Design kiállítás a Kiscelli Múzeumban 2025. október 18. és november 16. között
Huszonegyedik évébe lépett Szigeti Szilvia textiltervező és Radnóti Tamás belsőépítész – egyben fesztiválszervezők – közös „gyermeke”, a Határtalan design fesztivál. A nagyszabású nemzetközi tárlatra számos koncert, tánc, performansz és egyéb program épül a tárlatvezetések mellett. Mára felnőtt egy generáció, amely számára ezek a kiállítások közvetítik a dizájnt. Méghozzá azt a dizájnt, amely mára összeolvadt a képzőművészettel és a társművészetekkel, hiszen a kurátorok is érzékelik és élvezik azt az összművészeti tobzódást, amely a legmodernebb kutatások és a legújabb technológiák innovatív alkalmazásával születik meg.
A Kiscelli Múzeum apszisában körben textilek sorakoztak, amelyek ékszeres vitrineket öveztek. Idén Lengyelország és Hollandia voltak a kiemelt vendégek, de ízig-vérig érvényesült a címben szereplő határtalanság fogalma, mert bár az egyetemek és műhelyek fizikailag helyhez kötöttek, a tanárok és a hallgatók munkássága vagy a kiállított projektek többnyire nemzetközi érdekeltségűek.
21 év
18 ország
180 alkotó
Textilművek kortárs zenére
A bejárati apszistér textiljei a CentriFUGA című zenei projekt részeként készültek nyolc kortárs zeneszerző művei nyomán digitális nyomtatással. A húsz kiemelkedő hazai textilművész az egyénenként választott zeneműveket számítógépes program segítségével részint látvánnyá transzformálta, részint vizuálisan reflektált rájuk egyenformátumú, ám színpompás textileken.1 E projekt is szép példája a vizuális és az előadóművészet közötti átjárhatóságnak, közös inspirálódásnak, illetve kapcsolódásnak, ami a szervezők nem titkolt szándéka.
Nemzetközi ékszerkiállítás és művészi csészék
Az ékszereket tekintve rendkívül változatos munkákat láthattunk. A cseh Michaela Antalová gyűrűiből 7-9 cm magas, ágas-bogas drótelemek sarjadtak, mintha növényekként hajtottak volna ki. A norvég Mitra Shamlo feketére festett gyűrűjén életnagyságú fém madárka ült, míg honfitársa, Jenny Valeria Sparre Furu kávéscsészéi zománcozott rézből készültek. Az ép csésze megtévesztően a porcelán látszatát keltette, míg a másik átlőve díszelgett, talán a háborúra utalva. Vajon tudta, hogy ezzel a geggel Erős Ágost szász választófejedelem híres drezdai kincstárának teáskészletére utal, amelyet az udvari ötvösök a porcelán imitálásával készítettek el a kínai porcelánra vágyó fejedelemnek a barokk korban?2 Ugyancsak művészi geg az osztrák Deborah Schultheis nyakéke, amelyből feliratos papírtekercsek gördültek le különböző irányokba sajátos személyes „képújságként”. Kontrasztként értelmezhetők a pécsi egyetemisták – Grodvalt Zsuzsanna és Meitzner Janka – szögletes, szegecselt, szendvicsszerű plexibrossai vagy a cseh Anežka Váňová különféle dekorokkal díszített, négyszöget formáló barna brossa, akárcsak a belga Into Niilo ovális, fekete, műanyagból formált nyakéke. E sorba illeszkedtek még a cseh Stanislava Grebeníčková konstruktivista brossai.
