Csupatető épület

MIP_2024_1_3_MEMuzeum_002

A pesti villanegyed ikonikus színfoltja lesz a Magyar Építészeti Múzeum

Talán soha nem született még Magyarországon épület, amelyet hasonlóan nagy felületű mázas kerámiatető ékesítene. A négy égtáj felé homlokzati szerepet (is) játszó felület amellett, hogy páratlan kihívást, innovációs kényszert jelent a munkában résztvevő építészeknek és keramikusoknak, egyben lehetőséget is teremt számukra a művészi ízlés és kreativitás maximális és – ami lényeges – teljes mértékben szabad kiélésére, mindezt a kortárs magyar építészet legnagyobb dicsőségére.
Amikor decemberben eredményt hirdettek a Magyar Építészeti Központ és Múzeum épületének Magyar Művészeti Akadémia által kiírt kétfordulós nemzetközi pályázatán, a díjnyertes pályamű kapcsán két felismerés fogalmazódott meg a hazai sajtóban. Volt, aki azt emelte ki, hogy az alkotókat alighanem a századforduló szecessziós építészetének Zsolnay-féle mázas kerámiacserepei ihlették, mások a magyar népi építészetből merített inspirációkra mutattak rá. Egyik „tábor” sem tévedett, a két dolog miért is zárná ki egymást? Erről meg is bizonyosodtunk a koncepcióterv két alkotójával, Máté Tamással és Vass-Eysen Áronnal beszélgetve.

A fagyos műterem menedéke

A fiatal építészekkel a szebb időket látott Óbudai Harisnyagyár néhai telephelyén, egy klinkertégla-homlokzatos épület felső szintjein kialakított kétszintes műteremben találkoztunk, amit a tervezőpáros egy építésszel és képzőművésszel közösen bérel. A lepusztult ipari környezetben kis alkotói oázist teremtettek maguknak. Azt mondják, imádják azzal együtt is, hogy a januári mínuszokban jobbára csak izzásig fűtött vaskályhájuk környezetében elviselhető a klíma.
Az őket övező légkör szerencsére egyáltalán nem olyan fagyos, mint a „rusztikus” műterem maga, úgyhogy egy-egy csésze forró kávét szorongatva csakhamar díjnyertes múzeumépületükre terelődik a szó, amelyet Vesmás Péter Ybl-díjas építésszel, az MMA rendes tagjával konzultálva alkottak meg. Máté Tamás és Vass-Eysen Áron közös építészirodája a Bivak Stúdió, amelynek neve abból a rögtönzött bivakmenedékből ered, amelynek jelentését az extrém túrázóknak, hegyikerékpárosoknak – mint ők maguk is – nem kell magyarázni.
Mintegy negyven pályázó közül tizenketten jutottak a második fordulóba, és bár érezték, hogy jól fognak szerepelni, de az első helyezés kellemes meglepetésként érte őket.

Miként a kiírásban vala…

Az, hogy az épület formája egyeseket a falusi csűrökre, göcseji tornácos parasztháztípusra, a mázas cserépfedés másokat a szecessziós építészetre emlékezteti, kimondottan elégedettséggel tölti el minkettőjüket. Mint mondják, szemlátomást senki sem érti/magyarázza félre építészeti törekvéseiket.
– A kiírásban az állt, hogy az új épület legyen emblematikus és ikonikus, illetve valamilyen módon jelenítse meg a mai magyar építészetet. Ezt a kettős elvárást figyelembevéve törekedtünk arra, hogy a formaképzésben és anyaghasználatban a tradícióiból merítkezve, de kortárs épületet alkossunk – fogalmaz Máté Tamás, amelyhez Vass-Eysen Áron fűzi hozzá, hogy miután egyetértettek a tornácos, pajtajellegű épületformát illetően – melynek előképe a Hortobágyi kitelepítettek emlékhelye számára tervezett korábbi díjnyertes pályaművük – már nem is volt kérdéses, hogy a lényegében homlokzati szerepet játszó hangsúlyos tetőzetet színes, mázas cseréppel fogják fedni. Abban sem volt vita köztük, hogy a tető négy síkját a legcsekélyebb mértékben sem szabad bonyolítani, mert bármilyen formai játék csak gyengítené a gondosan megtervezett színes tetőfelület hatását.

Többek között ettől is válik kortárs épületté az övék. Tudniillik, ha magunk elé idézzük a századfordulós szecessziós épületeket, ott a homlokzati kerámiadíszek, a színes párkányok, a kupolák láttán – főleg a lélektelen kubusokon szocializálódott mai publikum szemében – joggal merülhet fel, hogy „a kevesebb több lenne”.
Az építészduó díjnyertes elgondolását ilyen vád nem érheti, mert náluk a „showt” egyértelműen a hatalmas színes tetőfelület és a bevilágító kis mezők összhatása viszi el.

