Lőrincz V. Gabi textilművész saját sikereiről és fiatal pályatársainak esélyeiről
Művésznevén Lőrincz V. Gabi experimentális tervezőként írja le önmagát. Budapesti textilművész, akinek egész munkásságát szembeötlő módon a kísérletezés öröme hatja át. Újszerű megoldásokat keres a mintaalkotásban, a struktúraképzésben. Nevéhez több újítás is kötődik a szőnyeg-, falikép-, szövettervezés területén. 2024-ben Párizsban, a Maison et Objet kiállításon sztárdizájnerként mutatták be a nemzetközi sajtónak. A textilművésszel a MaxCity-ben lévő Kortárs Magyar Szőnyeg Design Centrumban találkoztunk.
Fantasztikusan izgalmas szőnyegek vesznek minket körül ebben a törökbálinti bemutatóteremben, már ha csakugyan ez a megfelelő elnevezés a helyszínre ebben a dizájnpalotában…
Hivatalosan ez a Szőnyegtervezők Társasága Egyesület (SZETT) szőnyegművészeti oktató- és innovációs központja, de bemutatóterem is abban az értelemben, hogy itt társaságunk textilművész tagjainak a munkái láthatóak. Amikor megalapítottuk a SZETT-et, az a cél lebegett a szemünk előtt, hogy támogassuk a magyar textilművészeket. Egyebek mellett népszerűsítsük a hazai szőnyegtervezés sokszínűségét, támogassuk új technológiák kialakítását, új termékek, kollekciók létrehozását, a pályakezdő textilművészek továbbképzését, bemutatkozását, pályatársaink szakmai érdekképviseletét. Ezenfelül feladatunknak tartjuk a szőnyegszövési technikák oktatását, a szakma iránt érdeklődő fiatalok pályaválasztásának segítését, szakmai konferenciákat, alkotótáborokat szervezünk.
Ez majdnem olyan átfogó program, mintha egy ágazati szakmai érdekképviseletről beszélnénk. Mi ebben az Ön szerepe?
Az egyesület alapítója és elnöke vagyok, emellett mentor és kurátor, de azt azért le kell szögeznem, hogy tizenhét textilművész tagunk létszáma távol áll az ön által említett ágazati nagyságrendtől. Egy kihalóban lévő textilművészeti ágazatot élesztünk újjá, ami a szőnyegtervezést illeti. Lépésről lépésre haladunk előre a kitűzött célok mentén.
Beszéljünk kicsit Önről! A 2024-es évet aranybetűkkel írták a szakmai „sorskönyvébe”, hiszen a párizsi siker után a budapesti S/ALON Lakástrend Kiállítás nyertes standján is az ön szőnyegei szerepeltek.
Pontosítok, nem ugyanazok a szőnyegeim szerepeltek mindkét helyen. A párizsi dekodizájn-kiállításon a svájci székhelyű Zollanvari cég meghívására vettem részt. Nagy kiváltság számomra, hogy szőnyegterveimet más külföldi tervezők munkái mellett már évek óta csomózzák, és a legújabb terveim alapján készült szőnyegeket 2024-ben Párizsban és Zürichben nyilvánosan is bemutatták. A hazai S/ALON kiállításon is látható volt egy náluk készült másik csomózott szőnyegem, de mellette három fejlesztésem is. Itt a Fény pályázat egyik nyertes standja volt a miénk, ahol Szentgyörgyi Szandra formatervező művész gyönyörű lámpáival négy szőnyegemet állították ki.
Megszokott dolog, hogy magyar textiltervező ilyen sikert ér el hasonló nagyságrendű nemzetközi megmérettetéseken?
