20 éves a Határtalan Design!

20_eves_35

Az a legendás kiállítás és rendezvénysorozat, amely Szigeti Szilvia Ferenczy-díjas textiltervező és Radnóti Tamás belsőépítész kezdeményezéséből született intézményi háttér nélkül1. Korunkban, amikor a fejlett világ országaiban a design stratégiai húzóágazat, amely a GDP minimum 20%-át adja, elképzelhetetlen, hogy ennek szerepe ne kapjon komoly állami hangsúlyt, mint mondani szokás: pénzt, paripát és fegyvert. Mifelénk pedig jellemzően Münchhausen báró módjára a hajánál fogva rántja ki magát szorult helyzetéből, aki fejleszteni akar. Nemzetközi kontextus. Ez volt a lényeg első perctől, mert ez versenyhelyzetet teremt, belterjesség helyett nemzetközi megmérettetést, nemzetközi kapcsolatokat, közös projekteket és efféléket. Például integrálni képes a hazai tervezőket egy nemzetközi kapcsolatrendszerbe, mely egytől egyig felettébb üdvös. Az elmúlt években térségünk országaitól kezdve egyre tágabb merítéssel haladva ezúttal már 22 ország több mint 200 művészétől láthattunk műveket.

Jubileumi design- és összművészeti kiállítás. A Kiscelli Múzeum templomterébe lépve e dicsőséges múlt, illetve az előzmények megjelenítései fogadták a látogatót, mivel természetesen a Határtalan Design kiállítás sem előzmények nélkül való. E nevezetes tárlatok2 méretes enteriőrfotói adtak hátteret az elmúlt 20 évből szemezett – zömmel magyar – művészek műveinek. A többi között Radnóti Tamás 1996-os íróasztala, Horváth Attila barokkos alsó dekorral fűszerezett fiókos szekrénye 2011-ből, Szigeti Szilvia színes négyzetes és körelemekből formált textilje 2019-ből, Juhász Ádám látványos lámpái 2017-ből és a képzőművész Regős István 2006-os, Trabant hátsó ülésből átlényegített kerekes dupla fotelje immáron a posztmodern design igazi – múzeumba kívánkozó – klasszikusai.

Design és összművészet. A MOME (és jogelődjei) sokáig a design oktatásának kizárólagos hazai képzőhelye volt, ma pedig alsó hangon féltucat helyen lehet ilyen irányú tervezői diplomát szerezni. Ugyanakkor a nemzetközi porondon a design egyetemei sokszor képzőművészeti irányultságúak is, ahol a hallgatók mindkét területbe betekintést szerezhetnek, majd végső szakosodásuk alapján kapják diplomájukat. Hazánkban ez nem jellemző. Ugyanakkor világszerte a design egyik fontos inspirációs forrása a képzőművészet. Alkotói egyre gyakrabban olyan kérdésekkel foglalkoznak munkáikban, amelyek a képzőművészetnek is témái. Ilyenek például az öko- és a társadalomtudatos művek, avagy egyszerűen eltűnik a határ design és képzőművészet között. De ezek mellett a hagyományos művészeti elemek a kiállított munkák jelentős százalékán tetten érhetők voltak.
Már mindjárt az átjáróban Formanek Zsuzsa üvegművész posztamensre termett porcelánszobrain, ahol a vaslábakon álló rogyasztott formák izgalmas ráégetett mintázatai kísérletezés eredményei, egyben bámulatosan újszerűek. Majd a templomtér főhajójába érve a görög George Koutsouris látványos csengő művei léptek működésbe3, mellette a finn Hemmo Honkonen szekrénye, melynek nyitásakor az ajtajába illesztett cintányér adott váratlan hangot. A hangzó tárgyak további műveit láthattuk (és hallhattuk) a tárlat későbbi pontjain, például hangzó textileket az osztrák Gertrud Fischbacher és Marius Schebella, valamint Kárpáti Judit Eszter és Esteban de la Torre jóvoltából, ahol a szemlélő bevonásával létrejövő interaktivitás a művek lényegi eleme.