Különleges gyűrűk, brossok és karmesteri pálcák
A lengyel Martyna Golińska nyomtatott gyűrűi esetében a különféle anyagokból készült darabok látszólag az aranyművességtől a progresszív dizájnig íveltek, de valójában a modern CAD/CAM-technológiák termékei lehettek. A visszatérő Karol Weisslechner professzor, a Pozsonyi Képzőművészeti és Design Akadémia tanára karmesteri pálcákat állított ki: az egyikből „kiágaztak” a hangjegyek és sajátos táncot jártak, míg a másik faágként funkcionált hasonlóképpen. A Glasgow-i Egyetem professzorától, Jack Cunninghamtől is láthattunk három narratív brosst, amelyek különféle ready-made anyagok eseti társítása, illetve részleges átalakítása – például festése – révén váltak egyedivé. A francia Sébastien Carré textilalapú, varrással és gyöngyhímzéssel díszített színes brossai formailag a bizsukhoz álltak közel, ugyanakkor korántsem nevezhetők olcsó tucatdaraboknak a divat szolgálatában. Összességében a művészi kvalitást képviselő művektől a minimalista dizájnig, valamint a hagyományos ötvösségtől a fémet minden formájában nélkülöző darabokig ívelt a kínálat, és ez a magyar alkotók munkáin is megmutatkozott.
Művészi brossokból is megárt a sok?
Jermakov Katalin Kockás nyakéke a dizájn és a művészet közös halmazába sorolható, míg Zámori Eszter kulcsos sorozata inkább a dizájn oldalára billen. Vékony Fanni brossai vagy Stomfai Krisztina időtlen Tó- brossa a színtiszta minimalista dizájn reprezentánsai voltak. Huber Kinga tologatható-kirakós brossai a legmagasabb kvalitású művesség és a dizájn metszetébe illeszkedtek, akárcsak Kerékgyártó Szilvia brossai szerényebb szinten. Mellettük Roskó Mária munkái ready-made elemek felhasználásával teljesedtek ki. Görömbei Zsófia vékony lemezcsíkokból alakított, rőzsekötegekre emlékeztető finom brossai a döntéseink, illetve az egyéb körülmények által determinált egyéni életút lehetőségeinek kérdéseit szimbolizálják. Ő annak az Inflow-kiállításon (2025. 08. 29. – 09. 22.) is szereplő művészkörnek a tagja, akik munkáikkal a Határtalan design tárlatra is meghívást nyertek. Így láthattuk itt viszont Tomas Miskovic borostyánhasábba burkolt emblematikus ezüstgyűrűjét és több más alkotó munkáit. A változatos felhozatal dacára a kiállított munkák kb. hatvan százalékban brossok voltak, ami idestova tizenéves nemzetközi trend. Ez olyan, mintha a divattervezők, illetve a gyártók például csak blézert terveznének hasonló arányban, a felhasználó közönség számára pedig minden más ruhadarab (ing, nadrág, zakó, öltöny, kabát, pizsama, alkalmi ruha, póló, fehérnemű stb.) jóval korlátozottabb mennyiségben lenne elérhető. Adódik a kérdés: mi a dizájn feladata? Kiszolgálni a vásárlói igényeket vagy markánsan irányítani azokat?
Térplasztikák és időtálló székdesign
Az átjáró két üregébe állított posztamenseken Földi Kinga hernyóselyem virágplasztikái és a lengyel Konrad Juściński nehezen behatárolható anyagokból készült térplasztikái – méretes földönkívüli organizmusokként – azt tükrözték, hogy a dizájn olykor a képzőművészet eszközeivel szimplán dísztárgyakban ölt testet.
A főhajóba térve jobbra és balra is egy-egy, a nemzeti múltat és nagyságot képviselő halhatatlan, ikonikus alak munkája tárult a látogatók elé. A holland Gerrit Rietveldnek (1888–1964) első és utolsó székét csodálhattuk meg. A leginkább az 1930-as években kifejlesztett, oldalnézetben Z alakú Zig-Zag széket a mai napig gyártják, hiszen időtlenül modern darab. A másik kínáló székként készült egy ékszerüzlet enteriőrébe, ez indokolta szokatlan, aszimmetrikus formáját 1963-ból.
