Válogatás Hársvölgyi Virág művészettörténész magángyűjteményéből
2024. szeptember 21-én új kiállítás nyílt a Kiss Áron Magyar Játék Társaság Orlay utcai közösségi termében. A megjelenteket a Társaság elnöke, dr. Györgyi Erzsébet néprajzkutató köszöntötte, a kiállítást dr. Tészabó Júlia művészettörténész nyitotta meg.
A kiállítás ötlete még 2024 februárjában merült fel, amikor Hársvölgyi Virág művészettörténész az ELTE PPK Neveléstudományi Doktori Iskola Elméleti–Történeti Pedagógia Programjának hallgatójaként megvédte japán játéktörténeti vonatkozású doktori disszertációját, amelynek fókuszában az icsimacu (ichimatsu) japán játék baba, mint kulturális transzfer nyugati recepciótörténeti vizsgálata állt. Önmagában ebből a tényből még nem következett volna kiállítás, de abból már igen, hogy a szerző nemcsak kutatóként, hanem évek óta gyűjtőként is elkötelezett a játékok iránt, gyűjteményének egy kis szeletével pedig most először jelenik meg nyilvánosan.
A válogatott tárgyak a gyűjtő szándéka szerint két tematikai egységbe rendezve jelennek meg a kiállításban, a közösségi terem két téregysége erre jó lehetőséget is ad. Jóllehet a fókusz a japán babákon, játékokon van. A kiállítási anyag felütése személyes hangvételű: a gyűjtő gyermekkori játéktárgyainak megőrzött, illetve egyfajta gyermekkor-rekonstrukció révén pótolt darabjait mutatja be a ’80-as, ’90-es évekből. A napjainkra már kordokumentumnak számító, játékmúzeumba is beillő tárgyak között látható például az Elzett Művek diavetítője diafilmekkel, az 1988-as évben az év játékának választott Miss Pixy babaszépségszalon, a saját zeneszámokat tartalmazó magnókazettával forgalmazott Disco Barbie, Lego ház eredeti dobozával, hajdan dollárboltban vásárolt plüssjáték, idősebb testvértől örökölt Matchbox mozdony, valamint japán gyártmányú mikroszkóp laborjáték, és megannyi más játéktárgy. Mellettük ugyanolyan fontosak a gyűjtő számára a gyermekkorhoz kötődő könyvek, köztük például kisgyermekkori betegséget feldolgozni segítő mesekönyv, alsó osztályos iskolai jutalomként kapott olvasnivaló, klasszikus mesekönyvek, a Móra Könyvkiadó Kolibri könyvei, különös tekintettel annak játék tematikájú kötetére stb.
„a kiállítás középpontjában a gyűjtő doktori kutatási témájára reflektáló tárgyak állnak”
Az egész tárgyegyüttes érdekes vonása, hogy a hajdan játszott játékok és mesélt könyvek ma is betöltik funkciójukat, immár a következő generáció kezei között, szem előtt tartva a megőrzés és értékmentés szándékát.
A nosztalgikus hangulatú bevezetést követően a kiállítás nagyobb részében a már tudatos gyűjtői szándék mentén szerveződő tárgyak sora látható, ahol az említett doktori kutatási témára reflektáló japán játékok és babák állnak a középpontban. Velük együtt egy-egy példán keresztül megjelennek a Nyugat számára láthatóvá váló Japánnak a képi ábrázolásai is, melyek között izgalmas, régi darabokat is találunk: laterna magica üvegképeket, utazós társasjátékot, képeslapokat, fényképeket, könyveket. Ez utóbbiak nagy száma, műfaj szerinti változatossága érdekessége és egyben értéke a kiállításnak, egyfajta keretet is ad neki, hiszen az egyik legkorábbi tárgy is éppen egy könyv: Algernon Bertram Freeman-Mitford (1837–1916) brit diplomata, műgyűjtő, író Tales of Old Japan című, 1871-es kiadású, fametszetekkel illusztrált kétkötetes munkája, amiben a szerző a japán legendákon keresztül ismerteti meg az olvasót a japán kultúrával.
A közelmúlt könyvei közül Katsumi Komagata (1953–2024) grafikusművész 2008-ban kiadott, többszörösen díjazott Little Tree című pop-up könyvét említhetjük, ami egy fa fejlődését követi nyomon az évszakok váltakozásával. A könyv érdekessége többek között az, hogy két irányból nézegethető, azaz a mesélő és a hallgató irányából is, amivel közös olvasási élményt teremt. A 2024 tavaszán elhunyt japán művészre való utalás megjelenik a kiállítás egyik installációs elemében is, mégpedig abban a nagyméretű függődíszben, amelyet a művész színes madarai díszítenek (Des oiseaux multicolores), és ami az 1954-ben alapított francia Djeco játékmárka Little Big room dekorációi között jelent meg.