Sajnos nem, mivel nagyon nehéz önerőből egy magyar textiltervezőnek kijutnia nemzetközi dizájnvásárokra, vagy bekerülni külföldi szaklapokba. Több éve dolgozom együtt a svájci céggel, és nagy megtiszteltetés, hogy 2024-ben engem választottak kiemelt tervezőnek. Egy egész falat szenteltek nekem a standjukból, és számos reklámkampányukban is az én szőnyegeimet használták. A kiállítás mellett jóvoltukból a Rug Insider és a Cover magazin két számába is bekerültek a szőnyegeim, amelyeket számos online felületen is bemutattak. Ez azt jelenti, hogy a cég értékeli tervezői kvalitásomat, és jövőt lát a terveimben. A vásárra elvittem száz szőnyegtervet is. Egy magyar textilművésznek talán ez lehet az első lépés a nemzetközi siker felé. Nemcsak kész szőnyegekkel, hanem terveikkel is próbálkozhatnak, hiszen egy ilyen vásáron sok gyártóval meg lehet ismerkedni.
Ön tehát a zajos szakmai elismerés mellett üzleti sikert is elkönyvelhetett?
A bemutatott szőnyegeimet megvásárolták több szőnyegtervemmel együtt. Az elkelt szőnyegek a cég honlapján újra rendelhetőek. Nagyon lelkesítőleg hatott rám mindez, úgyhogy elhatároztam: a kollégáimat is biztatni fogom, hogy induljanak el ezen az úton és jussanak ki külföldre dizájnkoncepcióikkal! Az ilyen eseményeken a világ minden tájáról megfordulnak különféle dekodizájn-szereplők, belsőépítészek és kereskedők. Utóbbiak ezeken szerzik be portékáikat a következő félévre.
Egy ilyen felsőkategóriás nemzetközi mezőnyben magyar textilművészeknek van esélyük érvényesülni?
Hiba volna kishitűnek lennünk, mivel Magyarországon nincs hiány a tehetséges tervezők terén. A problémát leginkább a tőkehiány jelenti. Megalázó helyzet, amikor azt kell számolgatni, hogy miből tudjuk kifizetni az utazást, a szállást, a szállítást, a bérleti díjakat. Vagyis ki kell mondani, hogy alapvetően a logisztikai és anyagi problémák lehetetlenítik el a magyar tervezők önálló megjelenését a Maison et Objet méretű kiállításokon.
Mint sok más művészeti ágban is…
A textiltervezők napjainkban legtöbbször autonóm, vagyis önálló művészi projektjeiken dolgoznak. Kevesen kapnak lehetőséget alkalmazott művészként megbízásra tervezni, gyártó pedig nem foglalkoztat teljes állásban szőnyegtervezőt. Amikor én végeztem az Iparművészeti Főiskolán a múlt században, még bőven voltak textilgyárak például Szombathelyen, Sopronban. Csak kézi szőnyeggyártással legalább negyven üzem foglalkozott, és minket még abban a tudatban képeztek, hogy ezekben fogunk tudni elhelyezkedni. Ebben az időben a tervezők voltak a művészeti vezetői a szőnyegszövő üzemeknek, nem kellett a gyártásra és az eladásra koncentrálniuk, azt tehették, amihez értettek: terveztek, kísérleteztek. A gyártásra ott volt a műhely a szövőnőkkel, az értékesítéssel pedig kül- és belföldön egyaránt kereskedők foglalkoztak. Nemzetközi vásárokba a külkereskedőkön keresztül jutottak ki, mint „sztártervezők”. Nagyszerű szőnyegtervező elődeink vannak, akiknek a monogramjai alatt elkészült szőnyegek az egész világon ismertek lettek, mint Németh Éva, Kordováner János, Pipa Ildikó és sokan mások.
