A 2024. szeptember 11. – október 31. között megrendezett Retrospektív kiállítás bemutatta a kortárs magyar szobrászat és üvegművészet világhírű alkotójának páratlanul gazdag művészi életútját. A kiállított műtárgyak mellett a falakon elhelyezett, elegánsan megtervezett magyar-angol nyelvű tablók ismertették az egyes alkotói periódusokat és felidézték a legrangosabb nemzetközi gyűjteményekben szereplő alkotásokat. Lugossy Mária életművét szinte lehetetlen lenne egy kiállítás keretében teljeskörűen bemutatni, hiszen művei Európától Amerikán át Japánig a legjelentősebb köz – és magángyűjteményket gazdagítják világszerte. A kiállítás a Bohus-Lugossy Alapítvány és a Művészetek Háza Veszprém együttműködésében valósult meg.
Genezis, Jégkorszak, Mikrokozmosz, Transzformáció – szokatlan műalkotáscímek ezek a kultúrtörténeti korszak-, illetve időfogalmak, meghatározások. Mégis, ha belegondolunk, Lugossy Mária (1950–2012) csaknem négy évtizedes alkotói korszakának jellegzetességei érthetővé teszik és szavakkal is körbejárható módon rávilágítanak a szobrok misztikus együttesére, és egyértelműen érzékelhetővé teszik ennek az átlátszó, láthatatlan, ugyanakkor látható anyagnak, az üvegnek az újfajta formai, strukturális felhasználását. Tetten érhetjük nemcsak az elnevezésekben, de magukban a művekben is az alkotót inspiráló gondolatokat:
„A Föld mint bolygó egy kozmikus teremtmény. Egy olyan matéria, amelyből kicsírázott az emberi lét… Egy alkotó számára az egyik legfontosabb, hogy a teremtést tetten kell érni valahogy, és ehhez be kell járni a teremtett világnak az összes zugát. Én ezt a bányákban találtam meg. Ott értem tetten az »apró motívumokat«, amik lényegében az én köveim. Ott döbbentem rá egy-egy kő megtalálásakor, hogy ez egy teremtett dolog, ezt a természet millió évek alatt alakította ki. Hozzá kell nekem még tennem valamit ahhoz, hogy meg tudjam mutatni másoknak is, hogy itt, ebben a kőben megvalósult maga a teremtés, és az én egyéniségemből bármi kicsit hozzátéve művet kell létrehozni.”
A tetten ért teremtés és az életet szimbolizáló kisebb motívumok mint a művészetet jelképező zárványok jelentek meg Lugossy Mária gazdag válogatást bemutató retrospektív tárlatán a Bohus–Lugossy Alapítvány és a Művészetek Háza közös szervezésében Veszprémben.
Különleges, bensőséges kapcsolat fűzte Lugossy Máriát Veszprémhez: az 1988-as, akkor még Veszprém Megyei Múzeumok hatáskörébe tartozó kiállítóhelyen, Tihanyban rendezett, elementáris hatású Lugossy–Bohus–Buczkó Üvegszobrok kiállítás óta ismert a neve és a személye is a Balaton-felvidéken és Veszprémben. Ezektől az évektől datálódik a veszprémi múzeum országos hatáskörű kortárs üvegművészeti gyűjteményének gyarapodása is. „Az üveg éve” kiállításai s az ezeket létrehozó intézményekkel való kapcsolatok fenntartása-működtetése vezetett el ahhoz, hogy a veszprémi múzeum a XX. század második felének revelációszámba menő szimpózium-mozgalom egyik bástyájának számító stúdióüveg meghatározó helyszíne lett.
„geometrikus és organikus plasztikáiban a világmindenséggel való harmónia tükröződik”
Lugossy 2024-es veszprémi retrospektív kiállítása, ha nem is lehetett teljes „életműkiállítás” (hisz a legrangosabb hazai és nemzetközi köz- és magángyűjteményekben megtalálhatók művei – s szállításuk nemigen megvalósítható), a bemutatott geometrikus és organikus plasztikai rendszereket alkotó művei hűen tükrözik különleges életszemléletét, azok világmindenséggel való harmóniáját. Érdekes különlegesség volt az indulását jelképező Órák közül az 1976-os budapesti Forum Hotelhez készített krómacél digitálisóra-makettje, de izgalmasak a Genezis-korszaknak nevezett periódusba tartozó művek, melyek a létezés titkainak nyomába szegődnek, s a honnan jöttünk és hova megyünk kérdésekre válaszolnak. (Ősanya, Az első emberpár, Földanya, Misztikum…) A pompeji utazás hatását az Áldozati ember figurája képviseli.
Utolsó korszakából a Háromszög feszület, a Szentlélek és az Üstökös szerepelt a tárlaton. De Veszprém nem csak a múzeum gyűjteményét gazdagító alkotásaival dicsekedhet, van még két Lugossy-mű a városban: az egyik, korábban az Óváros téren, újabban a Szabadság téren felállított Időkapu, és a műfajánál (anyagainál) fogva belső teret, közteret igénylő, Rheia című műve, amelyet a művész 2004-ben Veszprémnek ajándékozott. A művet a veszprémi uszoda aulájában helyezték el, izgalmas lehetőséget kínálva a kortárs művészettel való találkozásra. Ez a művész „zárványos” műveinek egyik alkotása, vagyis amikor idegen anyag, hol higany, hol – mint ebben az esetben is – bronz üvegbe foglalása jellemzi. Ezeknek az anyagoknak együttes feszültsége, talán szimbolikus jelentése, még egy meghatározó anyaggal, mintegy befoglaló ősanyaggal, egy nagy méretű, súlyos kősziklával egészül ki, amiben ez az együttes található, és súlyos voltánál fogva igen nehéz volt helyet találni neki.
