Vera Molnár, a grafikus design úttörője

MIP_2024_1_15_Vera_3

Életmű-kiállítás a római Collegium Hungaricumban

Vera Molnár története izgalmas, meglepetésekkel tűzdelt szellemi kirándulás, melynek során megragadhatjuk a pillanatot, amikor a digitalizáció a vizuális művészet és a tervezőgrafika fontos pillérévé vált. A vizuális kommunikáció mai világa, amikor a grafikus design már elképzelhetetlen komputer nélkül, a hatvanas évek vége felé kezdett formálódni, amikor Vera Molnár ráérzett, hogy a kettes számrendszerben működő számítógépek látszólag behatárolt bináris nyelvezetének igenis jelentős mondanivalója lehet a művészet terén. Végső soron ennek az intuíciónak köszönhető, hogy a budapesti születésű, majd 1947-től kezdve párizsi illetőségű magyar alkotót az ún. computer art és a grafikus design úttörőjeként tisztelik világszerte.

Vera Molnár 2024. január 5-én lett volna százéves. Ebből az alkalomból nyílt meg 2023. november 23-án a római Collegium Hungaricumban a művésznő életmű-kiállítása Variazioni Icône címmel, amelyet 2024. március 3-ig tekinthet meg a közönség.
Vera Molnár művészetének egyik legfontosabb alapgondolata az egy százalék »rendetlenség« becsempészése a precíz, matematikai, algoritmikus rendbe. A sors fintora révén úgy tűnhet, ez az elv jutott érvényre akkor is, amikor a kiállítás megnyitását követően két héttel szomorú hírt kaptunk: 2023. december 7-én elhunyt a művésznő. Kilencvenkilenc évesen, egy százalék híján százévesen.
A Rómában megrendezett nagyszabású kiállítás három teremben kíséri végig Vera Molnár életművét. „A kiállított negyvenöt művet, melyek a Szöllősi-Nagy–Nemes Gyűjteményből, az Offenbacher Ferenc Gyűjteményből, a londoni The Mayor Galleryből, valamint a velencei New Murano Galleryből érkeztek, azonban nem időrendi sorrendben, hanem tematikus bontásban ismerhetjük meg” – tájékoztatott Francesca Franco, a kiállítás kurátora.

Vera Molnár a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult művészettörténetet és esztétikát. Figyelme már nagyon fiatalon a nonfiguratív, absztrakt művészet felé fordult, és több ízben azt nyilatkozta, hogy művészete a három „kon-” között helyezkedik el: ezek a konstruktivisták, a konceptualisták, és a komputerek. Ez a szójáték is az általa mindvégig szenvedélyesen keresett meglepetésfaktort, kis százalék rendetlenséget tükrözi.
Bizonyos értelemben minden műve erre a gondolatra épül. A rendezett vonalak egyszer csak elgörbülnek, összekuszálódnak, mintha az életet magát modelleznék. Ez a rendetlenség, a meglepetés jelenti műveiben a katarzist. Mint például az egyik, 1975-ös cím nélküli komputergrafikáján, ahol a pókhálószerű koncentrikus négyzetek rendjébe mintha belerepült volna a szúnyog. A pók ekkor lenne boldog és a műalkotás is ezáltal nyeri el erejét.
Arra a kérdésre, hogy miként jutott el az algoritmikus, számítógépes grafika világába, maga a művész adta meg a választ, amikor életéről mesélt egy francia nyelvű interjúban, melyet a Sotheby’s aukciósház által közzétett videóból ismerhetünk meg: „1968-at írtunk, akkoriban minden lehetséges volt. Hallottam, hogy Párizsban használnak az egyetemen egy számítógépes kalkulációs programot, amiről annyit lehetett tudni, hogy nagyon bonyolult és drága. Másodpercekben mérték a hozzáférést. Egy-egy laboratórium mindössze heti tíz másodpercig használhatta. De én bevettem a kis fejembe, hogy kipróbálom, mire megyek a vizuális művészeti alkotás terén a számítógéppel. Bekopogtattam hát az igazgató ajtaján és előadtam ezt neki. – Vizuális művészetet számítógépen? – kérdezett vissza. – Igen, azt. – válaszoltam. Az első pillanatban úgy látszott, azt hiszi, megőrültem, de végül igent mondott. Néhány évvel később, az Orsay Múzeumban láttam meg valami különöset. Egy televízióra hasonlító valami volt a komputer tetején. Megkérdeztem egy technikust, hogy mi az. – Az IBM új kütyüje” – hangzott a válasz. – Arra való, hogy az ember rögtön lássa és követni tudja a számításokat, amiket végez. Azonnal megértettem, hogy ez a kütyü számomra maga a boldogság.”