Hálóboltozat és tetőcsillagok

Mielőtt azonban rátérnénk cikkünk tulajdonképpeni tárgyára, a mázas tetőre, azért vessünk egy pillantást arra a kert felé nyitott, az épület körül végigfutó tornácra, amely a magyar parasztházak mintájára átmeneti zónát képez a külső és belső világ között! A homlokzatot belül az építészek kicsit közép felé tolták, így a tornácra belépve egy fölfelé nyitott térben találjuk magunkat, ahonnan feltekintve kirajzolódik előttünk a tetőszerkezet – hasonlóan az internacionális gótika hálóboltozataihoz. A látható gerendázat közt elhelyezett kis kerek ablakokon át a betűző napsugár olyan hatást kelt majd, mint amilyenekre a románkori templombelsőkben van részünk. Természetesen kérdés, hogy a belső falra vetített fényeknek lesz-e itt is valamilyen dramaturgiai szerepük, mindenesetre izgalmas látvány lesz, az egyszer biztos!

Éjszaka a hőszigetelt, kerek tetőablakok szerepe megfordul, a kiszüremlő derengés bentről kifelé megannyi csillagszerűen ragyogó fénypontot eredményez az éjszakai sötét tetőfelületeken. Felmerült a gondolat, hogy az opálüvegekbe a magyar építészetből vett idézetekként tervrészleteket marnának bele, de ezen még dolgozniuk kell egy kicsit – avat be műhelytitkukba a két építész. A kortárs építészet eszköztárában főszerep jut a fényeknek, amely itt is egyértelműen érzékelhető.
Nagy a kísértés, hogy szóljunk még arról, hogy a milyen átgondoltan illeszkedik az épület a környezetében lévő tömbökhöz, vagy hogy megálmodói passzívházhoz közeli, majdnem önfenntartó épületben gondokodnak, de tekintetünket most már muszáj a tető felé emelnünk!

Szilikátipari titkok tudói

És itt lép színre a szentesi Börönte László keramikus és a hódmezővásárhelyi keramikus-restaurátor, Nagy Nándor kettőse. Ők azok, akik a különleges, egyedi tetőcserepek fejlesztésében, tervezésében és gyártásában kulcsszereplők, ugyanakkor – maradva a színpadi hasonlatnál – egyáltalán nem tekinthetők epizódszereplőknek. Annál inkább nem, mert az építészekkel szimbiózisban veszik ki részüket az alkotói folyamatból. Egyelőre sem a cserépméret, sem a forma, sem a színek nincsenek eldöntve.

Börönte László elénk tesz néhány mintadarabot abból a kollekcióból, amely a budavári Szentháromság téren újjáépülő régi-új Pénzügyminisztériumot fedi majd az általa vezetett Keraform Stúdió jóvoltából. A cserép alapját képező kerámia itt – ugyanúgy, mint az építészeti múzeum esetében – egy saját fejlesztésű, tört fehér porcelán, amelynek összetétele hétpecsétes ipari titok, de annyit elárul, hogy van benne földpát, mészpát, kaolin és samott. Erre viszik fel szórópisztollyal a máz anyagát a meghatározott színben, ami 1250 fokos kemencében nyeri el végső szerkezetét. Rendkívül tömör, kemény, ütés- sav- és lúgálló kerámiáról van szó, amely a hagyományos tetőcserepekkel ellentétben nem szívja magába a vizet, így szükségtelen gondoskodni az alulról való átszellőzésről, lehetővé válik a zárt héjazat alkalmazása. Ebből következő előnye az is, hogy a tető súlya sem változik érdemben a csapadék hatására. Mindez együtt szavatolja az akár többszáz éves élettartamot.
– Gondoljunk csak Lechner, Kós, Lajta épületeinek kerámiacserepeire, amelyek bő évszázad után is szinte hibátlanok! Ha nincs háború, és csak az időjárást kell elviselnie a mázas cserépnek, akkor sokkal előbb öregszik el az őt hordó faszerkezet! Márpedig a mai mázas cserepek várható élettartama eleve többszöröse a százhúsz évvel ezelőttinek – állítja az alapanyag kifejlesztője, Börönte László.
– Ennek ellenére úgy kell megterveznünk a cserépformát, hogy egy későbbi épületrekonstrukció során könnyen cserélni lehessen – veszi át a szót társa, Nagy Nándor kerámiaművész-restaurátor. Erre jellemzően csak olyan esetben van szükség, amikor fizikai behatás következtében – ami legtöbbször valamilyen lövedék – kagylósan törik ki egy rész a mázból. A mázas cserép az örökkévalóságig szolgál, elég, ha a római mozaikokkal vonunk párhuzamot!

