Köblitz Birgit üveggel, Vereczkey Szilvia pedig textillel, fémszálakkal és papírral foglalkozó Ferenczy Noémi-díjas iparművészek. Ezeknek a hagyományos anyagoknak a felhasználásával készítették műveiket pályájuk elmúlt évtizedeiben. Néhány éve azonban az a törekvés jellemzi alkotói tevékenységüket, hogy együtt, közös gondolkodással és cselekvéssel hozzanak létre olyan kompozíciókat, amelyekben az üveg és a textil, a drótszál vagy a papír együtt jelenik meg. Korábbi egyéni kiállításaikon vagy csoportos tárlatokon is mutattak be egy-egy ilyen munkát.

„…két iparművész többszólamú alkotásai…”

2023.szeptember 7. – október 8. közötti kiállításukkal viszont arra vállalkoztak, hogy a FUGA Építészeti Központ Galériájának teljes terét beépítsék installációikkal. A tárlat helyszíne mind nevével, mind tereinek természetével indokolta is az alkotások ottani elhelyezését, ugyanakkor inspiráló erővel hatott azok megalkotására.

Amint az építészeti burkolóelemek közötti járatokat kitöltő anyag, a fuga (rövid u-val) a burkolt felület teljességének meghatározó, kiegyenlítő eleme, úgy lesz Köblitz Birgit és Vereczkey Szilvia installációiban az üveg a textil-fém-papír kiegyenlítője vagy a textil-fém-papír az üvegé. Az alkotások arra is meghívják a szemlélőt, hogy a galéria nevének betűsorát, az u-ra tett ékezettel (fúga) is értelmezzék: a két iparművész többszólamú alkotásaiban – a valamennyi szólamon szabályosan végig vonuló – témát is kövessék.
A tárlat címadó kompozíciója, a Négykezes kotta a művészeti ágak közötti átjárás meghívását erősíti. A padlószint közelében felépített installáció arra késztetett, hogy lehajolva szemléljük azt: figyeljük, hogy mit hallunk meg a föld mélyén érlelődő (szilikát) és a föld felszínén termett (len, pamut, kókusz és hernyóselyem) anyag együttes formáinak csengéséből. A textilszálakkal átszőtt üvegcsövekből épített hangjegymotívumok nyitva hagyott ívei lehetőséget adtak arra, hogy formakezdeményeik íveit a befogadó által is teljessé téve (fugával kiegyenlítve) legyen hallható csengésük. Az íveket tartó üvegfelületen tükröződő formák – visszhangként – ihlették visszhang adására a szemlélő belső valóságát. Az itt megkezdett dallam folyt tovább Vereczkey Szilvia Összekapcsolódás című kompozíciójában, amelyet immár felegyenesedett testtel hallhattunk – a térben derékmagaságba emelt vízszintes elhelyezésének köszönhetően. Ennek a dallamteljességnek a négyzetelemeit függőleges helyzetbe fordította, vagyis új egységbe rendezte a Minimal II. című alkotás. A fekete falfelület előtt általa megszólaló dallam végtelenné szerveződő folyama vezetett a kiállításon Köblitz Birgit A napló című alkotásának csendjéig.

A kézírásos papírcsíkokat – mint a napló feljegyzéseit – tartalmazó üvegcsövekből épült, a padlószinten elhelyezett fészket megint csak lehajolt testtel szemlélhettük.
Felegyenesedésre késztettet azonban a fészek fölötti, tüskékkel borított hintába ülés és a benne ringás vágya, a ringással megtalált biztonságérzet igénye.
Lelkünk hintájának ringásával elhagyva a kotta és a napló terét, olyan installációkkal találkozhattunk, amelyek sajátos felemelkedésre hívtak meg: a spirálisan csavarodó, ám horizontálisan is kiterjedő térformák (Köblitz – Vereczkey: Tagore emlékezik, Pisa), az íves üvegkapuk (Köblitz Birgit: A víz hangja, King, Nap-ív), a fény-árnyékok rendjében kibontakozó textil-fém-faszalag felületek (Vereczkey Szilvia: Napos, Tavaszi szellő, Függőben, avagy finom elmozdulások, Forgatag).

