Rétegrend

Retegrendek_08

A kiállítás Katona Szabó Erzsébet (1952–2024) Ferenczy Noémi-díjas, Prima-díjas textilművésznek, érdemes művésznek, a Gödöllői Iparművészeti Műhely vezetőjének, Gödöllő város díszpolgárának az életművéből mutat be válogatást a gödöllői Várkapitányi lak épületének tizenegy termében. Katona Szabó Erzsébet az elmúlt évet kiállításának előkészületeivel – a művek válogatásával, egy bőrmunka befejezésével – töltötte. A régóta várt kiállításmegnyitót azonban fájdalmunkra már nem érhette meg. Az esemény így végül emlékkiállítássá alakult a művész négy évtizedet felölelő, egyedülálló és sokszínű életművéből abban az épületben, amelyben Katona Szabó Erzsébet Gödöllőre való letelepedése után, 1984-től az 1990-es évek elejéig alkotott.

A kiállítás bemutatja Katona Szabó Erzsébet legfontosabb alkotói korszakait, a korai kárpitokon és öltözékeken, majd papírkollázsokon keresztül az életművet meghatározó bőrkollázsok létrejöttéig. A tárlaton kiemelt helyet kaptak a művész elmúlt két évtizedben készült autonóm bőralkotásai, amelyeken keresztül nyomon követhetjük a művész párbeszédét ezzel a különleges anyaggal, a velúrbőrrel. A tárlat válogatott műcsoportokon, archív fotókon és videófelvételeken keresztül eleveníti meg a művészt foglalkoztató témákat és médiumokat. A művek mellett a kiállítás Katona Szabó Erzsébet kifogyhatatlan alkotó ereje és mindig sugárzó, inspiráló személyisége előtt is tiszteleg a művésszel készült legutolsó videóinterjú levetítésével.

A retrospektív kiállítás címe utal a művész életművét végigkísérő vizuális kifejezőeszköznek és kompozíciós elvnek, a „rétegzés”-nek és a rendszerben való gondolkodásnak a jelenlétére, ugyanakkor az életmű korszakainak térbeli és időbeli rétegzettségét is előrevetíti. A kiállítás kurátora, Szabó Emma Zsófia művészettörténész így összegzi a kiállítás koncepcióját:

„Katona Szabó Erzsébetet a rétegek kérdése mindegyre, minden formában foglalkoztatta, minden művészeti területen kísérletezett vele: a ruhákban, a gyapjúkárpitokban az áttetszőség használatában, a gyűrés, rátétek komponáló funkciójában, a rétegezéstől, gyűréstől megváltozó anyagi tulajdonságok felhasználásában. A gobelinekben meg-megbontotta a szövet „bőrét”, hogy előtűnjön a felvetőszál. A bőrkollázsokban is meghatározó a többrétegűség, és az azt radikálisan feltáró, megbontó áttörtség. Az évtizedek alatt magának a kollázstechnikának a módszere is alakult a keze alatt. Ez jelenik meg a papírmunkák létrehozásánál is, a papír- és írásrétegek egymáson sokszorozódva hordozzák-rejtik az üzenetet.
A kiállításra szánt művek válogatása során végig munkált bennünk a kérdés, hogy mi a közös vonás a különböző korszakok alkotásai között, találunk-e valamit, ami ezt a sokszínű alkotóutat egységbe foglalja. Az életmű rétegzettségének feszültsége vagy épp harmóniája: van-e itt (réteg)rend, ami összetartja a struktúrát? Tisztában kell lenni az anyagok egymásra való rétegződésének kölcsönhatásaival ahhoz, hogy működő, élő művek jöhessenek létre. Az építészeti szakkifejezésnek ebben az esetben nem csak a metaforikus jelentéséről (vagyis az életmű időbeli-térbeli rétegeinek egymásra rendeződéséről) van szó, hanem az anyagismeretről, amely nélkül semmilyen szellemi vagy fizikai építmény, mű nem állja meg a helyét: a megfelelő sorrendben kell egymásra kerülniük a szükséges rétegeknek, nem hiányozhat egyetlen, az avatatlan szem számára akár fölöslegesnek tűnő összetevő sem, csak így jöhet létre új minőség.
Az életmű rendeződő rétegei közti kapcsolat Katona Szabó Erzsébet elmondása szerint az ő változatlan attitűdjében rejlik, abban az értelemben, hogy mindig kereste, melyek az adott anyag magában foglalt és (csak) általa kibontakoztatható sajátosságai. Az alkotás során egyfajta teremtő együttműködésben állt az egyes matériákkal. A végeredményt így kettejük közös lehetőségei határozták meg.”

