2024 augusztusának utolsó kánikulás hétvégéjén elemi erővel robbant be a hazai művészi ékszerek szcénájába a szentendrei InFlow tárlat. Olyan erejű volt e belépő, amely mind a résztvevőket, mind a tágabb szakmát meglepte.
De kezdem az elején. Május magasságában hatodmagammal¹ megtisztelő zsűrizési felkérést kaptunk dr. Mátyók Györgyitől, a projekt szellemi kitalálójától – hárman nemzetközi szaktekintélyek, hárman hazaiak. Ő több évtizedes banki felsővezetői múlttal nyitott az ötvösség, illetve az ékszerterület felé, és előbb a Szimultán iskolában ötvösséget tanult, majd Jermakov Katalin Ferenczy-díjas ékszertervező kurzusain, ahol tovább mélyítette szakmai és tervezői képességeit. Ezekkel felvértezve sikerrel indított nemzetközi szárnypróbálgatást, hisz munkáit több rangos fesztiválra is meghívták. Ő pedig ezen alkalmakat nemzetközi kapcsolatépítésre is felhasználta. A dolog első része már többeknek is összejött, ám a további már korántsem. Kitalálta, hogy ékszergalériát nyit Szentendrén, méghozzá nemzetközi és hazai alkotókkal. Sőt, az újdonsült galéria működését egy nagy dobással katalizálja. No, ebbe már többeknek is beletört a bicskája, ám Mátyók Györgyit nem ilyen fából faragták.

Elképesztő profizmussal szervezte meg e nemzetközi ékszerkiállítást és kapcsolódó eseményeit. A tavasszal elindított felhívásra 128 művész adott be pályázatot 386 munkával 29 országból, amelyből 165 mű került a kiállításba 22 ország 65 művészétől. Ez komoly volumen egy magánkezdeményezéstől; megkockáztatom, ilyen még nem volt e területen. Ugyanakkor nem véletlen e jelentős érdeklődés, hiszen áprilistól folyamatosan szerepelt a felhívás a legfontosabb nemzetközi felületeken is, méghozzá kiemelten, továbbá a kapcsolati hálókon keresztül is. Az augusztus végi kiállítás, amely a hagyományosan nagy látogatottságú Szentendre Éjjel-Nappal Nyitva Fesztivál keretében nyílt a Malomban, egy egész napos szakmai konferenciával is kiegészült rangos hazai és külföldi előadókkal és folyamatos telt házzal. A szervezés külön sikere, hogy a külföldi kiállítók legtöbbje el is jött, noha sokan a világ távoli helyeiről érkeztek.

„InFlow felhívása: viselhető, nemesfém tartalmú, narratív ékszer”

A Malom kényszerűségei okán erősen zsúfolt kiállítás a hétvége után költözni kényszerült a Régi Művésztelep (MANK) látványos kiállítóhelyére, ahol impozánsan ki tudott teljesedni; immáron e téren is minden klappolt. A 2. megnyitó látványos divatbemutatóval egészült ki, mely más közönséget is bevonzott. Szeptember végén pedig a budapesti Galamb utcai Hybridart Space terében nyerte el 3. képét. A jobbára kényszer szülte költözések elképesztő többletenergiát, munkát és persze forrást igényeltek, melyből a közönség java alig érzékelt valamit. Ugyanakkor előnnyel is járt, hiszen így jóval szélesebb közönséghez jutott el.

A kiállítás anyagára térve a szervező narratív ékszereket várt, méghozzá viselhető és legalább részben nemesfém vagy a hagyományos ékszerkészítés körébe tartozó nemesanyag-tartalmú munkákat, de a viselhetőség kérdése relatív fogalom, így persze a decens daraboktól az igencsak bevállalós opusokig ívelt a felhozatal. A narratív jelző kifejező, történetmesélő, elgondolkodtató tartalmakat jelent, ami szándékoltan túllép az ékszer szimplán testet ékítő szerepén. E tekintetben is széles volt a spektrum a mondvacsinált, felszínes, sekélyes versus a brutálisan erős üzenetek között, mivel sok hazai tervező számára még mindig újdonság ez az elvárás. A külföldieknek ez már jobbára rutinosabban kezelt szempont.

