A tisztviselőtelepi Magyarok Nagyasszonya-templom empire berendezése

A Budapest VIII. kerületében elterülő egykori Rezső tér a közelmúltban két új nevet kapott: egyik része Szenes Iván térre változott, a másik pedig az itt álló templomot alapul véve Magyarok Nagyasszonya tér lett. A főváros egyik legnagyobb temploma külső megjelenésében meghökkentően hasonlít az ország leghatalmasabb székesegyházára, az esztergomi bazilikára. Noha a magas dobon ülő lapos kupolája valóban emlékeztet a Magyar Katolikus Egyház központjára, részleteiben már több a különbség, belső terének berendezése pedig egészen egyedi, ami tervezőjének zseniális stílusérzékét dicséri.
Az 1886-ban létrejött Tisztviselőtelep lakói már a 20. század legelején is szerettek volna templomot építeni, de végül csak 1913-ra gyűlt össze elegendő pénz, hogy tervpályázatot írhassanak ki. Azt Lechner Ödön nyerte meg, de az építész halála és az első világháború kitörése miatt nem történt kézzel fogható lépés az ügyben.¹ Az alapkőletételt csak 1924-ben tartották meg, majd három évvel később újabb, meghívásos versenyt hirdettek a tervezésre. Feltétel volt, hogy a tíz indulónak olyan munkát kellett benyújtania, amely a 19. század első felében épült székesegyházak stílusát modern értelemben fejleszti tovább.²

Palatinus stílus

Ezúttal Lechner Jenő diadalmaskodott, aki éppen az előző évben fejezte be a Magyar Nemzeti Múzeum nagyszabású helyreállítását, így mindenkinél alaposabban ismerte a klasszicizmus stílusát, sőt a hazánkban kialakult változatának ő adta a palatinus stílus nevet.³ A kifejezéssel az országot sikeresen fejlesztő József nádorra utalt. Nagy tisztelettel fordult azonban az első pályázatot megnyerő nagybátyja felé is – munkássága során ő is mindig arra törekedett, hogy magyaros hangot adjon épületeinek. Ezúttal egy különös eljáráshoz folyamodott: a Nemzeti Múzeum régészeti gyűjteményében látott honfoglaláskori leletek motívumait rejtette el a belső tér részleteiben. Az összhatást ezzel azonban nem igazán befolyásolta, azon a palatinus stílus dominál, mely a mai fogalmaink szerint az empire-t és a klasszicizmust is ötvözi. Előbbi a 19. század legelején és inkább az iparművészetben volt divatban, utóbbi pedig főleg a reformkorra volt jellemző. A palatinus stílus tulajdonképpen frappáns összefogása a kettőnek, hiszen a nádor hosszú hivatali ideje a 19. század első felét teljesen kitöltötte, tehát mindkét időszakra kiterjedt.

„A színválasztás Lechner ízlését tükrözi, zöld és az arany a kedvenc színkombinációja volt.”

Az említett pályázati feltételnek Lechner Jenő azzal tett eleget, hogy a klasszicista esztergomi székesegyházat vette alapul, amely azonban számos empire elemet is tartalmaz: altemploma óegyiptomi stílusban épült, valamint kupoladobját sásleveles fejezetű oszlopok ölelik körül. Lechner Jenő átvette ezt az oszlopformát, melyeket különösen a belső térben tett izgalmassá: a kupolatérhez csatlakozó terekben ezek a malachitzöld színű, márványborítású oszlopok tartják a karzatokat, illetve a szentélyben az apszisboltozatot. Fejezetük szerkezete követi a klasszikus empire fejezeteket, például a Zrínyi utcai Festetics-palota Pollack Mihály tervezte dísztermében láthatókat: a szélein magasra nyúlnak a levelek és csigavonalban végződnek. (Bár Pollack akantuszt, Lechner pedig aranyszínű sásleveleket alkalmazott.) Középen nagyobb felület maradt üresen, amelyet Pollack pálmalevéllel töltött ki, Lechner viszont aranyszínű zsinórból álló tulipánokkal. Ezek jelzik a tervező magyaros szándékait: a honfoglaláskori tarsolylemezek díszítésén láthatók ugyanis hasonló motívumok, a legközvetlenebb forrás a galgóci tarsolylemez lehetett.⁴ Emlékeztetnek ugyanakkor még a népművészet vitézkötéseire is, így több szempontból is magyaros hangulatot árasztanak. Ezeket azonban – ahogyan a korabeli kritika is megjegyezte – csak a figyelő szem veszi észre,⁵ az oszlopokon a színes törzs és aranyozott fejezet a meghatározó. A színválasztás Lechner ízlését tükrözi, a zöld és az arany a kedvenc színkombinációja volt.⁶ Tulipánok az oszlopfőkön túl a kapuk üvegrácsain, a karzatok mellvédrácsain és még a fűtőtestek védőrácsain is rejtőznek. A tulipánokból füzéreket is készített Lechner, ilyenek láthatók például az oltár fölötti apszis boltozatában, ahol az Isten bárányát napsugárként veszik körül. A tulipánfüzérek sokkal hosszabb változatban figyelhetők meg a kupola alatti csegelyekben, ahol az evangélisták Füredi Richárd által készített tondóreliefjeit fogják körül. A füzérekben a virágok felfelé haladva fokozatosan nőnek, tetejükből pedig pálmalevelek ágaznak szét. A pálmát – keleti eredete miatt – ismét az empire stílus eszköztárából merítik.