Ezek a design határterületeibe illeszkedtek, pontosabban a képzőművészettel közös metszetébe. Ugyanez igaz arra a szőnyegre, mely 12 textilművész Szett című közös projektjeként született. A csoportos alkotás mikéntjéről a mellette nézhető Tér Mozgás c. animációs film adott képet. Apropó: film és tárgy kettősével sok-sok ponton találkozhatott a látogató. Egyik legszórakoztatóbb formában a híres olasz Achille Castiglioni Foundation „standján”, ahol a cég egyik termékének: a méretes íves fémpálcán tartott állólámpának burleszkbe illő ’házi’ összeszerelését egy fiatal pár adja elő kissé gyorsított formában. E cég és a többi olasz üvegtervező – Venini Glass, Alessandro Mandruzzato, Carlo Moretti – munkái méltán világhírűek, munkáik sok évszázados hagyomány modern folytatói. Velük csupán a cseh Michaela Tomišková és Jakub Jandourek reprezentatív üvegművei voltak összemérhetők. Achille Castiglioni 1957-es ikonikus ülőalkalmatosságainak egyszerűsége csodálatra méltó, ugyanakkor bizonyára sokan kipróbálták volna, hogy milyen ülés esne a billegésre kitalált, fém félgömbön álló, rúdra szerelt bicikliülésen.

Említettem az öko- és társadalomtudatos műveket, melyek trendszerűen egyre nagyobb hányadát képezik a globális tárgytervezésnek, így itt is számos ilyen projekt sorakozott. Elsőként az osztrák Katharina Mischer & Thomas Traxler stúdiója által jegyzett Hozzáférés c. szemléletes üvegpohár-sorozat 2022-ből, mely a tiszta vízhez való hozzájutás globális eloszlási egyenlőtlenségi problémáira reflektált. A földet hat területre osztva mindegyiket egy-egy pohár illusztrálta, alsó részük kétféle módon csiszolt barnás üvegből, míg a felső buborékosan fújt átlátszó, vízszínű üvegből készült. Az egyes poharak víztiszta és barnás részének aránya eltérő, megfeleltetve az adott területeken mért vízkészletek százalékos eloszlásának, illetve azon belül jelezve felül a tiszta ivóvíz, míg a barnás alap felső része a tisztítatlan, az alsó pedig a kezeletlen víz arányát.

Az Ausztriában tanuló török és iráni tervező, Dila Demircan Özer és Nazgol Sobhani Söpörjük a szőnyeg alá c. 2023-as diplomamunkája a háztartásokban keletkező rengeteg csomagolási szemét problémájára (műanyag kupakok, használt kávékapszulák, papírgurigák…) hívta fel a figyelmet; ezek színes anyagaiból a szerzőpáros a tradicionális keleti szőnyegszövés szimbolikája szerint rendezett méretes szőnyeginstallációt.

E projektek legtöbbször tudományos kutatások felhasználásával születnek, ahol a tervezők a designt közvetítő médiumként használják: a látványos adatvizualizáció révén szemléletesen hívják fel a figyelmet egy-egy fajsúlyos globális problémára. Megjegyzem, ez is művészeti attitűd.
Mind a design, mind a művészet világában ritka, hogy tisztán a lokális hagyományba illő olyan ikonikus munkák szülessenek, melyek világszerte könnyen felismerhetők. Ilyenek a világhírű osztrák Thonet cég hajdani bútorai; közülük a bükkfából gőzhajlítással készült No. 4-es szék volt az első sorozatban gyártott bútor, melynek ihletésére az osztrák Jakob Niemann Branchwood No. 4. c. diplomamunkaként tervezett széke híven őrzi híres elődje formai jellemzőit, ám korunkban a természet mind teljesebb megőrzése okán olyan bükkágakból készült, melyek levágása után új ágak sarjadnak, azaz nem jár fakivágással. Közelében merőben más megközelítésű India Mahdavi Loop c. ülőbútor-sorozatának karosszéke, mely a Thonet No. 14-es karosszéke ihletésével született, amelyből 1930-ig 50 millió példányt adtak el a világon. Mahdavi karosszékének formavilága bravúrosan hurkolt kartámaszaival egyszerre hagyományőrző és egyedien új; igyekezett helyet kérni a patinás cég világhírű tervezőinek sorában.