Tévedés lenne azonban azt gondolni, hogy Vera Molnár valamiféle vonzó, de ismeretlen innovációként élte volna meg a számítógép megjelenését, és kezdeti kíváncsiságát és lelkesedését követően az újdonság hullámát meglovagolva építette volna be a komputerizált munkát művészetébe. Ellenkezőleg: amikor a művész kipróbálhatta és használatba vehette az átlagember számára akkor még titokzatos és elérhetetlen eszközt, valami olyasmit gondolhatott, hogy „Na, végre!”. Ő ugyanis már 1959-től kombinatorikus alapon generált grafikákat egy afféle ante litteram számítógépet használva, ami komputer módjára működött, de csak az ő fejében létezett. Ezt hívta machine imaginaire-nek, képzeletbeli gépnek. De mi is volt ez valójában? Francesca Franco válaszolt kérdésemre: „Egyszerűen egy elv volt, a véletlenszerűség elve, amelyet az akkor már absztrakt, geometrikus művészetére alkalmazott. A számítógép megjelenése előtt a telefonkönyveket használta arra a célra, hogy véletlenszerű számsorokat generáljon. Ezeket aztán matematikai eljárásokba építette be, amelyekkel egy-egy rajz, vagy festmény struktúráját illető problémákat oldott meg”.

A komputer tehát fizikailag kézzelfoghatóvá tett egy eljárást, amit Vera Molnár már majdnem egy évtizede alkalmazott. „A számítógép hatalmas felfedezés volt számára. Felismerte, hogy az ő machine immaginaire-je immár ténylegesen létezett, és lehetővé tette, hogy a véletlenszerűség elvét alkalmazza a kompozícióiban” – tette hozzá a kurátor.
A római Collegium Hungaricum kiállítása címében is utal Vera Molnár művészi koncepciójára, melyben központi szerepet játszanak a specifikus témákra épülő variációk, sorozatok. „Emellett a címet a műveiben tetten érhető zeneiség is magyarázza. Sokat beszélgettem vele erről, mert a tematikus sorozatai Bach variációit juttatták eszembe – emlékezett vissza Francesca Franco.
A zene több ponton is „behallatszik” Vera Molnár életművébe. A legmarkánsabban talán a Bernard Chauveau fémjelezte 8+4 Galerie számára 2019-ben készített design tükröz egyértelmű muzikális gondolatot. A párizsi galéria limitált porcelántányér-szériájára Molnár koncentrikus köröket tervezett, melyek szabályos rendjét renitens gyűrűk törik meg. „Ez utóbbiak elrendezését pedig Mozart Figaro házassága című operájának első dala ihlette, ahol Figaro méreteket vesz a szobában és számol: öt, tíz, húsz, harminc… harminchat, negyvenhárom… Vera ezekből a számokból kiindulva generált rendetlenséget a tányérok rajzolatában – magyarázta Francesca Franco. Ugyanezen galéria számára Vera Molnár tervezett még a négyzetmotívumot alkalmazó, 3D-s nyakláncot és kilencvenhatodik születésnapja alkalmából e számjegyeket stilizáló brosst is. A 2022-es Velencei Biennáléra pedig limitált szériájú pólókat nyomtattak Icône 2020 című művének motívumával.
A Collegium Hungaricum tárlatának három szekciója közül az első a „Rend és rendetlenség” gondolatát járja körül. Itt két akrilfestmény mellett főként a hetvenes évek elején készült számítógépes rajzokat és szitanyomatokat láthatunk. Szerepel közöttük például az 1974-ben készült 1% rendetlenség című szitanyomat, egy Klee- és egy Dürer-hommage, valamint az Ordinateur, miroir de la main, azaz Számítógép, kézitükör című alkotás is. Érdekes véletlen, hogy a számítógép francia nevének etimológiájában a „rend” szó rejtőzik, bár, mint ismeretes, Vera Molnár sokszor épp kis művészi rendetlenség elkövetésére használta az eszközt.
A kiállítás második része a Sainte-Victoire sorozatban teszi lehetővé az elmélyülést. Vera Molnár érdeklődését egyszer csak felkeltette a Gauss-görbe. Annak nagyjából szabályos, szimmetrikus harangformájába igyekezett belecsempészni egy kis rendetlenséget, de ezek a rajzok egy külföldi út során elvesztek. Évekkel később egy dél-franciaországi szálloda ablakán kipillantva látta meg a művésznő ismét a Gauss-görbét, méghozzá a kis rendetlenséggel együtt. Ez volt a Sainte-Victoire hegység, amelynek gerincvonalát számos, változatos technikával készült műben kutatta és örökítette meg a szitanyomattól a papírkollázson át az akrilfestményig.
A tárlat harmadik, s talán legfontosabb része az Icône címet viseli, mint az ott kiállított Icône 2020 című különleges alkotás. „Ezt a művet felkérésemre a 2022-es Velencei Biennáléra álmodta meg Vera, s két korai festménye ihlette. Ezek az 1973-as Congruence aléatoire és az 1975-ös Computer Icône 2, melyek korábban soha nem szerepeltek még kiállításon. Mivel 2022-ben a velencei New Murano Galleryben szerveztem a kiállítást, az volt az elképzelésem, hogy muranói üvegből készítsük el a művet. Együtt dolgoztunk rajta és nagyon nehéz munka volt, mert a kis kockák leheletfinom üveglapjai sűrűn eltörtek” – elevenítette fel Francesca Franco.

