Sokszor idézik Csehov egyik szereplőjét, aki a következőket mondta: „A vodka a sátán vére”. Dosztojevszkij Ördögök című munkájában Pjotr Verhovenszkij így panaszkodik. „A nép részeg, a mesterek részegek, a gyerekek észegek, a templomok üresek.” Feljegyezték egy egyszerű, részeges orosz muzsikus elbeszélését, aki pityókásan indult haza a városból. Útközben kötekedett útitársaival, ahogy ő mondta a fejében az „ördög buzgolkodott”. Elbeszélését azzal fejezte be, hogy amikor az ember meglátja az út szélén az ikont „és még kis mécses is van előtte, az kijózanít. Útitársadnak jó egészséget kívánsz, s nézd csak, még káromkodni is elfelejtesz”.
„ha Oroszországot említik, néhány embernek mindjárt a vodka jut eszébe”
De ne feledkezzünk meg a következő történetről sem! Egyszer Dosztojevszkijt egy ismerőse éppen reggelizés közben látogatta meg. Csodálkozva tapasztalta, hogy az író vodkát fogyaszt. Dosztojevszkij egy kevés fekete kenyeret vett a szájába, egy kupica vodkából egy kicsit kortyolt, s mindezt a szájában alaposan megcsócsálta. Azt mondta: „Ez a vodka legegészségesebb használata.”
De most minket elsősorban nem ezek a történetek érdekelnek, hanem az, hogy az orosz polgárság és arisztokrácia a legkitűnőbb orosz ötvösök által készített ezüst vodkáspoharakból, díszes kupicákból itta a vodkát.
A vodkáspoharak között, formáikat tekintve, megkülönböztetünk talpas és egyszerű alakúakat, díszítésük jellege alapján láthatunk levél-virágmintát vagy épületeket ábrázoló motívumokat, technikájuk szerint pedig vésett és niellodíszes alkotásokat.
Első bemutatásra kerülő poharunkon az igen magas technikai és művészi színvonalon kivitelezett, rendkívül fantáziadús, niellotechnikával készült levél-virágmintás díszítések ragadják meg figyelmünket. Készítője a híres Petr Loszkutov ezüstműves mester, aki 1852 és 1885 között működött. 1870-ben rendkívül magas elismerést kapott, a Szent Anna Szalagos Ezüst Éremmel tüntették ki. A moszkvai Állami Történeti Múzeum ezüst pohártartóját, ezüst poharát és ezüst szószos kanalát őrzi.1
A pohár alján megtaláljuk Petr Loszkutov mesterjegye (ПЛ) fölött, az ellenőrző mester (próbamester, látómester) cirill betűs jegyét évszámmal (A ·K 1855). A próbamester Andrej Antonovics Kovalszkij (1821–1856) volt.
Találunk itt még egy 84-es számot, mely 84 zolotnyikot jelöl. A zolotnyik az ezüst finomságának régi orosz mértékegysége. A 84 zolotnyik azt jelenti, hogy az ötvözet 875 ezrelék ezüstöt tartalmaz. Ettől jobbra egy kicsiny, hárommilliméteres jelenetet látunk: „A lovon ülő Szent György legyőzi a sárkányt”, vagyis Moszkva város címerét.
A következő poharunk az előbbinél egy kicsit nagyobb űrtartalmú. Levél-virágmintás és épületeket ábrázoló bravúrosan kivitelezett vésésekkel díszítették. Alján cirill betűs 3.3 (Z Z) mesterjegyet találunk továbbá cirill betűs И · K (I K) ellenőrző mesterjegyet 1875-ös évszámmal. Ez az ismeretlen ellenőrző mester 1872 és 1881 között működött Moszkvában. Látjuk itt még a 84-es számot és „A lovon ülő Szent György legyőzi a sárkányt” jelenetet.
A harmadik vodkás pohár talpas pohár. Vésett díszítése levél-virágmintás, továbbá bonyolult kompozícióban épületeket látunk. E műtárgy igen jelentős moszkvai ötvösműhelyben készült. A műhely 1856 és 1896 között működött, 1879-ben 22 munkás dolgozott itt. Főleg liturgikus tárgyakat készültek e nagy műhelyben. Tulajdonosa Ivan Vasziljevics Zaharov volt. A moszkvai Állami Történeti Múzeum e műhelyből ezüst ikonborítókat, ezüst dobozt, ezüst cigarettatartót és ezüst poháralátétet őriz.2
Ruzsa György
művészettörténész, professor emeritus
Jegyzetek:
- М. М. Постникова-Лосева, Н.Г. Платонова, Б.Л. Ульянова: Золотое и серебряное дело ХV-ХХ вв. Территория СССР. М., Нздательство Наука, 1983. 225.
- Ibid. 216.
