Páger Bernadett Belső kert című kiállítása a K.A.S. Galériában 2025. január 29. – február 19. között
A 20. század második felében a textilművészet a képzőművészeti élet perifériájáról bekerült a fő sodorba, térnyerése azóta is töretlen. A textil hihetetlen lehetőségeket rejt magában, technikai sokszínűsége lenyűgöző – a gobelin, a szövés, a hímzés, a horgolás, a foltvarrás mind-mind különböző adottságokkal rendelkezik, és tág teret ad a kísérletezésnek, az egyéni utaknak. A hetvenes évek posztmodern hullámverése fel is fedezte a textilben rejlő lehetőségeket, a falitextil meghódította a teret, és ma már a kortárs művészet élmezőnyében ott van a textilszobrászat, a textil-installáció, az interaktív textília.
Minek köszönhető ez az utóbbi időben felerősödő boom? Nagyban köszönhető a digitális művészetnek. A digitális művészet anyagtalansága ugyanis felébresztette a vágyat az érzéki, az érzékelhető, a tapintható művészet iránt. A textilművészet pedig az egyik legérzékibb műfaj. Növekvő népszerűsége annak is köszönhető, hogy a gyorsan váltakozó divat, az egyszer használatos áruk korában az egyedi textilmű értéket és állandóságot képvisel. Lassan készül, hosszú órákba, napokba, hetekbe, sőt hónapokba is telhet, amíg egy-egy alkotás elkészítése befejeződik.
A virágzás másik oka, hogy az utóbbi évtizedekben egyre népszerűbb lett a művészetben a multiszenzorális szemlélet. A multiszenzorális művészet célja, hogy a látás és a hallás mellett felhívja a figyelmet a háttérbe szorított érzékelésünkre a művészet eszköztárával. Ezek a szaglás és a tapintás, melyek nagy jelentőséggel bírnak a világ befogadása terén. Az utóbbi, a tapintás nem megengedhető a kiállítási protokollban, hiszen alapszabály, hogy nem nyúlunk a kiállított tárgyakhoz. A textilművészet anyagai, textúrái azonban érintésre késztetik a nézőt, hiszen a különböző – puha, durva vagy éppen selymes – matériák érintése hozzátesz a látványélményhez. Ellenállhatatlan vágyat érzünk, hogy ujjunkkal megsimogassuk a felületeket, megtapintsuk az anyagokat. A textilnek rendkívül gazdag a kulturális konnotációja is, nagy múltra, évezredes történetre tekint vissza.
„a textilművészet növekvő népszerűségének egyik oka, hogy egyre közkedveltebb lett a művészetben a multiszenzorális szemlélet”
A hagyományos technikák mellett lehetőség van a kísérletezésre, ma már nemcsak a pamut, a gyapjú a textil nyersanyaga, hanem a szintetikus szálak, a fémszálak és más szokatlan anyagok is megjelentek.
Páger Detti is előszeretettel kísérletezik különböző anyagokkal, például egyes munkáiba a családi eseményeket rögzítő VHS-videószalagokat szőtte bele. Az emlékhordozók a digitális rögzítés korában elvesztették szerepüket, de most, az újrahasznosítás elvét is szem előtt tartva, újjászületnek, mint textilanyag. A szalagokon nem hallható, nem látható hangjai és képei láthatatlanul és hallhatatlanul hordozzák a művész emlékeit, életének eseményeit, kedves filmjeit, egy textil részévé válva.
Ahogy a textil kilépett a térbe, a kárpitok lapos felülete fellazult, 3D-s textilek, installációk születtek, a homogén felületek alól kiszabadult a fonal, vagy vendéganyagok ízesültek a kárpitokba. Detti művészetében nagyon sokoldalúan használja a tradicionális és a szokatlan anyagokat, de mindig tisztelettel és nagy szakmai tudással alkalmazza a különböző szövési technikákat, finoman és rafináltan bánik az újításokkal és az új anyagokkal.
