Karinthy Szalon, 2024. február 23. – március 14.
Mit kell megvalósítania és mit kell elérnie az alkotásoknak egy kiállításon?
Elsősorban a látás eszközén keresztül kell hatniuk. A plasztikai megjelenésnek függetlennek kell lennie az érzelmi, a narratív és az utánzó értékektől. A kiállított műnek autonóm természetűnek kell lennie, saját törvényei szerit kell hatnia, amelynek önmagában való abszolút értéke van, függetlenül attól, hogy mit ábrázol.
A művésznek tudni kell megérezni, hogy mi az, ami csak kortünet, formalista közhely, bájolgás, a látszat szépségek simaságában való tetszelgés, vagy ami csak nyugtalanítani és meghökkenteni akar.
„…László Kyra alkotásai kiváltanak egy szavakkal megfogalmazhatatlan vizuális élményt…”
A szakmának van tudománya, amely tartalmazza a filozófiáját is, de ettől még nem lesz művészet. Pilinszky János mondja: „A filozófia ott kezdődik, ahol a szeretet végződik.” A művészet az öröm és a szeretet átadása és közvetítője, még akkor is, ha néha bánat, szomorúság vagy keserűség mögé rejtőzik is.
Az autonóm üvegművészeti alkotásban, nemcsak az üvegre, mint nyersanyagra, nemcsak a megmunkálásából adódó látványelemek hangsúlyozására tekintünk, hanem az élménnyel átszőt gondolatra is. Az érzelmi motivációknak együtt kell alakulni a formával olyan plasztikai értékké, amely felkínál egy párbeszédet a nézővel, hogy a művész eredeti szándéka megközelíthető legyen.
Mi az, ami megfogott engem László Kyra alkotásaiban?
Számomra László Kyra alkotásai kiváltanak egy szavakkal megfogalmazhatatlan vizuális élményt, amelyben az üveg mint valóságos anyag használata lehetőséget teremt, hogy élményeiről úgy beszéljen, ahogy akar, és ahogy elképzeli. Tisztában van azzal, hogy az üvegművészet számára a szabadság kifejezőeszköze, szellemi és szakmai vonatkozásban, a szubjektivitása kétségeivel.
Az itt kiállított plasztikákban azt érzékelem, hogy benne van a „kitalálás bátorsága”, van építkező logikájuk, szerkezeti felépítésük, melyekhez hozzáadónak a munka közben átélt benyomások, finomítva a szent ihlet szerint változtatva a létrejövő formát. Az üveg szín- és fényrétegeinek, tudatos és tudatalatti alakításával, egy olyan rendezettséget teremt, amelyben a gondolat, a látvány és az anyagban megfeszülő szellem egy valóságos formában jut összhangra.
László Kyra üvegtárgyai hidegen összeállítva és a kemence hőjében a kívánt formára megolvasztva nyerik el végső alakjukat és struktúrájukat. Ebben a dualitásban: felhevítve és lehűlve, az átlátszóságban tónusokkal gazdagodó színeivel és fényeivel kialakuló forma teremti meg magát a tartalmi élményt.
„Plasztikus kontrasztok, disszonanciák, homályosságok, érdességek, kételyek egyesülnek vizuális formákká.”
Mindenkiben érzékenysége szerint lesz befejezett és befejezetlen egyszere. Mindig marad benne valami titok, új gondolatokra, kezdeményezésekre és megoldásokra inspiráló lehetőség.
A képzelőtehetség, a megvalósítás racionalitása és a szakmaiság: a földhöz ragadó részek. Az élmények feldolgozásában nincs szó tudatos tervszerűségről, egy világ választja el a szabályoktól. Az alkotás öröme teremti a munkáit. Sejtések folytatnak tudat alatt kommunikációt az üveggel és kapnak esélyt formává alakulásra az olvasztó kemencében. Plasztikus kontrasztok, disszonanciák, homályosságok, érdességek, kételyek egyesülnek vizuális formákká. László Kyra számára fontos drámaiságuk megidézése. Üvegmunkái élményeinek, sorsának fénye és árnyéka.
Byung-Chul Han írja A szépség megmentése című könyvében: „A művészetnek megsebzés a lényege, és nem a tudat érzéstelenítése.”
Síkok, terek, fények és árnyékok, oldódó szimmetriák, geometrikus alakzatok átváltozásai, optikai játékot generáló nyughatatlan mozgásérzetek, tükröződések a nézőpont szerint folyamatosan változnak. A látvány minden MOZZANATA szabadon áramlik. Üres tereket bekerít, bezár és kinyit egyszerre vagy határát jelzi. A jelen valóságának átélt élményeit teszi érzékelhetővé. Üzenete nincs, nem válaszol kérdésekre, szemlélődik, tényszerűvé teszi gondolatait sík- és térformákká alakítva. Nem erőltet semmit, a nézőre bízza az ítéletet és a befogadás lehetőségét.
Szólnom kell még Bicsár Vendel ötvösművészről, akinek munkáságában az üveg mint anyag használata jelentős szerepet játszott. Gondolatainak lírai megfogalmazásai szintén a kiállítás részei. A 2023-ban elhuny művészre emlékezve idéznék egy pár sort Kányádi Sándor Harmat a csillagokon című verséből: „tócsákkal nem szövetkezett, / liliomok fürödtek benne, / úgy tűnt el, amint érkezett.”
Utóirat: Én vagyok itt a legöregebb, egy a „80 pluszos” üvegművészek közül. Jó látni, hogy a múlt, jelen és jövő hármasságában folyamatosan jönnek utánunk, és vannak és lesznek is olyanok, akikben a művészet, az „érzelmi lény-ség” olyan belső késztetés, amelyben az üvegművészet erőforrás és végső menedék. Nem is lehet más. Ha nem így van, és aki nem így érzi, ne csinálja!
Elhangzott 2024. február 23-án a kiállítás megnyitóján.
Hefter László
üvegművész
Fotók:
- Mozdulatban; fusing glass, 60 x 60 x 20 cm, 2024 (Fotó: Csipes Antal)
- Hatásban; fusing glass, 25 x 23 x 9 cm, 2023 (Fotó: Csipes Antal)
- Visszatérő; fusing glass, 50 x 50 x 10 cm, 2024 (Fotó: Csipes Antal)
- Párhuzamos egyenesek a végtelenben találkoznak; fusing glass, 32 x 32 x 3 cm, 2024 (Fotó: Csipes Antal)
- Flow; fusing glass, 43 x 35 x 10 cm, 2024 (Fotó: Csipes Antal)
- A fény deriváltja II.; fusing glass, 26 x 26 x 5 cm, 2024 (Fotó: Csipes Antal)
- Visszatérő; fusing glass, 50 x 50 x 10 cm, 2024 (Fotó: Csipes Antal)
- Elengedés; fusing glass, 27 x 20 x 10 cm, 2023 (Fotó: Csipes Antal)
- Kiállítás megnyitó: László Kyra és Hefter László (Fotó: Csipes Antal)
- Térhatások; fusing glass, 45 x 45 x 5 cm, 2024 (Fotó: Csipes Antal)
- Kitérés; fusing glass, 43 x 27 x 15 cm, 2023 (Fotó: Csipes Antal)
- Kitérés; fusing glass, 43 x 27 x 15 cm, 2023 (Fotó: Csipes Antal)
