– mondhatnánk Konecsni György plakáttervét látva, persze 1977 óta már csak Milton Glaser után, szabadon.

A világ egyik leghíresebb turisztikai logóját ugyanis ebben az évben kezdte el hivatalosan is használni New York állam azzal a céllal, hogy emelje a renoméját az akkoriban Gothamként tündöklő, extrém magas bűnözési rátájáról hírhedt városnak. Az I love New York logó története jól ismert, Glaser a legenda szerint egy taxi hátuljában skiccelte fel a talpas antikva közé ékelt, paradicsomként pirosló szív emblémájának tervét.
Konecsni György szívbe ágyazott lánchidas emblémája viszont jóval korábban, 1967-1968 körül születhetett meg, méghozzá egy nyugat-berlini kiállításhoz kapcsolódó felkérés egyik variációjaként. A Die Innenstadt von Budapest (V. Bezirk) stellt sich vor [Budapest belvárosa bemutatkozik (V.kerület)] című kiállítás egy Nyugat-Berlinben tartott¹ Magyar Hét vagy Magyar Napok része volt, amelyet 1968. május 11. és 15. között rendezett meg közösen az V. kerületi tanács és Charlottenburg kerülete.

Az esemény hivatalos plakátjához végül egy másik tervet fogadtak el kivitelezésre, amelyen a művész jellegzetes kazettás moduljaiba ágyazta bele a Lánchíd sziluettjét. A híd hol tervszerűen megjelenített, hol kidolgozott motívumán keresztül Konecsni egyúttal a tárlat expozíciós anyagára is reflektált, amelyben a hazai képzőművészeti alkotások mellett hangsúlyos szerepet kapott Budapest belvárosának építészete is.²
Éppen ezért nagyon érdekes, vajon mi lehetett az oka annak, hogy Konecsni elvetett tervének kivágata mégis a kelet-berlini Magyar Intézet leporellóin és programfüzetein bukkant föl egyből az alapítás évében, 1973-ban. És bár arra még nem derült fény, hogyan jutott át a Falon, és miért esett át torzuláson az embléma, azt biztosan tudhatjuk, hogy Konecsni valójában ezt a tervét szerette jobban.

A terv ugyanis a kiállítás címének feliratával szerepelt 1968-ban a művész gyűjteményes kiállításán a Műcsarnokban. Ezen a tárlaton Konecsni életművét egy különleges műtárgycsoport fókuszán keresztül láthatta a közönség. Ezek voltak az újrafestett plakátok, amelyeket a korábban elutasított vagy jelentős változtatásokkal elfogadott tervek alapján a kiállítás előkészítésének hosszú évei alatt reprodukált.³
A Lánchíd érzékletes frontális sziluettje már 1960-ban megjelent A felszabadult Budapest művészete című kiállításhoz készített munkáján is mint az újjáépült főváros és az épülő szocializmus szimbóluma.

A hídmotívum később is felbukkant a magyar tervezőgrafika történetében, mint lehetséges országimázs-szimbólum. 1987-ben a Magyar Hirdető bonyolította le azt az országjel-pályázatot, amelyen a beérkezett, közel száz pályázatból 1989-ben a Lánchíd oldalsó nézetéből képzett, H betűként is olvasható terv lett a nyertes. Bár a Magyar Gazdasági Kamara megvásárolta a grafikát, és tárgyalásokat kezdeményezett szélesebb körű (például a hazai termékek minősítésére alkalmas védjegyként való) felhasználásáról is, az embléma nem maradt tartósan Magyarország országjele.⁴
A Die Innenstadt bal alsó sarkába Konecsni azért mégis odacsempészte a szívecskés logót, amely talán éppen a mester művészeti örökségét ápoló tanítványok ösztönzésére kerülhetett bele az 1973-ban publikált Top symbols and trademarks of the world című, hétkötetes reprezentatív enciklopédia magyar grafikusok logóit bemutató kötetébe is.⁵

