Rejka Erika keramikusművész In-Perfect című kiállítása 2025. szeptember 18. és október 10. között a B32 Trezor Galáriájában
Ha visszatekintünk Rejka Erika keramikusművész pályafutására, először 2023 októberében kell megállnunk az időben. Ekkor rendezték Sütő Erika pályatársával közös, Integráció című tárlatukat Kecskeméten, a KKMM – Nemzetközi Kerámia Stúdió Kápolna Galériájában. Azon a kiállításon nem csupán az számított kuriózumnak, hogy a két keramikus sikerrel bizonyított az ékszertervezés területén, hanem a tárlat installációja is: térben lebegő felhőkön prezentálták a döntően szilikát anyagú műveiket, medálokat, brossokat, gyűrűket, komplett ékszerkollekciókat.
Építészeti ihletésű porcelán kínálótálak
Az első emlékem Rejka Erikáról 2004 nyaráig vezet, az akkori Magyar Iparművészeti Egyetem Ponton Galériájába. Itt rendezték meg a Szilikáttervező Tanszék végzőseinek diplomakiállítását. Most is fel tudom idézni, hogy mennyire lenyűgöztek Rejka Erika építészeti boltozatokból inspirálódó, porcelán asztalközepei, kínálótáljai. Akkor fel sem tűnt, hogy kerámiaszakosként porcelánból diplomázott. A légies, hófehér herendi porcelánmasszából, a Herendi Porcelánmanufaktúrában készült tárgyak szinte ragyogtak a fekete posztamensen. Máig nehezen érthető, hogy a manufaktúra miért nem csapott le a friss diplomás tervezőre és elnöki különdíjjal jutalmazott vizsgamunkáira. A kérdés – némiképp persze – költői.
2010-ben a MOME 100/50: 100 éves kerámiaoktatás – 50 éves üvegoktatás című jubileumi kiadványának munkálataiba kapcsolódhattam be. Ekkor láttam meg Rejka Erika a Hungexpo Foodapest Siker- és Újdonságdíj pályázatára, 2002-ben készült munkáinak fotóját. Pályaművéhez az alma rétegzett szimbólumát választotta. A fotón formatervezett, „kubista” almák sorakoztak, több díj szabályos elrendezésben, aranyozott kocsányaik apró koronákként csillogtak. Roppant ötletes, találó díjak voltak.
2013 tavaszán Rejka Erika megvédte DLA-mestermunkáját és értekezését a MOME Ponton Galériájában. A DLA-kutatása során dolgozta ki a ma már kézjegyének tekinthető, láncszemekből építkező mobil rácsstruktúráit, kinetikus kisplasztika-sorozatait. A kerámia tereit, a sokszorosítással létrejövő rendszereket, valamint a rend és a káosz fogalmait vizsgáló gondolatai és alkotásai mindenkit lenyűgöztek.
Porcelán pendrive-tartó medálok
2017 nyarán már az Iparművészeti Múzeum munkatársaként fogadtam Rejka Erikát, fotósát, sminkesét és modelljét az azóta sajnos már bezárt Üllői úti főépületben. A 2008. évi Moholy-Nagy László Formatervezési Ösztöndíj keretében a Herendi Porcelánmanufaktúra pályázatára készült, aprólékosan kidolgozott, porcelán pendrive-tartóiról születtek akkor új fotók. Az ékszerként, medálként is funkcionáló tárgyak prototípusszinten rekedtek meg, a herendiek nem vették gyártásba (ezúttal sem). Azonban a széria öt darabja bekerült az Iparművészeti Múzeum Kerámia- és Üveggyűjteményébe.
Az ékszer műfaja tehát már ekkor foglalkoztatta Rejka Erikát. Érdeklődése annyira elmélyült az évek során, hogy 2016-ban elvégezte a Kisképző ötvös-fémműves képzését. Alkalmazott és autonóm alkotói, közel két évtizedes oktatói feladatai mellett az ékszerek készítése jelenti számára a szabadprogramot a kötelező kűrök/körök mellett – ha élhetek ilyen távoli párhuzammal. Az ékszerek világában engedheti igazán szabadjára képzeletét és a kísérletezési kedvét, hiszen ebben a végtelen univerzumban minden lehetséges. Az, hogy mi mindenből válhat ékszer, kizárólag a fantázián múlik: nem számít az anyag, a technika, a méret vagy a hordhatóság. Az alkalmazott tervezői munkáiban a porcelántechnológiától elvárt tökéletességet az ékszertervezésben és -készítésben átengedheti a kreatív tökéletlenségnek. Az ékszer szakítja ki és szabadítja fel őt a monoton munkafolyamatok ismétlődő rendszeréből.
A hiba mint ékszertervezési irányelv
A kortárs művészeti ékszer keretek és korlátok nélküli birodalma ugyanakkor arra is késztetheti az alkotót, hogy önmagának dolgozzon ki tervezési programot. Rejka Erika, aki a kényes, érzékeny és tökéletességre rendelt porcelán szerelmese, ékszereiben a hibát választotta tervezési irányelvként. Azokon a tévedési, hibázási pontokon halad végig ékszerkollekcióiban, amelyeket porcelánláncolataiban, teás- és kávéskészleteiben el kell kerülnie, meg kell akadályoznia, le kell küzdenie. Ékszereiben a porcelán készítéstechnikai hibáit avatja témává, emeli reflektorfénybe, helyezi a nyakunkba, füleinkbe, ujjainkra.
