Üvegművészek friss munkái a Faur Zsófi Galériában
Öt, nemzetközi hírnévnek örvendő alkotó: Bihari Kristóf, Borkovics Péter, Czebe István, Edőcs Márta és Sipos Balázs munkáit tekinthették meg az érdeklődők 2024. október 30. és november 29. között a Faur Zsófi Galériában. A kiállítás az év egyik legfrissebb üvegművészeti tárlata volt, köszönhetően a kurátor, dr. Kondor Edit egyedi látásmódjának.
A budapesti kulturális élet egyik legpezsgőbb helyszíne, a 2001 óta működő Faur Zsófi Galéria igazán unikális kiállításnak adott helyet az ősz folyamán. A Befoglalt terek című kiállítás a galéria általános misszióját teljes mértékben tükrözve öt nemzetközi hírű és rendkívüli üvegművész munkáit mutatja be dr. Kondor Edit iparművész, egyetemi docens, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem kerámiatervezés-képzések szakvezetőjének kurálásával. A kurátor szerepe rengeteget ad egy kiállításhoz, ez most sincs másképp. Kondor elsősorban alkotóművész, korábban dolgozott üveggel is, és az anyag nagy rajongójaként a tárgyakat nemcsak befogadóként, hanem a komplex alkotói folyamatot átlátó szakemberként is érzékeli, átélve azok keletkezésének folyamatát. Az alkotásokat azok műtárgyi értékén túl is kontextusba helyezi, ahogy ő fogalmaz: „Alkotóként nemcsak a műtárgyat látom, de a hátteret is ismerem. Tapasztalom azt, ahogy egy gondolatból műtárgy lesz. Ismerem az alkotás közbeni küzdelmet, a keresést, a felfedezés és a siker örömét, de átéltem már a kudarc, az újrakezdés pillanatait is. A bizonytalanságot és a bizonyosságot, amikor az ember úgy érzi, megfogta a témát, kezében tartja a megoldást.” Az, hogy a kurátor az alkotás folyamatának megélését is beépítette a válogatás szempontjai közé, még élőbbé, teljesebbé teszi a tárlatot, a válogatott munkák „mozgó” történetekként is megjelennek ezáltal, illetve a folyamatok ismertetése az esemény programjába is beépült az alkotókkal folytatott nyilvános beszélgetéseknek és a kurátori tárlatvezetésnek köszönhetően.
„kísérletezés, fénnyel való játék és elhivatottság”
Az üvegművészet erősen technológiai alapú, mart az üveg az egyik legnehezebben uralható anyag. A 2022-es üveg nemzetközi éve sokat tett ahhoz, hogy az üveg alapanyagban rejlő lehetőségek és a megmunkálását lehetővé tévő magas fokú hozzáértés értéke láthatóvá váljon. Az üveg művészi felhasználásában a tárgykészítés folyamatának gyakorlata a teljes technikai hozzáértésnek csak egy része, az üveg a maga transzparenciájával nem csupán gyönyörű, hanem kifejezetten nehezen megfogható: formálásánál az alkotó nemcsak magában a testben gondolkodik, hanem egy transzparens anyagvastagságban is, mely optikai tényezői miatt a legtöbb esetben gyakorlatilag folyamatos mozgásban, változásban tartja az őt körülölelő formát. A kiállítás címe tökéletesen visszaadja azt az állapotot, amit az üvegalkotásokat szemlélő befogadó lát, egy burkot, amely a legváltozatosabb tereket foglalja magába.
A kiállításon munkáikat bemutató alkotók mindannyian a kortárs hazai üvegművészet nagyjai, akik a területen belül a legkülönbözőbb technikákkal alkotnak, a felhasznált alapanyagon túl azonban sok bennük a közös vonás: a kísérletezés, a fénnyel való átgondolt játék és a magas fokú elhivatottság köti össze őket.
Bihari Kristóf a Kisképzőben töltött évei óta foglalkozik az üveggel. Alkotómunkájának korai éveiben az üvegfújás nyűgözte le, majd számos technika kipróbálása után jutott el a kiállításon is látható, sallangmentes, azonban mégis számos jelentésréteget magában hordozni képes alkotói folyamathoz. Munkáinál az üveget a legegyszerűbb valójában, víztiszta síküveg lapokból olvasztott tömbként használja. A tömbökbe bravúros, előre meghatározott módon csapdába ejtett levegőbuborékokkal jelenít meg lebegő, vizionárius, olykor science fictionbe hajló, olykor szakrális motívumokat. A távoli jövőből vagy egy „fikcióból” felbukkant tömböknek ható rejtjeles üzenetek a befogadó számára az archaikus leletekhez hasonlóan dekódolhatók.
Czebe István szintén az üveglapok rétegzett olvasztásával formálja alkotásait, azonban teljesen más módon: rétegekből alkotja meg figuráit, graffiti tag-eket idéző tipográf játékait. Még Bihari az átlátszó üveget monolittömbbé olvasztja és abba teszi az emberiség történetének ismeretében kódolható jeleket, addig Czebe tömbjeinek karakteres esztétikája, brutalitása az üvegrétegek tömbön belüli láthatóságából is fakad. Az art deco stílusnak az afrikai formakincshez nyúló tárgyait, valamint a 80-as évek New York-i undergroundját egyszerre megidéző, azokból eredeti módon inspirálódó, a tag-eket a műalkotás szintjére emelő plasztikák kelet-európai szűrőn keresztül tárják elénk a 20. század nyugati kultúráját és állítanak neki jó értelemben vett nosztalgikus-kritikus emléket.
