Schrammel Imre papírkollázsainak és tizennégy textildizájner öltözék- és jelmeztervének kiállítása a Pesti Vigadóban 2025. február 20. és április 20. között

ILLÚZIÓK

Mintegy hetven éve ismerem Schrammel Imrét. Azt is mondhatom, hogy azóta folyamatosan kapcsolatban voltunk, vagyunk. Abban az időszakban, években, amikor a Prizma 13 nevű csoportunk működött, még a közvetlen szakmai együttműködésünk is mindennapos volt. Mintegy harminc kiállításon vettünk részt azzal a szándékkal, hogy a kortárs iparművészetet jobban megismertessük a nagyközönséggel. Zárójelben jegyzem meg: Schrammelt jogos-e iparművésznek nevezni? Hiszen amit csinált, csinál, igencsak ritkán használati tárgyak tervezése, alkotása. Szobrászat, képzőművészet – örök vita, hogy a műfajok között lehetséges-e éles határvonalakat megvonni.

Az ember azt gondolná, hogy ilyen hosszú idő során alaposan ki lehet ismerni mindenkinek a munkásságát. Bizonyára így van, de Schrammel esetében biztosan nem! Ugyanis egész pályája jelentős változások, meglepetések sorozata. Úgy az anyaghasználat, mint a formavilág időnként, nem gyakran persze, látványosan megváltozott. Hogy ezek a változások mindig logikus lépések voltak, megtanultuk, bár néha magyarázatra szorultak. A meglepő újdonságok közül a figurális porcelánsorozat volt számomra a leglenyűgözőbb, hiszen a megrendelő márka, finoman szólva, nem a magas művészi színvonalú tárgyak forgalmazásáról volt nevezetes. Lehetséges-e egyáltalán ehhez a stílushoz alkalmazkodva valami remeket produkálni? Én nem tudtam elképzelni. Tévedtem. Schrammel remekműveket csinált. És sajnos nincs folytatás…

A másik reveláció a montázs. A Vércse utcai műterem kényszerű elhagyása előtt még kiderült, hogy a korábbi életforma (felesége betegsége miatt) nem folytatható. Utazások, kerámia, szobrászat… Imre ekkor nem kétségbe esik és visszavonul, hanem felfedezi az otthon található színes folyóiratokat, és átrándul a grafika sajátos területére, montázsokat kezd csinálni. Ez a folyamat, mint itt látható, a mai napig is tart. És ugyanúgy, mint a porcelán idején, születnek a remekművek. Ami pedig örvendetesen más, hogy itt most van folytatás, a montázsok visszhangja formájában: jelmez- és ruhatervezők, a montázsok hatására… ezeket is láthatjuk itt most. Szenzációs!

Elhangzott 2025. február 20-án, a kiállítás megnyitóján.

Mezei Gábor
belsőépítész

KARNEVÁL

Ahogy a naptári évben is közeledünk a farsang időszakának vége felé, úgy kerülünk egyre közelebb a ma esti kiállításmegnyitó befejezéséhez is. Ellentétben a hagyományos ünnepek idővonalának egyenletes elhalványulásával, a záróakkord jelentősége legalább annyira számottevő, mint az azt megelőző és megalapozó események sora. A farsang csúcspontja ugyanis a szezon végére esik, ez pedig a karnevál.
Nem véletlen, hogy az a kettős kiállítás, amelynek ünnepi megnyitójára ma összegyűltünk, címében hordozza az események láncolatának és az alkotóelemek kapcsolódásának okozati összefüggéseit. A SCHRAMMEL Illúziókat elválaszthatatlanul és szervesen követi a hagyományos magyar nevén „farsang farkának” nevezett Karnevál. A két esemény úgy kapcsolódik egymáshoz, mint a harlekin pepitás jelmezének egymást kiegészítő motívumai. A SCHRAMMEL Illúziók kapcsán az előttem szóló akadémikus urak kellő méltósággal és illő tisztelettel beszéltek a Mesterről, aki alapot szolgáltat az ünneplésre, most pedig rajtam a sor, hogy megnyissam a Karnevált, amelynek forgatagában a farsangi jelmezek és maskarák látványa kelti életre az illúziók világát.
Tizennégy prosperáló textil- és jelmeztervező művész vállalkozott arra, hogy tisztelegjen Schrammel Imre fantáziadús munkássága előtt különleges öltözékek, ruhaszobrok, fejdíszek, maszkok és cipők egyedi kompozícióival, amelyeket az illúziók és a farsang világának ihlető ereje hívott éltre. A kortárs dizájnerek a Mester álmát szőtték bele saját álmaikba, kifejezésre juttatva a különböző tárgyalkotó társművészetek egymást kiegészítő és harmonikus összetartozását. Az ihlet forrása egyfelől esztétikai, másrészről tartalmi eredetű.

