Időkapszula

Idokapszula_Simonyi__16

Beszámoló egy váratlan Szakmáry-leletről

Édesanyám halálával végképp megüresedett az a belbudai lakás, ahol hajdani elköltözésemig a gyermek- és fiatalkoromat éltem szüleimmel és özvegy nagymamámmal. Ahogy ez ilyenkor lenni szokott: a berendezéssel, a tárgyak garmadájával és az emlékekkel teli lakás kiürítése apránként zajló, fájó és hosszas feladat. A selejtezések és mentések végeláthatatlan sora időnként rég elfelejtett, vagy éppen sohasem látott kincseket hoz elő. Ilyen leletként akadtam rá pár napja egy régi megsárgult papírmappára egy régimódi oromzatos ruhásszekrény tetején sok-sok ritkán használt tárgyból álló kupac és vastag porréteg alatt.

Gróh Klára (Budapest, 1903 – Budapest, 2002)1 a nagymamám volt; az említett századelős, kétajtós ruhásszekrény pedig haláláig az ő szekrénye volt. De ki is volt ő? Apja Gróh István (Nagyberezna, 1867 – Budapest, 1936) iparművész, művészettörténész, szépíró, illetve az Iparművészeti Főiskola tanára, majd igazgatója 1917-től 1926-os nyugdíjazásáig2. Három gyermeke közül a legkisebb volt az apai nagymamám, aki Zeneakadémiát végzett Hubay-tanítvány, hegedűművésznő volt, és aki a két világháború között nemzetközi koncertekkel alapozta meg hajdani hírnevét. Emellett a ’30-as évektől vezető szimfonikus zenekarok tagja, és a Rádió rendszeres szólistája3. Az élete a hegedűről szólt, amit haláláig művelt; 99 éves koráig naponta gyakorolt és heti rendszerességgel játszott miséken orgonakísérettel a Rózsák terén az Árpádházi Szent Erzsébet-templom orgonakarzatán.

Az ajándékozó Szakmáry László grafikus művész (Máramarossziget, 1903 – Budapest, 1993) volt4. Az ő élete is igencsak érdekes: fiatalon ferences novíciusnak tanult, majd hevenyészett életrajza szerint a Zeneakadémián zeneszerzés szakán diplomázott5, és számos zeneművet írt, melyekkel sikereket ért el, nemzetközi díjat nyert, többet a kor jelentős előadói adtak elő jórészt a ’30-as években. Sokoldalú tehetségéről tudható, hogy a zenei vonal mellett különös érzéke volt a gyerekekkel való hang megtalálásához, illetve a humorhoz. Nyilván ehhez találta meg másik médiumát, a grafikát, illetve a karikatúrát, amellyel egész életében mosolyt csalt az arcokra. Azt ugyanakkor számomra homály fedi, hogy kivételes rajzi tehetségét hol iskolázta, amely későbbi pályáját kijelölte.
A két világháború közötti években már számos grafikát, akvarellt, sőt olajképet készített. Keresztfia meleghangú visszaemlékezéséből képet kaphatunk a sokoldalú tehetség egyéniségéről, de kevesebbet a grafikusi és képzőművészeti munkásságáról, ezirányú előképzettségéről pedig semmit6. Szaky – merthogy műveit többnyire így szignálta – dolgozott a Színházi Élet, a Színházi Magazin, majd a Ludas Matyi, a Pesti Izé, a Füles Bagoly kiadványainak; illusztrációkat készített mások mellett Karinthy Frigyes és Krúdy Gyula műveihez. Legismertebb munkái mégis az 1957-ben alapított Dörmögő Dömötör hajdani számaiban jelentek meg. A mai napig létező kultikus gyermeklap Sebők Zsigmond (Párkány, 1861 – Budapest, 1916) Dörmögő Dömötör karaktere nyomán született, aki 1893-tól jelentette meg híres Maczkó-könyveit, melyek a századfordulótól a 20. század derekáig a legnépszerűbb gyermekkönyveknek számítottak, így századfordulós kötetei családi könyvtárunkból sem hiányozhattak, hiszen nagyszüleim és szüleim generációi után én is sokat forgattam őket gyerekként.