Katona Szabó Erzsébet 1952-ben született Kolozsváron Bódis Erzsébet textilművész és Katona Szabó István író gyermekeként. 1975-ben szerzett diplomát a kolozsvári Képzőművészeti Főiskola gobelintervező szakán. Gyermekkorában meghatározó inspirációk érték Erdélyben, hiszen édesanyja által a szövés világa és a kalotaszegi népművészet formakincse is erősen alakította látásmódját. A diploma megszerzése után Erdélyben, a marosvásárhelyi Bőr- és Kesztyűgyárban ismerkedett meg a későbbi alkotói korszakait meghatározó bőranyaggal.
1983-ban települt át Magyarországra, Gödöllőre, ekkoriban elsősorban öltözékeket és kiegészítőket tervezett megrendelésre, először bőrdarabokból, majd később textilből is. Ebben az időszakban vásárolta meg egy bőripari szövetkezet hulladék anyagát, amely abban az időben a líbiai hadsereg részére készített sivatagi katonai ruházatot. Ebből a merev, ugyanakkor könnyen kezelhető sertés velúrbőrből készítette el 1989-ben első autonóm bőrkollázsát.

Katona Szabó Erzsébet alkotói útjában meghatározó momentum volt a bőranyaggal való találkozás, hiszen nagyfokú alkotói szabadságát, sokoldalú személyiségét a bőranyaggal létrejött párbeszéd során tudta a legteljesebben megélni és kibontakoztatni. A kárpit- és öltözéktervezés után olyan alkotói úton indult el, amelyen az anyag az egyetlen biztos pont, a fő inspirációs forrás, viszont a technikai és műfaji keretek és lehetőségek felfedezése az anyag által diktált törvényszerűségek figyelembevételével az alkotóra vár. Katona Szabó Erzsébet ezen az ismeretlen úton elindulva alakította ki a határtalan alkotói szabadság és az anyag megismerésén alapuló, rendszerben való gondolkodás attitűdjére épülő, összetéveszthetetlenül egyedi vizuális nyelvezetét. A kompozícióalkotás vázát a kollázstechnika jelentette, amely a folyamatos építkezés metódusával illeszkedett a művész temperamentumához és kísérletező kedvéhez. Emellett tágasságot biztosított számára az alkotói folyamatban is, hiszen az előzetesen megtervezett kompozíció a folyamat során organikusan alakulhatott a keze által, az anyaggal való közvetlen kontaktus pedig új és új rácsodálkozásokat és nézőpontokat indukált.

A különböző aspektusok változásának láncolatát és a bőrhulladékok művészi átlényegülését követhetjük nyomon tematikus formában a kiállítás hat termében. Már a kezdetektől fogva érdekelte, hogy hogyan tud ismétlődő elemekből álló, áttört grafikai rajzolatokat kialakítani vágással a bőrfelületen. Később ezeket a raszterszerűen kivágott darabokat rétegzéssel és különböző színű bőrök alkalmazásával absztrakt kompozíciókká alakította. Ezt a megoldást láthatjuk A kert, ahol nem találkoztunk… és Tenger-éj-tenger című alkotásán is. Később az áttört felületek transzparenciáját kihasználva azok térbeli rétegzésével játszott dobozmunkáiban.
Az áttört felületek korszakát a térbeli hatásokkal játszó, absztrakt kompozíciók periódusa követte. A grafikai nézőpontot szobrászati megközelítés váltotta fel, a bőrfelületek fahatású, tömör blokkokká, időtlen tömbökké váltak. Térbe lépő című alkotásán az absztrakt formák a barna szín különböző tónusértékeire építve keltik a harmadik dimenzióba való lépés illúzióját. A térbeli elemeket alkalmazó absztrakt komponálás elve elevenedik meg a Madarak és Távolodóban című bőrkollázsokon is, utóbbit a művész Szikora Tamás festőművész emlékére készítette.

Az ember által épített kert és a tenger meghatározó motívumok Katona Szabó Erzsébet életművében. Mindkét témához személyes szálak fűzték. Utazásai során végtelen kíváncsisággal tanulmányozta a tenger alatti élővilágot, a Mediterráneum vidékén szerzett élményei ihlették a kék színhangulatra épülő bőrkollázsait, mint például az Eső és tenger és a Tengerszív című munkáit. A kék szín gazdag skáláját felmutató bőrdarabokat a művész maga festette meg, a színek árnyalataival és mélységeivel és a paralelogramma elemek elcsúsztatásával és ritmusával érzékeltetve a vízfelületek mozgását és a tengerpart atmoszférájának a sokszínűségét. A tenger és a szárazföld találkozását, a végtelen víztömeg határvonalát, nyugvópontját idézi meg legutolsó műve, a 2024-ben befejezett Tengeröböl című bőrkollázsa is.