A holland designer, Ineke Hans 2011-es koncepcióját Rex 2.0-ként úttörő gondolattal élesztette újjá 2019-ben: a körkörös gazdaság modelljét integrálta a bútortervezés világába. Régi szőnyegek és halászhálók újrafelhasználásával kimondottam intenzív használatnak kitett bútorokat tervezett, melyek 20 € kaució ellenében visszaválthatók, amiket a gyártó felújítva ismét piacra dob.

Az animációs munkák közül Kertész Krisztián művét említem, mely elsősorban a néző bevonásával kelt életre. A képernyő alatti vezérlőpult tekerőgombjai segítségével megannyi módon lehetett befolyásolni az animáció látványát és a hozzá kapcsolt hangeffekteket, melyek a fejhallgatóval teljesítették ki a komplex élvezet élményét.

A tárlaton nagy hangsúlyt kaptak az ékszertervezők: találkozhattunk iskolákkal, galériákkal, illetve más merítésekben is egyéni alkotók munkáival a szenioroktól a pályakezdőkig bezárólag. E terület nemzetközi vonulata ugyancsak az összművészet irányába ment el a posztmodern korában. Rengeteg a konceptuális mű; a darabok viselése gyakran erős elköteleződést feltételez. Ennek hatása itthon még kevéssé érződik a közönség számára.
A képzőhelyeket elsődlegesen a bécsi KunstModeDesign Herbststrasse, illetve a European Design Institute Milano ékszerrészlege képviselte. Előbbiből az osztrák Isabella Stuart stilizált tavirózsás kitűzőjét, utóbbiból az olasz Blanca Zanchetta nyakékét és brossát említem, melynek amorf kék elemeit helyenként drágakövek díszítették.

Sajátos merítés volt az Ékszerek Ausztriából. Női művészek a fókuszban feliratú tabló, illetve az alatta elhelyezett vitrin anyaga, amely kicsiny válogatás volt a 2023-ban rendezett Deutsches Goldschmiedehaus Hanau kiállításból. Ebből Petra Zimmermann gombagyűrűi a természetben létező ún. varangyosgomba-félék színpompás replikái. Viselésükkor a gombafejek az ujjakra simulnak. Margit Hart Mindscapes címet viselő négyzetes lemezbrossainak zománcozásai miniatűr absztrakt olajképek festését idézték.

Galériaként a prágai RESONANCE Galériát Petr Vogel egyetemi docens alapította, aki a prágai Képzőművészeti Akadémia fém- és ékszerstúdióján oktatott. Nemzetközi művészkört felölelő kínálatából a szlovák Karol Weisslechner dekoratív brossait és honfitársa, Jana Machatová drótokból alakított, porcelánalapú ékszereit emelném ki. A porcelánok finom képi világa szépen egészítette ki a drótokból hajlított formákat, melyek címeikkel nyerik el teljességüket és kifejezőerejüket. Az ő – nemzetközi viszonylatban – decens munkáik mellett a lényegesen bevállalósabb vonulatot például a mexikói származású oslói professzor, Jorge Manila vélhetően fa, drót, bőr, csipke stb. anyagokból formált arasznyi fekete brossai képviselték. Egy külön alcsoportot képviseltek az EASD Valencia egyetem diákjainak munkái, közülük az észt Tatiana Mazaeva üvegbúrák alá helyezett ékszereit említem, melyeken az egykori Szovjetunió képi világából szemezgetett.

