Csipes Antal táskagyűjteménye a B32 Trezor Galériájában 2024. június 13. – július 4. között

Iparművészként rácsodálkoztam arra, hogy az elmúlt 180 év folyamán a megmaradt női kézitáskák megjelenését mennyire változatos forma, anyag- és színhasználat jellemezte. A különböző táskák funkciója és a formai összefüggések megoldásai lebilincselik az embert. Ezek ösztökéltek arra, hogy szakmai és esztétikai szemmel vásároljam a táskákat. Nem gyűjtőszenvedélyről van szó, hanem a kitűzött cél érdekében, hogy rövid táskatörténeti könyvet írjak, amely tartalmazza a táskagyűjteményem fontosabb alapdarabjait. A gyűjtés során a kronologikus sorrendre helyeztem a hangsúlyt. Ugyanakkor fontosnak tartottam, hogy bemutatásra kerüljenek azok a magyar táskatervező iparművészek és kivitelező cégek, akik az 1910-es évektől napjainkig tevékenykedtek és tevékenykednek.

Ez a rövid összefoglaló szöveg jelzi, hogy a B32 Galéria és Kultúrtér részét képező Trezor Galériában miért is kerültek bemutatásra a táskagyűjteményem válogatott darabjai.

„táskagyűjtemény: 300 darab – táska-design történet: 150 év – női táskadesign-történet: 90 tárgy”

Persze ennek hosszas előzménye volt. Már a Magyar Iparművészeti Főiskola (MIF) előtt Budapesten a Díszműáru Ipari Szövetkezet dolgozójaként megtanultam a női táskák változatos formavilágának elkészítését. Ezek után a MIF-en a különböző funkcióval rendelkező táskák tervezését tanulhattam meg. 1987-ben diplomámmal a zsebemben a Palota Bőrdíszműgyár formatervezője lettem, ahol nőitáska-terveket kellett készíteni. Ez a munka nem tartott sokáig, mivelhogy a Magyar Iparművészeti Főiskola Alapképző Intézetében lettem tanársegéd 1988-ban. Ezek után már csak ritkán adódott számomra tervezői munka, de az egyetemen az elmúlt évtizedekben figyelemmel kísérhettem a ruhakiegészítő tárgyak (cipő, táska, kalap) szakirányon végzett hallgatók munkáit. Ezekből a táskákból egyik-másik darab szerepelt a kiállításon.
A hosszú, több évtizedes gyűjtői munka első fázisában a kifogástalan alkalmi női táskák felé fordult a tekintetem. Ezek után olyan darabok kerültek a szemem elé, amelyek különleges formatervezői megoldásokat mutattak. Ekkor döntöttem el komolyan, hogy rövid összefoglaló könyvet írok a táska történetéről. A táskagyűjtői területem kiszélesedett, mivel a különböző bolhapiacok mellett az internet, a baráti kör segítette a hosszadalmas, időigényes munkámat. A gyűjtői munka mellett a tárgyak időben, anyagban való azonosításában az Iparművészeti Múzeum dolgozói mellett többféle szakirányú iparművészek segítették a munkámat. A magyar bőrönd- és bőrárukészítő cégek története több mint 120 évre tekint vissza. Sajnos csak részben tudjuk beazonosítani a megmaradt, nyolcvan-kilencven évvel korábban készült táskákat, ugyanis nem mindegyik cég látta el feliratos címkével. Vannak olyan darabok Magyarországon, amelyek több példányban megmaradtak, ami arra utal, hogy itthon készültek. Persze a táskák pontos beazonosítása mindenhol fejtörést okoz. Világszerte léteznek kisebb-nagyobb táskagyűjtemények, amelyekből kiadványok készültek, és ezek fontos adatokat tartalmaznak. Az internetes felületről való adatgyűjtés már kevésbé megbízható információkkal rendelkezik. Ugyanakkor a táskagyűjtést befejeztem, merthogy a könyv illusztrálása volt a cél. A kiállítást követően újra dobozokba kerültek a táskák, és remélhetőleg a közeljövőben az Iparművészeti Múzeum tulajdonába kerülhet a táskagyűjtemény.

A kiállítás megtervezésének legnehezebb feladata a táskák kiválasztása volt, mivelhogy a közel háromszáz darabos gyűjteményem jelentős része a táskatörténet alapdarabjait tartalmazza. Szűkíteni kellett, és így a női kézitáskák történetére esett a hangsúly. A legkorábbi kiállítási darabok a 19. század első felére estek, míg az utolsó évszámú a magyar Mittersisters márka 2024-ben készült hátizsákja.