„az üveg Lugossy kezei között a szakrális fényt befogadó és azt közvetíteni képes transzparens prizmává válik”
Gratulálhatunk annak az ötletnek, hogy az új veszprémi uszoda hatalmas előcsarnokában helyezték el, ami bizonyára nem volt egyszerű, hiszen Gaia földistennő lányának, Rheia titanisz bronztorzójának az üveggel és kőtömbbel együtt – aki „kagylóba zárva” várja Kronosz felszabadító ölelését – anyagainál fogva hatalmas a súlya. És ne feledjük, egy ilyen műnek, még ha a főnézete a felülnézet is, szüksége van megfelelő méretű térre, létezési „aurára”, ami nem mindenhol adatik meg. Ennek a térnek „üresnek és tágnak” kell lennie, nemigen lehet se szecessziós, se más stílusú, sokféle funkciót is betöltő teret találni. A körbejárhatóságát, messziről is élvezhető formavilágát semmi sem akadályozhatja.
Ennek a műnek is, mint sok más Lugossy-alkotásnak, főnézete felülnézet, és mivel az „alapbefogadó” szikla óriási (a mű magassága 89 cm, legnagyobb átmérője 200 cm), csakis olyan helyre lehetett elhelyezni, amely talapzatában elbírja ezt a monumentális súlyt. A homokfúvott, egymásból kibontott üvegrétegek, amelyekből rejtélyesen kiemelkedik az őskori istennő bronztorzója, sajátságos, egymásba olvadó, egymás hajlékonyságát lágyan kiegészítő és sejtelmessé tevő formavilága áttételesen utal a vízre, vagy akár mint télen a befagyott Balaton partján egymástól elkülönülő, de eggyé is váló, fagyott, vékony jégtáblák világára.
A veszprémi Dubniczay Palota Várgalériájában megrendezett kiállítás különleges alkalmat szolgáltatott az ország egyetlen nonfiguratív millenniumi emlékművének, a Lugossy Mária által megtervezett, 2001. augusztus 20-án felállított, majd 2023-ban felújított Időkapu újraavatásához 2024. szeptember 12-én Veszprém Szabadság terén. A Millenniumi Emlékművet az államalapítás ezeréves évfordulója és a kereszténység kétezer éves fennállásának alkalmából állíttatta az önkormányzat. Az Időkapu szimbolizálja, valamint tartalmi és formai esszenciáját jelenti a magyarság évezredes történelme során kikristályosodott identitástudatának, amely a gyémánthoz és a hegyi kristályhoz hasonlóan hosszú idő alatt, nagy nyomás hatására vált a szakrális fényt befogadó és azt közvetíteni képes transzparens prizmává. (Bohus Eszter, alapító, operatív vezető, Bohus-Lugossy Alapítvány)
Gopcsa Katalin
művészettörténész
Fotók:
Főcím kép: Kettős forma: rétegelt, ragasztott, csiszolt, polírozott, homokfújt síküveg, optikai lencse foglalat; 65×46×17 cm; 1999 (Fotó: Bohus Zoltán)
- Mikrokozmosz: rétegelt, ragasztott, csiszolt, polírozott síküveg, optikai lencse foglalat; 56×16cm; 1986; Bohus-Lugossy Gyűjtemény – Laczkó Dezső Múzeum letétemény (Fotó: Bohus Zoltán)
- Genezis III.: rétegelt, ragasztott, csiszolt, polírozott, homokfújt síküveg, optikai lencse foglalat; 66×48×16cm; 1999; Corning Museum of Glass, New York, USA (Fotó: Bohus Zoltán)
- Lelkiismeret: rétegelt, polírozott, homokfújt üveg bronz öntvénnyel; 136×42,5×38,5 cm; 2005 (Fotó: Gáspár Gábor)
- „Időkapu” – Millenniumi Emlékmű makett: rétegelt, polírozott, homokfújt üveg; 15×30 cm; 2000-2001 (Fotó: Gáspár Gábor)
- Transzformáció: rétegelt, polírozott, homokfújt üveg; 52×25×18 cm; 1997 (Fotó: Gáspár Gábor)
- Üstökös: rétegelt, csiszolt, polírozott, homokfújt üveg; 42×19 cm; 2009 (Fotó: Gáspár Gábor)
- Ősanya: rétegelt, ragasztott síküveg, csiszolt, polírozott, homokfújt, optikai lencse foglalat; 48×20×15 cm; 1988; Laczkó Dezső Múzeum (Fotó: Gáspár Gábor)
- Szentlélek: rétegelt, polírozott, homokfújt üveg; 34×18 cm; 2010 (Fotó: Gáspár Gábor)
- Kiállítási enteriőr: Dubniczay-palota – Várgaléria, 2024. szeptember 11. – október 31. (Fotó: Gáspár Gábor)
