A FISE kiállítása a római Collegium Hungaricumban
A Fiatal Iparművészek Stúdiója közössége a Római Magyar Akadémia vendége volt egy ragyogó kiállítással, melynek címe és központi gondolata a szentév tematikájához kapcsolódott, és a remény sziklákat megmozgatni képes erejére emlékeztet mindannyiunkat. Fazekas Ildikó Koós Daniellát, a kiállítás kurátorát kérdezte az Outcomes of Hope (A remény „gyümölcsei”) címet viselő bemutatkozási lehetőségről és a csoportos tárlat kulisszatitkairól.
A 2025. június 6. és augusztus 28. között megrendezett kiállítás törzsanyagát Magyarország egyik legaktívabb, kifejezetten az iparművészetet és dizájnt képviselő szervezete, az idén negyvenhárom éves Fiatal Iparművészek Stúdiója Egyesület Kortárs Gyűjteménye adta, melyhez számos, nemzetközileg is elismert tervező munkája társult.
A FISE életében nem szokatlanok a külföldi utazások. A jelenlegi kiállítás mennyiben tekinthető a korábbi külföldi bemutatkozások folytatásának?
Valóban, a Covid-járvány előtt a FISE rendszeresen bemutatkozott külföldön is, ami nemcsak szakmailag volt fontos, hanem a tagok összetartozásának megerősítését is segítette. Az egyesület utazásokat is szervezett a kiállításokra, amin a kiállító tagok nagy része lelkesen részt vett. Az utóbbi időben ezek az utazások számos nehézségbe ütköztek, illetve a külföldi kiállítási lehetőségek száma is jelentősen csökkent. Ezért is volt különösen értékes számunkra a FISE kiállítási lehetősége a Római Akadémián, melyet Mascher Róbert, az egyesület elnöke még a Covid előtt, 2018-ban kezdett el egyeztetni az akkori vezetőséggel. A járványhelyzet és az azt követő körülmények miatt a kiállítás végül csak 2025-ben valósult meg, így azonban a szentév külön tematikát biztosított neki. Talán az a tény hozta meg újra a kiállítók kedvét a közös utazáshoz és együttléthez, hogy régóta nem szerveztünk csoportos külföldi kiállítást, amely így közösségépítő szerepet is betöltött, hiszen a megnyitón harminckét FISE-tag, vagyis a kiállítók majdnem fele személyesen is részt vett, ami óriási eredmény.
Kortárs magyar iparművészet és a szentév
Milyen kihívásokat rejtett a jubileumi szentév bullájához („A remény nem csal meg”) való kapcsolódás? Milyen hatással volt ez a jelmondat a tárgyak kiválasztására?
Kiállításunk eredeti – még 2021-ben, a tervezés kezdetekor kialakított – koncepciója a FISE kortárs iparművészeti gyűjteményének bemutatása lett volna. Mivel azonban az esemény áttolódott az idei évre, tematikája a Ferenc pápa által „A remény zarándoklata” mottóval meghirdetett szentévhez kapcsolódott. Ez a változtatás – lévén a kortárs hazai iparművészetben elég kevés, a szentatya jelmondatának kontextusába illeszthető tárgy van, és ez igaz a FISE gyűjteményében található alkotásokra is – tartogatott némi kihívást. Célirányosan átolvasva a szentév felhívását, illetve ismerve Ferenc pápa munkáját, elhivatottságát és nyitottságát, úgy gondolom, hogy az alkotóművészeti folyamatok produktumait (outcomes) bemutató kiállításnak végül sikerült reprezentálni az alkotók művészet iránti elkötelezettségét. Másrészt alkalmunk adódott bemutatni a kortárs magyar iparművészet sokszínűségét a Római Akadémia csodás történeti környezetében, ami a FISE életében is különleges értékké vált.
Válogatás a FISE iparművészeti gyűjteményéből
Ezek szerint két szempontot kellett figyelembe venni a tárgyak kiválasztásakor: a meglévő gyűjteményi állomány mellett lehetőség nyílt új tárgyak beválogatására is.