A zsűri küldetése volt a közönség érzékenyítése ezen ékszercsoport iránt, amit szándékoltan széles vizuális skálán elhelyezkedő, ugyanakkor valamilyen szempontból minőséget képviselő alkotások kiválasztásával ért el. Azonban – lévén művészeti kritériumról van szó – az is igaz, hogy az erős traumákkal, krízisekkel sújtott, amúgy is szenzibilisebb művészek ezen megéléseiket erős üzenetű tárgyakká képesek transzformálni, mint az ezeket nélkülözők vagy a design és craft felől közelítők, akik ebben rutintalanabbak. Utóbbi kör munkáit a zsűri többnyire kiejtette a végső merítésből, csupán azok maradtak, ahol más erények némiképp ellensúlyozták e hangsúlyos hiányosságot.

Ilyen volt például Földi Kinga és Gera Noémi Cseresznyevirág, hagymalebegés, pipacs sorozatának ide nevezett két látványos nyakéke. Itt a textil- és a fémelemek designhangsúlyos harmóniája érvényesült. Holesné Csabák Ildikó Tükröződés-garnitúrája izgalmasan színjátszó, az ötvösség és az üvegművészet lehetőségeit egyaránt kihasználó munkákat jegyez, akárcsak a Silvetri márkanév alatt futó Bartus Ágnes, Jack Tibor házaspár decens, így alig észrevehetően virtuóz üveg-ezüst ékszerei. Persze külföldi alkotók munkái között is találunk e körből példákat.

Az üvegműves amerikai Austin Turley tárgyainak létrejöttét is elsősorban a technológiai szempontok vezették, mint a mélyenszántó gondolat. Az ukrán Ekateryna Kurilo ékszerei pedig a craft irányából próbálkoztak szellemi mélységet elérni, de ez szinte reménytelen, a hagyományos művesség ugyanis megint másról szól. A gondolat pedig nem egyenlő az utólag kitalált belemagyarázással, de ez is egy tanulási folyamat. Hasonló ez például ahhoz, hogy mi a színház feladata. A szórakoztatás? Avagy az elgondolkodtatás? Utóbbival rokon a narratív művészi ékszerek küldetése is.

Ilyenekből is szemezgetek. A kínai Huang Xiaozhe gyűrűje korántsem hétköznapi darab. Az ezüstből kialakított toronyszerű forma az egyéni szempontokat tökéletesen letörő és uniformizáló kínai rendszer kifejezője, míg az oldalain kibuggyanó színes üveggolyók az utóbbi években felfedezett és frissen megtapasztalt szabad, autentikus én identitásának metaforája. Farkas Beáta Önvédelem c. gyűrűit is jól érezhetően a gondolat szülte, majd utána jött a részletek kitalálása, megtervezése és megvalósítása. Az ezüsthullám az egyéni egót szimbolizálja, melyet szüntelen környezeti és társadalmi elvárások bombáznak. E közeget a műgyanta csomagolja szabályos formába, miként mindennapjainkban is próbálunk megfelelni eme elvárásoknak öltözködésben, viselkedésben, munkahelyen, otthon… – ismerjük. Az ebbe való gondosan tervezett belesimulást a gyűrűk felülnézete szimbolizálja, míg az ezek rendszerében vergődő, szabad kiteljesedésre vágyó ént a gyűrűk viseléskor kissé rejtettebb oldalnézete érzékelteti, és fordítva, a két darabon ellentétesen. Szépen átgondolt és mélyen kifejező.

Egy másik hasonló jin-jang dilemmát hordoz Görömbei Zsófia Örökség I–II. brosspárja. Egyfelől elvárás, hogy a szocializáció által meghatározott nemzeti hagyományok szerint éljük az életünket minták szerint, másfelől posztmodern korunk megengedő szellemisége viszont tág teret enged az egyéni kiteljesedésnek. Az I. bross kis piros golyóval szimbolizált személyisége szinte belefullad a társadalmi elvárások fekete hínárjába, míg a II. bross ugyancsak őt jelképező piros hullámai tobzódnak a szabadságban.

A Romániából érkező Carastoian Andreea gyűrűsorozata egy itáliai utazás élményeit – hangulatos piazetták, lépcsős utcácskák, folyópartok stb. világát – jeleníti meg szimbolikus formáival és anyagválasztásaival. Egészen más, feszültséggel terhelt világ sugárzik a görög Anna Butcher (Asimi) Gyilkos mezők c. sorozatából. Természeti sétái során egyfelől csodálja az élővilág alkalmazkodásának nagyszerűségét, másfelől tiltakozik a sportcélú vadászat ellen. A természet szépségét hirdető színes madártollakat befoglaló talált töltények érzékletesen tükrözik e visszás mondanivalót.