A holland anyagban kapott helyet a koreai, apró termetű Lynn Gong, aki megelégelte, hogy nem ér le a lába a hétköznapi használatra tervezett székekről, így egy felettébb szellemes széket tervezett, amelyet a használó az alkati adottságai szerint tud alakítani. Ő is a Design Academy Eindhoven hallgatója, akárcsak az algériai születésű tervező, Amina Zemouli. Utóbbi többek között egy különleges formavilágú, téglaszínű, nyomtatott szobrot állított ki. A vizuálisan pulzáló forma bonyolult matematikai tervezés eredménye. Mellette az eindhoveni Dutch Invertuals tervezőstúdió standja állt, amely nemzetközi tervezőcsapatával kutatáscentrikus projektekre szakosodott, és támogatja tagjai folyamatos képzését. Egy-egy fotelt láthattunk tőlük egy mechanikus gyertyatartó3 kíséretében.
Variálható nyakék és hatalmas viráglámpák
Az öböl közepén négy ékszervitrin állt, karakteresen eltérő munkákkal. Közülük a sokoldalúan képzett és kiemelkedő népszerűségnek örvendő, Hollandiában élő Ela Bauer nyakékét emelném ki, amelynek vélhetően szilikonból kialakított elasztikus, fekete testébe különböző dekoratív betéteket lehet illeszteni – ezt sugallta a mellé helyezett, formában és méretben is hozzá igazodó aranybetét. Ez a fajta variálhatóság régi felhasználói vágy az ékszerek esetében. A fő attrakciót mégis Maxim Duterre különleges – hatalmasra nagyított, virágot ábrázoló – állólámpái jelentették, melyek szirmai az integrált vezérlés révén folyamatosan ki- és becsukódtak. A diplomamunkaként készült darabok olyan sikeresnek bizonyultak, hogy Hollandia ezek változatait kínálja diplomáciai ajándékként.
Karitatív design
A holland Social design vállalataként alakult a Social Label 2014-ben, amely Brabantban helyi egészségügyi intézményekkel együttműködve hátrányos helyzetű, a társadalom perifériájára szorult embereket igyekszik bevonni termékei előállításába, munkalehetőséget teremtve számukra. A karitatív munkához neves tervezőket is megnyert, például Ineke Hans-t, akinek játékos, kék pöttyös, rózsaszín bútorait tekinthettük meg. Diederik Schneemann a dizájn és a képzőművészet határán egyensúlyozott: bútorai a (neo)pop-art reprezentánsai. Hokedlit készített dobókockákból, az ülőfelületen csupa 6-ost ábrázolva. A lengyelországi születésű, de Hollandiában élő, befutott textiltervezőtől, Aleksandra Gacától szabályos mintázatú, puha moher gyapjúból szőtt, ötletes, zsákszerű puffokat láthattunk. A holland blokk után vegyes nemzetiségű tervezők munkái következtek.
A cseh Lucie Koldová karfa nélküli fotelje mellett Koós Daniella sugarasan osztott körasztala szerepelt. A közelében az E. Szabó László belsőépítész által tervezett tartásjavító iskolaszék egy példánya bújt meg. A templomtér végénél a kiállítás következő fénypontjaiként Madarász Rita interaktív, mozgó textilképeit vehettük szemügyre.
Interaktív, mozgó textilképek
A képek négyzetesen bújtatott sávjai – jelentősen felnagyítva – a szövés szerkezetét tükrözték, függőleges és vízszintes vonalazású mintázatukkal is érzékeltetve az egymásra merőleges textilszalagok vizuális elkülönülését. Ha a látogató szembeállt a képekkel, illetve mozgott előttük, azok is mozgásba kezdtek, mintha egy Jacquard-szövőgépet látnánk: korábban takarásban lévő, kontrasztos, sötét részek úsztak be a világosszürke alaptónusú képek látványába. Emellett a komplex számítógépes vezérlésnek köszönhetően az egyes szalagok egymástól függetlenül mozogtak. Noha az alkotó el is rejthette volna az alkotást komplikáltan vezérlő mechanizmus részleteit, inkább betekintést engedett annak folyamatába.
„Mi a dizájn feladata?
Kiszolgálni a vásárlói igényeket vagy markánsan irányítani azokat?”