Aztán a rendszerváltás után minden felborult, a szőnyegszövő üzemek nagy része megszűnt. Akik túléltek – két-három üzemről beszélünk –, bérszövéssel próbáltak a felszínen maradni, ők értelemszerűen a külföldi kereskedő megrendelésére gyártják le külföldi tervezők munkáit. Az én generációmnak nagyon nehéz volt a talpon maradás diploma után, kevesen maradtak meg szőnyegtervezőként. 2016-tól viszont nyílt egy kis rés. Több magyar szőnyeggyártó céggel fel tudtam venni újra a kapcsolatot, és húsz év után a SZETT tervezőinek lehetősége lett a hazai szőnyeggyártókkal való együttműködés újraindítására. A Rug Art Lab szakmai továbbképző projektünk nyolc éve alatt huszonnégy tervezőt támogattunk, amelynek köszönhetően több mint hatvan szőnyeg született meg, és létrehoztunk egy szakmai platformot is, a Rug Art Fest Szőnyegtervezők Találkozóját már öt alkalommal rendeztük meg. Napjainkban egy tervezőművésznek, ha nincs kapcsolata gyártóval, akkor maga készíti a szőnyegeit. Ha van, akkor legyártatja, de mindkét esetben a művész értékesíti a szőnyegeit. Ha nem megbízásra tervezünk, konkrét térbe és konkrét elvárások szerint, akkor a magunk projektjét valósítjuk meg, és magunk finanszírozzuk és értékesítjük a kész terméket. Ebben segítjük a SZETT tervezőit, mivel sikerült jó kapcsolatot kiépíteni nagyobb hazai szakvásárok szervezőivel, mint az Otthon Design, a S/ALON és legújabban a Bútor, Lámpa, Lakástextil Kiállítások. Ezeken a vásárokon a megjelenéseink még nem olyan hatékonyak, mint a Maison et Objet, sokkal több a nézelődő, mint a potenciális kereskedő, vásárló, de én optimista vagyok. Jó lenne elérni, hogy a hazai kereskedőházak ne csak külföldön szerezzék be a lakástextil-kollekciójukat, hanem nagyobb számban látogassanak el a hazai vásárokra is. Párizsban találkoztam olyan magyar kereskedőkkel, akik elmondásuk szerint nem szoktak elmenni hazai vásárokra, inkább külföldre utaznak lakberendezési tárgyakért. Nos, ezt a tendenciát jó lenne megfordítani.
Beszélgetésünk helyszínén, a MaxCityben csupa felső kategóriás lakberendezési tárgyat lehet látni, vevők viszont még karácsony előtt sem tolongtak. Van egyáltalán fizetőképes kereslet az egyedi gyártású lakástextilekre a mai Magyarországon?
Ne tévessze meg mindez, hiszen ezek itt bemutatótermek, amelyeket nagy nemzetközi cégek tartanak fenn. Nekik elsősorban belsőépítészek, lakberendezők a célcsoportjuk, rajtuk keresztül pedig megtalálják a hazai fizetőképes keresletet. De azért hadd pontosítsak: az, hogy a mi szakterületünk az egyediség, nem jelenti azt, hogy ne lennénk versenyképesek a középosztály igényeinek kielégítése terén. Köztudott, hogy a kereskedők ötven–száz százalékos haszonkulccsal dolgoznak. Aki közvetlenül a tervezőtől vásárol, az ezt megtakarítja, és árban máris ott van, mintha egy lakberendezési áruház prémium minőségű, de mégiscsak tömegtermékét vásárolná. Mi nem tudunk, de nem is akarunk a mennyiségi termelést folytató ipar konkurenciája lenni. Emellett én szeretek a kispénzű embereknek is tervezni, ami nem kis kihívás, keresem folyton a lehetőséget, így repertoáromban több célcsoportot is ki tudok szolgálni. Van még egy érvem a hazai tervezők termékei mellett. Egyfajta befektetésnek is fel lehet fogni, aki a hazai dizájn szereplőitől vásárol, a termék mellett a tervező nevét is megvásárolja, és ki tudja, tíz–húsz év múlva mennyit fog majd érni az a bútor vagy szőnyeg?
Mennyi idő mesterré válni ebben a szakmában?