Köblitz Birgit A visszatérés ígérete című művének lépcsőzetesen felépített, homokfúvott, lapított, festett üvegcsövein a montírozott szárnymotívumok a költöző madarak vonulásának képét idézték fel. A kompozíció felfelé emelkedő elemei – a szárnymotívumok helyzete miatt – a távozás irányát hangsúlyozták, miközben a cím a fordított irányra, a fentről lefelé ereszkedésre, a visszatérésre utalt. A képi és gondolati irányok ellentétje és a lépcsőzetes üvegpallók magasból indulása vagy magasba érkezése a gravitáció megtartó erejéhez szokott szemlélőben felvetette az ettől való elszakadás, a gravitáció nélküli létezés lehetőségét. Az alkotás térbeli helyzete miatt felmerülhetett a szemlélőben a kérdés, hogy a visszatérés élményét innét oda vagy onnét ide élhetik-e meg – akár a madarak, akár a szemlélő maga. Vereczkey Szilvia Napos című textilkompozíciójának fényességígérete, a fizikai terükből a szellemi felé tartó árnyékvalóság jelenítette meg az induláshoz szükséges meggyőző erőt.
Az Ezüst csónakok útja című közös installációban a textillel átszőtt fémrácsok hullámai a magasba emelve áramlottak és közöttük jelentek meg azok az üvegezüst csónakok, amelyek A napló hintájának visszatérő ringatásélményét ígérték. Az ezüst csónakok magasságából lefelé tekintve a valóságra, már akár természetesnek is tűnt, hogy A visszatérés ígéretének útja is a magasból indult és nem érintkezett a gravitáció felületével. Ezzel a felismeréssel azt sem érezhettük furcsának, hogy Köblitz Birgit Tengeri… című művén a csónakot ringató őselem-őserő nemcsak a víz kékségében jelent meg, hanem a természetfölötti aranylásában is.

„…kétféle anyag, kétféle alkotói nyelv…”

Vereczkey Szilvia Tavaszi szellő című fémrács-kompozíciója is a kiállítás egy korábbi darabjához, a végtelenné szerveződött dallam élményéhez kapcsolódva, a maga hullámzásával vezetett tovább Köblitz Birgit Az átkelés című installációjához. A hullámok itt is a szemlélő fölött, a magasban jelentek meg, a formába olvasztott, homokfúvott, lapított, festett, montírozott üvegcsövek rendszerében kirajzolódó csónakok utasok alakjait is sejtették. Az összekapaszkodó figurákat rejtőzködésük ellenére észlelni engedte az üveg átlátszósága: fekete negatív formáik – az erősen csiszolt üvegen át – pozitív formaként hatottak. Ez félelemmel teli, akár kísérteties hangulatot is kölcsönzött a jelenetnek. A hajót vezető, hullámmá formázott üveg kötéllel függesztve ereszkedett alá a magasból, ami egy hullámvölgyet alakított ki. Ez a kompozíciós megoldás elvette a szemlélőktől az őselemek térbeli rendezettségének, természetének tapasztalati ismeretekből adódó biztonságát. Hasonló bizonytalanságot kelthetett ahhoz, amit a hajó utasai élhettek meg az átkelés reménnyel telítettségének és természeti kiszámíthatatlanságának kettősségében, amit a hullám matt és mégis csillogó volta is érzékeltetett. A castingtechnikával készült csónak kéksége – erős kontrasztjával – nemcsak súlyosnak és misztikusnak tűnt, hanem a víz színét is magára vette, hordozta. Így az üvegmotívumok által modellezett valóságdimenzióban az őselem, az út és az utas azonos természetű egységként mutatkoztak meg.

A tárlatnak erre a pontjára már teljes bizonyossággá válhatott az installációk útját járókban, hogy egy olyan belső átlényegülés részesei lehetnek, amely létezésük időhöz kötött pillanatainak az örökkévalóság távlataiban történő megélésére tesz képessé.
Vereczkey Szilvia ezüst színű textil kisplasztikái annak a bizonyosságnak a belső békéjét sugározták, amely a pillanatnyiban az örökkévaló megéléséből fakadhat. Ennek a belső békének talán nincsenek is külső jelei, de bensőnkben annál intenzívebb mozgások, a Finom elmozdulások vagy a Forgatag című alkotások formájában is észlelhetők, amint azt a levegő és fény által mozgó textilszálak és faszalagok is modellezik a kompozíciókon.
A Bábel tornya című közös építmény alkotó elemei a textilszálakkal átszőtt üvegcsövek voltak.
A kétféle anyag, a kétféle alkotói nyelv azonban – a bibliai történettel ellentétben – nem zavarodott össze a torony építése közben, mert mindkét művész törekvését az egymás iránti, a föld mélyén érlelődő és a föld felszínén termett anyagok iránti, valamint a természetfeletti magasságok iránti tisztelet vezeti.

