Bolgár–magyar textilművészek kiállítása Szófiában, a Rayko Aleksiev Galériában
A Magyar Iparművészet korábbi számában1 már írtam arról, hogy mennyire fontos a határon túli művészeti szakmai kapcsolatok felvétele és ápolása. Ennek újabb példáját láthattuk a szófiai Rayko Aleksiev Galériában megnyílt, a Magyar Kárpitművészek Egyesülete által szervezett textilművészeti kiállításon. A kiállítást 2024. február 29-től március 27-ig tekinthették meg a szófiai művészek és a nagyközönség.
A kiállítás a kurátorok – magyar részről Kneisz Eszter Ferenczy Noémi-díjas kárpitművész és bolgár részről Michaela Padeva textilművész, a Bolgár Képző- és Iparművészek Szövetsége Textil Szakosztályának vezetője – kölcsönös együttműködésével jöhetett létre.
Előzmények
A szófiai kiállításnak komoly szakmai előtörténete volt Magyarországon: a koronavírus-járvány kitörése előtti napokban, 2020. március 6-án és 7-én Budapesten három helyszínen nyílt közös kiállítása 31 magyar és 31 bolgár kárpitművésznek Összefonódó szálak címmel az MKISZ (Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége) Galériájában, a Bolgár Galériában és az MKE (Magyar Kárpitművészek Egyesülete) Galériájában. A Bolgár Galériában dr. Muszev Dancso, a Bolgár Országos Önkormányzat elnöke mondott köszöntőt, az MKISZ Galériában a kiállítást Molnár Eszter művészettörténész nyitotta meg, az MKE Galériában Kelecsényi Csilla Ferenczy Noémi-díjas textil- és képzőművész köszöntötte a megjelenteket.
A kiállításról háromnyelvű (magyar, bolgár, angol) katalógus készült. A sikeres eseményt írásos sajtómegjelenés és kisfilm tette emlékezetessé.2 A sikeres kiállítás hatására a kurátorok úgy döntöttek, hogy legyen folytatása a két nép textilművészei közötti párbeszédnek, és így a magyar kárpitművészek meghívást kaptak az Összefonódó szálak II. című bolgár–magyar közös kiállításra, Szófia legrangosabb kiállítótermébe, a Rayko Aleksiev Galériába. A Magyar Kárpitművészek Egyesülete felkérte Kneisz Esztert a kiállítás szervezésére és a bolgárokkal való folyamatos kapcsolattartásra, valamint, hogy legyen a magyarországi résztvevők kurátora. A világjárvány miatt csak 2024-ben rendezhették meg a kiállítást, ahol 22 bolgár textilművész állított ki Michaela Padeva és Lyuben Genov, a Bolgár Művészek Szövetségének elnöke támogatásával, és hozzájuk társult 31 magyar kárpitművész.
Megnyitó
A kiállítást dr. Boros Miklós, Magyarország szófiai nagykövete és Ivaylo Djenev, a Bolgár Művészek Szövetségének alelnöke, valamint Balogh Edit, a Magyar Kárpitművészek Egyesületének elnöke nyitotta meg.
A nagykövet köszöntőjében a kiállítás címét kiemelve rámutatott arra, hogy „az Összefonódó szálak esetünkben kettős metafora. A művészien egymásba szőtt anyagok és színek mellett egymástól távol – Bulgáriában és Magyarországon – élő és alkotó művészek gondolatainak és ötleteinek összefonódását is jelenti, a köztük lévő beszélgetések fonalainak összeszövését, valamint a konkrét közös alkotást is, amelynek legszebb példája a huszonegy művész által közösen szőtt Hommage à Radnóti című gobelin.” Továbbá kiemelte, hogy a budapesti és a szófiai kiállítások a textilművészek közötti újbóli kapcsolatfelvételének a jele. „Azért újbóli, mert a ’70-es, ’80-as években rendszeresek voltak az ilyen nagy léptékű workshopok és kiállítások, de a rendszerváltás után a művészi találkozások megritkultak, a szálak sajnos ritkábban »fonódtak össze«. A 2020-as budapesti és a most nyíló szófiai kiállítás viszont annak a jele, hogy immár ismét összefonódik, ami összetartozik, azaz a bolgár és magyar művészek újra együtt alkothatnak, gondolkodhatnak, építkezhetnek.”
Ivaylo Djenev megnyitó beszédében kihangsúlyozta, hogy „a Bolgár Képzőművészek Szövetségének politikája nyitott a magyarországi és külföldi kollégákkal való kreatív interakció és csere minden formájára, ezért a jelen kiállítás egy sikeres és ígéretes ötlet része. Az előttünk álló kiállítás meggyőző visszaigazolása annak, hogy a művészetben mennyire feltételesek a határok mind az esztétikailag alkalmazott megfogalmazások, mind az egyes népek között.”