Érdekes ugyanakkor a megtalálás helye és egész kontextusa. A mappa olyan helyről került elő, ahová feltehetően az elrejtés szándékával kerülhetett. Ugyanakkor éles ellentmondás feszül a méltatlan elhelyezés, annak becses tartalma és kedves dedikációja között. Ezt erősíti az a körülmény is, hogy emlékem szerint soha nem került róla említés, így el is temetődött. Az ajándékozó és a megajándékozott pedig bizonyosan régóta ismerhette egymást: egy évben születtek, körülbelül egy időben indult zenei karrierjük… Orvos nagyapámmal, dr Simonyi Imrével (Szolnok, 1898 – Budapest, 1970)7 1928-ban házasodtak, Imre fiúk 1932-ben, István fiúk – az édesapám – 1936-ban született. Ezt követően, ha volt is korábbi kapcsolat, az utána már rejtve maradhatott. És bár nagyapám halálát követi a mappa 1982-es ajánlása, az már inkább a valamikori régi idők emlékét volt hivatva megidézni, esetleg többet…

A mappa tartalma:

Összesen húsz egyedi kép és illusztráció, plusz további három eredeti kiadvány! Előbbiek mindegyike pontatlanul van levágva, a lapok méretei az egyes oldalakon akár több milliméter eltérést is mutatnak. Több festmény hátoldalán is látható milliméterben megadott méretezésadat, kivágatjelzés, vagy akár százalékutasítás a nyomdai szerkesztés számára. Ugyanezen célt szolgáltak a belső festményeken szereplő fehér, sraffozott festések is, mivel az újságok megfelelő képein ezek helyén a történetet adó vers strófáit találjuk. Mindezek azonban cseppet sem vonnak le a munkák művészi színvonalából.

A mappa szemlátomást retrospektív szándékkal összeállított portfoliót mutat, melynek darabjai cca. négy évtizedes időszakot fognak át. A tartalma célirányos – a megajándékozotthoz igazított – összeállítása vitathatatlan. A zenetörténeti sorozat ilyen teljességben adekvát ajándék egy hegedűművésznő számára, aki ráadásul előadói múltjában a felsorolt zeneszerzők mindegyikétől játszott műveket. A hegedű egyébként visszatérő elem a dosszié képein. A dedikáció 1982-es dátumakor az adományozó mester 79 éves (miként a megajándékozott művésznő is), bőven a nyugdíjazása után. Így talán az is elképzelhető, hogy Szakmáry László e portfólióval a maga szerény módján egyfelől művészi életművének fényét, művészeti nagyságát és sikerességét, másfelől személyiségének megejtő kedvességét, báját és humorát akarta demonstrálni, illetve elismertetni Gróh Klára által. Ő pedig – ki tudja miért – ha esetleg frissiben formálisan értékelte is, ezt lelke mélyén és tevőlegesen is eltemette.
Ezért is volt nagy meglepetés, amikor két héttel később nagymamám egyik személyes fiókja mélyén egy másik (ezúttal kék) papírmappában újabb (1/1) Szakmáry-festményre akadtam! Dedikációja szerint:

A zeneszerzők csoportja S. Gróh Klára ajtaja előtt tömörül, míg a művésznő kinyúló keze Händellel fog kezet, ki öles virágcsokorral köszönti, mögötte Liszt a többiek alkalmi kórusát vezényli.8 A fantázia szülte jelenet ugyancsak bravúrosan kivitelezett; báj és humor hatja át. E festmény a Szakmáry-lelet kulcsműve, amely már egyértelműen az egykori ünnepelt művésznőnek szóló, neki készített kép. A hajdan teljes szépségében és tehetségében tobzódó díva körül sok hódoló forgott, ő azonban a karrier- és egyéb szempontok alapján erősen szűrte e kör közeledését. E besorolás áldozata lehetett Szakmáry is, akiről egyetlen noteszbejegyzés, fénykép, levél stb. nem fordul elő e mappákon kívül.