A Négykezes kotta című tárlat egésze úgy ajándékozhatta meg a benne elmerülőt az önismeretben és valóságismeretben történő meggazdagodással, megvilágosodással, hogy a természetes fényt teljesen nélkülöző, mesterséges fénnyel is alig megvilágított alagsori térben járhatta végig az installációk által kínált utat. A FUGA Építészeti Központ produkciós vezetőjének, Asbót Kristófnak köszönhető, hogy minden egyes kompozíciónak szerves elemévé vált a beleépülő fény és az általa vetett árnyék. A sötét térben csak a művek kaptak olyan helyi megvilágítást, amely életre keltette belső elevenségüket és együttműködött szellemi kisugárzásukkal.
A kiállításra érkező látogatót az Építészeti Központ fogadó teréből a lépcsőn lefelé indulva, talán bizonytalansággal töltötte el a színes falak után felsejlő félhomály, sötétség. Az egyes installációk fénytere azonban olyan felemelő erővel hatott arra, aki ennek a térnek részese lett, hogy természetesen, otthonosan mozoghatott a kompozíciók fényterei által meghatározott utakon. A távozó a lépcsőn felfelé haladva, úgy léphetett ki a természetes és mesterséges fények hétköznapi valóságába, mint aki biztos tudatában van annak, hogy maga is fényhordozó.

Bakonyvári M. Ágnes
művészettörténész

Fotók:

1. Köblitz Birgit: Az átkelés; casting, homokfúvott, lapított, festett, üvegcső, montírozva, zsinór; 90 x 120 x 72 cm, 2022 (M. Fodor Éva)
2. Köblitz Birgit – Vereczkey Szilvia: Az ezüst csónakok útja; merített papír, drótháló, casting üveg, 120 x 160 x 100 cm, 2023 (Fotó: M. Fodor Éva)
3. Vereczkey Szilvia – Köblitz Birgit: Bábel tornya; homokfúvott, színezett, ragasztott üvegcső, hernyóselyem szálak, 190 x 50 x 50 cm, 2023 (Fotó: M. Fodor Éva)
4. Vereczkey Szilvia – Köblitz Birgit: Négykezes kotta; rogyasztott, hajlított üvegcső, hernyóselyem szálak, növényi rostok, fémszálak, 48 x 160 x 110 cm, 2023 (Fotó: M. Fodor Éva)
5. Vereczkey Szilvia: Forgatag; egyéni technika, nyírfa furnér, sárgaréz rudak, 80 x 70 x 300 cm, 2023 (Fotó: M. Fodor Éva)
6. Vereczkey Szilvia: Összekapaszkodva; egyéni technika, talált acél kerítés darab, hőkezelt acél, réz-, vörösréz szitaszövetek, 50 x 160 x 110 cm, 2023 (Fotó: M. Fodor Éva)
7. Vereczkey Szilvia: Minimál II.; egyéni technika, horganyzott acél raszterháló, hőkezelt acél szitaszövet, hőkezelt sárgaréz-, vörösréz szitaszövet, horganyzott acélcső tartó, 200 x 120 cm, 2023 (Fotó: M. Fodor Éva)
8. Köblitz Birgit: A napló; pauszpapír csíkokkal töltött gravírozott üvegcső, casting üveg, kötél, 85 x 200 x 120 cm, 2021 (Fotó: M. Fodor Éva)
9. Köblitz Birgit: Tengeri…; relief, rogyasztott színezett üveg, rogyasztott hajlított üvegcső, 125 x 92 x 20 cm, 2023 (Fotó: M. Fodor Éva)
10. Köblitz Birgit – Vereczkey Szilvia: Pisa; casting üveg, gravírozott, ragasztott üvegcső, hernyóselyem szálak, növényi rostok, fémszálak, 48 x 48 x 65 cm, 2023 (Fotó: M. Fodor Éva)