A papírkollázsok művészi kifejezésmódja az alkotói szabadság legmagasabb fokát tükrözi, amelyben a szabad asszociációk és az absztrakt megjelenési formák nyitnak teret az értelmezés széles horizontjára. Szürreális, groteszk vagy abszurd – mind olyan elmondható tulajdonságok, amelyek Schrammel Imre eozinterveinek világában a megnyilvánulás módszerét jellemzik. Tehát a látvány mint esztétikai kategória az elsődleges inspiráció, ami a textiltervezők karneváli öltözékeinek stiláris karakterét meghatározza. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez az alkotás módszerére, nem pedig a végeredmény formájára igaz.

“a tizennégy textiltervező művész olyan műalkotást hoz létre, amelynek a médiuma maga a ruha vagy az öltözék”

Arról van szó, hogy a tizennégy textiltervező művész nem ruhát vagy öltözéket hoz létre, amelyet most történetesen egy kiállítótérben mutatnak be, hanem műalkotást hoznak létre, amelynek a médiuma maga a ruha vagy az öltözék. Nem a textil a médium, mint a szobrászat esetében a márvány vagy a festészet esetében a tempera, hanem már létező használati tárgy – a ruha vagy öltözék – az a médium, amelyet arra használ fel az alkotó, hogy abban és azon keresztül nyilvánuljon meg a művészet. A művészi megnyilvánulás módszere, vagy ha úgy tetszik, az alkotás stílusa pedig nem más, mint ami Schrammel Imre papírkollázsai esetében, amelyeknek az ihletforrásához a textildizájnerek járulnak.
Ezért ne tessenek úgy tekinteni a ruha- és divattervezés kortárs megnyilvánulására, mint amelynek egyetlen kontextusa a funkcionalitás, hanem keressék meg azt az interpretációt, amelyben a tárgyalkotás a műalkotás halmazának egy részeleme. Ez egy befogadói attitűd, hiszen senkinek sem jut eszébe az alapján értékelni egy Rippl-Rónai festményt, hogy annak a vászna vajon mennyire tartana melegen, ha magam köré csavarnám. A ma esti ikerkiállítás közül a Karneválra keresztelt kistestvér interpretációs kontextusa az a schrammeli művészi kifejezésmód, amelyet a papírkollázsok szürreális, illuzórikus és bizarr látványvilága egy teremmel arrébb az elménkbe és a retinánkba éget.