A kínai Xinze Yu This is Your Dream Weapon c., ugyancsak tollas – bár az előzőhöz képest igencsak feltűnő – kollekcióját feminista témának szentelte. Amíg a nőket nem csupán az antik görög társadalom, de megannyi más kultúra is ellátta fegyverekkel helyzetük védelmében, addig jelen, globalizált világunkban szerinte híján vannak harcos természetüknek, illetve hatásos eszközeiknek társadalmi pozíciójuk megannyi hátrányos elemével szemben. A művésznő ezen kíván változtatni látványos tárgyaival, hogy amennyiben egy nő fél, avagy veszélyeztetve, kényszerítve érzi magát, úgy a tolldíszeket befoglaló, rögzítő ezüstelemek akár ütő-, vágó-, szúrófegyverként is szolgálhatnak. Férfiként merem remélni, hogy inkább jelképes védelemre gondolt.

A belga Carole De Vleeschouwer tárgyai „Az apád nem az apád!” súlyosan sokkoló állítás köré épülnek, mely alapjaiban rendíti meg egy ember identitását, ahogyan alkotónk is nemrég szembesült e ténnyel. Kimondatlanul c. brossai és a kopott képkeretbe helyezett Petit Mots c. kitűzői is a kimondás-elhallgatás ellentétpár vizuális megjelenítései más-más innovatív technikákkal. Ő a zsűri különdíját kapta. Ugyancsak az apa figurája ihlette a kínai Mingquin Cheng Örök seb c. művét, ezúttal a vele kapcsolatos rossz emlékek tömege, melyek sok év távlatából is képesek fájdalmat okozni. Függőjén ezek tűk képében szúrják a keretbe helyezett szívet. Nos, erős, egyben szájbarágós szimbólum.

A tárlat sok-sok ékszere táplálkozott szép, keserédes vagy éppen drámai emlékekből. Fejér-Székely Anna Légi tünemény c. függője kicsiny léghajót formáz, melynek kosara nagymamája régi gyűszűje, míg ballonja vékony ezüstdrótból készült, méghozzá csipkeverő technikával. E darab nagymamájára és az együtt töltött időre emlékezve született, akitől kézimunkázni tanult, miközben az elmélyült munka alatt röpült az idő. Mellette az amerikai Naomi Rachel Muirhead Otthon c. brossa gyerek- és fiatalkori életének helyszínére, egy régi, azóta lebontott, 150 éves parasztház felidézett alaprajzával emlékezett, míg A farmer felesége (Nagymamám) c. brossának ovális keretébe a 18–19. századi árnyképek világát megidéző sziluett került a nagymamáról, amiről egy harisnyatartó csat lóg, olyan, amelyet megannyi nő viselt hajdanán.

Az ománi Amal Al Ismaili Kupolák c. gyűrűi ugyancsak gyerekkori emlékeket idéznek egy házukba tért vándorkereskedő kapcsán, aki a család egy-két régi „kincsét” vette meg nomád, beduin származású nagymamájától. A művész ezt történelmi öröksége elvesztéseként élte meg, miként az akkoriban szegény országban e jelenség meglehetősen gyakori volt. A gömbformára feszített hagyományos ománi cserzési technikával kezelt, kupolát idéző bőrformákat ezüstfoglalat és sín egészíti ki. A zárt forma az értéket rejtő ékszerdobozra is emlékeztet, nem csupán az iszlám építészeti kultúrában oly népszerű kupolaformára. E munkák, illetve alkotójuk kapta a rangos közönségdíjat.

A Leginnovatívabb Ékszer díját a kínai Huimin Zhang Élj úgy, mint egy nyári virág! c. brossa nyerte, ami egyben a zsűri legmagasabb pontszámával is járt. Az ékszer az igen gyakori mellrák kapcsán született, mely a művész barátnőjét is elérte. Tolsztoj egy művét olvasva, hogy „az élet legyen szép, mint a nyári virágok, és a halál, mint az őszi levelek”, a sorssal való megbékélésre hangolta, s így született meg az ékszer gondolata, hisz mindenkinek vannak nagyszerű pillanatai, amit a nyári virág szimbolizál. Aranyozott ezüstdrót és a barátnő haja az alapanyagok, melyeket egyedi filigrán és hímzéstechnikákkal kombinált a művész virtuózan.