A 2000-es évek második felétől egyre inkább a bőr anyagszerűségének a minél naturálisabb megjelenítési módjai kezdték el érdekelni, ekkor figyelte meg a bőrhulladékokon lévő sérüléseket, hibákat, amelyeket a kompozíciói meghatározó elemeivé tett. A „talált darabok” korszakában készült alkotásain, mint például a Tél-tavasz zászló vagy a Nocturno bőrkollázson a kopott vagy sérült bőrdarabok az idő lenyomatát és a felület minőségének megváltozásában rejlő szépséget őrzik. Ez a gondolat vezetett el a művész legutolsó alkotói korszakához, amelyben elsősorban a természet hatásának és az idő lenyomatának az összefüggéseit vizsgálta és jelenítette meg a bőr anyagán keresztül.

Az alkotói nézőpontok rétegzettsége mellett a kiállítás bőralkotásaiban végigkövethetjük annak a sivatagi homok színét felidéző bőrhulladéknak a történetét is, amely az 1980-as években a jelenlegi kiállítás helyszínén még zsákokban, inspiráló alapanyagként volt jelen. Ez a nagy mennyiségű bőranyag az évtizedek alatt művészi szubsztanciává alakult Katona Szabó Erzsébet keze nyomán. Ebből készült a művész egyik főműve, a Fal című bőrkollázsa is, amelynek 25 négyzetméteres változata 2003-ban került először bemutatásra önálló kiállítás keretében a pesti Vigadóban. A bőrkollázs csak később nyerte el végleges formáját, közel 50 négyzetméteres méretét.

A Rétegrend című kiállításon az öt részből álló műnek egy olyan darabját láthatjuk, amelyen a nagy méretű tömör felület egy töredéknyi része megnyílik és transzparenssé válik. A Balkon című falrészlet nézőponttól függően a betekintésnek vagy a kitekintésnek a lehetőségét villantja fel az óriási méretű zárt felületen. A Fal című alkotásban mutatkozik meg legemblematikusabban a művész által kiérlelt rendszerben való gondolkodásnak, a rétegrendnek a motívuma, ugyanakkor a végtelen szabadságé is, ami a hasonló elemekből való határtalan építkezésben manifesztálódik. In illo tempore című bőrkollázsán már sokkal hangsúlyosabban, ugyanakkor még sejtelmesebben nyílik meg a zárt falfelület. A félig nyitott ajtó motívuma az időnek a rétegzettségét és a rétegek közötti lehetséges összefüggéseket tárja elénk költői megfogalmazásban.

A 2010-es évek második felében a legutolsó alkotói korszakát jelző természetművészeti installációiban visszatért a Fal című munka hulladékanyagához, vagyis a hulladék hulladékából hozta létre legutolsó műcsoportjait. Ugyanazt az anyagot használta fel, viszont már teljesen más aspektusokra és művészeti gesztusokra építve. A szigorúan szabályozott rendszerbe egy új elemet engedett be, méghozzá a természetet. A kiállítás fotókon mutatja be Katona Szabó Erzsébet természetművészeti installációit, amelyeket a művész az általa megalkotott Gödöllői Iparművészeti Műhely kertjében 2016 és 2020 között hozott létre.
Katona Szabó Erzsébet kreatív alkotó erejét művészi kvalitású növénykompozícióiban is kifejezte, kertépítései során került közeli kapcsolatba a természettel. Személyes megéléseit, tapasztalatait építette be természetművészeti alkotásaiba, művészeti gesztusai a 2010-es évektől egyre inkább egybeolvadtak, hasonultak a természettel. A természeti formákat körülölelő és védelmező bőrinstallációi megalkotásakor saját önkifejezési ambícióit elengedve, azokon túlmutatva, a végtelen egységhez való kapcsolódását fejezte ki.

Ezekben az alkotásaiban az ember által megalkotott rendszer a természetnek alárendelve, a természet törvényszerűségei által él tovább. Bőrinstallációinak egy részét néhány év után lebontotta és ezekből, az idő és a természet által megérlelt bőrcsíkokból alkotta meg 2019-ben Faltöredékek, sóhajok című sorozatát, amelyet a berlini fal lebontásának az emlékére, egy németországi, kölni kiállításra készített. Ebben a művében fokozatosan lebontotta, töredezetté és egyre lágyabbá tette a fal motívumát. Az elemeket szigorúan egyben tartó rendszer Katona Szabó Erzsébet személyiségének változásával, megélt tapasztalatai által formálódva szelídült az évek alatt. Bőrinstallációi közül a Magány és a Fészek bőrmadárnak című alkotás még mindig látható a GIM-ház kertjében és a kerttel és az alkotóház entitásával együtt őrzi Katona Szabó Erzsébet felfedezőútjait, végtelen kreativitását és páratlan művészi szellemét.