Karol Weisslechner professzor arrébb külön standot is kapott, mivel ő a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola ötvös és ékszertervező szakának vezetője volt két évtizeden át. Munkái az ékszer művészi szegmensébe sorolhatók, méghozzá annak nemzetközi fősodrába. Anyagaik a fémektől a faágakig, drágakövektől a bársonyig megannyi matéria színes, dekoratív társulását adják. A néhai barokk kincstárak kuriozitásait idéző, üvegburába helyezett statikus madárkás kompozíciója igazán összművészeti objekt; a talapzatába integrált szenzor érzékelése hatására madárcsiripelést hallhatott a néző.
Egy-egy párhuzamos hosszú vitrinben egyfajta veretes zanzaként a világsztároktól a hazai sztárokon át a pályakezdők munkáiig ívelt az ékszerművek sora. Az egyikben a már említett prágai RESONANCE Galéria opusai a szentendrei MANA Ékszerstúdió anyagával osztozott egy olyan képzőhelyként, amelynek vezetője, Jermakov Katalin Ferenczy-díjas ékszertervező művész immáron 20 éve tart nemzetközi ékszertervező workshopokat4.

Itt 15 hazai tanítványától láthattunk munkákat, akik között a professzionális tervezőktől a lelkes hobbiötvösökig ívelt a mezőny. Innen B. Horváth Brigitta kezekből formált látványos, ugyanakkor mély gondolatokat szimbolizáló kitűzőit emelném ki Hope és Love you more címekkel. Itt jegyzem meg, hogy a tárgyak esztétikuma mellett az is művészeti tünet, hogy az ékszereknek e művészi szegmensben címe van.

A többi között az ugyancsak ékszertervező Zalavári Fruzsina évek óta főként ásványokból készíti műveit, itt is ilyen függőt láthattunk tőle, míg a nyugdíjas gazdasági szakember, Miklósi András ezüst ékszereiből bájjal teli játékos humor árad. A másik vitrin rangidős világsztárja a német Georg Dobler, aki fogalom az ékszertervezésben. Tőle karakteresen eltérő brossokat láthattunk; a mellette kiállított látványos, ellentétekre épülő Balance nyakék és gyűrű a hazai kiválóság, Jermakov Katalin opusai, melyek ébenfa-ezüst elemeikkel különleges spirált mutatnak, ahol az ezüstpettyek és az ébenfa formaképzése ellentétesen fut és egészíti ki egymást. Nyugodtan kijelenthető, hogy e garnitúra virtuóz formatervezési bravúr.

Láthattuk még a német Melanie Isverding ugyancsak ébenfa-ezüst függőit, ahol a vágott ablakokban palládium „szövet” jelent meg. Ezekkel Münchenben 2020-ban elnyerte a tárgytervezés igen rangos elismerésének számító Herbert Hofmann-díjat. Tisztán képzőművész-gondolkodású az ékszerművészet holland fenegyereke, Ted Noten. Ez jól érzékelhető konceptuális munkáiból, mind a műanyag pisztolyból „kilőtt” láncon függő Holly Wood feliratos táblából, mind a Mephisto-fejjel ékített bronzgyűrűből, melyről lecsavarozható a fej. A 3D nyomtatással készített fejet a művész önmagáról mintázta, és rozsdamentes acélból készült 2012-ben. Elmondása szerint az üreges kialakítású gyűrűben hasznos apró dolgokat lehet elrejteni, például egy Viagra tablettát. A kiállító művészek veretes sorába befértek a közelmúltban diplomázott Jeney Judit függői is, melyeken vékony üveglapok között hajból készült leheletfinom profilfejeket láthattunk a HairMemory kollekcióból 2023-ból.