Borkovics Péter új Golden Age sorozatának befoglalója a két fent említett alkotó munkáihoz hasonlóan a transzparens síküveg. Biharival és Czebével ellentétben, akik statementeket fogalmaznak meg alkotásaikban, Borkovics az üvegtömbön belül az illékony tüneményt próbálja megragadni, melynek megtestesítője a legapróbb fényváltozásra is élénk mozgásba kezdő aranyfátyol. Az üveg szerepe az alkotásokban „szinte csak” technológiai jelleggel bír, a kurátor szavait idézve: „Az üveg ebben az esetben hordozó, van is, meg nincs is, de a forma által mégis megsokszorozza a belső teret, mely során az üveg és az arany reflektív kapcsolatából születő metafizikai tér mint a létezés illúziója ejti rabul a nézőt.” A fény és az üveg folyamatos kölcsönhatását Borkovics egy másik, Disk című, egyszerre lenyűgöző és szorongást keltő munkája egy egészen más oldalról, a befogadót teljes mértékben bevonva mutatja be. A hatalmas lencseforma a ráeső fénytől és a tárgy nézetétől függően teszi a műélvező számára távoli szemlélőként vizsgálhatóvá az adott látványt.
Edőcs Mártától a tőle megszokott módon finom kidolgozású üvegpanelek jelentek meg a tárlaton, valamint azokat ábrázoló művészi fotográfiák. Edőcs legismertebb és legkarakteresebb paneljei olyan hatást keltenek, mint szakralizált mikroszkópfelvételek: bár egy pillanatot ragadnak meg, tudjuk, hogy azok egy tökéletes fenntartó rendszerből származnak. Az előbbiekkel szemben a galériában kiállított új, Messy Net című munkája a művész új oldalát mutatja meg: a visszafogott színekkel játszó, minimalista vonalkompozíció tört vonalakat rejtve, megejtő, csendes szépségében tárja elénk a tökéletlenséget.
Sipos Balázs ez alkalomból mutatta be népszerű állatsorozatának legújabb darabját, a Farkával játszó oroszlánt, mely mellett Johannes Itten színelméletére reflektáló, nagy méretű munkáinak két új darabja is megjelent, illusztrálva a Bauhaus tanárának rendkívüli életművét jellemző párhuzamosan futó alkotói útjait. A SINUS MINUS COSINUS I–II. plasztikák az üveg fény- és színhatásaival való tudatos játék bravúrjai, ahol a „matek” eredményei a folyamatosan vibráló, rezonáló, a befogadót mind színjátékával, mind mesteri formájával rabul ejtő felületek.
A Faur Zsófi Galériában látott tárgyak gyönyörű példái annak, hogy az üvegművészet messze túlmutat az iparművészeten. Az üvegből készült alkotások a fénnyel való szoros kapcsolódásnak, az ezáltali megelevenedésnek és mozgásba lendülésnek köszönhetően olyan érzelmi magaslatokat képesek előidézni a befogadóban, melyek túlmutatnak a tárgy mint alkotási felület jellegen, egyfajta tárgyiasult performance-szá válnak, teret adva arra, hogy a műélvező ugyanannak a folyamatnak a végeredményét a fény és a befogadási szög (nézőpont) megváltoztatásával újra és újra, de mindig kicsit másképpen átélhesse.
Koós Daniella
formatervező, egyetemi docens
Fotók:
- Bihari Kristóf: Légvár; összeolvasztott síküveg, acél talp; 20×64×6,5 cm; 2022 (Fotó: Vígh Tamás)
- Borkovics Péter: Gold Hole 2; üveg (24 Kt arannyal); 35×30×6 cm; 2024 (Fotó: Vígh Tamás)
- Borkovics Péter: Disk; üveg; 50×50×5 cm; 2024 (Fotó: Vígh Tamás)
- Czebe István: A férfi; üveg; 12×45 cm; 2008 (Fotó: Vígh Tamás)
- Edőcs Márta: Messy NETwork; kemencében olvasztott, hidegen megmunkált üveg, acél talp; 51×51 cm; 2022 (Fotó: Vígh Tamás)
- Edőcs Márta: Focus 2. | Green CELLelement | Purple CELLelement; kemencében olvasztott, hidegen megmunkált üveg, acél talp | fotóprint, vászon; 57×44×10 cm | (2x) 120×120 cm; 2019 | 2024 | 2024 (Fotó: Vígh Tamás)
- Edőcs Márta: Grey Network; kemencében olvasztott, hidegen megmunkált üveg, acél talp; 53×63×10 cm; 2022 (Fotó: Vígh Tamás)
- Sipos Balázs: Farkával játszó oroszlán; üveg, casting; 31×24×15 cm; 2024 (Fotó: Vígh Tamás)
- Sipos Balázs: SINUS MINUS COSINUS I.-II.; üveg, casting; 78×35×7 cm; 2024 (Fotó: Vígh Tamás)
