Rejka Erika DLA és Sütő Erika porcelán- és ékszertervező művészek INTEGRÁCIÓ című kiállítása 2023. október 12.–28. között a kecskeméti NKS-ben

„Az érkezőt a levegőben úszó, vattából és más, könnyű, fehér anyagszálakból formált felhőtenger fogadta.”

A XXI. század kiállításrendezői nincsenek könnyű helyzetben. Ha csak a kortárs művészet – a művészettörténet és az esztétika szerint 1945-től napjainkig terjedő időszakának – történetét ismerjük, akkor is azt gondolhatnánk, hogy már nem lehet új megközelítésben értelmezni a műtárgyak bemutatását. Az INTEGRÁCIÓ címmel, Kecskeméten, a Nemzetközi Kerámia Stúdióban életre hívott, figyelemre méltó esemény mégis bizonyította ennek az ellenkezőjét. Sütő Erika stúdióvezető ötlete alapján, Kontor Enikő keramikusművész, az NKS gyűjteményi munkatársának kivitelezésében, a Kápolna utcai Galéria – nem véletlen a stúdió egyszerűre épített, neutrális kiállítótere – két hétre lebegni kezdett. A velem hasonló korúak esetleg még emlékezhetnek az 1987-es Velencei Biennáléra, ahol a XX. századi modern művészet legfontosabb képviselői között, magyar részről – például Kassák Lajos mellett – a koloristák bemutatásán Nemcsics Antal szerepelt 224 színes poliésztergömbből alkotott installációjával. A kiindulás egészen más volt, de talán az a rendezés tudott hasonló hatást elérni, mint most az INTEGRÁCIÓ installációja.¹

Az érkezőt a levegőben úszó, vattából és más, könnyű, fehér anyagszálakból formált felhőtenger fogadta. A laza szerkezetű, szinte áttetsző, kisebb-nagyobb habkötegeken sík, hófehér, polisztirol lapok feküdtek, precíz, vízszintes elhelyezéssel. E lapoknak még a csiszolt szélét is gondosan elfedték a felhő anyagából odarendezett, bolyhos, habszerű tömeg részeivel, így az installáció lehetővé tette, hogy az egyedi ékszerek sziluettje szabadon érvényesüljön.
Izgalmas, ahogyan a két fiatal művész egymásra talált ebben a munkában. Még a keramikusművész szakmában is csak kevesen tudják, hogy fiatal koruk miatt rövid, ám annál elismertebb életpályájuk mennyi érdekes, közös vonatkozással bír. Mindketten a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem szilikátipari tervező szakán szerezték első diplomájukat: Rejka Erika 2004-ben, Sütő Erika 2008-ban. Rejka Erika ezzel párhuzamosan szintén a MOME képzésében rajz-vizuális művészet tanárként, Sütő Erika pedig nem sokkal később, 2009-ben designmenedzserként is diplomázott. Rejka Erika ezután tudományos fokozatot szerzett iparművészet gyakorlata diszciplínában, ami lényeges volt a METU (Budapesti Metropolitan Egyetem) Művészeti Karán betöltött tanári előmenetele miatt is.
Végül, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Gyakorló Iskolájában, a „Kisképzőben” mindketten elvégezték az ötvös fémműves szakot. Példa értékű, hogy ennyi különféle, felsőoktatási képzés mellett – ami „csak” időben is rengeteget jelent – milyen sokféle hazai és nemzetközi megmérettetésben nyertek díjakat, ösztöndíjakat. Ezekből e szöveg terjedelmi korlátai miatt csupán néhányra hívhatjuk fel a figyelmet. Mindketten kétszer kaptak Kozma Lajos Kézműves Iparművészeti Ösztöndíjat, többször NKA-s alkotói támogatást, valamint Nyugat-Európában eltölthető ERASMUS-ösztöndíjat (Rejka Erika: Angewandte Kunst, Bécs, 2003; Sütő Erika: ENSAAMA, Párizs, 2007). Mindeközben a két művész szívesen fordult az apró, míves tárgyak készítése felé. Rejka Erika például a Mutasd a pendrájvod című projektje keretében egyedi, a herendi motívumkincsből ismert, kézzel festett, finom porcelán burkolatokkal látta el a ma már sokak számára nélkülözhetetlen, digitális adathordozót.²

„Az örökösen kísérletező művész ezt a híres technikát is tovább vitte és saját képére formálta, olyannyira, hogy valójában csak a végeredmény hasonlít a nerikomi tárgyakra.”

