Japán szauna és kültéri pihenőpavilon a győri fürdőkomplexumban

A győri strandfürdő és a 2004-ben hozzáépült Rába Quelle Gyógy-, Termál- és Élményfürdő átépítési munkálataihoz a Hefter Stúdió 2019-ben kapcsolódott építészeti üvegmunkák megtervezésével. A termálfürdő épülete, majd annak későbbi megújítása is Bodrossy Attila vezető tervező és irodája, a győri Dimenzió Építő Kft. nevéhez kötődik.
A stúdiónkat a hetvenes években alapította édesapám, Hefter László üvegművész. Én a 2010-es évek elejétől, illetve a MAOE-tagságom óta vagyok aktív részese mint üvegművész és műteremvezető a tervezési, kivitelezési és restaurátori munkáknak. Több kiváló építészeti együttműködésben vettem részt, melyekben nemcsak középületekben és köztereken, de magánházakban és lakásokban is saját módjuk szerint alakultak ki közös „rezonanciaterek”.

Úgy látom, hogy az építészethez kapcsolódó művészeti szakágak megbízások hiányában nehéz helyzetbe kerültek, és lassan elveszítik az építészeti funkcióhoz kötődő sajátosságaikat. Az épületek tervezési feladatai ma már kevésbé szakembereket, mint inkább „kompozitembereket” kívánnak meg. Az örökkévalóságnak épített korlenyomatok helyét átvették a tudatosan „letisztított” terek, melyeknek középpontjában nem az ember áll, hanem a „felhasználó”. A funkcionális térszervezésben rutinszerűen alkalmazott normarendszerek és szabványok gyors és költséghatékony megoldást jelentenek a szubjektív és körülményesnek gondolt művészi beavatkozásokkal szemben. Realitássá vált hazánkban is, amit Sir Brian Clarke – korunk egyik jelentős brit festő- és architekturális (üveg)művésze – már a 70-es években papírra vetett: „Sajnos, a művészeti elvek építészetbe való bevezetésekor megcélzott magasságok általában a »dekoratív fal jellegzetesség« megnevezésre korlátozódnak, a »dekoratív növényminta jellegzetesség« fölé helyezve.”¹
Az építészeti „kompozitszellem” időről időre ösztönösen mégis visszatér a múlt értékes tanulságaihoz és lehetőséget ad a társművészeteknek, hogy újraértelmezzék építészeti identitásukat. Kivételes esetekben, így létrejöhetnek olyan vizuális összekapcsolódások, amelyek jelentősége, hogy az épített környezetünkben szabványok és dömpingtermékek helyett kialakuljanak azok a tudatos fókuszpontok is, amelyekre az épített tér használói figyelnek, amelyekhez kapcsolódnak, és amelyek élményeket okoznak és segítenek közelebb kerülni a tér „valós szövetéhez”.

A fürdő esetében az építésziroda részéről már az első egyeztetéseken tudatosan és nyitottan kezelték a művészeti kérdéseket. Ez komoly motiváció, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy az építész tervezők milyen presztízsű produktumként tekintenek egy-egy leendő műre, és ez milyen hatással van az együttműködésre és az eredményre.

A két elhelyezési pont alapvetően különböző fizikai adottságokkal rendelkezik. Az épületen belüli a látogatók közvetlen közelébe, kevés természetes fénnyel rendelkező környezetbe került. A kültéren helyet kapó üvegfelület pedig csak távolról érzékelhető és a napszaktól függően változó kontextusba. A fürdő esetében a helyszíni viszonyok nemcsak a digitális modellben, hanem a valóságban is megtapasztalhatóak voltak. Az átalakítás alatt lévő épület vonatkozó részeit ezért többször bejártam, hogy személyesebb kapcsolatom alakuljon ki a térrel, annak tömegeivel, az említett fényviszonyokkal és a funkciót érintő vonatkozásokkal. Gyakran elképzelem a bent lévő embereket is: szórakoztató részletességgel, sétáló, üldögélő és beszélgető, konkrét karaktereket. Ilyenkor jellemzően több nézőpont bontakozik ki a feladattal kapcsolatban.
A szaunatér stílusára vonatkozó elképzelések már az előzetes egyeztetéseken is körvonalazódtak. A kívánság az volt, hogy japán hangulatú elemeket használjunk fel. A tér teljes egészében a szaunázás rítusai köré szerveződik, annak tipikus bel- és kültéri eszközeivel, úgy mint különféle méretű és tulajdonságú kabinok, merülő- és pihenőmedencék, relaxációs pontok, köztük a kerthelységben felépített tematikus pavilon.

