Illúziók építészete

Illuziok_18

Kósa Zoltán színpadterveiről

A színpadtervezés műfaja a színház, a képzőművészetek és az építészet határterülete, amely együtt él a darabbal és a benne mozgó színészekkel. A századfordulótól a színház komoly átalakuláson ment keresztül, és a két világháború közötti időszakban a szcenika került fókuszba mint a rendező egyik legfőbb eszköze. A tarka színpadképek és csillogó kosztümök élénkségét az ekkor készült kevés fekete-fehér színpadfotó nem tudja visszaadni, de a fennmaradt jelmez- és díszlettervek sejtetnek valamennyit a tovatűnő műfaj hangulataiból és színgazdagságából.

A Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (továbbiakban: MÉM MDK) Múzeumi Osztályán közel 140 darab színpadterv található Kósa Zoltán (1902–1978) építész hagyatékában. Kósa pályakezdőként az 1920-as években több fővárosi magánszínháznak tervezett díszleteket: a kabarékat bemutató Terézkörúti Színpadnak2, a Royal Orfeum3 varietészínháznak, a leginkább operetteket felvonultató Városi Színháznak4, a Magyar Színháznak5 és a Bárdos Artur által felvirágoztatott Belvárosi Színháznak6. Emellett néhány éves berlini tartózkodása alatt is dolgozott színpadtervezőként. A szóban forgó tervek a fővárosi magánszínházak világának kis szeletét tárják elénk.7

Felgördül a függöny – Egy pályakezdő építész a színfalak mögött

Kósa Zoltán pályaképét érdemes felvázolni, ugyanis ez a rendkívül hosszú és színes életmű a hazai építészettörténeti kánonból szinte teljesen hiányzik.8 Elsőre megvizsgálva az életművet úgy tűnik, hogy Kósa – sok más fiatal építészhez hasonlóan – az 1920-as években nagyobb léptékű megbízások hiányában fordult az olyan műfajok felé, mint a reklámgrafika és a színpadtervezés. A sorok között olvasva azonban kiderül, hogy számára nem a színpadtervezés, hanem maga az építészeti tervezés lehetett kezdetben kényszerpálya.

Kósa (Stern) Zoltán 1902-ben született Budapesten, zsidó családba. Apja Stern Miksa szobrász, bútorasztalos, anyja Granitz Emilia. Önéletrajzából és a rendelkezésre álló dokumentumokból is kitűnik, hogy a fiatal Kósa eredetileg (is) színházi karriert képzelt el magának. Ennek szeretetét Bécsben nevelkedett édesanyjától örökölte, akivel minden évben megnézték az akkor Berlinben működő Max Reinhardt (1873–1943)9 bécsi vendégelőadásait. Gimnáziumi évei alatt szavalóesteken szerepelt az Uránia Színházban a Barcsay utcai Gimnázium színjátszó társaságának tagjaként. Ne becsüljük alá osztályfőnöke szerepét sem: Laczkó Géza (1884–1953) író, lapszerkesztő és színikritikus a Nyugat első nemzedékéhez tartozott. 1923-ban Kósa A sárga kabát (zeneszerző: Lehár Ferenc)10 című előadásában vett részt statisztaként a Király Színházban. Édesapja kívánságára végül a Királyi József Műegyetemre iratkozott be, építészmérnöki diplomáját 1925-ben szerezte. Az ezt követő időszakban a Tanácsköztársaság alatt vállalt szerepe miatt komolyabb munkákhoz nem jutott, s színpadtervezéssel kezdett foglalkozni. Emellett a főként modern bérházak tervezésével foglalkozó Hofstätter Béla irodájában dolgozott.

Színpadtervezői tevékenysége az 1920-as éveken vonul végig és 1930 körül ér véget Berlinből történő hazatérése után. A díszlettervezés mellett az 1924 körüli években a színházakkal, mozikkal foglalkozó Ma Este folyóirat tudósítója volt. A hagyatékban fennmaradt Színház, színpad című kézirata, amelyben a hazai színházi építészetről, korszerű színpadtervezési megközelítésről ír. A korszakban egy tengelyszínpad szabadalma is volt, amely azonban a feledés homályába merült. A MÉM MDK-ban őrzött tervek keletkezésének körülményeiről levelezés és egyéb dokumentumok hiányában nagyon keveset lehet tudni.

Hogyan készül a színpadterv?

