Vasvári Péter tervezőgrafikus könyve
Egy logótörténeti könyv első ránézésre talán csak egy időszalagon elhelyezett grafikai gyűjteménynek tűnhet, valójában azonban egy ország vizuális történelemkönyve. Nemcsak a grafikai tervezésről szól, hanem arról is, hogyan láttatja magát egy nemzet a világgal – és önmagával.
Vasvári Péter tervezőgrafikus az elmúlt évek kortárs logótervezést bemutató gyűjteményes kötetei után újabb nagy vállalkozásba kezdett: a magyar logók kialakulását és történetét bemutató kiadvány elkészítésébe. Nem csupán vizuális albumot kínál az olvasónak, hanem Magyarország egyes történelmi korszakaihoz kapcsolódó gazdasági-politikai környezetét és természetesen az adott időszakra jellemző iparművészeti életét kívánja bemutatni, a logótervezés tükrében.
A könyv hiánypótló munka: 740 alkotást tartalmaz 151 alkotótól. A történeti áttekintés után stílusok és kategóriák szerint mutatja be a gyűjteményes részt. Időrendben tekinthetjük át egy-egy korszak meghatározó szimbólumait, illetve megismerhetjük ezen munkák alkotóit. A könyv elegáns dokumentációja annak, mi marad egy márkából, ha lehántjuk róla a marketingstratégiát és a reklámzajt. Csak a tiszta forma kommunikál: a logó. A kötet a végeredményre fókuszálva mutatja be, hogyan váltak egyszerű geometriai alakzatok vagy bonyolultabb, a múltat megidéző formák kulturális ikonokká, és hogyan tanít meg minket a múlt formanyelve a jelen vizuális káoszának értelmezésére.
Miért fontos a könyv? A kulturális örökségmegőrzés miatt. Számos ikonikus embléma (legyen az a Fabuloné, az Orioné vagy az Ofotérté) a legtöbb ember számára észrevétlenül a mindennapok része volt. A könyv nemcsak dokumentálja, hanem rendszerbe foglalja, kategorizálja ezeket, történeteket mesél róluk, segít a megértésükben. Több olyan példával találkozhatunk, amelyek nemcsak a gyerekkorból lehetnek ismerősek generációk számára, de a mai napig az életük részét képezik. A kiadvány bemutatja egy márka időtállóságát.
Az 1972-ben, Szalai István által tervezett MÁV-logó több mint öt évtized után szinte változatlan formában szimbolizálja a vállalatot, mai szemmel is korszerű embléma. A laikus olvasó rendszerben, politikai és gazdasági kontextusban elhelyezve ismerheti fel a múltját meghatározó vagy a mindennapi életét régóta kísérő szimbólumokat, megismerheti ezek történetét, szerepüket a politikai és gazdasági folyamatokban. Azon emblémák, amelyekkel korábban csak hirdetések kapcsán találkozott, a könyv révén autonóm alkotásokká válnak számára.
„vizuális kultúrtörténeti dokumentum”
Mit üzen a szakmának? A könyv szakmai iránytű: bemutatja a hazai logótervezés grafikai eszköztárának fejlődését, segít megérteni, miért működtek bizonyos formák és vizuális kifejezési eszközök egy adott kulturális közegben. Felhívja a fiatal tervezőgeneráció figyelmét arra, hogy a szakmai tudás részét képezi a műveltség és a tájékozottság a korábbi időszakok vizuális és kulturális szemléletét illetően is. Az album kiváló alkotók mesterségbeli tudásáról ad számot, gondolati és technikai szinten egyaránt.
Időtálló logók számítógép nélkül
Egy kevésbé fiatal tervezőgrafikus számára is nehéz elképzelni, hogy a könyvben bemutatott alkotások legnagyobb része még nem számítógéppel készült. Az internet világában minden újdonság szinte azonnal megismerhető. Mindennapi stresszforrást jelenthet egy alkotó számára a gondolat, hogy amit létrehozott, azt korábban esetleg már megvalósították hasonló formában. A könyv felhívja a figyelmet arra is, hogy amit újnak és eredetinek gondolunk, azt elődeink – legalábbis előképeiket és formai bravúrjaikat – gyakran évtizedekkel vagy már akár évszázadokkal korábban megalkották. A mai tervezői gyakorlat napi feladatai közé tartozik annak ellenőrzése, hogy amit létrehoztunk, az ebben a formában létezik-e már. Különösen igaz ez a logótervezésre. Hatalmas mennyiségű vizuális információ áll rendelkezésre ezen a területen, ebben tájékozódni rengeteg időt és energiát vesz igénybe. A könyv segít abban is, hogy a magyar logótervezés múltját megismerve eligazodhassunk formák, alapvetések és stílusok között.