Ami a japán babákat és játékokat illeti, azok részben a hagyományos történeti típusok képviselői – jellemzően 20. század elejéről-közepéről –, részben a 20. század közepének-második felének japán játékgyártásából származó érdekes, olykor hazánkban sem ismeretlen példái. A babák közül az egyik legfeltűnőbb – méretaránya, esztétikuma és kontextusa révén – a nyugati játék baba fogalmunkhoz legközelebb álló japán játék babatípus: az icsimacu baba.
Az 1930 körül készülhetett lánybaba virágdíszes kreppselyem kimonóját selyembrokát obi (öv) tartja a derekán, ami hátul masnira van kötve, lábán fehér tabi zoknit (hagyományos japán zokni, ami elválasztja a nagylábujjat a többitől) visel. Finom vonású, pufók arcát vállig érő, frufrus, valódi emberi haj keretezi, arcának jellegzetes színét a gofun (porított kagylóhéjból készült) bevonat adja, szemei berakott üvegszemek. A babatípus – aminek megjelenését a saját korában népszerűségnek örvendő Ichimatsu Sanogawa (1722–1763) kabuki színészhez köti a szakirodalom – jellemző tulajdonsága a valósághű arckidolgozás, emiatt a baba könnyen összetéveszthető (volt) egy valódi kisgyermekkel. Jó példák erre azok a fotólapok, amelyek japán hölgyeket ábrázolnak icsimacu babákkal a karjukon vagy kisgyermekeket, amint hátukra kötve hordják a játék babát, mint kvázi gyermeket, hogy később valódi kisbabát cipelhessenek, ahogy a felnőttek is teszik. A kiállított baba valósághű arcának szép párhuzama visszaköszön Francis Haar, azaz Haár Ferenc (1908–1997) fotográfus képes albumának borítóján.
Játék- és kereskedelemtörténeti szempontból kulcsfontosságú adat, hogy 1851-ben az első világkiállításon Londonban már szerepelt ez a japán babatípus, aminek strukturális megoldásait átvette a nyugati játékgyártás. A sonnebergi Louis Lindner & Söhne játékgyártól Edmund Lindner (1829–1902) német babakészítő mester a világkiállításról hozhatta magával azt a példányt, amelyet átadott a sonnebergi gyárnak és aminek alapján elkezdődött az európai babagyártásban a látott példák készítése. A németül Täuflingnak (keresztelendő gyermek) nevezett babák azokat a csecsemőbabákat jelölték, amelyek testkialakítása a japán babákét követte: a fej, a mellkas, a csípő, az alkarok és a lábszárak keményebb anyagból (például viaszos papírmaséból, önthető papírmasé masszából) készültek, míg az átvezető részek textíliából.
„a nyugati játék baba fogalmunkhoz legközelebb álló japán játék babatípus: az icsimacu baba”
Maga a babatípus formai szempontból azért volt újdonság a korabeli nyugati játékgyártás számára, mert nem miniatürizált felnőtt volt, mint jellemzően a kor európai babái, hanem gyermek-baba, annak jellegzetes testarányaival. E babatípus további érdekessége – ami egyetlen más japán babáról sem mondható el –, hogy a nyugati világban a 19. századtól kezdve kuriózum, globetrotterek útiemléke, expedíciók kollekciójának része, kiállítani- és gyűjteni való tárgy, népszerű festészeti téma, sokszorosított grafikai elem, reklámarc, fényképfelvételek, fotóképeslapok, képes levelezőlapok, mesék, színpadi darabok fő- és mellékalakja, játékkereskedések kínálatának újdonsága, gyermekek játéktárgyi környezetének része, életreform közegben a művészi játék példája, a II. világháborút megelőzően a kulturális érzékenyítés eszköze, a háború kitörése után az ellenség képe, stb. Gyűjtéstörténeti szempontból érdekes adalék, hogy japán babák több hazai gyűjtő, kutató, utazó, művész kollekciójában is kimutathatók. Az első babagyűjtő, Violáné Gerde Etelka (születési és halálozási dátuma ismeretlen), Xántus János (1825–1894) néprajzkutató, Kertész K. Róbert (1876–1951) építész, Baráthosi Balogh Benedek (1870–1945) mandzsu-tunguz kutató, Undi Mariska (1877–1959) festő, grafikus, iparművész, Szablya-Frischauf Ferenc (1876–1962) festő, iparművész gyűjteményében például különféle japán babák azonosíthatók, köztük több esetben icsimacu baba is.