Sütő Erika előbb nagy-, később kisszériában gyártható porcelánékszer-szetteket tervezett a Hollóházi Porcelán Manufaktúra Zrt. részére, amelyeket egyedi megrendelésre a gyár ma is elkészít. A gyártásra alkalmas tervek mellett, fejleszteni kezdte Okapi nevű nerikomi ihletettségű ékszersorozatát. Ezzel a különleges, japánból eredő porcelánművészeti technikával a kétezres évek végén ismerkedett meg, majd a mind jobb elmélyülés érdekében részt vett a világhírű Dorothy Feiblemann (UK, USA, J.) nemzetközi, nerikomi-neriage mesterkurzusán. Ám az örökösen kísérletező művész ezt a híres technikát is tovább vitte és saját képére formálta, olyannyira, hogy valójában csak a végeredmény hasonlít a nerikomi tárgyakra. (Sütő Erika egyéniségéről sokat elmond, hogy ezt egyszerűen csak egyedi technikaként tárgyalja.) Ez idő tájt mutatkozott be nagyközönség előtt az első Okapi-kollekciójával, melynek bizonyos darabjai a jelen kiállításon is megjelentek.³ A bonyolult, különleges szakmai felkészültséget igénylő tárgyak finom rajzolatú, a szép termetű antilopféle szőrzetének motívumaira, illetve stilizált levélre emlékeztető, organikus vonalvezetését segíti a rendkívül érzékeny, hajszálvékony, szinte csak a fény játékából kikövetkeztethető, már-már lebegő, ezüst installáció. A hófehér és az anyagában színezett, grafitszürke és fekete porcelán szelvények találkozása az ékszereknek grafikus jelleget kölcsönöz. Ugyanakkor, a kerámiaművesség aspektusából szemlélve, óriási technikai bravúr, ahogyan a különböző színű, általában mázazás nélküli porcelán csíkok egységes, már-már selyemfényű, kavicsszerű felületté simulnak össze.

Ugyanis a porcelánmassza színezéséből adódóan a bevitt, olvasztó jellegű pigmentek mennyiségének változtatásával különbözővé válik az eltérő színű porcelánok égetési együtthatója. Eszerint a színezett porcelán nagyobbat zsugorodik az 1300°C fölötti égetési hőmérsékleten, mint a színezetlen, ami már a nyersgyártás, de kiváltképp a magastüzű égetés folyamán repedések keletkezéséhez vezet – a legtöbb esetben. Hogy a Sütő Erika tárgyainál miért nem, annak „egyszerű” titka az oly sok éves tapasztalat, amelynek során időt és energiát nem kímélve, a művésznő számtalan anyag- és égetési kísérletet folytatott, kifejezetten a nerikomi technika tanulmányozásának céljából. Mint ilyen, nem csupán a kortárs magyar kerámiaművészetben egyedülálló a felkészültsége, de a nemzetközi térben is. Figyelemre méltó mindez azért is, mert ő a kecskeméti székhelyű, Nemzetközi Kerámia Stúdió jelenlegi szakmai vezetője – a keramikusművészek nem kis örömére, lévén, hogy kifogástalan technikai tudása mellett, embersége, problémamegoldó és konfliktuskezelő készsége is erre predesztinálja. A Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek nevű, 2004-ben létrejött társulás ellentmondásokkal tűzdelt „hivatalos” megalakulása (2012. január 1.) és az alapító, Probstner János nyugdíjazása óta, előbb Szegedi Zsolt keramikusművész – a művésznő korábbi tanára – vezetésével, majd az ő regnálásával került nyugodtabb mederbe a jelenleg is komoly nehézségekkel küzdő, világhírű intézmény ügye.

„A művésznő egyszerre demonstrál az újrahasznosítás egy új alternatívája, valamint a kultúrtörténeti kontinuitás mellett – lévén, hogy több évszázados formarendet követ.”