Egyetemi hallgatók munkái
A templom hajdani bejárati öblébe hallgatói munkák kerültek. Következő attrakcióként Horváth Emese ugyancsak interaktív fényinstallációját csodálhattuk meg. A hullámos mintázatba szerkesztett LED-csíkok a látogatók mozgását követve aktiválódtak, színes és folyamatosan változó látványt előidézve. E játékra inspiráló munkák művészeti előzményeit a kinetikus és az optikai művészetben véltem felfedezni az ötvenes-hatvanas évektől.
Érdekes és elgondolkodtató munka a MOME-n diplomát szerzett Gerstenkorn Amália Osso című digitális karórája szarvasagancsból kimart testben. Vajon ettől lesz természetközeli a technológia? Kétlem. A Pozsonyi Egyetemen végzett ukrán Ilari Omelchenko ékszerei is kinetikusak, mivel finoman kiegyensúlyozott elemei a legapróbb behatásra mozgásba lendülnek, és jó ideig mozgásban is maradnak. Ugyanakkor ezek olyan tárgyak, amelyek bár ékszerműves kivitelezéssel készültek, nem viselhetők, és rendeltetésük sem ez. A tárlaton számos ilyen alkotást láthattunk. Ez a munka kapta a 2025-től bevezetett Gyűjtői Díjat, amely együtt járt a tárgy megvásárlásával. Láthattunk még székeket a pozsonyi Academy of Fine Arts and Design képviseletében, és többek között magyar tervezők bútorait, például Kalivoda Flóra újragondolt Thonet-foteljét és Somogyi Dalma Eszter állólámpáját ugyancsak Thonet-stílusban, hajlított bükk-kerettel. Külön érdekességként szemlélhettük a MOME studioB Felhőgyár Fellegajtó Pavilon VIII. kerületi szocioprojektjét, amelyet halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek napköziotthonának fejlesztésére találtak ki, egy olyan pavilon megépítésének formájában, amely három évszakon át használható.
Az archaikus mesterségektől a dizájnig
A galériára tartva ismét egy szocioprojektet tekinthettünk meg, ahol Király Adrienn és Szalai Dávid tervezők a Vajdaság kistérségi részein, elmaradott falvakban igyekeztek archaikus mesterségekkel foglalkozó embereket találni, akik számára új lehetőségeket kínálhattak igényes tárgyak elkészítéséhez. Különösen az esztétikus fedeles öntöttvas főzőedény/serpenyő nyújtott meggyőző benyomást.
A templomtérben a másik szélen a lengyel szakaszt szemlélhettük. Itt az apszis felől haladva Roman Modzelewski (1912–1997) egy-egy modern fotelje idézte a hatvanas évek világát: egy piros, műanyag kagylófotel és egy fémvázas, íves fekete.
Előtte – a holland oldallal szimmetrikusan – szintén négyékszeres vitrin állt. Innen Sergiusz Kuchczynski ékszertervező esztétikus dizájntárgyait emelném ki. Mivel ezek sem viselhető darabok, rendeltetésük nem egyértelmű, a középső – a dizájnból ítélve – talán sporteszközként funkcionál. A QR-kód csak a művész Instagram-oldalához vezet végtelen mennyiségű, e témában semmitmondó képpel.
Łódz Design Festival – fiatal tervezők
A Łódz Design Festival Kelet-Közép-Európa legnagyobb és legjelentősebb dizájnfesztiválja számos bejáratott márkával és branddel. Ilyen például a fiatal tervezőknek fenntartott Must Have szekció. A következőkben szereplők javarészt ezen debütáltak. Kajetan Luteracki különleges üveg állólámpái mellett Tomek Rygalik modernizmust idéző, műanyag kagylós fotelje és ülőpuffja állt. Wioletta Taratuta és Iwo Rzepiela alapította a Rondin márkát, amelyben részint régi üvegeket keltenek új életre korszerű dizájn mentén.