Balogh Edit Ferenczy Noémi-díjas textilművész szakmai megnyitó beszédében megfogalmazta, hogy „a textil olyan vizuális nyelv, amely bárhol a világban érthető, hiszen az emberi élet kezdetétől, a születéstől a sírig elkísér. A matéria tárgykultúránk szerves része, a szakrális textíliáktól a használati tárgyakon keresztül az autonóm textilekig sokféle műfajjal, technikai megoldással találkozhatunk. Egyesületünk tagjai ezen a kiállításon a szövéstechnikák egy szűkebb szeletét, a jellegzetesen európai gobelinszövéssel készült alkotásaikat mutatják be.”
Tapasztalatok
A bolgár textilművészek kiállításon bemutatott munkáit a technikai és gondolati sokféleség és a kísérletezés jellemezte. A megnyitó után Michaela Padevával beszélgetve megtudhattuk, a Bulgáriában művészeti egyetemeken végzett textilművészek a textil- és szőnyegtervezői végzettségüknek megfelelő ipari háttér hiányában nem tudják terveiket kiviteleztetni, korunknak megfelelő digitális textiltechnikájú vagy csúcstechnológiai gépek hiányában, ezért sokan a kísérletezés felé fordulnak, aktuális gondolataik és technikai újításaik kifejezésére. Így a bolgár művészek anyaga nagyon változatos és friss volt, ezt erősítették a fiatal művészek alkotásai. Láthattunk a pandémiára emlékeztető műveket, mint például áttetsző horgolt csövekbe helyezett különleges amorf tárgyakat, találkozhattunk szitanyomatokkal, papírra és textilre nyomott digitális printekkel, síkban rétegezett átlátszó textilfelületekkel alkotott figurális jelenetekkel, vagy földre és alacsony posztamensre helyezett folyamatművekkel, textilstruktúrákkal, fotókkal, hajtogatásokkal, térplasztikákkal és fóliaszövésekkel is.
„A bolgár művészek bizonyították, hogy igen érzékenyek arra, ami az elmúlt 50 évben történt a kortárs textilművészetben.”
A kiállítás bejáratától egy vörös, összecsomózott textilszálköteg futott végig a kiállítótermek padlójának és falának találkozásánál, konceptuálisan és valóságosan is körbevezetve a látogatót a kiállításon. Az igazság az, hogy a bolgár művészek földrajzilag messze vannak a közép- és nyugat-európai kortárs textilművészeti eseményektől, azonban kiállított műveikkel bizonyították, hogy igen érzékenyek arra, ami az elmúlt 50 évben történt a kortárs textilművészetben, legyen az technikai vagy formai újdonság: térplasztika, szövések szokatlan anyagokból, textilobjektek, installációk vagy akár szövetátiratok.
A kiállítás magyar anyagát a kurátorok a Magyar Kárpitművészek Egyesülete tagjainak művei közül válogatták, így minden munka szövés volt. A szövés rendje fogta össze a magyar munkákat. A kiállításon a szövés hagyományos technikája mellett a művekben megjelenő gondolatiság is a magas esztétikai minőség megnyilvánulása volt, hiszen a kortárs textilművészeti tendenciák már évek óta beépültek a szövött alkotásokba.
A kiállítás nagyon izgalmasnak bizonyult, ugyanis rendezési elvként keverték a magyar és bolgár résztvevők munkáit, ezzel feszültséget keltve a szövött alkotások és más technikájú és műfajú művek között.
Kiállító művészek:
Gergána Dzsingarova, Laura Dimitrova, Katya Petrova, Cveta Javaseva-Ivanova, Ivona Ivsznova, Advlina Popnedeleva, Adela Goranova, Volka Paruseva, Sznezsana Genova, Verdzsinia Vlacskova, Nija Penkova, Anna-Marija Kicseva, Michaela Padeva, Dima Kaprieva, Antonia Tabakova, Marija Kirkova, Margarita Dopcseva, Anna Bojadzsieva, Mila Sztojeva.
Balogh Edit, Baráth Hajnal, Bényi Eszter, Benedek Noémi, Bocz Beáta, Csókás Emese, Ferenczi Zsuzsanna, Fóris Katalin, Harmati Zsófia, Hauser Lilián Beáta, Kecskés Ágnes, Kelecsényi Csilla, Kiss Katalin, Kneisz Eszter, Kókay Krisztina, Kovács Péter, Kozma Rozália, Lencsés Ida, Maevszka Koncz-Borjana, Máder Indira, Málik Irén, Nagy Judit, Pasqualetti Eleonóra, Pápai Lívia, Pázmány Judit, Sipos Éva, Somodi Ildikó, Szabó Verona, Tápai Nóra, Vajda Mária, Zelenák Katalin.
Kelecsényi Csilla DLA
képzőművész, textilművész
Jegyzetek:
- Magyar Iparművészet 2023/1: Fibre Art & Fine Art, A Łódźi Strzemiński Képzőművészeti Akadémia kiállítása a Pesti Vigadóban, 27–29.
- A három helyszínen megvalósult kiállításokról a Magyar Iparművészet folyóirat 2020/3 számában Molnár Eszter művészettörténész írása jelent meg, a Rondó Nemzetiségi TV pedig kisfilmet mutatott be.