„az ember, a fény, a természet és a tér ösztönös összekapcsolásai”

Fontosnak és ezzel együtt megkerülhetetlennek tartottam a funkcióhoz kapcsolódó elméleti kérdéseket: egyáltalán mit jelent a szaunázás, mik a fizikai és szellemi vonatkozásai, úgy mint forró levegő, vérkeringés, méregtelenítés, izomlazítás, mentális tisztulás és társas kapcsolatok. Ezek a komplex fizikai és szellemi hatások hozzájárulnak a teljes revitalizációhoz, ami az általános egészség és jóllét alapvető eleme. Ehhez az alapgondolathoz kerestem vizuális viszonyokat, szín és formai illeszkedéseket, felhasználva a gazdag japán ornamentális motívumkincset. Az autentikus japán fürdő- és szaunahagyományokról egyéni tapasztalataim ugyan nem voltak, de az építészeti vonatkozásait követendőnek tartom, úgy mint az ember, a fény, a természet és a tér ösztönös összekapcsolásai, részenkénti összefonódásainak egyértelmű és finom példái.
A fürdőkomplexum egykori és jelenlegi főbejárata a Rába két ága által körülzárt Radó-sziget felől is megközelíthető. A szigeten található parknak és a területet több irányból körülölelő folyónak a saját tapasztalatom szerint, van egy különleges energiaforrás jellege, amellyel a fürdő „rezonál”. Ezt a forrás motívumot megtartottam a tervezésben, mint személyes kiindulópontot.

A fürdőben megvalósult két üvegmunkának eltérő rendeltetése van. A vendégek az ott töltött idő különböző szakaszaiban találkoznak azokkal. A beléptető kapukkal szemben, de már a szaunavilág részeként installált üvegfelületet jellemzően érkezéskor és távozáskor látják. Egy struktúrába foglalt ritmussal aktív és passzív állapotok váltakozására, érzelmi ráhangolásra és atmoszférateremtésre kerestem elsődleges kapcsolódásokat.
Kültéren, a pihenőpavilon üvegfedéseként elhelyezett felülettel a természetes fényviszonyoktól függően a rítusok közben vagy végén lehet találkozni. Ez a helyszín – az eredeti elképzelés szerint – társas érintkezési és feltöltődési pont, ahol kilépve a szaunából, a testi igénybevétel végén, a szellemi megtisztulás különleges formáját lehet átélni. Ide olyan vizuális lehetőséget kerestem, melynek van „meditatív szívóereje”.

Az építészeti stúdióval és Bodrossy Attila vezető tervezővel folyamatosan kapcsolatban álltam, de az elképzeléseimet a megrendelő, az üzemeltető és a generálkivitelező képviselőivel is el kellett fogadtatnom. A terveket részletesen dolgozom ki, a rajzok mellett szinte mindig szerepel valamilyen digitális vizualizáció és szükség esetén gyártmánytervek is. Újabban VR-technológiát is használok, ami a tervek elfogadását a fürdő esetében kifejezetten gördülékennyé tette.

„a kézműves megvalósítás szorosan kapcsolódik a tematikához”

Az építészeti térben elhelyezett üvegművészeti alkotásoknak mindig vannak technológiai feltételei és korlátai. Az applikációs feladatok szinte mindig egyediek, ezért általában stúdión belül tervezzük meg azokat, és a művészeti munkákkal együtt kivitelezzük. Ezért több helyen vannak építőipari átfedések, melyekben együtt kell működnünk tőlünk független helyszíni kivitelező szakemberekkel. Az esetek többségében úgy éreztem, hogy a szabványfeladatok mellett szívesen vesznek részt a projektjeinkben, érdeklődő kérdéseket tesznek fel, és nagyon segítőkészek. A fürdő esetében az épület közösségi jellege miatt voltak bizonyos előírások, amelyekhez alkalmazkodnunk kellett. Az egyik munkát biztonsági üvegbe integráltuk, míg a másiknál a magas páratartalom miatt légmentesen záró előtét üvegezést alkalmaztunk. A beltérben található üvegfal világítását nedvességálló komponensekkel, szabályozható és cserélhető módon alakítottuk ki, ami az üvegpaneleket befogadó egyedi rozsdamentes acél tartószerkezet mögött kapott helyett.