A kiállítás alapjául a FISE folyamatosan bővülő kortárs iparművészeti gyűjteménye szolgált, amelyet a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával hozott létre, és a 2000-es években aktív, nemzetközileg is elismert iparművészek munkái találhatók benne. Mivel a tematika adott volt, próbáltam olyan koncepciót kialakítani, amely a lehető legátfogóbban mutatja be a kortárs magyar tervezőművészetet. Végül a művészi hivatásba, illetve az alkotói folyamatba vetett hit, remény volt az a közös nevező, amiből kiindultam. Az alkotás komplex folyamat, amely minden esetben legalább annyira egyedi, mint maga a létrejövő tárgy, mű. A művész által bejárt út szeretettel, küzdelemmel teli, mely során olykor megfáradva, kétségek között őrlődve, ugyanakkor reménnyel telve, a művészetbe és az emberiségbe vetett hittel halad előre, és hoz létre valami maradandót.
„a művészi hivatásba, az alkotói folyamatba vetett hit”
Több olyan tárgy is volt, amelyről már a kiállítás tervezésének első pillanatában tudtam, hogy Rómában a helye: Söptei Eszter Újbuda felett az ég című munkája vagy Balázs Marianna Hordozható Úrvacsora-készlete mind a tematikához, mind a római közeghez maximálisan illett. Ezután a FISE-gyűjteményben vettem sorra azokat a darabokat, melyek a művészi elmélyedés különböző szakaszait testesítik meg. A folyamat magányát Magérusz Anna Út című alkotása, az elmélyedés komplexitását pedig Boldizsár Zsuzsa Hajornamentika-sorozata, illetve Kovács Móni MOMENT Textile turquoise munkája adta vissza leginkább. Lehet, hogy éppen a gyűjtemény létrejöttének a Covid-időszakhoz való kötődése okán, számos tárgy reflektált a tárlaton a szeretet egyetemes megnyilvánulására is. Ilyenek például Bodor Bernadett, Buzás Andrea és Vékony Fanni ékszerei, illetve Virág Hajnalka üvegplasztikája. A kiállításba több egészen friss munka is bekerült, például Hegedűs Zsanett Ray – Glory bőrkesztyűi, melyek első nyilvános bemutató közegeként szolgált a római kiállítás. Zámori Eszter fantasztikus Clear Communication from the Palette elnevezésű nyakéke minimalista eszközhasználatával számomra a kiállítás mondanivalójának megtestesülése.
A Római Magyar Akadémia mint kiállítási enteriőr
Miben volt más ez a kiállítás, mint bármelyik korábbi tárlat?
A Római Akadémia első szintjének díszfolyosói szolgáltak a kiállítás enteriőrjeként, mely térláncban a látogató a belépéstől a kiállítás utolsó terét záró, Söptei Eszter által készített nemezkárpitig hatvanöt alkotó száztizennyolc kiállított tárgya között végigsétálva tapasztalhatta meg az alkotói utat a kezdeti kétségektől (a reménytelenségtől, a kiégettségtől) a workflow hullámain át a tárgy elkészülte utáni csendes feloldódásig. Másképp fogalmazva: a szemlélő a deprimált hangulatot árasztó alkotásoktól juthatott el a letisztult, csendes, spirituális kontemplációt sugalló tárgyak árasztotta feloldásig az intellektust és a lelket pezsdítő úton.
Mit jelent számodra a remény?
Úgy gondolom, hogy napjainkban, amikor a világ jövője megjósolhatatlan, a remény az egyetlen egyetemes megtartóerő, olyan fogalom, amit bármivel meg lehet tölteni. Az alkotói folyamatnak lélektanilag szintén része a remény. A kiállítási tematikában gyakorlatilag a remény három különböző vonatkozása kapcsolódott össze: a szentévhez kötődő spirituális, az emberiségbe vetett és az alkotói folyamatot elősegítő lelki tartalom; ezek hozták létre a közös metszetet, amelybe a látogatókat teljes értékű partnerként tudtuk meghívni.
Fazekas Ildikó
design manager
A cikkben szereplő fotókat Lang Nándor készítette.