Maga a tervezés és a megvalósítás mikéntje az, ami mesterré avat, mivel matériát kell tervünkhöz hozzárendelni. A terv esetünkben nem marad festmény, fotó vagy grafika, hanem valamilyen technológiával elkészült textilalkotás lesz. Ismerni kell a technológiákat ahhoz, hogy tudd az anyag határait feszegetni, valami újszerűt létrehozni. A mester számomra a tervezői és a technológiai tudás magas fokú művelését jelenti, olyan alkotót, aki a megszerzett tudását képes továbbadni. Az én korosztályomnak még komoly falakat kellett ledöntenie. A nyolcvanas évek végén itthon elképzelhetetlen volt, hogy a padlószőnyegben legyen plasztika. Megkövesedett szabály volt még a szakmabeliek tudatában is, hogy a padlóra tervezett szőnyeg csak sík lehet. Az, hogy valaki szintmagasságokkal tegye extravagánssá padlószőnyegét, elképzelhetetlen volt. Még a tanáraimat is csak úgy tudtam meggyőzni elképzelésem működőképességéről 1988-ban, hogy le kellett utaznom Békésszentandrásra legyártani a szőnyeget, hogy elhiggyék: amit elképzeltem, az egyrészt gyártható, másrészt megfelel a szőnyeg alapfunkciójának. Ma már, amikor a világhálón percek alatt szembesülhetünk a nemzetközi trendekkel, ez megmosolyogtató, de akkoriban el voltunk zárva a nagyvilágtól.
Nem volt más eszközünk, mint a megszerzett szakmai tudás, ami vitt előre újabb és újabb innovatív gondolatok megvalósításához. Én például tízéves korom óta szövök. Nagyszerű tanáraim voltak általános iskolás éveim alatt: Egerben a megyei tehetséggondozó ifjúsági programban Kocsis Árpádné Gizi néni, valamint Hatvanban az ifjú animációs filmes programban Bíró Csaba. Rengeteg kézimunkával és animációs ismerettel felvételiztem Pécsre a Művészeti Középiskolába, ahol R. Fürtös Ilona volt a mesterem, és a pécsi Ixilon Amatőrfilm Stúdiónak is tagja voltam Varga Csaba és Pásztor Ágnes filmrendezők tanítványaként. Ez idő alatt a textiles tanulmányaim mellett egy háromperces rajzfilmet is készítettünk az Ixilonban, amely filmért Jankovics Marcelltől zsűri-különdíjat kaptunk egy Amatőrfilm Fesztiválon. Valójában majdnem animációs filmes lettem, de a sors úgy alakította, hogy érettségi után a textil felé fordultam. A főiskolára pedig vittem a megszerzett szövési és tervezési kísérleteimet, a fotózási és filmes ismeretek mellett. Mára az animáció hobbimmá vált, de azért tudom használni a különféle szakmai kisfilmek elkészítéséhez. Negyvenévesen pedig visszamentem kiegészítő képzésre a MOME-ra, mert a szövettervezés terén mélyebb ismeretekre vágytam. Csak azt szeretném ezzel elmondani, hogy jobb belső kútfőből eljutni egy szakmai innovációhoz, mint a netről, vagy pályatársról lemásolni valamit, és úgy tenni, mintha saját ötlet lenne.
A szellemi tulajdon jogvédelme mennyire kérdéses a szőnyegtervezők esetében? Ha valakinek van egy jó dizájnötlete, és közzéteszi a neten, könnyen előfordulhat, hogy ellopják az ötletét, gyártani kezdik, majd filléres áron elárasztják vele a világot.
Ez sajnos minden iparágra igaz. Ez ellen a szerzőjogi ismeretek az egyetlen hatékony eszköz, amit a hazai viszonyok miatt még nekem is tanulnom kell. A Zollnavri cég nagyon megbecsüli a tervezőit. Mindenhová odaírják a nevemet, ahol kiállítják a munkáimat, a honlapjukon, illetve bármilyen sajtómegjelenés esetében. Ezzel nemcsak megadják azt a rangot, ami jár, hanem bizonyos mértékig le is védik a dizájnötletet.