A műtermi feladatok már a tervezés során körvonalazódnak. Kötődöm a manuális, üvegfestészeti gyakorlatokhoz és azok kombinálásához, melyeket a beltéri üvegfelületnél alkalmaztam. A magasszintű kézi megvalósítás is szorosan kapcsolódik a tematikához is. A kültéri üvegtetőnél ezt a megközelítést már nem tartottam indokoltnak, így ott egy digitális technikát választottam.
Forrás című beltéri munkám alapanyaga antik síküveg. A gyártási technológia évszázados hagyományokkal rendelkezik, a táblákat üvegfúvással alakítják ki egy németországi manufaktúrában. Különleges élmény ilyen anyagra dolgozni, mert olyan esztétikai sajátosságai vannak, ami összehasonlíthatatlan más síküvegfelületekkel. Két fajtáját használtam: színtelen és két rétegű (Überfangglas) vörös darabokat. Utóbbiakról a felső színes réteget először savmaratással részben eltávolítottam. A táblákra a mintarend szerint több rétegben hordtam fel festékanyagot különböző technikákkal, úgy mint kézi festés, szitanyomás és retuspisztoly. Az üvegeken alkalmazott festék egy fémoxidokból álló speciális üvegdekorációs anyag. 500 és 620°C között kell a felületre égetni. Ez „többfordulós” művelet, egy panel legalább három festékégetési cikluson ment keresztül. A terveken szereplő ultraviola színnel csak részben volt előzetes tapasztalatom. Végül nem voltam elégedett a saját készletünkből kevert árnyalattal, így először egy angol, majd egy olasz vegyész segítségével jutottam hozzá a megfelelő összetételhez.

A pihenőpavilon tetőszerkezetének üveghéjazata nyomtatott, edzett, biztonsági üveg. A felszínére digitális eljárással felvitt kerámiafesték az edzési folyamat közben a felületre égett és a táblák laminálásra kerültek. Az üvegrészek konkrét épületszerkezeti elemek, pontmegfogásos rögzítéssel, amit az esztétikai kialakításnál figyelembe kellett vennem.

„az a cél, hogy saját vizuális jelrendszerünkkel kapukat nyissunk a tér szövete felé”

A műtermi feladatoknak racionális és átgondolt felépítéssel álltam neki, előre „vizualizált ritmusképlettel”. De hiába megfontoltak az előkészületeim, a kivitelezési folyamat közben rengeteg váratlan helyzet és meglepetés ért, amiket improvizatív eszközökkel kellett kezelni. A terveken szereplő foltszerűen megjelenő hibiszkuszmotívumok átmeneteit a valóságban egészen más léptékben kellett kialakítani. Erre nem volt módszer; folyamatos tudatos és tudatalatti mozdulatok alakították az eredményt.
Tanulságos volt, hogy a kapott eredmények apróbb modulációival mennyi új benyomást kapok autonóm munkáimhoz is. Ezek későbbi megbízásoknak is lehetnek kiindulópontjai, de építészeti vonatkozásban elsősorban nem a rekontextualizálás a cél, hanem hogy saját vizuális jelrendszerünkkel kapukat nyissunk a tér szövete felé.
Amikor a munkáink a helyükre kerülnek, önálló életet kezdenek élni. Mindig valamilyen viszonyrendszerben léteznek tovább és a befogadás által teljesednek ki térben és a térrel együtt. Kontextusba kerülnek és vizuális tapasztalatot adnak nekünk.