Betekintés a kézitáska rövid történetébe a 19. század végétől a rendszerváltás időszakáig (részletek a kiadás előtt álló táskatörténeti könyvből):

A női kézitáska mérete, formája, színe, anyaga szorosan kapcsolódik az öltözködési divathoz és az elmúlt százharminc év alatt bekövetkezett változásokhoz. Az első meghatározó funkcionális változások visszanyúlnak a 19. század második felére. A „kézitáska” elnevezés először a férfiak által hordott poggyásztáskákra vonatkozott – majd a 19. század utolsó harmadában lassan, de megváltozott a szó értelme. Ugyanis a kézitáska szerkezeti elemeinek jelentős részét a női kézitáska átvette. Valóban ezek a táskák szimbolizálták a nők szabadságát és egyre gyakrabban a kísérő nélküli utazás lehetőségét. A 19. század utolsó harmadától előfordult, hogy a női táska elkészítésének egyik-másik folyamatát, mint például a hímzést vagy a mintás üveggyöngyözést maga a tulajdonos készítette el¹. A táska további fémszerkezetét nyeregkészítő mesterekre bízták.

„A kézitáska az öltözködés, a divat egyik fontos darabja, amely a divat és a társadalmi szokások változásait is tükrözi.”

A közkedvelt női kézitáskák a 20. század elején már nélkülözhetetlenek voltak. „A 20. század folyamán a táskaformák lassan átalakultak. Sokféle funkcióval ellátott táska létezett (ládabőröndök, kézibőröndök, úti zsákok, angol rendszerű kézitáskák, útitáskák berendezéssel, angol kupébőröndök, úti készlet, [pipere]táskák, szennyes ruhazsák, okmánytáskák, bot- és ernyőtokok stb.)”². E korai időszakban elsősorban természetes anyagokból készültek a különböző tároló táskák³.
A hetvenes években a divattervezőkről gyakran jelentek meg képes beszámolók, míg a cipő- és a táskakészítő iparművészekről csak ritkán. Ezek közé tartozik a Tükör hetilap 1970. február 24-i számában egy közel kétoldalas képes beszámoló, amelyben a következő gondolatok olvashatóak: „Divattervezőink és bőrdíszműveseink gyorsan alkalmazkodtak az új retiküldivathoz. Néhány hazai gyárunk – például Győri Pamuttextil- és Műbőrgyár – új műanyagokból modern szép vonalú kézitáskákat készített, amelyek alapszínükben talán nem is mindig, de stílusukban, díszítésükben jól illenek a hazai ruházati divat újdonságaihoz.” Ez a beszámoló bemutatta a Nádaskay Eleonóra tervezte táskákat.

A hetvenes évek közepén divatos volt a festett bőrből készült, nyakba akasztható erszénytáska. Ekkor több iparművész önállóan készített női táskákat, amelyeket az Iparművészeti Vállalat boltjaiban lehetett megvásárolni. Többek között Harsay Ilona, aki a hatvanas évek második felében fejezte be tanulmányait a Magyar Iparművészeti Főiskola bőr szakán. Harsay a későbbiekben elkészítette a Bőr szerszámoskönyvet, amelyben a különböző cipő- és táskakészítő kézművesszerszámokat mutatja be. Csiba Éva bőripari formatervező Bőrművesség című igényes könyve a Corvina Műhelytitok sorozatában jelent meg 1975-ben, amiben a képes történeti bemutatója a bőrműves munkáktól az ipari formatervezett funkcionális táskákig terjedt. A könyv írásával párhuzamosan Csiba Évának arra is volt ideje, hogy újjászervezze a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola bőrművesoktatását, ahol rövid idő alatt figyelemre méltó pedagógiai eredményeket ért el. Csiba Évát követően Abaházi Katalin vette át a „Kisképző” bőr szakának vezetését. Abaházi Katalin női táskáinak mindig a különböző anyagok határozzák meg a formaalakítását.
A nyolcvanas évek közepén a fiatal bőr szakos iparművészek közül az IDEA, az Iparművészeti Vállalat nemcsak forgalmazta az iparművészek alkotásait, hanem kiállításokat is rendezett belőlük Budapesten és az ország határain kívül. Többek között Hídvégi Éva és Karattur Katalin igényes formamegoldással készült kézműves női táskáit többször kiállították. Már a rendszerváltozást megelőző évtized második felében működtek kisebb önálló iparművészeti és divatboltok (Király Tamás, Habitus, Okker, Spektrum Csoport, Kaláka Design Stúdió, Fiatal Iparművészek Stúdiója). 1985-ben alakult a Kaláka Iparművészeti Alkotó Közösség, amely a nevében megváltozott Kaláka Design Stúdióra. Alapító tagja Gönczi András és Bodor Ágnes bőripari iparművész, majd hamarosan csatlakozott hozzájuk Balaton Mariann ruhatervező. A Kaláka az iparművész tagjainak köszönhette, hogy az egyik jelentős meghatározó üzlete Budapesten volt. Ugyanakkor munkakapcsolatban volt más iparművészekkel, többek között Attalai Zitával, Illés Katival, Márton Rózsával és Végső Gizivel. 1984-ben debütált a Fiatal Iparművészek Stúdiója, amely évente egy-egy alkalommal rendezett kiállításokat, és a megjelent katalógusokban mutatták be az iparművészek munkáit.