Csillogó zárványok

A „csupaszárny” repülőgépektől kölcsönözve a kifejezést, a „csupatető” épület látványát érintő legfontosabb kérdés, hogy milyen színekben pompázik majd? Ez a számítógépes látványtervek tanúsága szerint már kezd körvonalazódni, de Börönte László mosolyogva jegyzi meg: a papír és a festék minden fantáziát ki tud elégíteni, de hogy a szilikátipari lehetőségek ebből mit engednek megvalósítani, az még bizonytalan. Keramikusként mindenesetre eltökéltek abban, hogy a szakmai korlátokat ameddig lehet, feszegessék. Kézbe vesz egy gyöngyházfényű, zöldessárga mintadarabot, amelynek színárnyalata, a benne lévő csillogó zárványokkal együtt aszerint változik, hogy milyen szögben esik rá a fény. Ezzel illusztrálja, hogy nem homogén, egyszínű mázakról lesz szó, hanem valami sokkal izgalmasabbról.

Bélyegzett hátoldal

Mivel a cserepek mérete még nem eldöntött, csak az tudható, hogy a 2600 négyzetméteres tetőt nagyjából negyven-hatvanezer egyedileg számozott, bélyegzett mázas cserép fedi majd. Az már kikristályozódott, hogy a sárga és a zöld árnyalatai lesznek hangsúlyosak és hogy fentről lefelé a melegből hideg színek felé változik a színskála. Ám hogy végül hány színből áll majd össze a kollekció, és az egyes színek hogyan helyezkednek el a nagy koordinátarendszerben, még alakul.

A tervezők a mesterséges intelligenciát is emlegették a színek meghatározása kapcsán. Erre azért is szükség lehet, mert a tető gerendaszerkezetét szeretnék a cserepek színében is érzékeltetni, ami tovább nehezíti a tónusok meghatározását. Ráadásul mivel kézműves módon készülő cserepekről beszélünk, és a rétegvastagság, az égetési atmoszféra is befolyással van a máz színére, így még az a veszély sem fenyeget, hogy „zavaróan tökéletes” benyomást kelt majd a tető. Benne lesz az a kis plusz, az a finom szabálytalanság, amitől emberinek és egyedi iparművészeti alkotásnak fogjuk érezni a művet. Ez teszi egyszerre különlegessé, ikonikussá és ami a legfontosabb, a magyar építészeti géniuszhoz méltó múzeumi központtá a megszülető épületet.

Bertók T. László
művészettörténész, újságíró

Fotók:
  1. Kiállítás enteriőrkorai akvarellvázlatok a pályázatra kidolgozott, díjnyertes tervváltozathoz (Bivak studio Kft.)
  2. Látványterv: A pincével együtt hat szintet magába foglaló múzeumépület keresztmetszeti ábrázolása maketten (Bivak studio Kft.)
  3. Építészeti Múzeum makett (Bivak studio Kft.)
  4. Látványterv: Az Építészeti Múzeum a Bajza utca felől nézve, előtérben az utca felé nyitottá váló parkjával (Bivak studio Kft.)
  5. Látványterv: Az Építészeti Múzeum belső parkja (Bivak studio Kft.)
  6. Látványterv: A különböző stílusú XX. századi épületek alkotta gyűrűfoglalat közepéből mázas fedésével színes ékkőként ragyog majd ki a „csupatető” múzeum (számítógépes madártávlati kép: Bivak studio Kft.)
  7. Látványterv: A különböző stílusú XX. századi épületek alkotta gyűrűfoglalat közepéből mázas fedésével színes ékkőként ragyog majd ki a „csupatető” múzeum (számítógépes madártávlati kép: Bivak studio Kft.)
  8. Látványterv: tetőzet alatti auditórium (Bivak studio Kft.)
  9. Látványterv: A bevilágító tetőablakok fényjátéka és a tetőszerkezet belső látványa a park felé nyitott „tornácból” nézve (Bivak studio Kft.)
  10. Látványterv: A bevilágító tetőablakok fényjátéka és a tetőszerkezet belső látványa a park felé nyitott „tornácból” nézve (Bivak studio Kft.)

Vélemény, hozzászólás?

Közelgő események
Ezeket is olvassa el
MIP_2024_1_10_Kosa_01

„Népi művészet”: design és/vagy identitás?

MIP_2024_1_Negykezes_09

Négykezes kotta

MIP_2024_1_9_Szebben_06

„Szebben nap sehol nem kél, mint Koreában”

MIP_2024_1_15_Vera_8

Vera Molnár, a grafikus design úttörője