A győri fürdő szaunavilágában megvalósult üvegművészeti munkákkal egy letisztult, sallangmentes építészeti elképzeléshez kellett idomulni, amit még jobban ki lehetett volna használni, ha a tér egyéb látványelemei is egységes program szerint és egyidejűleg konkretizálódnak. Életünk meghatározó részét töltjük zárt helyeken, funkcióval rendelkező falak között. Ez a környezet nem csupán fizikai valóság, hanem interaktív kérdések és válaszok halmaza, melyben létezésünk formáit gyakoroljuk. Ezért világos elképzeléssel kell rendelkeznünk az épített tér jelentőségét illetően, hiszen az kultúránk, részben építészetünk eredménye.
Inspiráló az a változás, hogy bizonyos feltételekkel ismét bevonják a képző- és iparművészeket a külső- és belső téralakításba. Bízom benne, hogy így fenntarthatjuk vagy szükség esetén újra tanulhatjuk azt az univerzális belső nyelvet, amelynek célja az épület teljessége.

Hefter Brúnó
üvegművész, galériavezető

Jegyzet:

1. Brian Clarke: Toward a new constructivism, in: Murray, J. (ed.): Architectural stained glass, John Murray Publisher Ltd, 1979, p.13.

Fotók:

1. „Forrás”: beltéri üvegfal nézete a bejárat irányából; vegyes technika; antik síküveg; 1,6 x 2,6 m; 2023 (Fotó: Takács Eszter)
2. „Forrás”: beltéri üvegfal nézete a közlekedő folyosó irányából; vegyes technika; antik síküveg; 1,6 x 2,6 m; 2023 (Fotó: Takács Eszter)
3. Kültéri pavilon üvegfedése a látogató perspektívájából. (Fotó: Takács Eszter)
4. Kontúrvonalak kialakítása: A transzparensre égő festékanyag az utolsó égetési ciklus előtt kerül az üveg felületére. Ennek kézi applikálása után a részletek finomítása az utolsó manuális feladat. (Forrás: Hefter Galéria és Stúdió)
5. A kültéri pavilon üvegfedésének megvalósult részlete. (Fotó: Takács Eszter)
6. Szitanyomott minta elhelyezése: A minta egy része szitanyomással kerül az üvegtáblák felszínére. A pozitív és negatív elemeket több rétegben, külön égetési ciklusokban kell rögzíteni. (Forrás: Hefter Galéria és Stúdió)
7. Kétrétegű (Überfangglas) üvegrészek szitanyomása: A savmaratott felületek változó síkjainak szitanyomása különös odafigyelést igényelt. Erre egyedi módszert kellett kifejleszteni és kipróbálni, hogy a szitanyomás precíz és egyenletes legyen. (Forrás: Hefter Galéria és Stúdió)
8. Alapanyag vizsgálata és előkészítése: Az alapanyag készítése és megmunkálása manuális folyamat, ezért a beérkező táblákat alaposan át kell vizsgálni. Indokolt esetben szükség lehet ezek feszültségmentesítésére is. (Forrás: Hefter Galéria és Stúdió)
9. Tervezési koncepció és mintaválasztás, prezentációs anyag részlete. (Forrás: Hefter Galéria és Stúdió)
10. Befejező égetés: Nagyobb kemencénkben egyszerre több panel is kiégetésre került. A hőmérséklet kritikus tényező, mert akár két fokos eltérés színezet- és tónuskülönbségeket okoz. (Forrás: Hefter Galéria és Stúdió)
11. Védőüvegezés: Az elkészült üveglemezek légtömör védőüvegezést kaptak, amely ellenáll a páraképződésnek és a külső mechanikai behatásoknak. (Forrás: Hefter Galéria és Stúdió)
12. Színminták égetése: A megfelelő színezet elérése érdekében több minta kiégetésére is szükség van. A végleges szín a festékanyag összetételétől (például a nemesfémtartalom mértékétől), az applikáció módjától, az égetési hőfoktól, valamint a hőtartási, melegítési és hűtési idő hosszától függ. (Forrás: Hefter Galéria és Stúdió)
13. Üvegrészek savmaratása: A két rétegű vörös panelekről – a minta szerint – a felső réteg eltávolítása után a kapott felület szitanyomással és kézi festéssel kerül további alakításra. (Forrás: Hefter Galéria és Stúdió)
14. Ellenőrzés megvilágított asztalon: Az égetések után az üvegpaneleket megvilágított asztalon célszerű ellenőrizni. (Forrás: Hefter Galéria és Stúdió)
15. Kiindulópontok és anyagválasztás: A tervezési munkákkal párhuzamosan több anyag felhasználási lehetősége is felmerült, különböző színezettel és textúrákkal. (Forrás: Hefter Galéria és Stúdió)