– mondhatnánk Konecsni György plakáttervét látva, persze 1977 óta már csak Milton Glaser után, szabadon.
A világ egyik leghíresebb turisztikai logóját ugyanis ebben az évben kezdte el hivatalosan is használni New York állam azzal a céllal, hogy emelje a renoméját az akkoriban Gothamként tündöklő, extrém magas bűnözési rátájáról hírhedt városnak. Az I love New York logó története jól ismert, Glaser a legenda szerint egy taxi hátuljában skiccelte fel a talpas antikva közé ékelt, paradicsomként pirosló szív emblémájának tervét.
Konecsni György Budapest emblémája a Lánchíddal
Konecsni György szívbe ágyazott lánchidas emblémája viszont jóval korábban, 1967-1968 körül születhetett meg, méghozzá egy nyugat-berlini kiállításhoz kapcsolódó felkérés egyik variációjaként. A Die Innenstadt von Budapest (V. Bezirk) stellt sich vor [Budapest belvárosa bemutatkozik (V. kerület)] című kiállítás egy Nyugat-Berlinben tartott1 Magyar Hét vagy Magyar Napok része volt, amelyet 1968. május 11. és 15. között rendezett meg közösen az V. kerületi tanács és Charlottenburg kerülete.
Magyar kiállítás Nyugat-Berlinben 1968-ban
Az esemény hivatalos plakátjához végül egy másik tervet fogadtak el kivitelezésre, amelyen a művész jellegzetes kazettás moduljaiba ágyazta bele a Lánchíd sziluettjét. A híd hol tervszerűen megjelenített, hol kidolgozott motívumán keresztül Konecsni egyúttal a tárlat expozíciós anyagára is reflektált, amelyben a hazai képzőművészeti alkotások mellett hangsúlyos szerepet kapott Budapest belvárosának építészete is.2
Éppen ezért nagyon érdekes, vajon mi lehetett az oka annak, hogy Konecsni elvetett tervének kivágata mégis a kelet-berlini Magyar Intézet leporellóin és programfüzetein bukkant föl egyből az alapítás évében, 1973-ban. És bár arra még nem derült fény, hogyan jutott át a Falon, és miért esett át torzuláson az embléma, azt biztosan tudhatjuk, hogy Konecsni valójában ezt a tervét szerette jobban.
Újrafestett plakátok
A terv ugyanis a kiállítás címének feliratával szerepelt 1968-ban a művész gyűjteményes kiállításán a Műcsarnokban. Ezen a tárlaton Konecsni életművét egy különleges műtárgycsoport fókuszán keresztül láthatta a közönség. Ezek voltak az újrafestett plakátok, amelyeket a korábban elutasított vagy jelentős változtatásokkal elfogadott tervek alapján a kiállítás előkészítésének hosszú évei alatt reprodukált.3
A Lánchíd érzékletes frontális sziluettje már 1960-ban megjelent A felszabadult Budapest művészete című kiállításhoz készített munkáján is mint az újjáépült főváros és az épülő szocializmus szimbóluma.
A Lánchíd-motívum mint országimázs-szimbólum
A hídmotívum később is felbukkant a magyar tervezőgrafika történetében, mint lehetséges országimázs-szimbólum. 1987-ben a Magyar Hirdető bonyolította le azt az országjel-pályázatot, amelyen a beérkezett, közel száz pályázatból 1989-ben a Lánchíd oldalsó nézetéből képzett, H betűként is olvasható terv lett a nyertes. Bár a Magyar Gazdasági Kamara megvásárolta a grafikát, és tárgyalásokat kezdeményezett szélesebb körű (például a hazai termékek minősítésére alkalmas védjegyként való) felhasználásáról is, az embléma nem maradt tartósan Magyarország országjele.4
A Die Innenstadt bal alsó sarkába Konecsni azért mégis odacsempészte a szívecskés logót, amely talán éppen a mester művészeti örökségét ápoló tanítványok ösztönzésére kerülhetett bele az 1973-ban publikált Top symbols and trademarks of the world című, hétkötetes reprezentatív enciklopédia magyar grafikusok logóit bemutató kötetébe is.5
A szív mint tervezőgrafikai közhely
A feketével nyomott oldalakon felsorakoztatott egyszínű, fehér logók és logótervek között Konecsni emblémája pont úgy festett, ahogy azt a Kiscelli Múzeum Vettük, kaptuk, megmutatjuk című kiállításán szereplő terven láthattuk.6
A szív mint az egyetemes vizuális kultúrából kiemelt, pozitív asszociációkat keltő, univerzális szimbólum szerethető tervezőgrafikai közhellyé vált a hetvenes-nyolcvanas évek külföldön megvalósított magyar kiállítási szerepléseinek kommunikációjában.7 Arra is történt kísérlet, hogy egy-egy ilyen jól sikerült szívlogó hivatalos országjellé váljon.8
Trikolór turisztikai logó
A motívum hangsúlyos hazai tervezőgrafikai múltja is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a kilencvenes években végül megjelent az a szélben, szívformán libbenő trikolór turisztikai logó, amely napjainkra édeshármasba bonyolódott a tarsolylemez palmettamotívumával és a hármas halommal. A szív változatos formában és nyilvánvalóan az adott nemzet meghatározott márkapilléreihez illeszkedő plusz tartalommal ma is számos ország (például Bosznia-Hercegovina, Kolumbia, Dánia, Dubaj, Szerbia vagy Szlovénia) logójában jelen van.