A fiatal generációt inspirálja arra, hogy – a mai instant vizuális megoldások ellenében – megismerje, mit jelent az időtálló érték. Segít megérteni a grafikai tervezői gondolkodás alapjait és mélységeit. A kiadvány egy-egy korszellemet is rögzít: a logók stílusa pontosan tükrözi az adott éra technológiai és esztétikai színvonalát, lehetőségeit. A kézzel rajzolt, míves emblémáktól a szocialista modernizmuson át napjaink minimalizmusáig minden korszaknak megvan a maga „lenyomata”.
A könyvet lapozva egy ország politikai és gazdasági tablója is kirajzolódik: piaci verseny hiányában ezen emblémák elsődleges funkciója az azonosítás volt. Ez mit sem von le az alkotók nagyszerűségéből, szakmai felkészültségéből.
A magyar logótervezés 1989-ig tartó íve bebizonyította, hogy a grafikusművészet még a legszűkösebb politikai és gazdasági keretek között is képes volt az önkifejezésre és a színvonalas alkotásra. Mindezek grafikatörténeti állomások, iparművészeti hivatkozási pontok. Talán még manapság sincs mindenki tisztában azzal, hogy egy jel, szimbólum, embléma vagy logó megtervezése elmélyült gondolkodást kívánó alkotói munka, művészetnek pedig még kevesebben tartják. Mint minden iparművészeti vagy alkalmazott tervezői műfaj, bizonyos esztétikai színvonal felett a logótervezés is művészeti tevékenység, egy embléma pedig művészeti alkotás. Ugyanakkor egy régi vállalati logó sokkal több lehet egyszerű grafikai mementónál: egy korszak gazdasági gondolkodását, társadalmi önképét és kulturális ízlését is megőrizheti.
„reflexió a hazai tervezőgrafika fejlődésére”
A kötet bemutatja, hogy mire volt büszke az ország egy adott korszakban. A többször említett Rubik-kocka nemcsak önmagában vált szinte egy háromdimenziós emblémává, de több bemutatott munka legfőbb grafikai alapelemeként működött, természetesen a kocka oldalait a nemzeti színekre forgatva. Ilyen a Molnár Gyula által, az 1981-es zágrábi magyar kiállításra tervezett plakáton látható szimbólum vagy a hamburgi magyar kiállítás logója 1982-ből, melynek tervezői Molnár Kálmán, Vertel Beatrix és Fogas Péter voltak. Az Üdvözöljük Magyarországon! kiállítás 1982-es emblémájában a geometrikus szívforma központi eleme is a Rubik-kocka (Molnár Gyula munkája).
Az egy-egy márkához kapcsolódó emocionális kötődés mellett kirajzolódik, hogy mely iparágak voltak dominánsak akkoriban, és ezek vizuális identitásai hogyan működtek évtizedeken keresztül, akár a mai napig. A kultúrához köthető emblémák mellett nagy számban jelennek meg kereskedelmi és ipari márkák szimbólumai, amelyek a nyolcvanas évektől kezdve egy modernizálódó társadalom lenyomatai. Egyes országok (például Japán vagy a skandináv államok) bravúrosan ötvözik a modern formát több százéves vizuális hagyományaikkal. A magyar logótörténetben egyszerre fedezhetők fel a magyar gyökerek, az ősi jelek és formák, a népi motívumok és a nyugati hatások.
Vasvári Péter könyve nem csupán vizuális utazás. Magyarország kultúrtörténetének olyan szeletét tárja olvasói elé, amely mindenki számára ismerős, de eddig talán kevésbé tudatosult bennünk, hogy ezek a logók – ebben az aspektusban nevezhetjük őket márkáknak – önmagukon túlmutató, életünket és vizuális környezetünket formáló, országunkat is meghatározó vizuális alapértékek.
Vasvári Péter (szerk.): Magyar logók: kezdetektől 1989-ig. Szakértők: Sára Ernő, Auth Attila. Előszó: Drozsnyik Dávid, Ördögh László. Könyvterv: Vasvári Péter. Betűtípus: Forint (tervezte: Szegi Amondó). Vasvári Design, 2026. Nyomdai kivitelezés: Prime Rate Zrt. 172 o. ISBN 978-615-02-5704-4
A szerző a Krea Design Iskola tanára.
Kathi Zsolt
tervezőgrafikus