Pán leírása természetesen túloz, de azért van némi igazságtartalma: a Kósa-színpadtervek egy része a Gut és Gergely mérnökiroda12 fejléces levelezőlapjára készült. A díszlettervek széles skálát fednek le: az egyszerű, jelzésszerű díszletektől kezdve a díszes szalonokat mutató háttereken át a keleties színpadképekig. De ne feledkezzünk meg a festett háttérről sem, amelyeket az építész vázlatai alapján az adott a színház díszletfestője kivitelezett.

Az egyes képek technikájukban is különböznek egymástól: elnagyolt expresszionista szénrajzok mellett vannak laza ecsetkezeléssel készített, színes akvarellek és egy-egy barokk enteriőrt, középkori templomot vagy más helyszínt aprólékosan mutató képek is. Ebből a változatosságból az szűrhető le, hogy mindig az adott darabhoz igazodva készítette ezeket.
A 20. század elején kialakuló modern díszlettervezés nem kívánta a festészet eszközeivel a háromdimenzióság illúzióját kelteni: valódi tereket hoztak létre, vagy vállalták a jelzésszerűséget, az absztrakciót. A színpad térbeliségének hangsúlyozásával viszont a drámai elemek tárháza is kibővült. Különböző technikai újítások jelentek meg a statikus színpad helyett: előadással együtt mozgó színpadok, forgó- és tolószínpadok. A dinamikusságot főként a változó világítással, majd vetítéssel hozták létre. A színpadi művészet nagy újítása volt az elektromos színpadi világítás, amely a budapesti Nemzeti Színházban 1882-ben jelent meg. Az egyre korszerűbb világítástechnika a művészi kifejezés új távlatait nyitotta meg. Kósa egész életpályáján élénken érdeklődött a korszerű világítási megoldások iránt, amely korai színpadtervezői korszakában gyökerezhetett.
A modern színpad egyik kedvelt eszköze volt a lépcső, amely a legváltozatosabb üzeneteket hordozhatja. Kósa több tanulmányrajzot is készített lépcsőkről, egyik legkésőbbre datált rajza a legérdekesebb: a felirat alapján Ernst Toller Hoppla, wir leben! című darabjához készült.

Ezzel a darabbal nyitotta meg Erwin Piscator (1893–1966)13 német rendező saját berlini színházát, a Theater am Nollendorfplatzot 1927-ben, amely a színpadfejlődés szempontjából is mérföldkőnek számított. A színpadon szimultán zajlottak a cselekmények, a háttérben vászonra vetített képek és filmrészletek jelentek meg. Piscator az egyik színt úgy jelenítette meg, hogy egyszerre hat jelenet látható. Hasonló megoldást mutat Kósa szénrajza is: a hotelt íves lépcsők osztják kisebb színekre. Nem tudjuk, hogy mihez készült a rajz, elképzelhető, hogy Piscator megoldását gondolta tovább az építész, de nem konkrét előadáshoz.

Betiltott daraboktól a kabarékig

Bécs és Berlin után Budapesten is borzolta a kedélyeket Schnitzler Körbe-körbe című drámájának színpadra vitele – legalábbis ennek megkísérlése. Arthur Schnitzler (1862–1931) lélektani és idegorvosi tanulmányokat is folytató osztrák orvos, gégegyógyász regények és drámák írásával is foglalkozott. Legbotrányosabb drámája a Körbe-körbe (Reigen) volt, amelyet a Belvárosi Színház tűzött műsorára 1926-ban15. Valójában már 1922-ben, az Erzsébetvárosi Kör Dohány utcai helyiségében egy férfiestélyen is tervezték a bemutatót, de végül nem került rá sor. A darabot Bárdos Artúr, a Belvárosi Színház vezetője rendezte, Pán József terveiből tíz díszlet készült, köztük „hallatlan költséggel felépítettek egy szívalakú színpadot, amelyet erotikus motívumokkal díszítettek.”16 Az újabb bemutatót 1926 márciusára tűzték ki a Belvárosi Színházban. Az előadást és az elkészült díszleteket csupán egy maroknyi ember láthatta, a főváros ugyanis még a premier előtt megtiltotta a közerkölcsökbe ütközőnek minősített darab bemutatását.

A darabhoz három lapon összesen négy szín rajza található a hagyatékban 1924-es datálással. A kényesnek mondható jeleneteket gyors képváltozásokkal, jelzésszerű díszletekkel, zenei aláfestésekkel és valószínűleg kevés világítással igyekeztek tompítani, amelyek Kósa rajzain is jól kivehetők. Érdekes, hogy ahogy haladunk előre a cselekményben, a szűkre vett függöny egyre kijjebb húzódik, egyre több látszik a színpadból.

