Bolgár-magyar textilművészeti kiállítás a Bolgár Oktatási és Kulturális Központ B8 Galériájában 2024. október 19. és november 21. között
Az emberiség történetének legkorábbi időszakában a kézművesség különböző formái mozdították elő a civilizáció fejlődését. Mindezen tevékenységek közös tulajdonsága az úgynevezett anyagmanipuláció volt, amelynek szó szerinti jelentése, hogy „kézzel változtatom meg az anyag elemi tulajdonságait”. A földben rejlő anyagok megmunkálása a fém- és kerámiaművességet, az organikus anyagok feldolgozása a fa- és textilművességet szülte. Mind között a textil rendelkezik azzal a tulajdonsággal, amelyhez az anyag sajátosságán túl a struktúrateremtés szellemi mozgatórugója kapcsolódik. Struktúra, rendszer, tervezés. Fölötte állnak és megelőzik a materiális alkotóelemeket. Nem véletlen, hogy a civilizáció legnagyobb találmányával, az írásbeliséggel összefüggésben álló fogalmaink is ebből a tevékenységből nyerik eredetüket. Az indoeurópai nyelvcsalád legkülönfélébb ágaiban a szövet és szöveg szavak ugyanabból a fogalomból erednek és elválaszthatatlanul összefonódnak, legyen az a latin nyelvek textus-text, vagy a szláv nyelvek текстил-текст szókapcsolatból származó hangalakváltozások.
Amikor tehát a textil szóba kerül, mindig van egy közös nevező, amely összekapcsolja a változatos kultúrákat, amely nem engedi meg, hogy félreértés vagy különbözőség üsse fel a fejét. Ez pedig a textilnek az elsődleges tulajdonságából ered, nevezetesen, hogy egységet képez a különálló alkotórészekből egy logikus szervezőelv mentén. A szövet fizikai és a szöveg szellemi struktúráját meghatározó szervező elv egységessége miatt, a textilhez kapcsolódik a kultúra leggazdagabb szimbólumrendszere. Amikor összefonódásról, kereszteződésről és összekapcsolódásról beszélünk a tárgyak esetében, akkor olyan absztrakt jelentéseket hívunk életre, mint szövetség, összetartozás és egység a jelképek esetében.
Azt hiszem, mindenki számára világossá vált, hogy a mai napon, a magyar–bolgár barátság napján, miért egy textilművészeti kiállítással nyílik az ünnepélyes eseménysor. Nyolc esztendővel ezelőtt, amikor két szuverén ország parlamentje elhatározta, hogy a nyelvi, földrajzi és kulturális különbözőségek nem jelenthetnek gátat a két nemzet barátsága és szövetsége között, akkor közös szimbólumokat választottak ennek megpecsételésére. Rilai Szent János – ahogy mi magyarok mondjuk – mindkét ország és nemzet történelmének közös metszéspontja, ezért szimbolikus jelentőségű, hogy mai ünnepnapja a magyar és bolgár szálak összefonódását is kifejezi.
„textil elemi tulajdonsága: egységet képez a különálló alkotórészekből egy logikus szervezőelv mentén”
A szimbólumok világában pedig kevés olyan közös dialógust ismerünk, mint a művészet egyetemes nyelve. Ezért a textil és a művészet sajátos médiumán keresztül folytatunk szimbolikus párbeszédet, amely egy kiállítás-sorozatban nyilvánul meg.
Összefonódó szálak címmel indult útjára a magyar és bolgár textilművészek közös bemutatkozása még 2020-ban Budapesten, majd egy cserekiállítás formájában – a világjárvány drasztikus közbeszólása miatt – 2024-ben folytatódott Szófiában. Mindkét helyszínen a két ország Képző- és Iparművészeti Szövetségének Textil Szakosztályából hívtak meg alkotókat a kurátorok, és a kiállítások sikere nemcsak a számottevő résztvevő reprezentatív jelenlétének volt köszönhető, hanem a sajátságos Közép- és Kelet-európai kortárs művészet szemmel látható összefonódásának tanulságai miatt is. A kiállításoknak akkor választott Összefonódó szálak és Összefonódó szálak II. címek találóan utaltak a művészi kapcsolatok megkezdésére és folytatására, egyúttal hangsúlyozták az események között fennálló szekvencia szándékosságát.
A ma nyíló kiállítás ennek a szekvenciának a következő állomása, de némiképpen a továbblépésnek is a következő foka. A szekvenciát úgy is mondjuk más szóval, hogy progresszió, kifejezve egyszerre a tárgyak és folyamatok minőségének fejlődését. Éppen ezért a Bolgár Oktatási és Kulturális Központ B8 Galériájában rendezett textilművészeti kiállítás címe: Progresszív szálak, ami immár egy művészeti programot jelöl ki a hagyomány talajában gyökerező alkotó megnyilvánulásban. A címválasztás magabiztosságának a válogatott alkotások művészeti kontextusa szerez érvényt. Egyszerre reflektál a textilművészetben az utóbbi időben végbemenő markáns műfaji változásokra és a kortárs művészetben tapasztalható eszmeáramlatok határokon átívelő irányaira.