Az inspiráció másik forrása a műalkotások tartalmi kategóriájából táplálkozik. A négyoszlopos földszinti kiállítótér falain tíz darab tekintélyes méretű fotónagyítás idézi meg Schrammel Imre farsangi és karneváli porcelánfiguráit, amelyek a Herendi Porcelánmanufaktúrában készültek az 1990-es években. Bohócok, varázslók és jelmezesek arcára fagyott a mosoly egy emberöltő távlatából, de a formai bravúr és a színes ragyogás a porcelán anyagában megvalósítható legelevenebb reprezentációját jelenti a karneválnak.
A textildizájnerek nem Schrammel Imre bohócainak és jelmezeseinek az öltözékét alkották meg a valóságban, miként a papírkollázsok eozintervei sem úgy jelennének meg a valóságban, ahogy a kétdimenziós felület ábrázolni képes, hanem a tizennégy tervezőművész egy-egy önálló kompozíciója a szilikátalakok sorában a maga textilköntösében vegyül el. A lélegzetelállító anyag- és formagazdagság a farsang esszenciájának az elvont tükröződése, ami utal, idéz és megelevenít időben és térben, valóságban és képzeletben, anyagban és anyagtalanban egyaránt igaznak tűnő minőségeket, kijelentéseket és állapotokat. Itt semmi sem az, aminek látszik, hiszen a művészet kontextusa érvényesül.

„a »humorisztika« az a módszer, amelyet a tizennégy dizájner alkalmaz a textil experimentális műfajában”

A karnevál igazsága a művészet igazsága, amit Schrammel Imre és az őt kísérő textilművészek a szubjektív művészi kifejezésmód tárgyiasult formájában tolmácsolnak kerámiában, porcelánban, textilben. Aki azonban végignéz a kiállított műalkotásokon, óhatatlanul a módszerre és nem egy filozófiai rendszerre lesz figyelmes. Ebben pedig Hamvas Béla azonos című regényének kísértetiesen hasonszőrű alapgondolatát fedezheti fel. Hamvas szavával élve a „humorisztika” az a módszer, amelyet a tizennégy dizájner alkalmaz a textil experimentális műfajában. A farsang és a karnevál világához mi sem tartozik szorosabban, mint a játékosság, a humor, a frivolitás, a tünékenység. A kiállítótérben karneváli alakokká személyesülő próbababák ilyen tulajdonságok hordozói, átvitt és szó szerinti értelemben egyaránt, amelyek a művészi szabadság kötetlenségét úgy élvezik, hogy azzal életörömet és vidámságot közvetítenek a nézők felé is.
A kiállító professzionális textil- és jelmeztervezők a szakma hazai és nemzetközileg elismert gyakorlói, akik maguk is inspirációs forrást jelentenek pályatársaiknak, tanítványaiknak és a társművészetek képviselőinek. Ezzel be is zárult a kör, vagy úgy is mondhatnám, hogy megtett egy teljes fordulatot Fortuna kereke, amelyet a karneváli mulatozók a középkor óta előszeretettel tekernek. A ma nyíló kettős kiállításnak ugyanis az a célja és értelme, hogy könnyed hangvételével ráirányítsa a figyelmet arra a nagyon is komoly művészettörténeti konvencióra, amely a nemzedékek és műfajok közötti kontinuitást megalapozza.

A Mester ma is alkot, mert van aktuális mondanivalója, amire az utána jövő és a következő művészgenerációk figyelnek és ihletforrásként tekintenek. Az itt kiállító textilművészek még meg sem születettek, amikor Schrammel Imre már alkotópályáján a hazai kerámiaszobrászat megújításán munkálkodott, mégis elvitathatatlan az a művészi közösség, amelyben generációkon átívelve kapcsolódnak össze a kortárs tervezőművészet képviselői. Ugyanakkor a hagyomány új technikák és új kifejezésformák mentén él tovább új művészi minőséget teremtve, amelyet ma testközelből tapasztalhatunk meg. A Karnevál SCHRAMMEL Illúziójának a folytatása…

Elhangzott 2025. február 20-án, a kiállítás megnyitóján.

