkedő ékszer mellett, olyan kifejező első látásra. A bő nyolcvan évet átfogó, a holokauszttal terhelt múlttól a jelenig ívelő történet lírai formában ölt testet. Az otthont szimbolizáló négyzetes keretforma ablakként enged betekintést több generáció közös életterébe, ahol a kéményből felszálló füst nem csupán az idős családtag koncentrációs táborban lelt halálát, de a generációkon át cipelt traumától való szabadulás vágyát is ábrázolja. A látogatók a kiállítás teljes fennállása alatt szavazhattak a közönségdíjas műre, melyet a finisszázson hirdettek ki: e tárgy és alkotója nyerte el.
Nyakék tojáshéjakkal
A spanyol Ani Flys Walking on Eggshells (Séta a tojáshéjon) című kifejező nyakéke valóban tojáshéjakat tartalmaz, és a magyarban használatos „vékony jég” jelentéstartalmával azonos, óvatos, a kitárulkozást mellőző életvezetést sugall, mellyel elkerülhetjük a sebezhetőség érzetét, mások megbántását és az ezzel járó lelki fájdalmakat.
Gyűrűspirál információ-áradatról és ürességről
Domonyi Betti 1:13568 című gyűrűje spirálforma sínjének egyik végén kicsiny aranygolyójával, a másikon méretes antikolt, üreges, gömbszerű gyűrűfejével azt szimbolizálja, hogy a nyolcvan évvel ezelőttihez képest – ezt jelképezi az 1 – a ma emberét 13568-szor több impulzus éri naponta, amely egyfelől az irdatlanul megnövekedett információáramlást, másfelől az ebben rejlő üresség dichotómiájának paradoxonát is érzékelteti.
Az öregedés szépsége patinás rézből
A német Susanne Hammer Beauty of Ageing (Az öregedés szépsége) című nyakéke patinásodott rézlemezből készült. Az alkotó egy karlsruhei, 19. századi kápolna tetőzetének restaurálása során jutott hozzá a különleges nyersanyaghoz. A patina itt a természetes öregedéssel járó szépség kifejezője, egyben az emberi öregedés jelképe is. Ő a Legjobb Narratíva Díját kapta, emellett kiállítási lehetőséget nyert a Milano Jewelry Weeken. A másik díjazott Annelieke Landré Heartbeat című alkotása lett.
Gyűrű ágyúgolyósablonnal
A bolgár Ana Petrova The Imprints of War (A háború lenyomatai) című gyűrűi pirosra és feketére festett bőrből formázottak, és sablonjukat egy, a művésznő kertjében talált régi, rozsdás ágyúgolyó adta, amely azóta múzeumba került. A robbanást jelképező hatalmas gyűrűfej rendkívül kifejező és egyben drámai. Alkotója kiérdemelte a Gyűjtői Díjat, ahogy Nagy Erika is Lunae című látványos nyakékével.
Közönségdíjas nyakék a női létről
A kék papírlamellákból, összesen huszonnyolc holdkorongból álló tárgyat vörös korallal díszített ezüstszegecsek tartják össze. A korall a tisztaság és az ártatlanság kifejezőeszköze, amely azt szimbolizálja, hogy a kislány idővel kiteljesedik érett nővé, aki már megtapasztalta az élet örömeit és nehézségeit egyaránt; ugyanakkor az ezeket jelképező kék lapok egy egészéges lelkületű nőben harmonikus egységbe rendeződnek. Az alkotó a közönségdíjat is elnyerte e munkájával.
Az argentin Elvira Cibotti The Vessel Collection (Az edénygyűjtemény) című, edényeket formázó munkái újrahasznosított, kézzel alakított papírból készülnek, melyek ezüst gyűrűsínre épülnek. A korsók és az edények évezredek óta kísérik az emberiséget, noha a beléjük töltött anyagok adják jelentőségüket, ahogy mi, emberek is a belénk plántált „tartalom” miatt vagyunk különbözőek.