A politikai állásfoglalások sem maradtak ki a témák sorából. Az olasz Mariagiorgia Pacini a Gázai övezetben lefolytatott – igen megosztó – rafahi offenzívát választotta Rafah c. brossa tárgyául. A négyzetes forma felső sarkából kirobbanó műgyanta a becsapódó rakéta detonációját, az aranyfüst a robbanás vakító fényét szimbolizálja, míg a perforált RAFAH feliraton átható vörös üveggyöngyök a meghalt áldozatokat. A művész azt is előírta, hogy darabját a szív felett kell viselni. Az izraeli Galit Barak Nem szabad minden bánatot magadban tartani c. műve egy 1948-ban elfoglalt arab falu, Al-Kunayyisa hajdani tragédiájára emlékezik, ami etnikai tisztogatás áldozata lett. A hosszúkás ketrec apró köveket tartalmaz az elpusztult faluból, sarkain vörös, vért jelképező pamutszálakkal. E munka egy sorozat része, mellyel a művész újra szeretné írni a mindkét oldalon beragadt fekete-fehér értelmezési sémát.

Az angol Kirstin Moore Estaugh Memento Mori c. gyűrűsorozata a művész pajzsmirigyrákos betegségének történetét meséli el. A pajzsmirigy jelképezője a pillangó, a kezelésé az elszíneződések és műtéti csonkolások, míg a fájdalomé és szenvedésé a spirális szög, amely a rovartani gyakorlatnak megfelelően mindenütt átszúrja a pillangót.

Hasonlóan drámai emlékeket idéznek az új-zélandi Gloria Perez-Clark Behind the Traces c. sorozatának darabjai. Fiatal nőként elkezdve a vetélés, majd a gyermekvállalás hullámhegyei, végül a méheltávolítás traumái szülték e tárgyakat, melyek elemeit a saját méhéről készült hajdani röntgenképek, a marhacsont szivacsos szerkezetű részéből vágott szeletek, amelyek az elszenvedett traumák brutalitását jelképezik, illetve ezüstrészletek alkotják.

Az amerikai Aimee Howard Clinger munkái is a rákhoz kapcsolódnak, melyek családjában erős genetikai hajlammal bukkannak fel nőknél. Az ékszerek így modern bajelhárító, védő amulettként születtek: külsejük formailag templomokat idéz padlózatuk mintáival, míg belsejük a gyógyítás kicsinyített eszközeit rejti.
Az ilyen tárgyak létrejötte a személyes drámák utógondozásáról és kibeszéléséről szól, és a rendkívül személyes tartalmak okán a művész életében nem áruképesek. Ugyanakkor narratív tartalmuk és erős kifejezőerejük okán hálásak lehetünk, hogy az ilyen kiállításoknak köszönhetően megismerhetjük történeteiket. S hogy mit érez a zsűriző emberfia, amikor ilyen történeteket olvas? Napi 25-30 után pihenni kell, mert az ember óhatatlan a történetek hatása alá kerül. Ez a craft és a design opusaival jellemzően nem fordul elő, ez a művészet sajátja.

Végezetül az ékszerszcéna nevében hatalmas köszönet és hála dr. Mátyók Györgyinek, aki kitalálta és felvállalta e hatalmas projekt mintaszerű menedzselését, és az InFlow-teamnek pedig a létrejöttét! Az esemény hatalmas hazai és nemzetközi sikere folytatásért kiált, kívánjuk, hogy váljék hagyománnyá!

Simonyi István
művészettörténész

Jegyzet:

1. A zsűri elnöke: dr. Jack Cunningham professor emeritus; valamint Magdalena Vélez Salinas elnök, társalapító, AdOC Association (Kortárs Aranyművesek és Ékszertervezők Szövetsége), Madrid; Carlo Lucidi művész, kurátor, galerista, Róma, Carlo Lucidi Galéria; Jermakov Katalin Ferenczy Noémi-díjas ékszertervező, MANA Design Stúdió; Bajcsi-Nagy Balázs ékszertervező, a Nemesfémművesek és Kapcsolódó Szakmák Országos Egyesületének elnökségi tagja, és e cikk írója, Simonyi István művészettörténész és szakíró.

Kapcsolódó cikk:

Kortárs ékszerpanoráma