Keppel Márton
művészettörténész

Kiállító öltözék- és jelmeztervező művészek:

ATTALAI Zita

A farsang hangulatához illeszkedő játékos vonalvezetés a kacskaringós és fürtös mintákban mutatkozik meg, így irányítva rá a figyelmet a lábbelire és a viselőjére. A feminin jelleg erőteljes kisugárzása elegáns és hordható formában köszön vissza a cipőkompozícióban.
DONE Flourish around – Curly series; ipari cipőkészítés technológia, szabás, varrás, fárafoglalás; lakkréteggel fedett borjúbőr, velúrbőr, juh nappa bőrbélés, bőrtalp (Fotó: Jederán György)

CSANÁK Edit DLA

Az alkotás a kortárs denimkultúra újragondolása: a kollázsszerű öltözék kritikai reflexió a denim hagyományos esztétikájára, ami a formai kötöttségek feloldásában nyilvánul meg. A fenntarthatóság iránti elköteleződés az újrahasznosított farmer alapanyagok használatában valósul meg. Az öltözék túlmutat a divaton: bár viselhető, célja nem a hordhatóság, hanem egy újfajta narratíva létrehozása. A forma szabad alakítása révén állásfoglalás a klisék ellen, és kísérlet a textiltervezés autonóm nyelvének megfogalmazására.
Ikonika floralika; varrás, applikálás; vegyes denimanyag (Forrás: Kulturális Alapítvány a Textilművészetért)

FARKAS Imola

Ahogy Schrammel Imre a kollázsaiban a papírrétegeket egymásra helyezte, úgy rétegződnek munkámban a különböző technikai anyagok. Egyes kivágott elemek – mint például a kezek – kilépnek az anyag síkjából, és kinyúlnak a térbe. A koncepció egyik alapjául Lewis Carroll Alice tükörországban című műve, illetve Schrammel Imre Karnevál kollázssorozata szolgált.
A tükör mint átjáró egy másik világba; szabás, varrás, applikáció; scuba, lakkműbőr, textilbőr, tükörfólia és fényvisszaverő anyag (Forrás: Kulturális Alapítvány a Textilművészetért)

FÖLDI Kinga

A rokokó ruhák és a japán kimonók fúziója az európai sziluett és az origami technika adta geometrikus szerkezet harmonikus összeolvadásával valósul meg.
Japánkert; vegyes, egyéni, origami hajtás, varrás, applikálás; hernyóselyem (Forrás: Kulturális Alapítvány a Textilművészetért)

HIDEG Orsolya

Az öltözék elegáns és egyben játékos, erőt sugárzó, az arcrész teljesen eltakart a bohóc kiismerhetetlen érzelmeire utalva. A brokát fehér-arany ornamentikus alapanyag kombinálva van a hangsúlyos, fekete rombusz formákkal, megidézve a klasszikus bohócöltözet alapmintáját.
Bohóclány (Schrammel Imre Bohóclány porcelánszobrának inspirációjára); szabás, varrás, applikáció; brokát, műselyem, műbőr, drót, rojt, műanyag levél (Forrás: Kulturális Alapítvány a Textilművészetért)

MOLNÁR Mária Virág

Az öltözet olyan határvonalakat dolgoz fel, melyek épp elérik azt a küszöböt, amelyben már kényelmetlenül érezzük magunkat. Ezért az anyagválasztás során is fontos szempont volt ezeknek a határoknak az átlépése. A geometrikus formákból építkező ruhák hajtással, tűréssel jöttek létre, a moirés csíkok és határvonalak összefonódnak rajtuk. Az öltözék átlátszósága is azt a határt feszegeti, honnantól öltöztet, miből érezzük, hogy takar, vagy épp megmutatja az alatta rejtőző alakot.
Threshold; vegyes technika, varrás; műanyag háló, tüll (Forrás: Kulturális Alapítvány a Textilművészetért)

NÁDASDI Katalin

A fantázia világa, a mese, az utópia, a minden lehetséges játékosságának megjelenítése az öltözéken.
Átalakulás; 3D textilkollázs, varrás, szegecselés; fekete jacquard szövet, textilbőr, műszőr, scuba, tüll (Forrás: Kulturális Alapítvány a Textilművészetért)