Az ő országjelük történetét nem ismerjük, a háború utáni, egységes magyar országimázs kialakítására törekvő kísérletek sorában mégis markáns kiindulópontként ott áll Konecsni emblémája.
Szőnyeg-Szegvári Eszter
művészettörténész
Jegyzetek:
- A szövegben a szerző néhány korábban megjelent publikációja alapján és azokat kiegészítve mutatja be a Die Innenstadt von Budapest… című plakáttervet, amelyek a következők: „Ezer embléma országa”, in Bakos Katalin 70.: tanulmánykötet, szerk. FÖLDI Eszter, HESSKY Orsolya, RADVÁNYI Orsolya (Budapest: MTA BTK, Budapest, 2024), 179–203.; „Die Innenstadt von Budapest”, in Egyben látni a nagy egészet: Tanulmányok Konecsni György munkásságáról, szerk. BAKOS Katalin, SZŐNYEG-SZEGVÁRI Eszter (Budapest: Szépművészeti Múzeum–Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézet, 2024), 304–309.; „Város, imázs – tervben maradt »grafikai vándordallamok« Konecsni György művészetében” (falszöveg). Vettük, kaptuk, megmutatjuk: Válogatás a Fővárosi Képtár legújabb szerzeményeiből, Budapest, Kiscelli Múzeum, 2023. december 16. – 2024. június 30.
- A napi sajtóban is megjelent a nyugat-berlini esemény: Pintér István: „Budapest belvárosa bemutatkozik: Magyar Napok Nyugat-Berlinben”, Népszabadság 26, 112. sz., 1968. május 15., 9. „Innen-onnan: Magyar Hét Nyugat-Berlinben”, Új szó 39, 45. sz., 1968. június 15., 4.
- „Innen-onnan: Magyar Hét Nyugat-Berlinben…”, 4.
- Erről lásd bővebben: MADÁR Mária, „Egy másik Konecsni”, in Egyben látni a nagy egészet…, 214–239.
- Erről lásd bővebben: SZŐNYEG-SZEGVÁRI Eszter, „Ezer embléma országa”, in Bakos Katalin 70…, 179–203.
- Top Symbols and Trademarks of the World, szerk. Franco Maria RICCI, Corinna FERRARI, Vol. 7. (Deco Press, Milánó, 1973). A közölt adatok szerint a logó a Kulturális Kapcsolat Intézetének megbízásából készült 1967-ben.
- Az azonos című kiállítás 2023. december 16. – 2024. június 30. között volt látható a Kiscelli Múzeumban.
- Például a Hungexpo Magyar Külkereskedelmi Vásár és Propaganda Iroda (1967) által külföldön megrendezett magyar kereskedelmi és kulturális kiállításokon.
- 1978-ban a Dubai Magyar Hét (Window on Hungary) vezérmotívuma a szív volt, amit Antal Pál tervezett. Az embléma sikerét látva a grafikusban felmerült annak lehetősége, hogy talán alkalmas lehet a nemzetközi megjelenések állandó logójának is, de a megfelelő menedzsment és a központi vállalati érdeklődés hiányában ez a terv mégsem válhatott valóra.