Felmerül a kérdés, vajon hogyan viszonyult Vera Molnár mint a generative art egyik első művelője, a mesterséges intelligencia nyújtotta művészeti lehetőségekhez és az egyes alkotásait milyen mértékben határozta meg a számítógép. Lehet-e arra válaszolni, hogy a komputereket használva Vera Molnár teljes kontroll alatt tudta-e tartani az alkotói folyamatot, vagy időnként a számítógép a „saját fejével gondolkodva” hozott létre meglepő alkotásokat a művész inputja, ahogy manapság mondják, promptja alapján? „Ez egy nagyon jó kérdés. Alapvetően három szempont határozta meg Vera Molnár számítógépes munkáját. Az első az a bizonyosság volt, amit a geometria és a számítások nyújtottak számára. A komputer lehetővé tette, hogy olyan alkotásokat hozzon létre, amelyek teljes mértékben megfeleltek művészi elképzelésének. A második aspektus a véletlenszerűséggel kapcsolatos. Ennek elvét alkalmazva a programozásban, Vera rövid idő alatt több ezer variációt tudott létrehozni egy-egy művészi elgondolásáról. Ezt végtelenül izgalmasnak tartotta. Egész munkásságának talán a kíváncsiság a legfontosabb mondanivalója, mindvégig a kísérletezés izgalma éltette. Ebben a művészi attitűdben volt nagy segítségére a számítógép, amellyel ki tudta aknázni a meglepetésfaktor nyújtotta lehetőségeket. Harmadrészt viszont Vera nagyon erős személyiség volt, s mindig a saját ízlése, értékítélete alapján döntött a művekről. A számítógép segítette az alkotómunkában, de mindvégig alárendelt szerepben maradt. E három faktor egységének köszönhetően tudott rendkívül logikus, racionális műveket létrehozni, melyekben azonban mindig ott volt az a csipetnyi őrület és káosz – összegezte Francesca Franco. „Ami pedig a mesterséges intelligenciát illeti, erre az volt az ő válasza, hogy amikor berobbant ez a divat és mindenki NFT-kről beszélt, akkor alkotta meg a muranói üvegből készült művét” – válaszolt a kurátor. „Úgy is mondhatjuk, hogy ezzel a kézzelfogható, törékenységében végtelenül materiális alkotással zárta életművét.”