A kiállítás egyik műcsoportja az Of Course című, tizenkét részes falikárpit-sorozat hat darabja. A sorozat az elmúlt öt évben készült, de tízéves kutatás előzte meg a létrejöttét. Anyaga pamutlánc, gyapjúvetülék, és négy darabján megjelenik egy különleges viszkózzsinór, amely UV-reagens, vagyis magába szívja a fényt, és sötétben azt kibocsátva fluoreszkál. Nem szokványos világító zsinórokat beszőni egy kárpitba. Eredetileg az UV-reagens anyag veszélyelhárító funkciót töltött be: például a láthatósági, fényvisszaverő mellény megvédte viselőjét, a közmunkásokat, az utcaseprőket, a társadalom peremén élő embereket. Idővel azonban ez a funkció elhalványult, megjelentek a világító labdák, a gyerekszobákba felragasztható világító csillagok, a funkcionalista szerep helyett a szórakoztatás lett a cél. A művész a világító fonalak használatával új értelmet ad a jelenségnek, hiszen a kárpitjain a motívumok térbeliségét szolgálják a fényvisszaverő zsinórok.
A kárpit Detti felfogása szerint egy élő anyag, melyet a művész növeszt és formál szövetté, hasonlatosan az élő szövethez, melyet a testünk állít elő. A kiállítás címe is azért lett Belső kert, mert ez a jelzős szerkezet jól kifejezi a művész témaválasztását. Detti művészi intencióit erősen meghatározza a lelki élete, az őt ért érzelmi, gondolati hatások. Bár a belső kert szimbolikus jelentéssel bír, a kert, mint a természet egy szelete, szintén inspiráló hatással volt Detti művészetére. A kert gondozása és élménye a művész gyermekkorára nyúlik vissza. Az Of Course kárpitjai bizonyos értelemben metaforikus önarcképek, melyeknek geometrikus mintázatai a művész lelki állapotának lenyomatai. Számára a szövés, az alkotás gyógyír is azokra a sebekre, melyek érték élete során, amelyeket többé-kevésbé mindannyian megkapunk.
A kárpitokon kézzel behúzott vonal-, illetve fonalkötegek futnak, a vízszintesek olykor megtorpannak, mintha megbicsaklanának, majd folytatják útjukat. Ezek a szabadon futó fonalak talán olyan pillanatok szimbólumai, amikor kicsit „kifut” alólunk a talaj, vagy, hogy ezzel a tautologikus szófordulattal éljek, elvesztjük a fonalat. A szövés monoton, ismétlődő, fegyelmezett mozdulatok rendszere, olyan, mint a ritmikus skandálás, vagy a buddhista imakerék forgatása, melyet egyszer csak megakaszt valami. Ezek a rajzolatok még nagyobb hangsúlyt kapnak azáltal, hogy az anyaguk a sötétben világít. Mintha a művész tudatalattijából bújnának elő. A néző közben egy optikai illúzió részese lesz, ez el is távolítja a valóságtól. A világító zsinórrajzolatok repetitív ritmusa egyfajta zeneiséget is kölcsönöz az alkotásoknak. A fénnyel feltöltődő, fluoreszkáló vonalak térbe rántják a kompozíciókat, a lépcsőzetes ritmusokkal tagolt ábrázolások geometrikus térkonstrukciókká alakulnak. Sötétedés után a K.A.S. Galéria üvegfalának köszönhetően az utca embere is részese lehet ennek a vizuális élménynek.
A kiállított művek másik csoportját alkotják a Tada ryijy falikárpitok.
Detti két alkalommal is ösztöndíjasként dolgozhatott Finnországban, ahol megismerkedett a ryijy (ejtsd: rüjjü) technikával. A ryijy szőnyegek speciális csomózású, hosszú szálú, ritka szövésű textíliák, amelyek a történelem előtti időkből származnak, talán a viking kultúra részét képezték, Finnországba – svéd közvetítéssel – Marokkóból kerültek. A ryijy textileket tehetősebb társadalmi csoportok képviselői a 16. században, ágytakaróként használták. A 19. századtól azonban inkább falikárpitként és szőnyegként voltak népszerűek. Detti ebből a technikából kiindulva, egyéni módszert alakított ki. A most kiállított, káprázatos színekben – rózsaszín, piros, kék – pompázó falikárpitokat a csillogó videószalag használata teszi extrémmé. Az első videószalagos ryijy munka egy hosszú televíziós sorozatnak, a Kína történetének volt köszönhető, melyet Detti egykor felvett videóra, hogy máskor is megnézhesse.