Magyarországon van olyan gyártó, aki viszont úgy gondolkodik, hogy a tervezés az semmi, a gyártás, az a valami. Ez egy rendkívül téves mentalitás, figyelmen kívül hagyja, hogy a tervből lesz a termék, és nem fordítva. Az ötletlopás könnyebb út, nem kell megfizetni a tervező díját, egyszerűen lemásolják valaki tervét, ötletét, és gyártják az alkotó engedélye nélkül. Valójában szükség volna egy mainál jóval tágabb szerzői jogvédelmi rendszerre és erős szakmai érdekképviseletre a dizájn területén is.
Sokat beszéltünk a szakmáról, de mi foglalkoztatja Önt legújabban?
Ami engem főként érdekel, az újszerű szőnyegtervezési metodika. Mostanában a közvetlen környezetünkben észrevétlenül meglapuló mintákat keresem. Például egy kopott lépcsőfok izgalmas rajzolatában, egy falra vetülő tárgy szép árnyékkontúrjában, a különféle napszakokban feltűnő vízfelület állandóan változó játékában én motívumokat látok. Ezeket a motívumokat szőnyegtervvé alakítom, amelyek a technológiához igazítva új dizájnvilágot teremtenek. Festmények, grafikák lesznek a padlón szőnyegbe ültetve.
Emellett változatlanul érdekel a különféle struktúrákkal való kísérletezés, a sík és plasztikus felületek játékának újraértelmezése, ami márkajegyemmé is vált. Ez szinte végtelen lehetőséget tartogat a fényekkel, színekkel való kísérletezésre, játékra éppúgy, mint a formai ötletek megvalósítására. A tervezés mellett jelenleg két alkotásom van folyamatban. Egy több darabból álló szövött síkplasztikai faliképet fejezek be hamarosan a szövőszékemen, valamint egy hatalmas textilfalon is dolgozom évek óta, amely a ryijy technika újraértelmezésén alapul. Ez tizenöt négyzetméteres falburkolati rendszer lesz. Jacquard szöveteimből párnát, terítőt, függönyt, táskát, kisebb tárgyakat készítek, és a Szigeti Szilvi által szervezett Texhibition-projektekben is részt veszek. A SZETT tervezőivel minden évben van lehetőségünk a filc szőnyegtípust fejleszteni a hazai nemezgyárban, ami nemzetközi szinten is egyedülálló projekt. Ez is izgalmas szakmai kihívás a számomra, mivel a nemez nomád őseink kedvelt textilje volt. Nagy szenvedéllyel tölt el, mivé alakulhat kezeink alatt ez a vastag filc, ha el tudunk távolodni a hagyományos nomád motívumoktól, meglepően új látványvilágot teremthetnek. Márpedig az örökös innováció az, ami textilművész hivatásunk értékét és értelmét adja.
Fotók:
- Ribbed-kollekció (részlet): natúr típus, filcszalagokkal és gyapjú bukléval szőtt szőnyeg; 120×600 cm; 2022 (Fotó: Réthey-Prikkel Tamás)
- „Zóna Flór”: kihagyásos csomózással készült szőnyeg; 170×270 cm; 2017 (Fotó: Réthey-Prikkel Tamás)
- „Perfetti”: egyedi fejlesztésű, kézi mintázással, ipari nemezeléssel készült, filc szőnyeg; 120×180 cm; 2021 (Fotó: Réthey-Prikkel Tamás)
- „Zóna Op Art”: kihagyásos loop szőnyeg; 170×270 cm; 2017 (Fotó: Réthey-Prikkel Tamás)
- „Rétegek”: két színállásban síkszövött szőnyeg; 200×200 cm; 2021 (Fotó: Réthey-Prikkel Tamás)
- „Áramlás”: hand tufting szőnyeg; ING BANK Budapest; 150×300 cm; 2021 (Fotó: Réthey-Prikkel Tamás)