Kaliczky Katalin a rendszerváltozást követően létrehozta a Kos Design névre hallgató vállalkozását. Elsősorban klasszikus forma jellemzi a termékcsalád tagjait, melyek szerelvényei (csatok, zárak) is saját tervezésű munkák. 1992-ben megalakult a MATÉRIA csoport, melynek tagja Bráda Judit bőrtárgytervező iparművész, aki munkáiban ügyesen ötvözi a művészi kidolgozást és a funkcionalitást. Formatervezett táskái, övei, nyomott bőrtárgyai és bőrből készült ékszerei túlmutatnak a hétköznapi használati tárgyak fogalmán. Hosszú éveket a Magyar Iparművészeti Főiskola alapképzőjében tanított, majd a Textil Tanszék oktatója lett.

„Az elmúlt évtizedekben több jeles fiatal bőrtárgytervező iparművész jelent meg ezen az ezerarcú pályán.”

Kárpáti Rácz Judit az Iparművészeti Főiskola szövő és bőr szakpárán végezte tanulmányait. Diploma előtt (1995–1997) Londonban az University of Brighton Master of Art in Design hallgatója, ahol Sandy Black és Louisa Taylor tanították. Szakmai pályafutásának első esztendejében, 1997-ben itthon és Londonban is megjegyezték a nevét. Elismerő tanulmányokat írtak róla,⁴ és munkái a pályázatokon díjat nyertek. A londoni szaksajtó felfigyelt a műanyag szálakból (nejlon és monofil) csomózott és kézi kötéssel készített – kalap, táska, ékszer – kiegészítőire. Az 1997-es Chelsea Craft’s Fairen elnyerte a Caroll Alapítvány pályázatának díját. A következő évben meghívták Londonba, a Central Saint Martins College of Artba előadónak. 1995-től a Fiatal Iparművészek Egyesületének a tagja. Pinviczki Judit kézműves technikával, bőrfűzéssel készíti igényesen kivitelezett kiegészítő tárgyait. Rendszeresen pályázott,⁵ és kiállításokon szerepelt.
Marosi Krisztina 1998-ban diplomázott, és a különböző táskáinak bizarr, élénk metálszínű organikus mintázata magára vonja a néző figyelmét. Csalhatatlan stílusérzékének köszönheti, hogy az elkészített táska vagy ruha az ő névjegyét viseli. 2007 őszén alakult a Balloon showroom és galéria. Kezdetben hárman alkották a tervezőcsoportot. Karattur Katalin (táska), Horváth Anikó (cipő) és Sánta Eszter (ruha). Ekkor még elsősorban a táska és a cipő alkotta az üzlet arculatát. Többéves kapcsolat és közös munka hozta össze őket. Később csatlakozott Korényi Mariann (kötött ruha) és Marosi Krisztina (bőrtárgyak és ruha). Karattur a kézműves munkákat helyezte előtérbe. Domborított, félgömb vagy fél tojás formájú kéz- és válltáskáinak esztétikai szépségét fokozza, hogy a használhatóság arányaihoz igazította a méreteket – minden tekintetben „időtálló” darabokká tette.
Szalma Ágnes 1999-től Kozma Lajos-ösztöndíjas volt, ugyanakkor különböző pályázatokon és kiállításokon eredményesen szerepelt. A kísérletező konstruktív kézműves táskái mindig is figyelemfelkeltőek voltak. Szalma Ágnes legutóbb 2023-ban, a Staféta kiállításon tűnt fel, amelyet a Magyar Művészeti Akadémia rendezett Budapesten, a Vigadó épületében. LAONI leather design termékeit a forma, a funkció és az esztétika egysége és a kiváló minőség jellemzi. A márka tervezője, Ács Ilona iparművész olyan exkluzív, kis szériás vagy limitált példányszámú kollekciókat tervez, melyekre jellemzőek az egyedi szín- és anyagpárosítások. Az egyik legsikeresebb kollekciója a TATEMONO, melyet a minimalista japán építészet alkotásai inspiráltak. A Laoni értékes új családja a STONEBAG, különleges darabokból áll a kollekció.
E rövid táska-design történet bepillantást enged a kiállított tárgyak gazdag szakmai, funkcionális és művészeti múltjába, amelyet a közeljövőben egy gazdagon illusztrált kiadványban lehet nyomon követni, a B32 Terzor Galériájában pedig testközelből csodálhatott meg a közönség.

