Országos Kerámiaművészeti Triennálé (Zsolnay Kulturális Negyed, M21 Galéria, 2024. március 9. – április 21.)

Előzmények

A pécsi országos kerámiaművészeti kiállítás már 1968 óta a magyar kerámia ünnepe, nélkülözhetetlen seregszemléje. Minden korosztálynak természetesen mást és mást jelent, azoknak is, akik az elejétől a mai napig résztvevők, mint például Lőrincz Győző vagy Pázmándi Antal, vagy a középgeneráció tagjai, mint Fűzesi Zsuzsa, Nagy Márta, és azoknak a fiatal pályakezdőknek, akik most jelentkeztek először. Ez természetes, mert több mint fél évszázadot ölel át a magyar kerámia- és porcelánművészet történetének legjelentősebb kiállítássorozata, amely országos, de talán nemzetközi szinten is egyedülálló. Közben nagy társadalmi változások is voltak, ennek ellenére bizonyosan kijelenthető, hogy mindenkor feltétlenül szükség volt és van erre a seregszemlére, amely keresztmetszetet ad a szakma hazai és nemzetközi helyéről.
Már megszakadni látszott a sorozat Sárkány József művészettörténész halálával, aki sok éven át jó gazdája volt, így ebben a bizonytalan helyzetben a Kortárs Kerámiaművészetért Alapítvány 2021-ben, talán az utolsó pillanatban, felvállalta a folytatást. Ebben társa lett a Nemzetközi Kerámia Stúdió a szervezési és adminisztrációs elvégzésével.
Az Alapítvány már több mint három évtizede segíti, a magyar alkotóművészeket pályázaton elnyert támogatásokkal. Sokan nem is tudnak létezéséről, pedig az évente rendszeresen megrendezett kecskeméti nemzetközi szimpóziumok, kiállítások és az óriási kerámiagyűjtemény nagyrészt az alapítványnak és ennek a tevékenységnek köszönhető. Az öt alkalommal megrendezett Nemzetközi Szilikátművészeti Triennálé objektív okok miatt elmaradt és ezután egyértelmű volt, hogy szintén az Alapítvány a fő feladatai közé tartozó országos kiállítás megrendezését felvállalja.

„1100 m²-en 100 alkotó munkái voltak láthatóak”

A szervezésben 2021-ben nagy nehézséget okozott a koronavírus-járvány, amelynek „nyári szünetében” szerencsésen tudtuk lebonyolítani. Már akkor eldöntöttük, hogy három év múlva, 2024-ben fogjuk a következőt megrendezni, és ha lehetőségünk lesz, ezután triennálé formában folytatni. Ennek oka, hogy a megfelelő anyagi háttér megteremtése nagy nehézséget okoz, illetve a művészek is jobban fel tudnak készülni.
Évtizedeken keresztül a Janus Pannonius Múzeum volt a gazdája a sorozatnak, amelyet már nem akart-tudott tovább elvállalni. Ebben a helyzetben vette át az Alapítvány és egyben ezzel a helyszín is változott, az ország egyik legrangosabb, és méretében is méltó kiállítótér lett az új hely, a Zsolnay Negyed M21 Galériája. 2021-ben „csak” a fél galériát kaptuk meg a kiállításra, azonban ez nagyon kicsi térnek bizonyult. Ekkor minden alkotótól maximum két munkát tudtunk kiállítani, de így is zsúfolt hatása volt. A 2024-es kiállítás sokkal nagyobb lélegzetű lett, mert az egész galériát, az 1100 m2-t kértük, és így méltó megjelenést tudtunk biztosítani az alkotóknak. Ezzel megvalósítottuk a magyar kerámiaművészet eddigi legnagyobb kiállítását.
A pályázati kiírásban a korábbiakhoz képest több új lehetőséget ajánlottunk fel a művészeknek. Külön kategóriában lehetett beadni a designtárgyakat, illetve kiírtuk a nemzetközi tendenciákhoz igazodva az installáció lehetőségét és továbbra is fontosnak éreztük a hallgatói megjelenést. Újdonság volt ezen kívül, hogy a határainkon túli alkotókat is megszólítottuk. A három évvel korábbival szinte teljesen megegyező létszámú, 160 jelentkező volt és ebből 100 alkotó munkáit választotta ki a zsűri a kiállításra.
A kiállítás megrendezésnek alapfeltétele volt, hogy megfelelő mennyiségű pénzforrás álljon rendelkezésünkre. A legtöbb segítséget a Magyar Művészeti Akadémia biztosította, továbbá a Kulturális és Innovációs Minisztérium, illetve a Nemzeti Kulturális Alap pályázata, de Pécs Város Önkormányzata is nagy összegű díjat ajánlott fel. És köszönetet kell mondanunk ezeken kívül több szervezet, cég segítségének. Szerencsére megjelentek a hazai műgyűjtők is a támogatók között, amelyet üdvözölhetünk még akkor is, ha üzleti céljaikat demonstrálják.