Rejka Erika egészen másképp közelít az anyaghoz az egyedi kerámiaékszer területén belül. Attitűdjében szerepel a távol-keleti iparművészetből jól ismert preferencia, miszerint a rusztikus megjelenésű felületi jelleg mellé van rendelve – sőt, gyakran szembe állítva – a mívesen alakított, csiszolt-hajlított-fényes felület. Jelen esetben a vibráló színű és izgalmas felületi mozgású, öntvénydarabkákból applikált porcelán a fémekkel, az ezüsttel, illetve az ezüsthatású alumíniummal. A művésznő itt publikált munkái két fő csoportba sorolhatók; részint a fenntartható fejlődés szellemében, a tárgykészítés során képződött, eselék masszadarabkák felhasználásával kreált darabok jelennek meg, részint pedig minden részletében megtervezett formákat látunk. Mindkét terület számos erénnyel bír és előképek nélküli, önálló innováció. Az első tárgyegyüttes különlegessége többek között abból származik, hogy az újrahasznosított anyagból csiszolt kerámiafelületek olyan finomak, hogy szinte másodlagos drágakő-jelleget öltenek⁴. Ezeket az antik szellemre emlékeztető, végtelenül egyszerű, de a klasszikus, szecessziós és empire ékszereket idéző kör- és ellipszisformákba foglalta. Így a művésznő egyszerre demonstrál az újrahasznosítás egy új alternatívája, valamint a kultúrtörténeti kontinuitás mellett – lévén, hogy több évszázados formarendet követ. Másik tárgycsoportja – az INperfect – alapvetően különbözik ettől, ízig-vérig kortárs. Noha itt is felfedezhetünk az őskor művészetéből eredő ihletettséget az egyszerű és tiszta alapformák okán. Az anyagában feketére színezett, rusztikus kerámiamassza a formába való préselésnél fegyelmezett, határozott formát kap. Ez azonban csak abban az esetben történik meg, ha teljes egészében megtöltjük masszával a préseléshez való gipszformát. Rejka Erika játszik a folyamattal; csak részben tölti meg a formát, ezért a bepréselt agyag bizonyos részeken szabadon mozoghatott, nyúlhatott, deformálódhatott. Így például a köralakú formába nyomott masszából nem teljes kört kapott, azt azonban fegyelmezett sziluettel kialakított, finom vonalú alumínium installációba foglalta. A fémrészek alakítása is figyelemre méltó, egyszerű, de finom ívek, lágyra simított, organikus vonalvezetés jellemzi azokat. Érdekes, ahogyan a művész a spontaneitás-tudatosság kettősségéről ír:

„A kerámia kifejezetten határozott anyag, kötött kereteket szab, viszont tudom, hogy sosem hazudik, mindig őszinte. S ahhoz, hogy megélhessem a kellő alkotói szabadságomat, mindig nagyon izgalmas számomra a tapasztalt hibák megfejtése, a mögöttük megbúvó folyamatok megértése. Mindig fejlődök általuk (lelkileg és szakmailag is). Tehát itt egy matéria, amivel kellő távolságból tudom vizsgálni saját „tökéletlenségemet”. Így keresni kezdtem számukra egy méltó megjelenési formát, ahol tiszta formában és tudatosan alkalmazom ezeket. Így születnek meg az INperfect ékszercsalád darabjai. Ezek igazából tudatos hibák, tudatos véletlenek, ahol a porcelán technológia és kivitelezés során ejtett hibákat gyakoroltam be, s kezdtem el használni.”

A kiállításon bemutatott művek mindkét alkotó esetében szépen láttatják, hogy bár alapvetően eltérő attitűdök mentén, mégis sokban hasonlóan gondolkodnak a kerámiaékszerről. Újszerű, különleges technikákkal létrehozott egyedi tárgyaik egyszerre mesélnek ősi, egyetemes tradíciókról és formabontó, bátor kortárs szellemről. Rejka Erika és Sütő Erika – már fiatal művészként – méltán jutottak napjaink nemzetközi kerámiaművészetének kiváló magyarországi képviselői közé.