Itt jegyezném meg, hogy az utóbbi évek kiállítási gyakorlatában egyre trendibb hagyományos tárgyfeliratok helyett QR-kódokat alkalmazni. Ugyanakkor korántsem mindegy, hogy a kód milyen – okoseszközzel megnyitható – információs háttérre mutat. Itt ugyanis előszeretettel jöttek elő az alkotók Instagram- vagy Facebook-oldalai további munkáik végeláthatatlan fotóival egyfajta generációs tünetként. Csak ritkán lehetett mélyebb háttérinformációkat kinyerni, persze tisztelet a kivételnek.
Nem hagyhatom ki a textilművészek munkáit sem. Ezek részben a templomtér apszisába kerültek. Az orgonakarzat alatt laikusként ámulhattunk a szövés azon változata előtt, ahol a mintaképzés folyamata zenevezérelt, miként a mellékelt film és textil ezt demonstrálta a salzburgi Mozarteum Egyetem elektronikus zenei stúdiója, valamint a Haslach Textile Center közös projektjeként. A program digitális „textilpartitúrává” alakítja a felhasznált zenét, majd a lejátszott zene vezérli az elektronikus szövőgép működését. Az emeleten szatellitkiállításként a TEXHIBITION 2014–2024 c. textilművészeti munkákat láthatott a közönség, további szöveteket a hazai élvonal művészeitől. E tárlatok szintén Szigeti Szilvia „gyermekei”, ahol az elmúlt évek alatt közel 150 művész 400 textilmunkája valósult meg hazai és nemzetközi együttműködésben, ahol a vezető alkotók fiatal kollégák bevonására és képzésére is kiemelt hangsúlyt fektettek. Mindehhez őszintén gratulálhatunk: Csak így tovább!
A Határtalan Design 20. tárlatán még számos kiváló széket, fotelt, szekrényt, lámpát, szőnyeget, megannyi remek tárgyat láthattunk, amelyek szintén megérdemeltek volna egy-egy misét. Nem is beszélve a kapcsolódó tánc- és zenei programokról, melyek tovább mélyítették a deklarált összművészeti teljességet. Remélhetőleg ezeket majd egy katalógusban lehet pótlólag megcsodálni.
Igazi ünnep volt ez a tárlat a Design és a Művészet szerelmeseinek! Köszönjük szépen!

Simonyi István
művészettörténész

Jegyzetek:
  1. A Magyar Iparművészet korábbi számaiban többször is hírt adtunk a Határtalan Design kiállításokról, lásd Határtalan Design / Beszélgetés Szigeti Szilvia textiltervező művésszel, a rendezvény kurátorával (Veress Kinga). In: 2021/8/18–24. E cikk a Határtalan Design kiállítások történetét, hazai és nemzetközi kontextusát, küldetését rajzolta meg. A design mint gondolkodásmód / Határtalan Design kiállítás a Kiscelli Múzeumban (R. G.) beszámolót közölt a 2022-es kiállításról. In: 2022/8/15–22.
  2. BútoroSOKK – kiállítás magyar bútortervezők munkáiból Radnóti Tamás szervezésében – Iparművészeti Múzeum Kupolacsarnok, 1996; Textivál kiállítások és divatszínházak Szigeti Szilvia és Radnóti Tamás szervezésében a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, a Víztorony Galériában és a Műcsarnokban 1994–1998, majd a Lakástrend és Design keretében 2000–2003 Mai Magyar Bútortár Halasi Rita Mária szervezésében. Később ennek folytatásaként a madeinhungary kiállítások a Lakástrend tárlatok keretében 2004–2012 a Műcsarnokban, a Gödör Klubban és a Millenárison magyar tervezők műveivel. Ehhez kapcsolódott 2012-ben a MeeD (Meeting of Central European Designers), amely 2013-ban a VAM Designban valósult meg. 2014–2019 között a helyszín a Budapesti Történeti Múzeum – Új Budapest Galéria a Bálnában régiós és nemzetközi kiállításokkal és összművészeti programsorozattal Határtalan Design – madeinhungary + MeeD címmel. 2020-tól a Kiscelli Múzeum vette át a Bálnában megszűnő Új Budapest Galéria helyét a Határtalan Design / Design without borders tárlatok befogadásában.
  3. E mű is szerepelt korábban a FUGA Budapesti Építészeti Központ 2023-as Reflexiók c. nemzetközi hangzótárgy-kiállításán.
  4. MANA 20 / Ékszerkiállítás Szentendrén címmel e cikk írója közölt cikket a Magyar Iparművészet 2023/5. számában, p. 30–33.