PÁL Anikó Orsolya

A szövet ritmusára ellentétes irányban futó színes szalag mint kívülről érkező erővonal, felfelé haladva utat tör magának egy résen, és áthatol a textil szövedékén, majd a nyak köré fonódik. A pliszírozott szövet ritmusára merőleges irányú hajtások sűrűsége alakította a sziluettet, hol ritkábban, hol intenzívebben megmozgatva az anyagot.
Hatásvonal; kézi és gépi varrás; pliszírozott poliészter és pamut (Forrás: Kulturális Alapítvány a Textilművészetért)

PAPP-VID Dóra DLA

Kiállított öltözékem létrejöttéhez Schrammel Imre a herendi porcelángyár számára készített arany és fehér kerámiaszobrai, valamint a velencei karnevál hangulata adta az inspirációt.
„Karnevál ecru”; egyedi varrástechnika, kézi festés, egyedi kézi csomózás alternatív és tradicionális alapanyagokból; szabás: selyem, jacquard szövéssel kialakított, ívelt selyembetét; kakastollak, hernyóselyem organza, tüll; fejdísz: egyedi kézi festés (Forrás: Kulturális Alapítvány a Textilművészetért)

PESTER-GYARMATI Teodóra

Összhang. Fonalak és drótok, vonalak és görbék, káosz és rend, ellentétek és egyensúly.
Day without night; csomózás; fonal, drót (Forrás: Kulturális Alapítvány a Textilművészetért)

POLYÁK Eszter

A Borrowed Bodies keretei között a test, a fények, a látvány manipulációjával együtt megszületik az üzenet. A projekt nem mezteleníti le a modelleket. Radikális vizualitás, transzparens manipuláció. Az önként vállalt természetellenesség tudatosan szervezett, erőteljes kontrasztban áll a modell személyes élettörténetével, sugallva, hogy az őszinteségen keresztül az ember visszanyerheti a kontrollt saját teste és ezzel akár saját élete fölött is.
Borrowed bodies; szabás, varrás, applikáció, egyéni vegyes technika; lakk műbőr, fólia, textilfonal, műselyem fonal, műanyag fólia; hajdísz styling: Gosztony Barbara (Forrás: Kulturális Alapítvány a Textilművészetért)

SZIRÁCZKY Brigitta

A ruhaköltemény a mindennapi ruhákat alkotóelemeire (cérnákra és fonalakra) bontja, és ezekből születik újjá. Ez a folyamat lehetőséget nyújt arra, hogy alapjaiban lehessen újraértelmezni és újjáépíteni az anyagot, melynek köszönhetően könnyebben elmosható a képző- és iparművészet közti határvonal. Ebben az értelmezésben a cérnák és fonalak ecsetvonásoknak felelnek meg, a ruha pedig maga a kész festmény.
Elvarratlan szálak; egyéni kézműves technika; hernyóselyem organza, mohair és selyemfonal, cérna (Forrás: Kulturális Alapítvány a Textilművészetért)

SZŰCS Blanka

Szabás és technika: talált anyagok, ruhák újrafeldolgozásával, szabászati hulladékok és speciális mintakollekció darabjainak beépítésével, minimális szabással összeállított, tűzött, varrt.
Suttogó textúrák karneválja; egyéni vegyes technika; pamut, len, viszkóz, taft, műszőrme, műszál keverékek (Forrás: Kulturális Alapítvány a Textilművészetért)

SZŰCS Edit

Olykor én magam is nehezen tudom eldönteni, hogy a „jelmezekben” egy világ eleji fázis amorf alakjai kelnek-e életre, vagy a – kultúránkban ismert – mitikus teremtmények
lényei elevenednek meg a nagy közös emlékezetből, netán világvégi fantázia-maradványok bukkannak föl a valamikori jövőből. Számomra ez játék az anyaggal, a formával, a színekkel, a technikával. A végeredmény szinte önmagát hívja elő.
Álomidő; varrás, punching, applikálás/vegyes technika, zero waste szabászat; különféle kevertszálas textil, madártoll, tüll (Forrás: Kulturális Alapítvány a Textilművészetért)