Empire berendezés

A templom berendezése is nagyrészt empire, az elegáns díszek egy részét, például a szószék hangvetőjének pártázatát akár még Charles Percier és Pierre Fontaine Style Empire című könyve is ihlethette. A stílus gyönyörűen jelenik meg a szeráfhermákon, melyek a szentélynégyszögbe nyíló bábkorlátos empóriumok konzoljain és a gyóntatófülkéken kaptak helyet. A szeráfok lábai egybeolvadnak a konzollal, az aranyozott öv alatti részük értelmezhető pálmalevélként, de tulajdonképpen egy szitakötőhöz is hasonlatossá válnak. Az állati és emberi alak összeolvasztása is a keleti kultúrákra utalhat, amit nagyon kedvelt az empire, bár hozzá kell tenni, hogy ezek az elemek harmonikusan beilleszthetők a húszas-harmincas évek art decójába is. A szeráfok arca és hajuk formája a méloszi Aphrodité (római nevén milói Venus) fejét követik, rajtuk pedig koronát formálnak az oszlopfejek sásleveles díszítései. Az alakok alul is sásleveles gyámköveken állnak.
A belső tér gyönyörű darabja a szószék, melynek díszei jótékonyan vonják magukra a figyelmet. Az oltártól balra, a csegely alatti exedrában kapott helyet, félkör alakú hangvetője pedig a negyedgömb boltozat aljában nyúlik előre és a már említett levéldíszes pártázat koronázza. A szószék mellvédje is félkör alakú és ugyanolyan malachitzöld márvány borítja, mint az oszlopok törzsét. Felületébe négyzetes mezőkben elhelyezett aranyozott domborműveket süllyesztett a tervező, melyek Krisztus életéből vett jeleneteket ábrázolnak.

„Lechner többféleképpen is magyarossá tette ezeket a berendezési tárgyakat.”

A hangvetőhöz hasonlóan a kegyúri pad tetejét is pártázat díszíti. A padozatban harmonikusan három félköríves záródású fülke kapott helyet.⁷ A gyóntatófülkéket szintén pártázat koronázza: a sarkokon akrotérionként akantuszlevelek állnak, középen pedig félköríves záródású pártázat alkot egy kört. A rácsok formája a honfoglaláskori tarsolylemezek indáira emlékeztet – leginkább talán a szolyvai tarsolylemezre –, Lechner tehát többféleképpen is magyarossá tette ezeket a berendezési tárgyakat.⁸ A szentélyben elhelyezett papi székek fekete felülete és rajtuk az aranyozott növényi díszek egy pontosabban meghatározható időszakot, az 1810-es évek empire divatját idézik fel, ekkor volt ugyanis divat a mesterségesen feketített fa felületeket ilyen részletekkel díszíteni.⁹ Kárpitjukat az eredeti terveken az oszlopok malachit zöld színéhez igazította a tervező, ma viszont vörös szövet borítja azokat. A legnagyobb szék pedig a rajta lévő szeráfok révén is illik a templom berendezési koncepciójába: karfáját az angyalok fejei, háttámláját pedig a szárnyai alkotják.¹⁰ A centrális templomtérben még a terebélyes csillárok érdemelnek figyelmet, melyek alapja egy küllőkkel erősített, köralakú abroncs, erről ágaznak szét sugárirányban az akantuszlevelekkel díszített gyertyatartó karok.