Az összes díjazott megkapta Bihon Győző szentendrei festőművész egy-egy kis méretű, egyedi olajfestményét, Szigeti Szilvia jóvoltából pedig kilenc alkotó nyert meghívást a Kiscelli Múzeum Határtalan design című, nagyszabású tárlatára. Az Inflow 2025 sikeres szezont zárhatott több mint ezer látogatójával.
Budapest Jewelry Week 2025
A rendezvény október 27-én kezdődött, és huszonhét kiállítást kínált. Az idei tizedik, jubileumi fesztivál a múlt évben sajnálatosan meghiúsult esemény kompenzációjaként szerveződött, elhagyva a korábban stabil igazodási pontként szolgáló központi kiállítást. (A fesztivál szervezését átvevő régebbi csapat érthetően biztonsági megoldásra törekedett.)
Ennek hiánya azonban némiképp áthatotta a kissé „gazdátlan” ékszerheti felhozatalt, hacsak a szervezők – Dés Dóra, Huber Kinga, Kecskés Orsolya, Kerékgyártó Szilvia, Stomfai Krisztina és Vékony Fanni Valóságteszt című, a FISE Galériában rendezett – tárlatát nem tekintjük „központi kiállításnak”, ahol a falakon a fesztivál kezdeti éveinek fotói, megnyitószövegei és más, a kor hangulatát felidéző elemek voltak láthatók a résztvevők munkái körül.
A kiállítók zöme középfokú ötvösképzést végzett alkotó volt, ahogy ez már évek óta érezhető trend. Ők különféle felállásokban (iskolák képviseletében, már végzett alkotók egyéni vagy csoportos szerveződésben) számos tárlatot kínáltak. A magasabb kvalitású tárgyakat azonban továbbra is a diplomás ékszertervezők jegyzik. Sajnálatos módon elenyészően kevés külföldi alkotó csatlakozott, akik nagyrészt visszatérő résztvevők. Azért is fájó ez, mert tágabb térségünk hasonló fesztiváljain tolonganak. A korábbi évek fiatal szervezői is ezt tartották szem előtt, így izgalmas pezsgés kezdődött. E téren idén sikerült egyet visszalépni. Reméljük, hogy ez csupán átmeneti megtorpanás. A markáns nemzetközi beágyazottság igénye nélkül a belterjesség dominál, ha pedig az ágazat nyit, akkor kapcsolatok épülnek, a tehetségek külföldi lehetőségekhez jutnak, és rákerülhetünk a nemzetközi térképre, amin csak többé-kevésbé vagyunk jelen ezen a területen.
Kontrapunkt No. 3.
Két kiemelkedő kínálatú kiállítással találkoztam: egyfelől a Határtalan design keretében, másrészt a Kontrapunkt No. 3.: I Are Here – Otthon a Múzsával cíművel, Besnyői Rita (HU), Gábor Vica (HU/UK), Lieta Marziali (IT/UK) és Sági Luca (HU) közreműködésével. Utóbbi a KuglerArt Galéria Szalon egészen egyedi, műtárgyakkal telezsúfolt lakásenteriőrjében jutott unikális lehetőséghez. Külön-külön is színvonalas narratív munkáik bármely igényes nemzetközi galéria terébe besimultak volna, ám az őket összekötő mély gondolatiság az alkotói négyes több éves szoros együttműködésében érlelődött.
A Múzsa hagyományosan a művészek áhított mitikus nőalakja és örök ihlető forrása az antikvitás óta. A négyes értelmezésében azonban a Múzsa bennük létezik, és afféle – korunk szülte – pszichés segítőjük, így támogató energiája belőlük fakad, és ezzel juttatnak többleterőt a csoport működéséhez, ahogy például az éppen alkotói válságban szenvedő tagot a többiek érzékenyen és előzékenyen kisegítik. A vizuális és spirituális összhatást betetőzve a megnyitó ültetett vacsorával egészült ki, ahol az alkotók készítették, illetve szervírozták az egyes fogásokat – ki-ki a saját ikonikus finomságait –, igazodva a szalon hangulatához. Az egyedi összhatás minden bizonnyal maradandó élményt nyújtott a kb. huszonöt-harminc látogató számára. Mindez azt is bizonyítja, hogy a látogatók, illetve a vásárlók kegyeiért (és pénzéért) folyó művészeti versenyben a statikus kiállítás már nem feltétlenül gyakorol elegendő impulzust a látogatókra – lehetséges, hogy a közönség valamilyen élményalapú többletre vágyik.