Generációról generációra

A magyar kerámiaművészetet mindig is az jellemezte, hogy elszakadva a klasszikus értelemben vett iparművészettől, inkább a képzőművészeti megoldásokhoz közelített. Azonban ezzel együtt mindig szembe is kellett nézni a képzőművészet összes nehézségével, törvényével. Így volt ez ötven évvel ezelőtt, és ez jellemezi napjainkban is. Ez a szobrászati jellegű tendencia ma a világ kerámiaművészetére is egyre inkább elmondható. Sőt egyre gyakrabban a kerámia mint anyag kifejezőeszköz lett a művészet területén. Ennek a jele, hogy egyre több képzőművész nyúl előszeretettel az agyaghoz, és már itthon is többen jelentkeztek kerámia- vagy betonmunkákkal a triennáléra.
Az agyaggal mint anyaggal történő közvetlen kapcsolat a teremtés pillanata, és így egyben szakrális narratívákhoz áll közel, amely művészet lényegét is jelentheti. Éppen ezért egy folyamatos küzdelem is, amely talán legjobban érzékelteti az emberi létet, és így a művészek számára fontos kifejezőeszközé vált. Ettől persze még nem változott meg mindenkiben a kerámiával, porcelánnal és más, az iparművészek által használt anyagokkal szemben kialakult előítélet, a „nemes anyag”-szemlélet, amely itthon mélyen beépült a zsigerekbe.
A visszajelzések szerint a kiállítást megtekintő képzőművészekben nagy érdeklődés alakult ki, és többen már sajnálták, hogy nem jelentkeztek. Természetesen ehhez mindenképpen a kiállítás minősége is kellett.

„a generációk közötti szakadék ma nem olyan széles, mint régebben volt”

A biennálék és legújabban a triennálé anyaga jól tükrözi a kerámiaművészet állandó útkeresését, és az ebben természetesen benne lévő bizonytalanságot, a múlttal való szembesülést vagy attól való elszakadási kísérleteket. Jól érzékelhető volt ez a mostani grandiózus kiállításon is. Az idősebb generáció egyes tagjainak stabil, jó minőségű alkotásai a biztos, de több évtizedes sajátos ízekkel adják az alapját a kiállításnak. Ezek közé tartozik például Borsódi László szép tiszta kompozíciója, Pázmándi Antal covidra emlékező nagyméretű figurái, amelyekkel különdíjat kapott, vagy Lőrincz Győző több darabból álló alkotása. Az középgeneráció korosabb képviselői már rendszeresen megjárták a külföldi galériákat és a nemzetközi tendenciák hatása érezhető munkáikon, ilyen összehasonlításban is számottevően erős alkotásaik vannak. Ebbe tartozik többek között Füzesi Zsuzsa érzékeny, nagy finomságú munkái, Nagy Márta mély gondolatú, lírai plasztikái, Husz Ágnes fali kompozíciója vagy Babos Pálma Jéghegyek című porcelán munkái. Ma is példaként állítható a fiatalabb kollégák számára magas minőségű és egyben piacképes, eladható munkásságuk.
Szerencsére kijelenthető, hogy az egyes generációk közötti szakadék ma nem olyan széles, mint régebben volt, sőt örömteli, hogy szinte egymásnak adják a „kilincset” a fiatalok, ami a nemzetközi versenyeken elért eredményekben is látszik, sorra nyernek díjakat kollégáink.
A középgenerációhoz tartozó művészek most értek be igazán, és ez nagyon jó hatással van nem csak a fiatalokra, de az egész magyar kerámiaművészetre is. Gondolok itt például Simon Zsolt József munkásságára, ő most a jól ismert öntvényei helyett egy új fali plasztikával jelentkezett, Kemény Péter fatűzes edényeire vagy Radics Márta, Rejka Erika, Szabó Edit, Máder Barna alkotásaira. Azonban olyan erős, nagy mozgolódás már régen volt a hazai kerámia területén, mint most a pár éve végzett, fiatalnak mondható kollégák előtérbe kerülésével. Friss munkáikkal új színt hoztak az egyre jobban pezsgő szakmai életbe.
Kontor Enikő, aki három éve az első díjas volt most is erős, expresszív munkát hozott és különdíjat kapott, Maróti Viktória is megérdemelten kapta ebben az évben Homok asszonya című finom rácsszerkezetű alkotásáért az első díjat. Antal Kitti újrahasznosított agyagból készült, feszültséggel teli munkái a fatűzes égetés minden szépségét megmutatja, amellyel a harmadik díjat érdemelte ki. Máder Barna sokdarabos porcelánja is különdíjat kapott.