Mintha csak tanítana vagy tervezne: szisztematikusan veszi végig a különböző hibafaktorokat, vizsgálja és értelmezi azokat, ok-okozati összefüggéseket kutatva. Öntési, mázazási, törési hibák – mind egy-egy ékszerszéria témája. Hosszas kísérletek árán jut el sorozataiban a hibák minél esztétikusabb formába öntéséig. Rejka Erika valódi dizájner: a hibát is megtervezi, azaz beletervezi munkájába. Nem a véletlenszerűségben vagy az irányított esetlegességben rejlő lehetőségeket aknázza ki, mint például a kortárs kerámiakultúrában újra nagy felfutással bíró fatüzelésű és raku égetéseknél, ahol a tűz és a hő alkotótárssá válik. Előre kidolgozott koncepció mentén, szándékosan, sőt begyakorlott módon hibázik, miközben továbbra is kontroll alatt tartja választott matériáját, a porcelánt.
Kis szemét bross porcelánhulladékból
A készítéstechnikai anomáliák mellett a kollekciók másik jellemző témája a porcelán öntésekor keletkező hulladék felhasználása. Ennek első állomása volt az apró nyesedékekből összeállított, beszédes című Kis szemét bross.
Érdemes elgondolkodni Rejka Erika színhasználatán is. A porcelán szimbolikus jelentésrétegeihez – többek között – hozzátapadtak a hófehér, a tiszta, a nemes, a nőies, a törékeny, a drága, az értékes és a fehér arany fogalmai. Ezzel szemben ékszereihez leginkább feketére színezett porcelánmasszát használ, amelyet néhány karakteres, tiszta, élénk árnyalattal egészít ki. Mintha a fekete használata is hiba lenne, mint a fehér ellentéte.
A felületek tekintetében is gyakran játszik a fényes és matt foltok váltogatásával, hasonlóan az anyagtársításhoz. Kezdetben a porcelán dominált az ékszereiben, de az ötvösképzés elvégzése után már a fém is egyenrangú szerepet kapott munkáiban, és nem csupán a porcelán foglalataként jelenik meg.
A mozgatható struktúrák esztétikuma
Egyik legérdekesebb és legösszetettebb konstrukciója az Around-Around (Körbe-körbe) című szett, ahol az öntött porcelángömb kissé durva, csiszolatlan; a licsi héját leképező felületén a befoglaló ezüstkarika ide-oda mozgása, kopása rajzol halvány vonalakat. Az ékszer viselője minél többet mozgatja a tárgyat, akár szándékosan, akár öntudatlan feszültségoldásként, annál több mintával díszíti medálját, gyűrűjét. A sötét felületen egyre gyarapodó ezüstkarcolatok hibából dekorációvá lényegülnek át.
A mozgás, a tárgyak mozgatása – mind a láncolatoknál, mind az ékszereknél – foglalkoztatja az alkotót. Kisplasztikáiban új elemként jelenik meg az aszimmetria, amely szintén lehet hiba. A szimmetrikus láncszemek közé beépített aszimmetrikus elemek ellenére a rendszer mozgatható marad.
„a hiba dekorációvá lényegül át”
Főként az alkotó rácsszerkezeteire jellemző, hogy először félünk megmozgatni a törékeny anyagból létrehozott struktúrát. Megijeszt a hang, ahogy a precízen összeillesztett porcelánszemek megcsikordulnak egymáson. Aztán lassan ráérzünk, és ráeszmélünk, mennyire felszabadító a mozdulataink révén létrejövő, korábban ismeretlen formák és kompozíciók megtapasztalása. Rejka Erika munkái szinte követelik az érintést és a mozgatást. Mintha egy belénk nevelt tiltást próbálnának feloldani. Ékszereiben pedig a tökéletesség ünnepelt konvenciójának illúzióját rombolja le.
Ékszerkollekciók és készítéstechnikai hibalehetőségek
In-Perfect című kiállításán egymás mellett láthattuk ékszertervezői pályájának eddigi meghatározó sorozatait: a Flux, a Pure, a Pure Linea, a Hollow és az Around-Around-kollekciókat, amelyeket a 2022-től fejlesztett, a tárlat címét képező In-Perfect széria darabjai egészítettek ki.
E sorozatok tárgyegyütteseit a legkülönbözőbb készítéstechnikai hibalehetőségek hívták életre: öntési (száraz hulladék az öntőformában, öntőformában felejtett öntőmassza, nem homogén öntőmasszával való színezés) és mázazási tökéletlenségek (túl vastag mázazás), a zsengélt tárgy égetés előtti eltörése vagy az égetéskor keletkező hibák (túlégetéskor létrejövő hólyagok). Akár egy hibajegyzék felsorolásában.
Olyan hiba is akadt a kiállításon, amelyet nem az alkotó intencionált, nem ő kísérletezett ki. A Liaison című, már az MMA Művészeti Ösztöndíjprogramjának keretében készült, új plasztikasorozat egyik darabja egy külföldi kerámia-seregszemlére történő szállítás során tört el, megbontva ezzel a porcelánláncolatok kapcsolatának mobil rendszerét. A műtárgyszállítás során bekövetkezett baleset – ha kivételként is – szervesen kapcsolódott az In-Perfect tárlat tematikájához. A szétesett, a posztamensen kiterített porcelánszemek is bizonyították, hogy a tökéletlenség természetes, a hiba szép, hibázni ér.
A szöveg a kiállítás megnyitóján elhangzott beszéd szerkesztett, bővített változata.
Novák Piroska
dizájn- és művészetteoretikus
Főcímkép:
Rejka Erika In-Perfect című kiállításának enteriőrje a B32 Galéria és Kultúrtér Trezor Galériájában; (előtérben) Liaison 0,5.I.II. – mobil porcelánplasztika; öntött porcelánszemek égetés előtt összefűzve; 34×30×26 cm (a méret változó a mozgatásból adódóan); Magyar Művészeti Akadémia Művészeti Ösztöndíjprogramja; 2025 (Fotó: Rejka Erika)