Végigtekintve a közel félszáz alkotáson egyből szembetűnik, hogy nem sok fogódzót kapunk a meghívó témamegjelölésétől, ugyanis a textilre vonatkozó hagyományos koncepciónk a síkművészetről kudarcra van ítélve. Méret, anyaghasználat és kiterjedés tekintetében az alkotók túlléptek a tradicionális textilművészet nyújtotta kereteken, és úgy tűnik, hogy az ipari alapanyagon kívül semmi sem maradt a hagyományos iparművészetből. A matéria szintjén ez igaz is, de éppen azért nevezzük progresszív művészi megnyilvánulásnak a textilnek ezt a felhasználási módját, mert a textilhez kapcsolódó folyamatokat elvonjuk az anyagtól és önálló szellemi tevékenység tárgyiasult megjelenéséként szemléljük. A textilművészet – az iparművészet és a képzőművészet között – szálművészetté válik, ami a legmagasabb szabadságfokot biztosítja a gondolat közvetítésére. Az anyag másodrendű, az anyagmanipuláció pedig absztrakt. Vagyis minden, ami szálként értelmezhető, az a progresszív textilművészet alapanyaga, ahogy egykor kizárólagosan a fonál vagy a cérna volt; és minden, ami a textilelőállítás folyamatához tartozik (fonás, csomózás, vágás) a művészet üzenetközvetítő jelentésével ruházza fel a tárgyat. Mind az anyag, mind az aktus metafora ebben a kontextusban, amelyet a nézőnek, a befogadónak kell dekódolnia; önmagában nem létezik már műalkotás.
„progresszív textilművészet: a textilhez kapcsolódó folyamatokat elvonjuk az anyagtól és önálló szellemi tevékenység tárgyiasult megjelenéséként szemléljük”
Ennek a művészi szemléletmódnak a közvetítésében vállalt közösséget magyar és bolgár művészek egy csoportja, akik úttörő kísérletezéseket folytatnak, hogy a jelen kor problémáira és kérdésfeltevéseire a textil médiumán keresztül adjanak olyan válaszokat, amelyeket szavakkal megfogalmazni képtelenek vagyunk. A kiállított műalkotások mögött mindig egy koncepció rejlik, amelyet vizuális formában közvetlen érzékeléssel, de szellemi tartalmában közvetett jelentésadással tudunk befogadni.
Nem állítom, hogy könnyen emészthető műfaj a progresszív művészet a kortárs kultúrafogyasztás széles kínálatában, mert nyersen és fűszerezetlenül kerül terítékre. Ugyanakkor a művészettörténeti konvenció jól bevált receptúráihoz képest a legőszintébb is, amely olyannyira igaz, amennyire a világ, amelyben élünk. A ma nyíló kiállítás alkalmat szolgáltat arra, hogy bepillantást nyerjünk és megértsük, hogy két eltérő kultúra és identitás mennyire hasonló módon reprezentálja kortárs művészetén keresztül a világot. A művészet által csak egy dolog tudatosodhat bennünk, nevezetesen, hogy mindig több dolog köt össze, mint ami szétválaszt.
Végezetül szeretném külön megköszönni az egész kiállítás-sorozatnak és ennek a kiállításnak a művészi koncepciójában és megvalósításában vállalt munkáját Michaela Padevának és Kneisz Eszternek, Önöknek pedig azt kívánom, hogy a magyar–bolgár barátság napján ne csak egymás iránt nyíljunk meg, hanem ki-ki önmagát is tegye befogadóvá a kortárs textilművészeten keresztül egy olyan valóság felé, amelynek megteremtésében aktív szellemi közreműködőnek kell lennie.
Elhangzott 2024. október 19-én a kiállítás megnyitóján.
Keppel Márton
művészettörténész
Fotók:
Főcím kép: Harmati Zsófia: Vízben; kollázs; akvarell; 30×40 cm; 2021 (Fotó: Kozsuharov Ognján)
- Szabó Verona: Töredékdarab; egyedi technika, rajz; pamut, poliuretán, füstlemez; 10×20×19 cm 2023 (Fotó: Kozsuharov Ognján)
- Nedialkova-Kaprieva Dima: Összekapcsolódás (És kösse meg a kezem…); szitanyomás; cérna; 2019 (Fotó: Kozsuharov Ognján)
- Málik Irén: Falak; pasztell; 30×40 cm; 2020 (Fotó: Kozsuharov Ognjan)
- Kneisz Eszter: Hálózatok V.; szövés; pamut, fémszál; 20×20 cm; 2020 (Fotó: Kozsuharov Ognján)
- Maevszka-Koncz Borjana: Zuhanás a múltból; szövés; gyapjú, selyem, fémszál; 20×20×20 cm; 2023 (Fotó: Kozsuharov Ognján)
- Varbanova Emilia: Föld hozzávarrása az éghez; nemezelés; gyapjú, filc; 21×17,5 cm; 2023 (Fotó: Kozsuharov Ognján)
- Markarova Verjinia: Összekapcsolt hálók; foltvarrás; textilháló, bőr, cérna; 20×7×20 cm, 2023 (Fotó: Kozsuharov Ognján)
- Kirova Krasimira: Mosógépet fogok üzemeltetni; szitanyomás, hímzés; d=20 cm, 2018 (Fotó: Kozsuharov Ognján)
- Dimitrova Laura: Éva kertje I.; vegyes technika; merített papír; 40×52 cm; 2023 (Fotó: Kozsuharov Ognján)