Az egykori ünnepelt díva pedig százával őrizte fiókjaiban a ’20-as évektől a ’90-es évekig koncertműsorait, plakátjait, műtermi és sajtófotóit, sajtómegjelenéseit, az újságokat, melyek címlapjain szerepelt, és így tovább… Tetemes és impresszív gyűjtemény és életmű – mára tökéletes feledésben. Ugyanez mondható el a területén ugyancsak kiváló Szakmáry László munkásságáról is.
Talán egyben a többivel, talán külön ajándékozta a mester 1982 nyarán? Ki tudja. E mű külön, eldugott, de mégis becsben őrzött módon maradt meg. Akárhogy is így utólag ennek kevés jelentősége van, s ha volt is valaha bármilyen háttér lelki-érzelmi motívum kettejük között, amely e mappák személyes kontextusát árnyalta, az valószínűleg már aligha fog kiderülni. A művészet- és kultúrtörténet mindenesetre komoly kinccsel vált gazdagabbá.

Simonyi István
művészettörténész

Jegyzetek:
  1. Névhasználat: Lánykorában, karrierje kezdetén S. Gróh Klára formát használt, majd miután férjhez ment: jellemzően dr Simonyiné Gróh Klára-ként szerepelt, ritkábban csupán lánynevén, de mindkét változatnál a neve előtti S.-t elhagyva. E körülmény akár a Szakmáry Lászlóval való megismerkedési dátumát is kijelölheti.
  2. https://hu.wikipedia.org/wiki/Gr%C3%B3h_Istv%C3%A1n; https://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC04834/05475.htm
  3. Rádió Évkönyv 1935. Athenaeum (Szerk.: Dr. Clementis Ervin) 18, 67 (fénykép), 154. o.
  4. https://www.kieselbach.hu/muvesz/szakmary-laszlo_1038, 2021.01.16.
  5. A Zeneakadémia könyvtárának nyilvántartása szerint ugyanakkor neve nem fordul elő a korabeli évkönyvekben, amely szerint esetleg magántanuló volt, avagy a hajdani Budai Zeneakadémián végzett, ki tudja?
  6. http://gabor27.blogspot.com/2009/10/bucsu-bruncsi-bacsitol.html
  7. https://digitalia.lib.pte.hu/hu/bozzay-margit-magyar-asszonyok-lexikona-dajkovich-bp-19314068#page/197/mode/1up
  8. Akvarellel és ceruzával színezett rajz, (28,9 x 19,6 cm), 1982.; A zenei képek datálása stílustörténeti alapokon nyugszik, mivel a mester e tekintetben jellemzően nem jelezte munkáit. E munka ugyanakkor stilárisan nem különbözik a zenei képek együttesétől, melyek a Kieselbach oldalán (https://www.kieselbach.hu/muvesz/szakmary-laszlo_1038 ) szereplő Házi koncert c. mű stílusát és datálását követik. Amíg a zenei sorozat retrospektív jellegébe illeszkedik az 1930 körüli feltételezett készítési idő, ez utóbbi a dedikáció okán is bizonyosan későbbi, ugyanakkor több ponton is visszanyúl a zenei képek stílusához, és az itt szereplő névváltozat is 1928 előtti [lásd 1. jegyzet!].