Egyetlen olyan darabról tudunk, ahol a színpadtervek és a sajtóban megjelent fotók is rendelkezésre állnak, ez pedig a William Somerset Maugham regényéből készült Eső volt, amelyet a Magyar Színházban mutattak be 1925-ben. A Színházi Élet külön cikket szentelt a darab szcenikai és rendezési műhelyének. Ebből kiderül, hogy a darab alaphangulatát adó trópusi eső jelenetezése volt a legtrükkösebb megoldás: ezt vetített felhőkön keresztül oldották meg. A rendező, Vajda László meg is határozta előképeit, többek között Paul Gaugin Noa Noa című tahiti naplóját.

Budapest egyik legnagyobb varietészínpada, a Zerkovitz Béla vezette Royal Orfeum nagyszabású revüket mutatott be olyan külföldi hírességekkel, mint Nina Payne és Josephine Baker. Zerkovitz a korszak slágergyárosának számított, Kósa pedig többször is készített operettjeihez színpadképeket.18
1926-ban mutatták be a Csókos asszony című operettet a Városi Színházban. Kósa három díszletet készített az egyes Budapesti helyszínekhez: egy virágos díszben pompázó józsefvárosi udvart, egy Bajza utcai kis palotát és a május elsejei Wampetics vendéglőt.19

A festett részeket Baumöhl Artur, a színház díszletfestője készítette, a jelmezeket pedig Pán József tervezte, akivel több közös munkát is jegyeztek.
Josephine Baker, a korszak ünnepelt előadóművésze 1928-as turnéja során Budapestre is ellátogatott20, és Kósa díszletei között lépett színpadra a Royal Orfeumban. Baker számára egy íves emelvényt készítettek, amely mellett egy nagy lampiont lógattak be. Ennek az egy színnek több variánsa látható a fennmaradt öt terven, amelyekről sajnos nem tudjuk, melyik valósult meg.

A távoli országok egzotikuma nem csupán a korszak színpadain és a mulatókban, de az építészetben és az iparművészetben is visszaköszönt mint az ekkor felvirágzó art deco fontos motívuma. Keleties színpadképek Kósa hagyatékában is szép számmal akadnak, azonban a legtöbb nem beazonosítható. Egy sorozat sivatagi alkonyatot mutat színes sátorral, pálmafákkal. Ez talán Nina Payne vagy Josephine Baker műsorához készülhetett, mindkét előadóművész épített ugyanis a kelet misztikumára és egzotikumára.
Több olyan díszletterv található a hagyatékban, amelyek datáltak vagy a darab címe is szerepel rajtuk, mégsem tudjuk, hová készültek: ilyen a Jedermann misztériumjátékhoz készült két szénrajz; öt színpadkép a Hamlethez; két jelmezterv az Antigonéhoz; Georg Büchner Danton halála című darabjához készült tervek; egy 1924-es akvarell pedig Az ember tragédiája XIII. színét ábrázolja. Madách drámáját 1926-ban a Városi Színház mutatta be, de ennek díszleteit Baja Benedek tervezte. Három változat is van Molnár Ferenc Liliom című darabjának első jelenetéhez, amely a Városligetet ábrázolja alkonyatkor.

A pesti magánszínházak kedvelt és sajátos műfaja volt a kabaré, amely itthon eltért nyugati (német és francia) elődeitől, különlegességét a színpad és a nézőtér összjátéka adta.21 A Nagy Endre és Salamon Béla vezetése alatt álló, főként kabaréműsorokat adó Terézkörúti Színpad Nagy Endre22 1928 tavaszán bemutatott kabaréműsorának erejéig foglalkoztatta Kósát, a színpadképek viszont nem azonosíthatók.

A nagy váltás: Berlin

Kósa pályáján az 1920-as években a fő hangsúly a színpadtervezésen maradt, majd az évtized végén Németországba utazott. Az 1928-1929-es tanévben a berlin-charlottenburgi műegyetem tanársegédje volt Hans Poelzig (1869–1936)23 mellett. Visszaemlékezései szerint ebben az időszakban a Theater am Schiffbauerdamm számára is tervezett díszleteket24, amelyekről azonban nem maradtak fenn beazonosítható tervek.