Fotók:
  1. Kiállítási enteriőr a Határtalan Design Kiscelli Múzeum-beli templomterében 2024. május 10. – június 23. között (Fotó: Csipes Antal)
  2. Kiállítási enteriőr a Határtalan Design Kiscelli Múzeum-beli templomterében 2024. május 10. – június 23. között (Fotó: Csipes Antal)
  3. Kiállítási enteriőr a Határtalan Design Kiscelli Múzeum-beli templomterében 2024. május 10. – június 23. között (Fotó: Csipes Antal)
  4. Csíkszentmihályi Réka: Jacquard textil (Kivitelező: ASTE-Meritum Kft.), polietilén, pamut (Fotó: Csipes Antal)
  5. Molnár Réka: Jacquard textil (Kivitelező: Csárda-TEX Kft), pamut (Fotó: Csipes Antal)
  6. Horváth Evelin: Transzfernyomott textil (Kivitelező: MUZE), pamut (Fotó: Csipes Antal)
  7. Pájer Emilia: Négy őselem – VÍZ, kézzel szövött textil; pamut, viszkóz, kevert szál (Fotó: Csipes Antal)
  8. Szabó Zsuzsi: Jacquard textil (Kivitelező: Csárda-TEX Kft), pamut (Fotó: Csipes Antal)
  9. EJTECH (Kárpáti Judit Eszter és Esteban de la Torre): DUNG DKAR CLOAK; interaktív installáció: a Dung Dkar Cloak olyan intuitív zenei interakciókhoz való interfész, ahol az emberi jelenlét, érintés és finom gesztusok által érzékelés alapú hangkompozíciók jönnek létre; 2023 (Fotó: Csipes Antal)
  10. Juhász Norbert: KOMOK „Átló” karosszék egyedi rétegelt lemezből, egyedi párnával (Fotó: Csipes Antal)
  11. Ineke Hans: REX szék (Kivitelező: Circuform); Körkörös gazdaság modell: olyan ökoszisztémát hozott létre, amely értéket és értelmet ad a cserélhető bútoroknak. A bútor 20 Euro kaució fejében visszaváltható a gyártónál, ahol ellenőrzik, megtisztítják, szükség esetén megjavítják, majd újra eladják a már megunt darabokat, a már nem használható példányokat pedig újak gyártásához szükséges nyersanyaggá aprítják. (Fotó: Csipes Antal)
  12. India Mahdavi: Gebrüder Thonet – LOOP ülőbútor-sorozat; Michael Thonet és a nevét viselő vállalkozás története a bútortörténet egyik legizgalmasabb és legsikeresebb fejezete. Az alapító nevéhez fűződik a gőzhajlításos bútorkészítési eljárás. 2023 (Fotó: Csipes Antal)
  13. Pinviczky Judit: Résdob; keményfa (Fotó: Csipes Antal)
  14. Roman Šedina: SPIRIT vázacsalád, galvanizálási technikával hangsúlyozott deformáció; 2021 (Fotó: Csipes Antal)
  15. Alessandro Mandruzzato (Murano): Üveg vázák (Fotó: Csipes Antal)

Vélemény, hozzászólás?

Kiállítások, események
Kiállításmegnyitó / Textilművészeti Triennálé TŰ-RÉS-HATÁR

A VIII. Nemzetközi Textilművészeti Triennálé kiállítása a Szombathelyi Képtárban az alábbi kategóriákban: fal- és tértextil, textildesign, miniatűrtextil, zászló és szalag. 9700 Szombathely, Rákóczi Ferenc utca 12.

Kiállítás megnyitó / Réteg–Rend

A gödöllői Várkapitányi Lakban július 14-ig tekinthető meg Katona Szabó Erzsébet (1952-2024) textilművész kiállítása, bemutatva az alkotói korszakokat a kárpitoktól kezdve az öltözékeken át a bőrkollázsokig. Várkapitányi Lak – 2100 Gödöllő, Szabadság út 2.

Kiállításmegnyitó / New. Art. Stúdió.

A legendás underground ruhaműhely története a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatói által szervezett kiállításon. 1075 Budapest, Király utca 11.

Kiállításmegnyitó / ÜVEG Hidegen-Melegen

A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége által szervezett üvegművészeti kiállítás várja látogatóit a belváros szívében.
1061 Budapest, Andrássy út 6.

Ezeket is olvassa el
New_17

New Art Stúdió

Kaesz_16

Kaesz a leltár

20_eves_35

20 éves a Határtalan Design!

Nagyvilagra_16

„Alkotni művészet, eladni Kunst!”