Fotók:
  1. A zene mindenkié; a 10 darabos zenetörténeti tematikájú sorozat darabja; akvarell és ceruza, A/4-es lap, 1930-as évek (Szkennelés és utómunka: Szenteleki Gábor)
  2. Debussy – A tenger; a 10 darabos zenetörténeti tematikájú sorozat darabja; akvarell és ceruza, A/4-es lap, 1930-as évek (Szkennelés és utómunka: Szenteleki Gábor)
  3. Delibes – Lakmé – Csengettyű-ária; a 10 darabos zenetörténeti tematikájú sorozat darabja; akvarell és ceruza, A/4-es lap, 1930-as évek (Szkennelés és utómunka: Szenteleki Gábor)
  4. Mahler – A fiú csodakürtje; a 10 darabos zenetörténeti tematikájú sorozat darabja; akvarell és ceruza, A/4-es lap, 1930-as évek (Szkennelés és utómunka: Szenteleki Gábor)
  5. Haydn – Üstdob-szimfónia; a 10 darabos zenetörténeti tematikájú sorozat darabja; akvarell és ceruza, A/4-es lap, 1930-as évek (Szkennelés és utómunka: Szenteleki Gábor)
  6. Mondd szépen, hogy „Á”!; a 10 darabos zenetörténeti tematikájú sorozat darabja; akvarell és ceruza, A/4-es lap, 1930-as évek (Szkennelés és utómunka: Szenteleki Gábor)
  7. Egyedi 1/1-es Szakmáry-illusztrációk a Dörmögő Dömötör IX. évf./7. 1965. júliusi számából.
  8. Egyedi 1/1-es Szakmáry-illusztrációk a Dörmögő Dömötör IX. évf./7. 1965. júliusi számából. Az utolsó számozatlan oldalakon Lovászy Márton: Rudi halászzsákmánya című verséhez készült Szakmáry-illusztrációkból kettő a háromból, illetve az ugyancsak általa készített címlap sorozatából. Technika: rajzlapon akvarellel és ceruzával színezett rajz. (Szkennelés és utómunka: Szenteleki Gábor)
  9. Egyedi 1/1-es belső Szakmáry-illusztráció egyelőre azonosítatlan régi Dörmögő Dömötör számhoz ‘Egerek a házban’-tematikával; hátoldalán rábélyegzett 69 1295 szám olvasható, amely talán a megjelenés évét is jelöli: 1969 (?); akvarellel és ceruzával színezett rajz; 23,8 x 19,6 cm (Szkennelés és utómunka: Szenteleki Gábor)

Vélemény, hozzászólás?

Közelgő események
Kiállítás megnyitó / Réteg–Rend

A gödöllői Várkapitányi Lakban július 14-ig tekinthető meg Katona Szabó Erzsébet (1952-2024) textilművész kiállítása, bemutatva az alkotói korszakokat a kárpitoktól kezdve az öltözékeken át a bőrkollázsokig. Várkapitányi Lak – 2100 Gödöllő, Szabadság út 2.

Kiállításmegnyitó / Textilművészeti Triennálé TŰ-RÉS-HATÁR

A VIII. Nemzetközi Textilművészeti Triennálé kiállítása a Szombathelyi Képtárban az alábbi kategóriákban: fal- és tértextil, textildesign, miniatűrtextil, zászló és szalag. 9700 Szombathely, Rákóczi Ferenc utca 12.

Kiállítás / Határtalan design

Az idén huszadik alkalommal megrendezett független dizájn- és összművészeti rendezvénysorozat keretében húsz ország közel kétszáz alkotója mutatkozik be a Kiscelli Múzeumban. 1037 Budapest, Kiscelli u. 108.

Kiállításmegnyitó / Válogatás Csipes Antal táskagyűjteményéből

Csipes Antal iparművész a különféle táskák funkcióin és formai összefüggésein keresztül egy kronologikus táska- és designtörténetet kíván bemutatni a látogatóknak. 1111 Budapest, Bartók Béla út 32.

Kiállításmegnyitó / New. Art. Stúdió.

A legendás underground ruhaműhely története a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatói által szervezett kiállításon. 1075 Budapest, Király utca 11.

Ezeket is olvassa el
Beharangozo_01

Magyar Iparművészet lapszámbemutató az Akadémiai Szalonban

Hatartalan_23

A határtalan textilművészet

divat_16

Divat & Város kiállítás, avagy 150 év a budapesti divat tükrében

Adtuk_03

„Adtuk könnyel, vesszük vérrel”