„Túlnyomórészt autonóm alkotások szerepeltek a kiállításon.”

Ezeket erősítette fel még jobban az a hat installáció, amelyeket először volt lehetőség beadni a pályázatra. Érdekes volt megfigyelni, hogy szinte mindegyik sötét tónusú, drámai hatású volt, de a rendezés nagyszerűségét bizonyítja, hogy szépen illeszkedtek a többi tárgy közé, és jó ritmusban tették változatossá a kiállítást.
A zsűri idősebb alkotókat is díjban részesített, teljesen megérdemelten, mert semmilyen más szempont nem volt, csak a minőség. Így Kecskeméti Sándor leheletfinom porcelán lapjaira második díjat, színes figuráira Pázmándi Antal, Fekete László pedig drámai installációjára, különdíjat kapott.
Sajnos a design kategória most sem tudott átütő erővel megjelenni, annak ellenére, hogy egyre több művész kolléga foglalkozik funkcionális kerámiával és porcelánnal. Így csak két elismerést adott át a zsűri: az első díjat Boldizsár Zsuzsa finom, áttetsző porcelánjaira, a második díjat Strohner Márton lámpatornyára.
Azonban megnyugtatónak vehetjük, hogy a hallgatói kategóriában viszont többségben voltak a designjellegű munkák, és ezért bízhatunk abban, hogy a jövőben többen maradnak a minőségi használati kerámia területén. Tudomásul véve azt a tényt, hogy nem alacsonyabb értékű egy jól elkészített designtárgy, mint az autonóm, szobrászati jellegű. Ismerve a két egyetem keramikusképzését, a hallgatók esetében az egyetemi oktatás tantervi felépítése az alkalmazott művészetek irányában határozottabb. Örömmel kijelenthető, hogy a kiállított hallgatói munkák szépen simultak a profi művészek alkotásai közé mind az autonóm, mind a design kategóriában. Elmondható, hogy fontos a fiatal generáció jelenléte, melyet a MOME és a PTE Művészeti Kar vezetői is felismertek egy-egy díj átadásával.

A példamutatás fontossága

Összeségében kijelenthető, hogy ez a seregszemle méltó volt a magyar kerámiaművészet bemutatására, amelyben a hagyományosabb kerámiajellegű alkotások mellett megtalálhatjuk a nemzetközi trendeket képviselő tárgyakat is. Azonban személyes véleményem, hogy a nagyon magas szintű rendezés ellenére, amelyet a látogatók és szakemberek is nyíltan elmondtak, összeségében egyfajta bátortalanság érzése volt bennem. Ez nem a munkák minőségére vonatkozik, amely természetesen hullámzó volt, hanem inkább a nagyobb méretekben rejlő erő és frissesség, amelyet egy-két kivétellel nem „vállaltak be” kollégáink. Olyan méretek voltak többségben, amelyeket már megszoktunk több évtizeden keresztül.

„Hallgatói kategóriában többségben voltak a designjellegű munkák.”