A feketével nyomott oldalakon felsorakoztatott egyszínű, fehér logók és logótervek között Konecsni emblémája pont úgy festett, ahogy azt a Kiscelli Múzeum Vettük, kaptuk, megmutatjuk című kiállításán szereplő terven láthattuk.⁶
A szív mint az egyetemes vizuális kultúrából kiemelt, pozitív asszociációkat keltő, univerzális szimbólum szerethető tervezőgrafikai közhellyé vált a hetvenes-nyolcvanas évek külföldön megvalósított magyar kiállítási szerepléseinek kommunikációjában.⁷ Arra is történt kísérlet, hogy egy-egy ilyen jól sikerült szívlogó hivatalos országjellé váljon.⁸

A motívum hangsúlyos hazai tervezőgrafikai múltja is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a kilencvenes években végül megjelent az a szélben, szívformán libbenő trikolór turisztikai logó, amely napjainkra édeshármasba bonyolódott a tarsolylemez palmettamotívumával és a hármas halommal. A szív változatos formában és nyilvánvalóan az adott nemzet meghatározott márkapilléreihez illeszkedő plusz tartalommal ma is számos ország (például Bosznia-Hercegovina, Kolumbia, Dánia, Dubaj, Szerbia vagy Szlovénia) logójában jelen van.
Az ő országjelük történetét nem ismerjük, a háború utáni, egységes magyar országimázs kialakítására törekvő kísérletek sorában mégis markáns kiindulópontként ott áll Konecsni emblémája.

Szőnyeg-Szegvári Eszter
művészettörténész

Jegyzetek:

• A szövegben a szerző néhány korábban megjelent publikációja alapján és azokat kiegészítve mutatja be a Die Innenstadt von Budapest… című plakáttervet, amelyek a következők: „Ezer embléma országa”, in Bakos Katalin 70.: tanulmánykötet, szerk. FÖLDI Eszter, HESSKY Orsolya, RADVÁNYI Orsolya (Budapest: MTA BTK, Budapest, 2024), 179–203.; „Die Innenstadt von Budapest”, in Egyben látni a nagy egészet: Tanulmányok Konecsni György munkásságáról, szerk. BAKOS Katalin, SZŐNYEG-SZEGVÁRI Eszter (Budapest: Szépművészeti Múzeum–Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézet, 2024), 304–309.; „Város, imázs – tervben maradt »grafikai vándordallamok« Konecsni György művészetében” (falszöveg). Vettük, kaptuk, megmutatjuk: Válogatás a Fővárosi Képtár legújabb szerzeményeiből, Budapest, Kiscelli Múzeum, 2023. december 16. – 2024. június 30.

1. A napi sajtóban is megjelent a nyugat-berlini esemény: Pintér István: „Budapest belvárosa bemutatkozik: Magyar Napok Nyugat-Berlinben”, Népszabadság 26, 112. sz., 1968. május 15., 9. „Innen-onnan: Magyar Hét Nyugat-Berlinben”, Új szó 39, 45. sz., 1968. június 15., 4.
2. „Innen-onnan: Magyar Hét Nyugat-Berlinben…”, 4.
3. Erről lásd bővebben: MADÁR Mária, „Egy másik Konecsni”, in Egyben látni a nagy egészet…, 214–239.
4. Erről lásd bővebben: SZŐNYEG-SZEGVÁRI Eszter, „Ezer embléma országa”, in Bakos Katalin 70…, 179–203.
5. Top Symbols and Trademarks of the World, szerk. Franco Maria RICCI, Corinna FERRARI, Vol. 7. (Deco Press, Milánó, 1973). A közölt adatok szerint a logó a Kulturális Kapcsolat Intézetének megbízásából készült 1967-ben.
6. Az azonos című kiállítás 2023. december 16. – 2024. június 30. között volt látható a Kiscelli Múzeumban.
7. Például a Hungexpo Magyar Külkereskedelmi Vásár és Propaganda Iroda (1967) által külföldön megrendezett magyar kereskedelmi és kulturális kiállításokon.
8. 1978-ban a Dubai Magyar Hét (Window on Hungary) vezérmotívuma a szív volt, amit Antal Pál tervezett. Az embléma sikerét látva a grafikusban felmerült annak lehetősége, hogy talán alkalmas lehet a nemzetközi megjelenések állandó logójának is, de a megfelelő menedzsment és a központi vállalati érdeklődés hiányában ez a terv mégsem válhatott valóra.