Külföldi alkotók feltűntek a Foncière Andrássy úti termében is a Conjunction című tárlaton: a hazaiak (Edőcs Márta, Lenzsér-Mezei Kata, Kaintz Regina, Égi Marcell és Kecskés Orsolya) mellett Isabelle Busnel francia, Rachele Pozzar, Daniela Corrias, Varga János Gábor olasz és Ching Su tajvani művészek részvételével.
Kocsor Eszter Sára – Sógor Sarolt
Ki kell még emelnem két különösen tehetséges fiatal művész, Kocsor Eszter Sára és Sógor Sarolt tárlatát, amelyet Kocsor Eszter Sára műteremlakásában rendeztek Bent címmel. Ő rozsdamentes acélból, ponthegesztéssel építi fel formáit, és a polírozás mellett különleges bevonatokkal éri el látványos ékszerei tükrös jellegét, melyek gyakran egy-egy drágakő köré szerveződnek. Az alkotó nóvumként domborított darabokat is bemutatott, míg Sógor Sarolt az ezüstművesség fiatal hazai művészeként felhúzással és részint kék patinázásokkal készített különféle, korántsem szokványos rézedényeket, bizonyítva virtuóz technikai felkészültségét. Az egyiket körbehímezte, egy vers sorait megjelenítve a belsőn. Másik munkáján egy falnak támasztott, méretes, pajzsszerű fatábla élét körben apró szögek garmadájával teletűzdelte, amelyben egy tekeredő cérna ugyancsak feliratot jelenített meg, méghozzá a művésznőnek az adott tárgy által ihletett – bravúros, az ötvösségen messze túlmutató, a képzőművészet felé kacsingató – saját szövegeit.
Frolik Stúdió Galéria: Accent – Hangsúly tárlat
A Frolik Stúdió Galéria Accent – Hangsúly címen csoportos tárlatot kínált az Inflow-fesztivál hazai törzscsapatának (Bars Yvette, B. Horváth Brigitta, Csabák Ildikó, Egressy-Molnár Viktória, Farkas Bea, Görömbei Zsófia, Hock Judit, Horváth Katalin, Jermakov Katalin, Mandl Mónika, Mátyók Györgyi, Miklósi András, Nagy Erika, Pálfalvi Emese, Tarr Tünde Borbála) munkáival, akik nem mellesleg Jermakov Katalin workshopjain edukálódtak. A művésznő évek óta a legmagasabb szinten képezi javarészt ötvös tanítványait, akik közül a legjobbak hamar bekerülnek a hazai és nemzetközi élvonalba.
Provokatív ékszerművek
Börcsök Anna a B32 Galériában jutott önálló kiállításhoz Narratív ékszer címmel, ahol diplomamunkáitól kezdve eddigi tervezői pályájának megannyi műve szemléltette különleges, provokatív műveket és méretes testékszereket sem nélkülöző pályaívét.
Autistic Art Galéria – művészetterápia
Az Autistic Art Galéria és háttéralapítványa – korábban Mosoly Alapítvány – 2006 óta foglalkozik autista otthonok támogatásával, illetve a gondozottak művészetterápiás kezeléséhez igyekszik bevonni élvonalbeli hazai művészeket reflexív munkák aukcionálása céljából. A galéria ezúttal Edőcs Márta üvegtervező művész, valamint Gera Noémi és Király Fanni ékszertervezők összeszokott csapatának munkáit fogadta, akik egyben rendszeres résztvevői az alapítvány programjainak. Edőcs Márta új, rogyasztásos technikájú üvegeket használt ezüstékszerei befoglalt díszeiként. Király Fanni a Csodakamra-sorozatának újabb darabjaival állt elő, míg Gera Noémi hasonlóan kimeríthetetlen, színes drótkölteményeivel kápráztatta el a szemlélőket.