A kiállításon egyedi, színes függőlámpáikban gyönyörködhettünk. A maga nemében különösen szépnek tűnt Maciej Gąsienica Giewont sötétre pácolt, esztergált favázája és -edénye. Anna Vonhausen a lengyel VANK márka alapítója, amely például a tárlaton is szereplő, innovatív len- és kenderalapú biopanelek fejlesztésével foglalkozik. Ezek kiváló hangszigetelésük révén sokoldalúan használhatóak. Bútoraira az acélkeretre épülő hajlított héjazat jellemző. Malwina Konopacka figyelemfelkeltő forma- és színvilággal alkotott edényeket. A három vázaszerű tárgyat és egy tálat felvonultató sorozatot inkább lakásdekorációs opusként tudnám elképzelni, mintsem funkcionális használati tárgyként.
Anna Vonhausen a lengyel VANK márka alapítója, a tárlat innovatív len- és kenderalapú biopaneljeinek fejlesztője, amelyek kiváló hangszigetelő képességük miatt sokoldalúan használhatók.
Figyelemfelkeltő forma- és színvilággal megalkotott edényeket jegyzett Malwina Konopacka. A három vázaszerű tárgyat és egy tálat felvonultató sorozatot inkább lakásdekorációs elemekként tudnám elképzelni, mintsem használati tárgyakként.
A cseh Helena Dařbujánová befutott tervező, aki az ötvenes éveket idéző foteljébe paplanszerű párnázatot tett, amelyre honfitársa, Eva Horská koktélospoharak, magas sarkú cipők, rúzsok, virágok és sütemények környezetében lebegő női alakokat hímzett az egyedi összhatás jegyében. Mellette a szintén cseh Milan Pekař lapított, műanyag csövekből készített ülőkét falábakon álló hokedlijére.
Környezetbarát székek és terápiás tárgyalkotás
Ismét viszontláthattuk az osztrák Jacob Niemann Thonet ihletésű székeit, amelyek szellemi háttereként az a gondolat szolgált, hogy miért is kellene a bükkfákat kivágni, ha ágaik hajlítva is feldolgozhatók, a levágott ágak helyén pedig újak sarjadnak. Niemann ezzel kínál alternatívát a tömeggyártás számára. Szép, de életképtelen gondolat, mert a gyártási igényekhez tömeges fakitermelésre van szükség, legfeljebb az ipar más – kevésbé szem előtt lévő – erdőkből szerzi be a faanyagot. Egy szlovén szocioprojekt keretében a Katja Burger, Tjăsa Bavcon és Jasmina Ferček textiltervezők alkotta csoport hátrányos helyzetű, menekült nőket szólított meg, hogy terápiás tárgyalkotás révén közösen hozzanak létre esztétikus és egyben áruképes munkákat rehabilitációs programok segítségével. A projekt a szlovén állam és az Európai Unió közös támogatásával valósult meg.
Alkotások a Thonet cég történetéből
A templomtér középső sávjában – afféle kamarakiállításként – a Thonet cég történetét láthattuk 1841 és 2025 között, elsősorban E. Szabó László belsőépítész magángyűjteményéből származó alkotásokkal illusztrálva, ami többek között a Kiscelli Múzeum műtárgyaival egészült ki. Láthattuk a híres 4. számú széket, amely az első sorozatgyártott darabként eredetileg a bécsi Daum kávéház számára készült, ám csakhamar a pesti Angol Királynő Szálló számára is érkezett belőle négyszáz. Az igazi áttörést az 1851-es londoni világkiállításon elért siker jelentette. 1853-ban a cégalapító Michael Thonet (1796–1871) négy fiára hagyta vállalkozását, amely a továbbiakban Gebrüder Thonet néven üzemelt közel ötven alkalmazottal. Innentől papírcímkével és beégetett cégjelzéssel látták el termékeiket, ami lehetővé tette a datálást is. 1856-tól új üzemeket nyitottak Bécsben, Pesten, Berlinben, Hamburgban, Párizsban és Londonban.