„a ryijy szőnyegek speciális csomózású, hosszú szálú, ritka szövésű textíliák, amelyek a történelem előtti időkből származnak”
Ez egy háromméteres textilhez szolgáltatott elegendő anyagot. A videószalag-utánpótlás is biztosított volt, mert miután a saját készlet elfogyott, jöttek a barátok, és készséggel ajánlották fel saját okafogyott emlékeiket. A videószalagok kinyerése a dobozokból önálló rítussá vált, a szalagok mellett gyűltek a dobozokból kiszedett csavarok, melyek talán egy újabb munkába fognak majd ízesülni.
A kiállításon bemutatott ryijyket részben vagy egészben fátyolszerű, áttetsző anyag, tüll borítja. A tüll szabad lebegése, minden irányba kitáncoló mozgása játékos hangulatot kölcsönöz az alkotásoknak. A tüll az esküvői ruhák, a mindig titokzatos fátylak anyaga. Számomra a gyerekkort is megidézi, mert kislánykoromban anyukám varrt nekem egy piros tüllel díszített szoknyát, amiben hercegnőnek érezhettem magam. Bizonyára mindenkiben más-más érzéseket keltenek Detti munkái és anyagai, az egyéni asszociációk, a saját élmények új jelentésrétegekkel gazdagítják az alkotásokat.
A harmadik típusba két áttetsző, rebbenékeny Tada lakástextil tartozik, melyek kézi szövésűek, anyaguk szintén pamut, len és UV-reagens zsinór. Az egyiknek a rézszálvetülék ad sejtelmes csillogást. A rézszál használatát nemcsak az anyag szépsége indokolja, hanem a művész a réz antibakteriális tulajdonságát is szerette volna kihangsúlyozni. Finnországban a réz immunerősítő hatása közismert, egy rézszálas textil képes a lakás levegőjét is jó irányban befolyásolni, nevezetesen megtisztítani a magas frekvenciás rádió- és mikrohullám-sugárzástól.
A művész izgalmasan egyensúlyoz a rend és fegyelem vizein evezve, ezt a szövés szigorú törvényei határozzák meg, de mindig belevág valamilyen szokatlan kalandba, mint amilyen a videószalag, a rézszál, a világító zsinór vagy a tüllzuhatag használata. Folyamatosan kísérletezik új anyagokkal, új technikákkal, de mindig szem előtt tartja a szakmaiságot, igyekszik átjárókat építeni a használati, a funkcionális és az autonóm textil közé. Mindig meglátja a lehetőséget, hogy „átvigye” a tanulságokat az egyikből a másikba. Textiljei kiszolgálják a díszítő, dekoratív, esztétikai funkciókat, bekapcsolódnak az innovatív, újrahasznosító tevékenységekbe, tekintettel vannak a környezeti ártalmakra, s törekszenek azok ellensúlyozására, mindezeken felül pedig képesek autonóm módon gondolatokat közölni rólunk és a világról.
Detti „lélektakarói” az alkotó legbensőbb titkait is kibeszélik, melyeket a rajzolatok, a matériák közvetítenek, nekünk kell kódolni a jeleket, rezonálnunk a látványra. A textilművészeket Pénelopé, Ariadné, Mona, Decima és Morta – a párkák – leszármazottjainak szokták tartani, kitartásuk és találékonyságuk tőlük származik. A művész önfeltáró attitűdje, a szövés mantrája által válik valóságossá és megragadhatóvá. Szepes Mária sorai különösen illenek Páger Detti személyiségéhez és művészetéhez.
„Tudod-e
hogy a belső csend lelked gyógyforrása?
A jeges ma elől takarót sző rád egy kegyes párka.
Egyszer majd ráébredsz mitikus önvalódra.”
Nagy T. Katalin
művészettörténész
Főcím kép:
Of Course falikárpit; kárpitszövés; pamutlánc, gyapjúvetülék, UV-reagens, viszkózzsinór; 150×122 cm; 2023 (Fotó: Páger Bernadett)