Kvartett minőségi ékszerekkel
Kvartett címen Gaál Gyöngyvér, Zalavári Fruzsina, Ádám Krisztián és Varga Viktor mutatott be részben már jól ismert munkákat. Gaál Gyöngyvér gyöngyházzal kirakott felhős nyakéke és Varga Viktor sorozatgyártásra szánt, apró befektetési aranyat befoglaló gyűrűi nóvumként ragyogtak. Hibátlan minőség, kiforrott tervezés minden egyes munkán.
Ékszerek folyékony hatású fémekből
A BBBKultPont vendégeként Roskó Mária és Tengely Nóra Kettős látás címen mutatták be tárgyaikat. Roskó Mária egyfelől azzal kísérletezett, hogyan tud olvadt, folyós hatást imitáló fémeket létrehozni, amelyeket különféle módokon installált. Például kőszerű, feketére égetett fa mélyedésébe tökéletesen beleillő, „olvadt” fémmel hozott létre objektet.
Egyik nyakéke edényszerű függőjének lyukain méretes gyöngyök „csurogtak ki”, míg a másik függőjét gubószerűen formálta. Tengely Nóra a láncok elkötelezettje, ám ebben a műfajban részint hatalmas kompozíciókat jegyzett, melyeken a fekete láncszemeket kék bársonyzsinór vette körül, máshol pedig a láncszemek közeiben gyöngyök sorakoztak, amelyek a rögzítő gombjaiként is funkcionálhattak.
Nyakék el nem mesélt történetekről
Simon Réka önálló tárlaton jelentkezett a Jurányi Házhoz tartozó Kacagás Bisztróban El nem mesélt történetek, mesélő ékszerek címmel. Az apró kockák zsanérozott láncolatából álló, címadó nyakék alapötletét az adta, hogy sok-sok embertársunk képtelen végigmesélni mondandóját társaságban, mert a hangadók rendre közbevágnak. Az alkotó számos ilyen történetét felírta összehajtott, apró papírlapokra, amelyeket becsíptetett a nyakék kockái közé.
Csoportos tárlatok fiatal művészekkel
Izgalmas tárlatokat láthattunk a Paloma Artspace Galéria Indusztriál – Industrial című csoportos tárlatán Farkas Krisztina, Burgolits Edit, Szilaj Eszter, Mihályffy Zsuzsa, Ivánka Zsuzsa, Szabó Henrietta, Ihász Emese és Wild Judit jóvoltából. A különféle ötvösképzéseken tanult alkotók szépen kivitelezett, gondolati tartalommal átitatott tárgyai kétségtelenül összemérhetők egy fémes tervezőszak másod- és harmadéves tanulóinak alkotásaival. Minden tárgy mellett a koncepciót ismertető szöveget olvashattunk. Lényegében hasonló színvonalat képviselt a MUMU Műhelymúzeum Terreus – Földből című tárlata egy másik hasonló társulás kilenc alkotójának munkáival.
Természetesen válogatásom mindkét témában erősen szubjektív, a teljességre törekvés igénye nélkül. A Budapest Jewelry Week merőben más típusú áttekintést ad az ötvösség jelenlegi állapotáról, mint egy ötvös biennálé, azonban ugyanolyan fontos indikátora a szakmának.
Simonyi István
művészettörténész
Jegyzetek:
- https://www.instagram.com/p/DOROBV-DbrI/
- A tárlat a Kontrapunkt Collective No. 3. – I Are Here címen a tallinni A-Galeriiben debütált 2025. február 21. és március 22. között.