A hajlított bútorok sikertörténete
A tömegesen nyíló kávéházak, éttermek, színházak, illetve családok igényelték a könnyű, praktikus kialakítású és tartós bútorokat. 1871-ig négymillió bútort adtak el, amelyből három és félmillió szék volt. A század vége felé számos konkurens cég készített hajlított bútorokat, amelyek közül a legjelentősebb a Jacob & Josef Kohn volt. Ők 1917-ben egyesültek a Firma Mundusszal, amely tizenhat kisebb cégből egyesült. Majd 1922-ben valamennyien összeolvadtak Thonet–Mundus néven, ami azóta sem szűnt meg, bár működnek alternatív Thonet-örökös cégek is. Lechner Ödön 1888–89-ben tervezte a Váci utca 11. szám alatti Thonet-házat, a cég budapesti székhelyét. Otto Wagner, Josef Hoffmann,4 Adolf Loos, Ludwig Mies van der Rohe, Le Corbusier – hogy csak a legnagyobb neveket említsük – mind terveztek a cég számára. A hajlított fabútorok alapján született meg a hajlított csőbútorok ötlete a Bauhaus idején Breuer Marcell, majd Alvar Aalto és mások jóvoltából. Napjainkban – ahogy e kiállításon is láthattuk – műanyagból, fémből, fából és még számos anyagból terveznek az alkotók Thonet-ihletésű darabokat.5 Lenyűgöző formai és színekben gazdag világ jelent meg a Thonet-blokk végén, és ahogy láthattuk, még tovább folytatódott a sor a reflexív hallgatói munkák egy részén.
A szervezők idén is kitettek magukért a dizájn megannyi ágának és határterületének szemléltetésével, valamint számos képzőhely, stúdió, csoport, tervező és projekt változatos bemutatásával, hiszen tizennyolc ország több mint kétszáz alkotójától láthattunk munkákat 2025. október 18. és november 16. között.
Simonyi István
művészettörténész
A kiállítás részletes képanyaga és információk elérhetők az esemény honlapján: https://design-without-borders.eu/2024/2025-budapest-simple/
A cikkeben szereplő fotókat Juhász G. Tamás készítette.
Jegyzetek:
- E projekt előzményeinek sorában 2023-ban a Texhibition keretében tizenegy textilművész Ligeti György századik születésnapja alkalmából állította ki műveit a FUGA-ban. A 20 éves a Határtalan Design! című cikkben beszámoltam a salzburgi Mozarteum Egyetem és a Haslach Textile Center együttműködéséről, ahol a felhasznált program digitalizálta a partitúrát, amely e szerint vezérelte a szövőgépet. Hasonlóan az előadóművészet vizualizálása történt a kísérő programok során is, amikor Pia Imbar multidiszciplináris művész speciális karpereceket viselve mozgott zongorakíséretre, miközben mozdulatait hosszú záridejű fotókkal követte egy fotós. A sötétben kirajzolódó fényes, absztrakt fotográfiák egyfelől sajátosan dokumentálták a performansz mulandóságát, másfelől maradandó műveket hoztak létre a zene és a tánc összefonódásáról.
- Arany kávéskészlet; arany, aranyozott ezüst, fa, drágakövek, zománc, elefántcsont, vas; Johann Melchior Dinglinger és Georg Friedrich Dinglinger; 1697–1701; Drezda, Grünes Gewölbe, Ltsz.: VIII 203. Pár évvel később kaolint fedeztek fel Szászországban, emiatt alapította a fejedelem 1710-ben a később világhírűvé vált Meisseni Porcelánmanufaktúrát.
- Ez Teresa Fernández-Pello munkája.
- A Wiener Werkstätte vezetőjeként 1905-től évtizedeken keresztül volt a Thonet vezető tervezője is, például a purkersdorfi szanatórium teljes építészeti kialakítása, belsőépítészete és berendezése során.
- Lásd KISS Éva, A hajlított bútor (kiállítási katalógus), Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1988; KAESZ Gyula, Ismerjük meg a bútorstílusokat, 4. kiadás (Budapest: Gondolat, 1978).