Hidasi Zsófia
textiltervező művész, a Gödöllői Iparművészeti Műhely művészeti vezetője

Fotók:
  1. Nocturno (A város, ahol találkoztunk); bőrkollázs, egyéni technika; sertésvelúr; 118,5 x 151,5 cm; 2009 (Fotó: Szesztay Csanád)
  2. Tenger-éj-tenger; bőrkollázs, egyéni technika; sertésvelúr; 50 x 79 cm; 2003 (Fotó: Sándor Gabriella)
  3. Térbe lépő; bőrkollázs, egyéni technika; sertésvelúr; 200 x 400cm, 2010 (Fotó: Haris László)
  4. Eső és tenger; bőrkollázs, egyéni technika; sertésvelúr; 125 x 125 cm; 2016 (Fotó: Haris László)
  5. Faltöredékek: sóhajok (részlet); bőrkollázs, egyéni technika; sertésvelúr; 10 részből álló sorozat; 50 x 25-35 cm/rész; 2019 (Fotó: Neumann Ildikó)
  6. Faltöredékek: sóhajok (részlet); bőrkollázs, egyéni technika; sertésvelúr; 10 részből álló sorozat; 50 x 25-35 cm/rész; 2019 (Fotó: Neumann Ildikó)
  7. Tél, tavasz zászló; bőrkollázs, egyéni technika; sertésvelúr; 120 x 70 cm, 2012 (Fotó: Neumann Ildikó)
  8. A kert, ahol nem találkoztunk; bőrkollázs, egyéni technika; sertésvelúr; 79,5 x 59,5 cm, 2007 (Fotó: Neumann Ildikó)
  9. Üzenet; 4-es felvetésű falikárpit; gyapjú, len, selyem; Iparművészeti Múzeum tulajdona; 198 x 144 cm; 1986 (Fotó: Katona Szabó Erzsébet archívuma)
  10. Távolodóban (Szikora Tamás emlékére); bőrkollázs, egyéni technika; sertésvelúr; 150 x 80 cm; 2013-2015 (Fotó: Haris László)
  11. Természetművészeti bőrinstalláció a Gödöllői Iparművészeti Műhely kertjében 2016-ban (Fotó: Katona Szabó Erzsébet archívuma)
  12. Magány; sertésvelúr; természetművészeti installáció a Gödöllői Iparművészeti Műhely kertjében; 2017; (Fotó: Fülöp Dániel Mátyás)
  13. Fészek bőrmadárnak; sertésvelúr; természetművészeti installáció a Gödöllői Iparművészeti Műhely kertjében; 2019 (Fotó: Fülöp Dániel Mátyás)
  14. Fal (részlet); bőrkollázs, egyéni technika; sertésvelúr; Vigadó Galéria, Budapest; 1100 x 340 cm; 2003 (Fotó: Katona Szabó Erzsébet archívuma)
  15. Katona Szabó Erzsébet az Álomasszony öltözék-kollekció egyik ruhájának varrása közben, 1986 (Fotó: Katona Szabó Erzsébet archívuma)

Vélemény, hozzászólás?

Kiállítások, események
A TŰZ MŰVÉSZETE

A török hatások a magyar üveg- és kerámiaművészetben című kiállítás a Török-Magyar Kulturális Évad kiemelt isztambuli zárórendezvénye, melyet Törökország egyik legnagyobb múzeumában, a Török és Iszlám Művészetek Múzeumában mutatnak be. At Meydani Cad. No:12, 34122 Sultanahmet / Isztambul

METATERRA

Jakobovits Márta, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjának 80 éves jubileumi kerámiakiállításán művészetének autonóm kifejezése, a természet formavilága és ősi motívumai érhetők tetten. Calea Armatei Române 1/A, Oradea 410987, Románia

Recycled design – Újrahasznosított élettér

A kiállításon olyan designerek munkái láthatóak, akik a re- és upcycling filozófia, valamint a hulladékmentesség jegyében már hulladéknak minősülő anyagokból alkottak minimális ökológiai lábnyommal rendelkező, innovatív és játékos tárgyakat. 1052 Budapest, Galamb utca 6.

HATÁRTALAN KÁRPIT | MŰVÉSZET NŐI SZEMMEL

20 magyar kárpitművész és 3 olasz textilművész alkotásaiból álló kortárs kiállítás Rómában. Az alkotók tradicionális gobelintechnikával készült falikárpitokkal és experimentális textilekkel keresnek választ a jelenkor kihívásaira. Római Magyar Akadémia – Palazzo Falconieri Róma, Via Giulia 1.

Ezeket is olvassa el
nemez_cim

NEMEZ – Ami megváltoztatta a világot

Godollo_cim

A Gödöllői Iparművészeti Műhelyről

Szakralis_cim

Szakralitás az iparművészetben

lugossy_cim

Lugossy Mária szobrai Veszprémben