F. Orosz Sára DLA, PhD
keramikusművész, művészetelméleti kutató

Jegyzetek:

1. Nemcsics Antal: Coloroid színrendszert reprezentáló objekt (1982) in Sinkovits Péter: Művészet és tudomány Velencében . Művészet, 1987. március, 40–45. és hátsó borító.
2. Rejka Erika: Mutasd a pendrájvod! (kollázs) – reprezentatív használati tárgyak a hivatali élet résztvevői számára. A herendi tradíció találkozása az új funkciókkal. Porcelán, textil, gumi, USB-csatlakozó, 2009. Moholy-Nagy Művészeti Ösztöndíjasok Katalógusa, 2009.
   Bővebben F. Orosz Sára: A forma artikulációja. A formák öröklődése. A kortárs iparművészet néhány elméleti kérdése – Az őskori művészetből merítő tárgyalkotás és oktatás lehetőségének vizsgálata. Szent István Egyetemi Kiadó, Gödöllő, 2016. 25–26.
3. OKAPI – Sütő Erika önálló kiállítása, Museion No.1., Budapest, 2013. A Museion No.1. a kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió Galériája 2018-ig, amikor a fenntartó Önkormányzat már nem hosszabbította meg a stúdió bérleti szerződését. Napjainkban mobiltelefon szaküzlet működik az egykor pezsgő kulturális élettel megtöltött művészeti helyszínen, mely rendszeresen kínált magas színvonalú irodalmi, képző- és iparművészeti eseményeket – nemzetközi merítésben. Bővebben in F. Orosz: Szimpozionmozgalmak Magyarországon. Alkotótelepek és csoportok létrejötte, különös tekintettel a kerámiaművészetre (1967–2017) Kiadás előtt álló tanulmánykötet kézirata, mely a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének felkérésére készült.
4. másodlagos drágakő; a köznyelvben féldrágakőként ismert nemes ásvány

Fotók:

1. Sütő Erika: OKAPI Maróty nyakék; egyedi, rétegelt technika; színezett porcelán, sterling ezüst; 60 x 38 x 9 mm, 2020 (Fotó: Golovics Ferenc)
2. Sütő Erika: OKAPI Snigil nyakék; egyedi, rétegelt technika; színezett porcelán, sterling ezüst; 41 x 25 x 7 mm, 2014 (Fotó: Golovics Ferenc)
3. Sütő Erika: OKAPI Hadaly nyakék; egyedi, rétegelt technika; színezett porcelán, sterling ezüst; 98 x 31 x 8 mm, 2014 (Fotó: Golovics Ferenc)
4. Sütő Erika: OKAPI gyűrűk; egyedi, rétegelt technika; színezett porcelán, sterling ezüst; 23 x 23 x 7 mm, 2013 (Fotó: Golovics Ferenc)
5. Erika Rejka: Inperfect; egyedi technika, hulladék az öntőformában; színezett porcelán, acél; 100 x 40 mm, 2022 (Fotó: Ludmann Dániel)
6. Rejka Erika: FLUX ékszercsalád (bross); alumínium, anyagában színezett porcelán; Ø =80 mm, 2018 (Fotó: Ludman Dániel)
7. Rejka Erika: Around-around ékszercsalád, anyagában színezett porcelán, ezüst; Ø: 40 mm és Ø: 30 mm, 2016 (Fotó: Rejka Erika)
8. Rejka Erika: FLUX ékszercsalád (gyűrű); alumínium, anyagában színezett porcelán; Ø =35 mm (Fotó: Ludman Dániel)
9. Rejka Erika: Inpercfect ékszercsalád; nem homogén mázfelület és hulladék; színezett porcelán, alumínium, viaszos kötöző; 95 x 30 mm és 100 x 40 mm, 2023 (Fotó: Ludmann Dániel)
10. Rejka Erika: Integráció – Inperfect ékszercsalád; hulladék az öntőformában; anyagában színezett porcelán, acél; 100 x 40 cm, 2023 (Fotó: Gyenes Katalin)
11. Rejka Erika: Integráció – Inpercfect ékszercsalád; nem homogén mázfelület és hulladék; színezett porcelán, alumínium, viaszos kötöző; 95 x 30 mm, 2023 (Fotó: Gyenes Katalin)
12. Rejka Erika és Sütő Erika az INTEGRÁCIÓ című kiállítás megnyitóján, 2023 (Fotó: Gyenes Kata)
13. Sütő Erika: OKAPI geometrikus kollekció (nyakékek); egyedi, rétegelt technika; színezett porcelán, sterling ezüst, 98 x 31 x 8 mm, 2013 (Fotó: Golovics Ferenc)