Keveset tudunk erről az időszakról, de Poelzig és a berlini levegő nagy hatással lehetett Kósára, aki az ekkor már Dessauban működő Bauhaus körével is kapcsolatba került. 1930 körül Budapestre hazaérkezvén ennek hatására komolyan elkezdett a korszerű lakhatás problémájával foglalkozni. Ezzel zárult le színpadtervezői pályája is, és helyébe a korszerű, modern építészetért kifejtett tervezői és szakírói munka lépett, amely egész későbbi pályáját meghatározta. Bekapcsolódott a CIAM magyar csoportjának25 mozgalmába, és építészeti szakírói tevékenysége is ekkor kezdődött: a Tér és Forma folyóiratban publikált és éveken keresztül a Népszerű Tudományos és Technikai Naplóban (a Pesti Napló külön mellékletében) jegyezte az Építésznotesz rovatot, amelyben a modern építészet és várostervezés problémáiról írt. A cikkek témaválasztásából kiderül, hogy a kávézók, mulatók, színházak kiképzése is kedvelt témája volt. 1931-ben Bierbauer Virgillel közösen tervezték a „Korszerű családi ház” kiállítást a budapesti lakberendezési vásáron az Iparcsarnokban. Első önálló munkája az 1932-ben átadott Décsi mozi átalakítása volt.26
Számos modern bérházat és villát tervezett a harmincas években Újlipótvárosba és Budára is. Az 1935-ben épült, Hegedűs Gyula (akkor Csáky) utca 20/a alatti ház egyik lakásának berendezése is az ő nevéhez fűződik. Széher úti (1934), Virányos úti (1935) és Kútvölgyi úti (1936) villái Fischer József vagy Molnár Farkas egykorú modern házainak sorába illeszkednek. A lakóházak mellett a mulatók, mozik is külön kört képeznek életművében, akárcsak a kiállítási pavilonok és kiállításrendezési feladatok.
A II. világháború után részt vett Budapest újjáépítésében. 1949-től, annak megalakulásától a BUVÁTI munkatársa, műteremvezetője volt 1972-es nyugdíjazásáig. Az itt eltöltött közel 25 év alatt számos lakóház és lakótelep tervezésében vett részt (pl. OTP lakóház és irodaház, Hűvösvölgyi út, 1977), az időszak egyik legfontosabb munkája a Gellért szálló rekonstrukciója volt. Nyugdíjazása után szakírói tevékenysége lépett előtérbe, több építészeti szakkönyve is megjelent.27

Az imént felvázolt pályakép adalékul szolgál mind a színháztörténet, mind az építészettörténet számára a két világháború közötti időszakra vonatkozóan. A színházak változó viszonyainak és hangsúlyeltolódásainak érzékeltetése mellett egy olyan attitűd körvonalazódik Kósáról, amely későbbi pályáján is megfigyelhető: a kutató, szemlélődő és egyben mindig megújulni képes tervezői hozzáállás. Nehéz megítélni, hogy a körülbelül öt évnyi díszlettervezői működés milyen hatással lehetett a későbbiekben Kósára, mivel az évtized végén egy annál sokkal erőteljesebb impulzus érte őt.
Az építész a tökéletes pillanatban érkezett Berlinbe: láthatta az ekkor épülő Babylon mozit és az éppen felépült stuttgarti Weissenhof-telep28 modern házait, sőt Piscator színházát is. Mégsem a pezsgő berlini színházi világ ragadta meg leginkább, hanem a Bauhaus szellemisége. Hazaérkezésekor már Budapesten is kezdi megvetni a lábát a modern építészet, amelynek egyik fontos alakja és szószólója lesz élete végéig.

Magyaróvári Fanni Izabella
muzeológus, művészettörténész
Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ

Felhasznált irodalom:

Arnold Aronson, Arnold: The Routledge Companion to Scenography. 2018.
Art deco Budapest. Plakátok, tárgyak, terek. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest. 2022.
Arthur Schnitzler, Arthur: Körbe-körbe – Kornis Mihály: Körmagyar. Napra-Forgó, Budapest, 1990.
Bárdos Artur: Játék a függöny mögött. Budapest, 1942.
Gajdó Tamás (szerk): A modern színpad – rendezői törekvések a 20. század elején Magyarországon. Országos Színháztörténeti Múzeum, Budapest, 2014.
Gajdó Tamás (szerk): Magyar színháztörténet III. 1920-1949.
Kósa Zoltán: Színház, színpad. Kézirat. MÉM MDK Múzeumi Osztály
Prékopa Ágnes (szerk.): Jaschik Álmos – A művész és pedagógus. Noran kiadó 2002.