A galéria mérete lehetővé tette a kurátorok számára, hogy bátran használjanak színeket, játsszanak a posztamensek és dobogók méreteivel, hogy arányos tömegek, értékek legyenek a termekben. Szép megoldás volt a falakon visszafogottan megjelenő idézetek Zsolnay Vilmostól, Zeisel Éván át Probstner Jánosig. Óriási munka volt a 100 művész mintegy 200 munkájának elhelyezése, igazi értékeik megmutatása. Archív filmek vetítése tette még színesebbé a tárlatot és így összeségében példa értékű kiállítás jött létre, amely újra nemzetközi figyelmet és lehetőséget adhat és irányíthat a magyar kerámiaművészetre. Minőségi nyomtatott és online katalógus is készült.
Ezen a kiállításon szokatlanul sok és magas értékű elismerést tudott a zsűri kiadni. Ez köszönhető a fentebb felsorolt támogatóknak, és csak remélhető, hogy legközelebb is lesz rá lehetőség.
A kiállítás létrejöttét a Kortárs Kerámiaművészetért Alapítvány, a kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió segítette. Kurátorok Kontor Enikő és Fusz György, a rendezésében az M21 Galéria munkatársai és a PTE MK hallgatói segítettek, amelyet ez úton is köszönünk.

Fusz György
keramikusművész, kurátor

Fotók:

1. Husz Ágnes: Szivárvány imádság; színezett kőcserép; 100 x 115 x 7 cm; 2021 (Fotó: Rajnai Richárd) – Gyűjtői díj: Ba’art és Zsdrál Art (Fotó: Rajnai Richárd)
2. Nagy Abigél: Kapcsolatok 4; oxidációs égetés, matt máz; 66 x 60 x 40 cm; 2023-2024 (Fotó: Rajnai Richárd) – PTE MK díj
3. Tábi Eszter: Reminder I.; kőedénymassza, porcelán; Ø: 35 cm; 2022 (Fotó: Rajnai Richárd) – MOME díj
4. Antal Kitti: Árral szemben; kőedény; 33 x 21 x 64 cm; 2022 (Fotó: Rajnai Richárd) – Művészi kerámia kategória III. díj
5. Füzesi Hierli Zsuzsa: Vimana 2; porcelán; 30 x 32 x 28 cm; 2021 (Fotó: Rajnai Richárd)
6. Kecskeméti Sándor: Impressziók I.; papírporcelán; 8 x 8 cm; 2023 (Fotó: Rajnai Richárd) – Művészi kerámia kategória II. díj
7. Dályay Virág: Enyészet IV.5.; samottos agyag, porcelán, kvarchomok; 45 x 26 x 23 cm; 2021 (Fotó: Rajnai Richárd) – Elismerő oklevél
8. Varga Judit: Hervadó virág – Tél; porcelán; 40 x 15 x 15 cm; 2021 (Fotó: Rajnai Richárd)
9. Kemény Péter: Tál 1, Tál 2; kerámia; 40 x 23 x 42 cm; 2023 (Fotó: Rajnai Richárd) – Gyűjtői díj: Ba’art és Zsdrál Art
10. Boldizsár Zsuzsa: Rejtett sorozat; porcelán; (2x) (9 x 9 x 15 cm), (17 x 17 x 11 cm); 2020, 2023 (Fotó: Rajnai Richárd) – Design kategória I. díj
11. Nyári Flóra: Erdőtorzó II.; samottos agyag; 73 x 100 x 30 cm; 2020 (Fotó: Rajnai Richárd) – Elismerő oklevél
12. Maróti Viktória: A homok asszonya No.1.; kőcserép; 14 x 18 x 60 cm; 2023 (Fotó: Rajnai Richárd) – Művészi kerámia kategória I. díj
13. Pázmándi Antal: Covidos próbababa: kesztyűs; félporcelán; 110 x 60 x 30 cm; 2023 (Fotó: Rajnai Richárd) – Művészi kerámia kategória Különdíj
14. Strohner Márton: Light sorozat – Tower Lamp A, B, C; porcelán; 25 x 140 cm; 2022 (Fotó: Rajnai Richárd) – Design kategória II. díj
15. Fekete László: „Tömegmentő szüleim emlékére”; vegyes technika, speciális eljárásokkal; m: 280 cm; 2015-2020; (Fotó: Rajnai Richárd) – Művészi kerámia kategória Különdíj