A kiállított tárgyak nemcsak formai, hanem a felhasznált anyagok szempontjából is széles skálán mozognak, érdemes elidőzni a színek, a formák, az alapanyagok harmonikus együttesén.
Látható például anyaggal bevont szerencsehozó Daruma baba, a papírral való művészi bánásmód szép példajaként egy lakkalapzaton álló kimonós hölgy, vagy akár a hazai kortárs iparművész alkotók közül többeket is inspiráló esztergált kokeshi babát is említhetjük, ami változatos módokon jelenik meg, a hagyományos mellett például a gyűjtőt és családját ábrázoló portrébabákban is.
Bár a kiállítási anyag bemutatási szempontja nem feltétlenül időrenden alapul, azért az egyes vitrinekben bemutatott tárgyak, tárgycsoportok készítési ideje jól behatárolható. Ilyenek például az Amerikai Egyesült Államok vezetésével megszállt (1945–1952) szigetország export tárgyai. A megszállt Japánban 1949-től kezdett megindulni az exportra szánt termékek, köztük játékok tömegtermelése, melyeket Made in Occupied Japan felirattal láttak el. A tárgyakkal együtt kiállított katalógusból az is kiderül, hogy milyen sokféle játék készült a jelzett időszakban.
A kiállításban több játéktípus is évfordulóját ünnepli 2024-ben, köztük például a hazánkban egykor rendkívül népszerűnek számító, dalban is megénekelt, és idén már 50 éves Moncsicsi majmocska, ami japán eredetű játék. A kiállításban egy eredeti japán Sekiguchi Monchhichi egy ritkább darabja látható a játék születésének évéből, 1974-ből. A Space Fantasy névre keresztelt szettben a Moncsicsi űrhajós ruházatot visel, felfújható, függeszthető űrjárművel.
Az amerikai Rose Cecil O’Neill (1874–1944) illusztrációjából 1909-ben született és németországi babagyártáson keresztül főként biszkvitfiguraként elterjedt Kewpie baba szigetországi népszerűsége sokakat meglephet. A római mitológia szerelemistenéről, Cupidóról elnevezett, puttószerű, pufók arcú, szárnyas figura gyártásában Japán is kivette a részét az első világháború idején – igaz, akkor már a celulloid változatokról beszélünk –, a helyes kis Kewpie pedig azóta is népszerűségnek örvend a szigetországban, ahol változatos anyagban és formában megtalálható, köztük gyűjtőknek szánt kiadásban is.
A babák sorából nem hagyható ki a Barbie baba sem, már csak azért sem, mert a világ első Barbie babáit (1959-től) Japánban gyártották az amerikai Mattel játékgyártócég megbízásából és a babák első ruhái is a szigetországban készültek. Ennek illusztrálására szolgál a fából készült kimonóállványra helyezett babára való kimonó.
Ahogy arról már volt szó, a kiállításban több könyv is látható, olykor a tárgyakkal érdekes párbeszédbe elegyedve. Jó példa erre egy 1920-as évekre datált intarziás babaházi sarokszekrény, ami ajándéktárgynak készült, készítési helyét tekintve a szigetország fafajtákban gazdag vidékéhez (Hakone-hegység) köthető, ahol a famegmunkálás kézműves hagyománya régi eredetű mesterség. Az apró bútor szépen párhuzamba állítható Alexander Koch 1926-ban megjelent 1000 Ideen zur Künstlerischen Ausgestaltung der Wohnung című könyvében közölt japán szoba berendezési tárgyaival. Vagy példának említhetünk egy apró japán vázát, ami Lesznai Anna (1885–1966) A kis pillangó utazása Lesznán és a szomszédos Tündérországban (1978) című mese soraira rímel, ahol a tündérországban repkedő pillangó találkozik egy japán vázával.
Valamennyi kiállított tárgy megemlítésére, leírására itt és most nem vállalkozhatunk, csupán arra tehetünk kísérletet, hogy az érdeklődést felkeltsük a tárlat iránt, aminek célja nem egy átfogó japán játéktörténeti kiállítás prezentálása, hanem egy-egy példán keresztül a változatos forma-és anyaghasználatra való rámutatás és a tárgyak kontextusba helyezése.
A kiállítást rendezvények – köztük szombatonkénti, egész napos kézműves programok, előadások, tárlatvezetések – kísérik, a látogatói élményt és az egyéni ismeretszerzést pedig QR-kódok segítik a tárlat több pontján.
Hársvölgyi Virág
művészettörténész