Bertha Franciska
író, újságíró

Fotók:
  1. Vera Molnár kiállítási enteriőr Collegium Hungaricum, Róma, 2024 (Fotó: Várhelyi Klára, forrás: Collegium Hungaricum, Róma)
  2. Véletlen kongruencia; akril, vászon, 100 x 100 cm, 1973; Computer Icône 2; akril, vászon, 110 x 110 cm, 1975; (Szöllösi-Nagy–Nemes gyűjtemény), Collegium Hungaricum: Vera Molnár kiállítás (Fotó: Várhelyi Klára, forrás: Collegium Hungaricum, Róma)
  3. Cím nélkül (MV577A, MV578A, MV579A, MV581A); számítógépes rajz, (4x) 55 x 36 cm (The Mayor Gallery, London), Collegium Hungaricum: Vera Molnár kiállítás (Fotó: Várhelyi Klára, forrás: Collegium Hungaricum, Róma)
  4. Sfumato noir-argent 1-3.; szitanyomat, 60 x 60 cm, 1979 (Szöllösi-Nagy–Nemes gyűjtemény), Collegium Hungaricum: Vera Molnár kiállítás (Fotó: Várhelyi Klára, forrás: Collegium Hungaricum, Róma)
  5. Sainte-Victoire narancs és kék I-IX; szitanyomat, (9x) 40 x 40 cm, 2017 (Szöllösi-Nagy–Nemes gyűjtemény), Collegium Hungaricum: Vera Molnár kiállítás (Fotó: Várhelyi Klára, forrás: Collegium Hungaricum, Róma)
  6. bal oldali falon: VM (szignó); akril, vászon, 100 x 100 cm, 2004; jobb oldali falon: Transzformáció 15; akril, vászon, 100 x 100 cm, 1975; (Szöllösi-Nagy–Nemes gyűjtemény) Collegium Hungaricum: Vera Molnár kiállítás (Fotó: Várhelyi Klára, forrás: Collegium Hungaricum, Róma)
  7. Variációk a Sainte-Victoire-ra; Vera Molnár kiállítási enteriőr Collegium Hungaricum, Róma, 2024 (Fotó: Várhelyi Klára, forrás: Collegium Hungaricum, Róma)

Vélemény, hozzászólás?

Kiállítások, események
JAPÁN BABÁK ÉS JÁTÉKOK

Hársvölgyi Virág művészettörténész magángyűjteményéből válogatott japán tradicionális, valamint 20. századi babákat és játékokat láthat a közönség. 1114 Budapest, Orlay utca 2/b

RE: TEXT

A műfajilag sokszínű kiállítás a hetvenes-nyolcvanas években fénykorát élő kísérleti textilmozgalom, valamint a velemi alkotóközösség történetéből mutat be szemelvényeket. 1111 Budapest, Kende utca 1.

ERDŐ

Király Fanni új pergamenékszer kollekcióval jelentkezik, amelyet az erdő színei, fényei és hangjai inspiráltak. A kiállításhoz Ékszereink üzenete címmel Rákossy Péter fotóművész portré-fotósorozata kapcsolódik. 1111 Budapest, Bartók Béla út 32.

MESTERMŰVEK

A szentendrei kiállítás hatvan ipar- és tervezőművész munkáit mutatja be, akik az MMA-ITT köztestület tagjai. A létrehozott tárgyak nemcsak funkcionális szerepet töltenek be, hanem hozzájárulnak a kultúra gazdagításához és a közérzet javításához is. 2000 Szentendre, Bogdányi út 32.

PROGRESSZÍV SZÁLAK

A Magyar-bolgár barátság napja alkalmából rendezett eseménysorozat keretén belül a két nemzet textil- és gobelinművészeinek válogatott kiállítása tekinthető meg. 1097 Budapest, Fehér Holló utca 8.

36. ORSZÁGOS KERÁMIA TÁRLAT

36. alkalommal megrendezett Országos Kerámia Tárlat és Formanek Zsuzsanna keramikusművész kamara kiállítása az Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének székházában. 1061 Budapest, Andrássy út. 6.

Ezeket is olvassa el
Mindig_cim

„Mindig fölfeslik valahol”

Titkos_cim

Titkos terek

Vodkaspohar_cim2

Három ezüst vodkáspohár

Progressziv_cim

Progresszív szálak