Az épület kivitelezésére 1928. március 24-ei határidővel hirdettek meghívásos árlejtést, amelyen az asztalosmunkákra Molnár János Imre üzeme adta a legkedvezőbb ajánlatot,¹¹ így a bemutatott iparművészeti remekek is itt készültek. A templomot 1931. október 4-én szentelte fel Serédi Jusztinián hercegprímás. Ekkorra azonban a berendezés még nem készült el teljes mértékben, Lechner Jenő még a harmincas évek végén és a negyvenes évek elején is tervezett kiegészítő elemeket hozzá,¹² az orgona terveit pedig csak 1943-ban rajzolta meg.¹³ A gazdasági válság miatt a belsőbe tervezett freskók tervei viszont sajnos egyáltalán nem valósultak meg, így pedig a csodálatos berendezés erős kontrasztban áll az üresen maradt falakkal.

Bodó Péter
művészettörténész

Jegyzetek:

1. Fabó Beáta 2021. Budapest katolikus templomépítészete a két világháború között. Budapest Főváros Levéltára, Budapest. 67.
2. Gerevich Tibor 2021. A budapesti Ferenc József-fogadalmi templom. In: Magyar Katolikus Almanach, Országos Katolikus Szövetség, Budapest, 595. A meghívott építészek: Árkay Aladár, Csáky István, Fritz Oszkár, Foerk Ernő, Györgyi Dénes, Kauser József, Lechner Jenő, Medgyaszay István, Petrovácz Gyula, Wiesner Emil. Fabó Beáta. 73.
3. Vállalkozók Lapja, 1926/49. szám 3.
4. A leletekkel kapcsolatban Lechner Jenő Fettich Nándorral, a Magyar Nemzeti Múzeum régészével konzultált.
5. Magyar Építőművészet, 1931/7–9. szám 4.
6. Kismarty-Lechner Kamill 1991. A család második építész-generációja. In: Kismarty-Lechner Jenő (1878-1962). Kismarty-Lechner Loránd (1883-1963). Az OMF Magyar Építészeti Múzeumának és a BTM Kiscelli Múzeumának kiállítása. Budapest. 24.
   7.Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Kar Építészettörténeti Tanszék Rajztára (továbbiakban BME Rajztár), ltsz: 101456
7. Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma, ltsz: 66.79.a1
8. Rostás Péter: Empire és biedermeier bútorművészet Magyarországon. Budapesti Történeti Múzeum – Geopen, Budapest, 2012. 56.
9. BME Rajztár, ltsz: 101447.
10. Budapest Főváros Levéltára, levéltári jelzet: XI.814 81. kisdoboz (4) Rezső téri templom
11. Kismarty-Lechner Jenő 1944. július 5-én az Egyházközség elnökének írt levele. Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (továbbiakban MÉM MDK), Kismarty-Lechner Jenő iratai, 2. doboz.
12. Kismarty-Lechner Jenő 1943. szeptember 28-i levele Serédi Jusztinián hercegprímáshoz, illetve az orgona tervrajzai. MÉM MDK, Kismarty-Lechner Jenő iratai, 2. doboz.

Fotók:

1. Lechner Jenő: a tisztviselőtelepi Magyarok Nagyasszonya-templom, 1927-1931., Budapest VIII. kerület, Magyarok Nagyasszonya tér 1. (Fotó: Bodó Péter)
2. A templom főoltára és az apszisboltozatot tartó oszlopok (Fotó: Bodó Péter)
3. Az apszisboltozat tulipános díszítése (Fotó: Bodó Péter)
4. Lukács evangélista tondó reliefjét pálmaszerűen végződő tulipánfüzérek fogják körül (Fotó: Bodó Péter)
5. A csegely alatti exedrába beépített szószék (Fotó: Bodó Péter)
6. A szószék pártázattal díszített hangvetője (Fotó: Bodó Péter)
7. Az empóriumok konzoljait szeráfok díszítik (Fotó: Bodó Péter)
8. A kegyúri padot is pártázat koronázza (Fotó: Bodó Péter)
9. A gyóntatófülke rácsai tarsolylemezek indáira emlékeztetnek (Fotó: Bodó Péter)
10. A papi székek az 1810-es évek empire divatját követik (Fotó: Bodó Péter)
11. A templomteret megvilágító terebélyes csillárok egyike (Fotó: Bodó Péter)