Jegyzetek:
  1. A színpad varázslói. Pesti Hírlap Vasárnapja 1935. szeptember 15. 35.
  2. A színház 1923 és 1938 között működött a Teréz krt. 47. alatt.
    3 Az egykori Royal Orfeum a mai Madách Színház helyén, az Erzsébet krt. 31. alatt 1908–1933 között működött.
    4 A színházat a mai II. János Pál pápa téren nyitották meg 1911-ben Népopera néven, 1917-től Városi Színházra változtatták a nevét. Ma itt működik az Erkel Színház.
  3. 1897-ben nyitották meg a Hevesi Sándor téren. Az épületet többször átalakították, ma itt működik a Pesti Magyar Színház.
  4. A Belvárosi Színház 1917-ben nyílt meg a mai Petőfi Sándor utcában, Bárdos Artur vezetésével. Ma a Katona József Színház működik az épületben.
  5. Köszönettel tartozom Hadi Barbarának, Gajdó Tamásnak és Csadi Zoltánnak a cikk megírásában nyújtott segítségükért.
  6. Az építészről 2016-ban nyílt kiállítás a FUGA-ban a HAP Galéria szervezésében.
  7. Max Reinhardt osztrák-amerikai színész és rendező 1933-ig több színházat is vezetett Németországban és Ausztriában. Rendezői munkáiban kiemelt szerepet szánt a színpadképnek és az akusztikának. A modern értelemben vett rendezői színház egyik kulcsfigurája volt. Később az USA-ban telepedett le, és filmrendezőként dolgozott.
  8. A bukott darabot később Lehár átdolgozta, így született meg A mosoly országa.
  9. Pán József: Így tervezek én… Színházi Élet 1928. április 22. 36.
  10. Gut Árpád és Gergely Jenő irodája a korszak egyik nagy vasbetontervező cége volt.
  11. Erwin Piscator az avantgárd politikai színház egyik első képviselője, nagyhatású rendező volt. 1920–1931 között Berlinben, majd a Szovjetunióban, Párizsban és New Yorkban működött. Az 1920-as évekbeli berlini működése alatt számos újítást vezetett be a színpadon: vetített képeket és feliratokat, mozgójárdát, gömbszínpadot is használt. 1927-ben megnyitott színházának (Piscatorbühne) tervét a Bauhaus iskola vezéralakja, Walter Gropius (és a magyar Sebők István) készítette, ami nem valósult meg.
  12. Körbe-körbe (Reigen) a Belvárosi Színházban. Az Ujság 1926. március 21. 16.
  13. Budapesten 1912-ben a Kövessy-színpadon mutatták be először, és a kevés érdeklődő ellenére végül betiltották.
  14. Egy ál-díszletmunkás töredelmes vallomása a „Reigen” ügyben. Pesti Hírlap 1922. február 9. 7.
  15. Vajda László: Az Eső szcenikai és rendezési műhelyének titkai. Színházi Élet 1925. október 18. 18.
  16. Csókos asszony (1926), Paganini (1926), Muzsikus Ferkó (Budai Színkör, 1926), Zsiványkirály (Royal Orfeum, 1926), Loyal – összeállítás a Royal Orfeumban (1927), Balról a harmadik (revü-operett, Royal Orfeum, 1927)
  17. 8 Órai Ujság 1926. február 21. 13.
  18. Josephine Baker budapesti látogatásáról Földi Eszter írt tanulmányt: Földi Eszter: A fekete szirén – Josephine Baker Budapesten. In: Art deco Budapest. Plakátok, tárgyak, terek. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest. 2022. 208-215.
  19. Gajdó Tamás (szerk): Magyar színháztörténet III. 1920–1949. Magyar Könyvklub, Budapest. 694.
  20. Nagy Endre (1877–1938) újságíró, író, konferanszié és színházigazgató fontos szerepet töltött be a hazai politikai kabaré és a konferanszié műfaj kialakulásában. 1923–1929 között Salamon Bélával együtt vezette a Terézkörúti Színpadot.
  21. Hans Poelzig német építész, képzőművész, díszlettervező volt. Építészete mind az expresszionizmushoz, mind a modernizmushoz kötődik. 1919-ben az ő tervei alapján építették át a berlini Nagyszínházat Max Reinhardt számára. A Deutsche Werkbund tagja volt, részt vett a stuttgarti Weissenhof-telep építésében 1927-ben.
  22. A színház művészeti igazgatója ekkor Vámbéry Róbert, Vámbéry Ármin (1832–1913) orientalista unokája volt.
  23. A Congres Internationaux d’Architecture Moderne („Modern Építészet Nemzetközi Kongresszusa”) egy 1928-ban alakult nemzetközi szervezet volt, amely a modern építészet elveinek kialakítását, terjesztését tűzte ki célul. Magyar csoportját Molnár Farkas és Fischer József vezették, munkáikról rendszeresen beszámolt a Tér és forma építészeti szaklap.
  24. A filmszínházat 1910-ben nyitották meg egy Teréz körúti bérházban. Helyén ma a Művész Mozi működik. Fehérvári Zoltán (szerk.): A budapesti mozi 100 éve. Ernst Múzeum, Budapest. 230–233.
  25. A világítás művészete (1967); A XX. század építészete (1968); Modern amerikai építészet (1973); Kenzo Tange (1973)
  26. A Stuttgartot övező magaslaton 1927-ben építettek fel egy 33 házból álló mintalakótelepet, amelyeket a korszak legfoglalkoztatottabb modern építészei terveztek a Deustche Werkbund szervezésében. A Werkbund Die Wohnung címmel kiállítást is rendezett a korszerű lakhatás témájában.