Csipes Antal
bőripari formatervező

Jegyzetek:

1. A korabeli képes újságok és kiadványok tartalmaztak részletes kézimunkarajzos leírásokat.
2. Csipes Antal: Divattükör – A divat kelléktára fejezet, A táska alfejezet, Osiris, 2006, 233. oldal.
3. Krokodil, struccbőr, fa, különböző csontok, fémek, moaré selyem, bársonyok, plüssök stb.
4. Mary Schoeser reports Bags of Talent, Crafts / The Decorative and Applied Arts Magazine, No. 146 May/June 1997, 22–25 p.
5. Többek között a „Lépés a jövőbe” designpályázat, ahol különdíjban részesült, a második a „Szolgáló tárgyak” pályázat az Iparművészeti Múzeumban, ahol első díjjal jutalmazták.

Fotók:

1. Ezüsthálós mangánoxid üvegből készült chatelaine táska; 10 x 10 cm; 1880 körül (Fotó: Oravecz István és Csipes Antal)
2. Keretes kézitáska bársony alapon acélgyöngyökből organikus mintákkal díszített; 18 x 19 x 2 cm; 1910-es évek (Fotó: Oravecz István és Csipes Antal)
3. Magyarországon készült műbőr keretes kézi és válltáska; 28 x 27 x 5 cm; 1965–1970 (Fotó: Oravecz István és Csipes Antal)
4. Színes üveggyöngyözött keretes táska; 12 x 20 cm; 1910-es évek (Fotó: Oravecz István és Csipes Antal)
5. Telefon zsinórból készült kézitáska; USA; 27 x 20 x 7 cm; 1950-es évek (Fotó: Oravecz István és Csipes Antal)
6. Kárpáti-Rácz Judit: nylon fonalból készült táska, 8 x 19 x 8 cm; 1996–2000 (Fotó: Oravecz István és Csipes Antal)
7. Mitter Anna Róza – Mittersisters: bőrből készült hátizsák; 25 x 30 x 9 cm; 2023 (Fotó: Oravecz István és Csipes Antal)
8. Szatén alapon gépi csipke és applikációs díszítéssel készült kézitáska; 22 x 21 cm, 1880–1900 között (Fotó: Oravecz István és Csipes Antal)
9. Nino Cerruti: Keretes, hüllő bőrből készült kézitáska; 22 x 15 x 7 cm; 1980-as évek (Fotó: Oravecz István és Csipes Antal)
10. Bráda Judit: bőrből készült fűzött kézitáska; 32 x 14 x 6 cm; 2014 (Fotó: Oravecz István és Csipes Antal)
11. BK monogrammos, ezüst keretes kézitáska; 18 x 9 x 2 cm; 1906–1912 között (Fotó: Oravecz István és Csipes Antal)
12. Asaco Tomizawa,: kézműves technikával készült keretes bőr kézitáska; bőr és lakkozott fa; Japán; 2019 (Fotó: Oravecz István és Csipes Antal)
13. Különös nyitással rendelkező fémszálas Jacquard szövetből készült keretes kézitáska; szövött mintázatú textil, 20 x 18 x 6 cm; 1932–1938 között (Fotó: Oravecz István és Csipes Antal)
14. Fedeles kézitáska: kecskebőrből és teknős páncélt körbefogó ezüst keretben, monogrammal; 19 x 11 x 3 cm;1906–1910 között (Fotó: Oravecz István és Csipes Antal)
15. Kézműves technikával készült kézitáska vesszőből és műbőrből; Magyarország; 26 x 19 x 11 cm, 1950-es évek (Fotó: Oravecz István és Csipes Antal)
16. Műanyag és fém doboz-kézitáska; USA; 17,5 x 7 x 8 cm; 1950-es évek (Fotó: Oravecz István és Csipes Antal)
17. Vasúti kosár szalmából, fából, bőrből; Németország; 26 x 17 x 14 cm; 19 század vége (Fotó: Oravecz István és Csipes Antal)
18. Keretes, műbőr pipere táska; Magyarország; 24 x 16 x 15 cm; 1958-1966 között (Fotó: Oravecz István és Csipes Antal)