Fotók:
  1. Kósa Zoltán az általa tervezett Virányos úti lakóház lakószobájában, 1934 körül (Forrás: MÉM MDK Múzeumi Osztály)
  2. Díszletterv Arthur Schnitzler Körbe-körbe című darabjához; 1924 (Forrás: MÉM MDK Múzeumi Osztály)
  3. Díszletterv a William Somerset Maugham Eső című regényéből készült darabhoz; 1925 (Forrás: MÉM MDK Múzeumi Osztály)
  4. Az egykori Wampetics (ma Gundel) vendéglő a Csókos asszony operett színpadterveként; 1926 (Forrás: MÉM MDK Múzeumi Osztály)
  5. Színpadterv Josephine Baker 1928-as budapesti szerepléséhez; 1928 körül (Forrás: MÉM MDK Múzeumi Osztály)
  6. Színpadterv Josephine Baker 1928-as budapesti szerepléséhez; 1928 körül (Forrás: MÉM MDK Múzeumi Osztály)
  7. Színpadterv Josephine Baker 1928-as budapesti szerepléséhez; 1928 körül (Forrás: MÉM MDK Múzeumi Osztály)
  8. Keleties színpadterv; 1920-as évek (Forrás: MÉM MDK Múzeumi Osztály)
  9. Keleties színpadháttér terve valószínűleg a Jackson Girls Royal Orfeumbeli szerepléséhez (Forrás: MÉM MDK Múzeumi Osztály)
  10. Színpadterv Molnár Ferenc Liliom című darabjának kezdőjelenetéhez, 1929 körül (Forrás: MÉM MDK Múzeumi Osztály)
  11. Színpadterv Molnár Ferenc Liliom című darabjának kezdőjelenetéhez, 1929 körül (Forrás: MÉM MDK Múzeumi Osztály)
  12. Színpadkép Ernst Toller Hoppla, wir leben című darabjához; 1930 (Forrás: MÉM MDK Múzeumi Osztály)
  13. Ismeretlen darab színpadképének fotója; 1920-as évek (Fotó: Amster Photo, forrás: MÉM MDK Múzeumi Osztály)
  14. Színpadterv ismeretlen darabhoz: szalon; 1920-as évek (Forrás: MÉM MDK Múzeumi Osztály)
  15. Színpadkép Madách Imre Az ember tragédiájához; 1924 (Forrás: MÉM MDK Múzeumi Osztály)

Vélemény, hozzászólás?

Közelgő események
Kiállítás megnyitó / Országos Kerámiaművészeti Triennálé

Jövőkép / a hagyomány folytatása címmel a kerámiaszobrászat, a stúdió kerámia mellett design, ill. kézműves edény és installáció kategóriában szerepelnek alkotások a kiállításon. 7626 Pécs, Felsővámház utca 52.

Kiállítás megnyitó / Réteg–Rend

A gödöllői Várkapitányi Lakban július 14-ig tekinthető meg Katona Szabó Erzsébet (1952-2024) textilművész kiállítása, bemutatva az alkotói korszakokat a kárpitoktól kezdve az öltözékeken át a bőrkollázsokig. Várkapitányi Lak – 2100 Gödöllő, Szabadság út 2.

Ezeket is olvassa el
Szemelyes_Keppel_15

Személyes geometria

Forma_Somogyi_02

A forma evolúciója és revolúciója 2.0

Remeny_Prokopp_11

Remény…

Az_ekszer_05

Az ékszer aranykora